Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gardróbszekrény. Valódi, fából készült gardróbszekrény volt, három ajtós, meleg, biztonságot nyújtó fajta, szépen megmunkált, igen mutatós darab. Még tükör is volt az ajtajára szerelve. Az a fajta volt, amelyet szívesen látnak minden nagyobb háztartásban: akasztóira, polcaira rengeteg holmit lehetett pakolni, teherbíró volt, megbízható és csendes - s ugyanakkor esztétikus is.
Lakhelyén, a bútorboltban, meglehetősen központi szerepet kapott, megbámulták a vásárlók, s a többi szekrény-asztal-ágy jó barátja volt.
Nappal vígan csillogott a tükörajtó, kápráztatva a vásárlókat, éjjel pedig nagy társasági élet zajlott: a bútorok a vásárlókon nevettek, illetve tanakodtak, hogy megveszi-e már végre az a fiatal pár azt az étkezőasztalt, amelyiket minden nap bejönnek megszelélni, hátha olcsóbb lett tegnap óta?
Volt a rendszeres látogatók között egy ember is, aki meg-megállt néha a gardrób előtt, és elgyönyörködött benne.
- Milyen szép! - gondolta. - De nem, nem való ez nekem. Komódot szeretnék a régi helyére, a sarokba. Úgy hiányzik. Üres ott a tér. ...Igen, egy komód kellene, amire vázát tehetek, meg képeket, és kényelmes, öblös fiókjai vannak, amelyekbe sok apróság belefér.
De komód nem akadt egy szem se. Vagy ha akadt is, sehogy se felelt meg a vásárló ízlésének.
- Áhh, ez túl kicsi. Annak csúnyák a lábai. Amaz meg komódnak túl magas. Akkor már, ezzel az erővel, vehetnék szekrényt is. Áhh. Majd benézek máskor - morfondírozott távozóban.
Aztán eljött a nagy nap: az akciók napja. A kirakat ékességét, a gardróbszekrényt, amely csillogásával oly sok vevőt csábított a boltba, alaposan leárazták.
- Eleget foglaltad itt a kirakatot, eleget bámultak, most már vegyen meg végre valaki, itt az ideje a kirakatrendezésnek! - döntött a boltos, és a gardróbszekrény elszoruló szívvel leste-várta, ki lesz az új gazdája.
Sokan jöttek, nézegették, csodálták - semmi.
Ám zárás előtt rövid idővel betért az ember is, aki komódot szeretett volna vásárolni.
Komód az továbbra sem volt neki megfelelő, de a gardróbszekrényen megakadt a szeme, és meglátta az új árcédulát.
- Jé, hisz ez szinte ingyen van! Nohát!
...tulajdonképp mindig is tetszett ez a gardróbszekrény. Igaz, nem kicsi... de valahogy olyan esztétikus. Alapvetően rokonszenves darab. ...bár... én komódot akartam...
Lehet, hogy be se fér a sarokba!...
Hazamegyek, lemérem.
Hazament. Lemérte. Befért. Épp, hogy csak, de befért.
- Jó, legyen! - törődött bele, és visszament a boltba. Épp, hogy záróra előtt érkezett.
Fizetett, és a gardróbszekrényt kocsira rakták, elindult új élete felé.
Elég nehéz volt begyömöszölni szegényt a kis lakás kis sarkába... de valahogy ez is megtörtént.
Új gazdája körüljárta, jobbról-balról, kívül-belül megcsodálta. Látta, hogy masszív, stabil bútor, érezte a fa kellemes érzetét... csak azt nem szerette, hogy alig lehetett mellette elférni.
- Valamit valamiért. Ha nincs komód, a gardrób is jó - próbált belenyugodni a vásárba, amit csinált.
Telt-múlt az idő, a gardrób hűségesen tárolta gazdája holmijait - rengeteg üres hely volt benne, mert a gazda nem akart átpakolni mindent a gardróbba a régi, jól bevált ruhásszekrényből.
Minden igyekezete ellenére egyre többször nézte a gazda gondterhelt, szinte ellenséges pillantásokkal.
- Nem jó... túl sok helyet foglal. De talán... Talán, ha átszabnám. Úgysem kell nekem ennyi tárolóhely. Mondjuk itt, meg ott... Igen. - született meg a döntés, és rövidesen előkerült a fűrész, a gardrób legnagyobb rémületére.
Éles fájdalom töltötte el... de nem volt mit tenni, hullott a forgács, ...s rövidesen egy két ajtós szekrény állt a sarokban, elgyötörten, fáradtan, az oldalán a fűrészelés nyomaitól megviselten.
- Jó lesz ez még valamire - mondta a gazda a lefűrészelt deszkákra nézve, és elrejtette őket a gardrób háta mögé.
És ismét telt-múlt az idő. A gardrób, merevítők híján, kissé megrogyott, a régi fényét elvesztette, ajtaja nyikorogni kezdett, tükre megkopott.
A gazda mindebből semmit nem vett észre. Telerakta mindenféle limlommal, egyre több és több kacatot tett bele... és a szekrény oldala elkezdett kipúposodni, és az ajtaja már egyáltalán nem záródott.
- Hijjnye, a nemjóját, hisz ez a szekrény még szinte új! Nincs szívem kidobni. Hívok egy asztalost!
Az asztalos erősen csóválta a fejét, látva a fűrészelés okozta sérüléseket, de szakmájának jó mestere volt, mentette, ami menthető.
- Márpedig mese nincs, ez a modell háromajtósra van tervezve! Vissza kell szerelnem a hiányzó alkatrészeket, különben megrogyik a saját súlya alatt! - magyarázta, miközben elvégezte a szükséges javítást. Majd, mint ki munkáját jól végezte, elégedetten távozott.
A körülményekhez - és az átéltekhez képest - a gardróbszekrény is jól volt.
Egy rövid ideig.
Mert egy szép napon a gazda ismét arra ébredt, hogy neki ez a szekrény túl nagy... fűrészt ragadott...
A szekrény ott helyben szétesett.
A következő télen eltüzelték.
Tanulság: ha valakinek komódra van szüksége, ne vigyen haza gardróbszekrényt. Mert az nem lesz jó. Se neki, se a szekrénynek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.