...DC-nél olvastam a múltkorokban (akire mégiscsak sikerült megharagudnom nagy nehezen, de már enyhülök) ...szóval nála olvastam a múltkorokban, hogy mindannyian alszunk. Tulajdonképp ébren, a tudatosság magas szintjén nagyon kevesen vannak, és azt hiszem, ők sem mindig - legfeljebb időről-időre képesek elérni a koncentrációnak azt a fokát, amit már-már "éberség"-nek lehet nevezni.
Nem tudom, hogy más hogyan van ezzel, de én tudom magamról, hogy ez igaz. Én különösen hajlamos vagyok egyfajta álomvilágban létezni. A valóság számomra gyakran csak olyan, mintha egy fátyolon keresztül látnám, távoli, elmosódott. Esetleges, hogy mi ér el belőle el hozzám, és hogy ami elér, azt vajh tényleg valóságosan, vagy csak "tükör által homályosan" látom-e.
Micimackó első számú TAO szabálya: ismerd meg a valóságot.
Számomra ez komoly feladat, ezzel a realitásérzékkel.
Képes vagyok párkapcsolatot álmodni oda, ahol nincs... félelmetes.
Bokán kéne rúgni magam ilyenkor: Ébresztőőőő!...
...
Azt gondolom, hogy a jelenlegi "ismerőseim" közül kb. 0,5 embert tekinthetek "valósnak". Az összes többit az internetnek "köszönhetem".
Ezekkel az emberekkel a Zéletben az égvilágon semmi, de semmi dolgom nem lett volna soha.
Ettől az egész végképp irracionális és értelmetlen.
Belestem egy időre a Randivonalra is. De ott is ezt éreztem. Semmi keresni valóm azon a helyen. Már nem vonz, és nem is taszít. Egyszerűen csak unom. Csakúgy, mint a Facét. Újabban már a fotósokkal sincs kedvem hülyéskedni, mint régebben.
Jó nekem így egyedül: fák, virágok, kutya-macska, gyöngyök, horgolás...
Ebből baj nem lehet.
És még szép is.
Legalább szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.