Idősíkok

Az ifjúságé a jövő, a középkorúaké a jelen, az időseké a múlt... Elfogadom.
De milyen múltat épít vajon az az ember, aki a saját jelenének megélése helyett mások múltjában botorkál?

("Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni"...)

Ocean

"woow you look so nice like a princess... you have so beautiful eyes like a nice calm beautiful ocean. Iwould like to swim inside and never get out"

(Kevésbé megbízható kinézetű, kiélt fejű de valaha piszok jóképű lehetett arab (spanyol?) származású férfi kéretlen bemutatkozásából, hely: valahol Európában. Mindenesetre költői, nem? Az egóm akkorát nőtt, hogy alig látom tőle a Napot. B@sszus. Hiú vagyok. Meg amúgy is.

Szeretnék valaki számára én lenni a "nice calm beautiful ocean". Nem pont neki... de valakinek. Hogy sose akarjon kitalálni a partra. És ne lássunk mást, csak egymás szemét.

...sose lesz már ilyen...

Aranyhíd a tengeren

Nagy fények dagadó árnyéka,

delfinek apadó játéka…                                                             Hullámok nyomokat temetnek -

                                                                                                   homokban nyoma sincs neveknek.

Istenünk könnyei hullanak

nagy tenger álmába – sugarak.                                                  Fogy a nap – hírek elenyésznek,

                                                                                                   már homály hizlalhat meséket.

Csillag lehunyja szememet.

Vakon is látom a jeleket.                                                           Ó, kié az idő távola?

                                                                                                   Kié a letűnő vitorla?

Ó, kaland, napommal illó víz!

Ó, te szív, szorítsd le pilláim!

Lucian Blaga: Naplemente – Tengerparton

Hegyek és tengerek - Horvátország 1.rész