Juanes: La camisa negra

Ilyen időben és lelki állapotban csak a latin segíthet. :)

Köszöntő

Ezt tegnap kellett volna... bár mindenkit megköszöntöttem, de itt is... anyukáim (az igazi és a fogadott) tegnap és tegnapelőtt ünnepelték a születésnapjaikat.

Édesanyám 84 éves lett... micsoda kor... egy évszázad tanúja ő.
Egy keserves évszázadé.

Isten éltesse őket még sokáig, jó egészségben.

Apró lányom a Gyermekvasúton

...amikor még tényleg kicsi volt és aranyos, és a dolgok rendben lévőnek látszottak...

ELMÚLT.

Hangulatok

Tegnap büszke voltam.
Igenis, büszke voltam magamra, arra, hogy ismét sikerült túlélni egy hónapot pénz nélkül, és anélkül, hogy emiatt elkapott volna a súlyos depresszió (ami régebben ez okból kifolyólag oly gyakori vendég volt nálam). Belenéztem a tükörbe, és sikerült mosolyognom: magam készítette szerkó - (I'm a self made man - az esetemben ez szó szerint értendő, hisz még ruhára sincs pénzem), de jól áll, az a bizonyos leheletnyi festék... sütött a nap, és ez a pici elégedettség szinte egész nap végigkísért.
Rég túl vagyok azon, hogy azt akarjam, hogy bárki is megértse, milyen belső algoritmusok mentén "üzemelek" én, hol jár az agyam, amikor mások szerint máshol kéne lennie... azt tudom, hogy Szúróslevelű, valami irracionális okból kifolyólag, mégis értékeli a hülye dolgaimat, és ez annál furcsább, mert ő meg... nagyon nem ilyen.
Nem állítom, hogy ez rosszul esik nekem, sőt.
Csak a miértjét nem sikerült megfejtenem.
És azt hiszem, nemcsak nekem nem.
...
Estére már romlott a helyzet, nagyszájú kislányom tartott rajtam stílusgyakorlatot. Rettenetes volt, még az életkedvem is elment tőle. Meggyőződésem, hogy ezt szándékosan csinálja, provokál, - talán nem járok messze az igazságtól, ha mindennek a mélyén a bizonytalanságot vélem felfedezni, mint mozgató rugót. Persze ez még nem mentség a tűréshatár-kutatásra... tegnap nagyon messzire elment, ez tény.
A végén bocsánatot kért... de addigra én már megint úgy éreztem magam, mint egy elhagyatott kagylóhéj, amely már csak arra vár, hogy mikor zárulhat be véglegesen.
...
A mai nap ennek megfelelően kezdődött, sokáig aludtam, és még most is boglyas fejjel, melegítőben ténfergek a lakásban. Kint szürkeség, hűvös... pedig cseresznyét is kellene szedni.
Szabin vagyok ma, ennek indokai szerteágazóak: rendeznem kell a sorokat több téren is, határidő is van - bár ez ügyben nincs nagy dráma, de tennivalók még akadnak.
Nekiálltam szétválogatni egy kisebb papírhegyet, és elkaptak az emlékek.
Iszonyatosan sok küzdelem van már a hátam mögött.
Iszonyatosan, irracionálisan sok.
Például, megtaláltam az autóm forgalomból kivonásának papírjait.
2010-ben történt. Most 2014 van és még mindig nincs esély, hogy újra forgalomba helyeztessem.
Az idén 10 éves. Még nem is reménytelenül koros szegény autó.
Szánalom... de nem ez az egyetlen...
...
Azért egy dolog vigasztal.
2009 volt a mélypont.
Ha az évről-évre keletkezett papírhegyet, üldöztetésem tárgyi bizonyítékait tekintem, a tavalyi évben már fele annyi irat keletkezett, mint - mondjuk - 2010-ben, amikorra kumulálódott minden.
Egyszer csak elfogynak.
Ha a Jóisten is úgy akarja.
Eddig ügyesen sakkoztam...
Remélem, eztán is így lesz.
Csak legyen még hozzá egy kis erőm.
Mert Banduci megmondta: nem halhatok meg, amíg tartozásom van...
Hosszú életű leszek ezen a Földön. :)

ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY IMÁJA

Uram!
Nem csodát, nem jelenéseket kérek Tőled.
A mindennapok küzdelméhez adj erőt nekem!
Kérlek, taníts meg a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére,
Hogy föltaláljam magam a napi forgatagban,
Hogy idejében és talpraesetten tudjak dönteni,
Hogy ügyeimben okosan gyümölcsöztessem ismereteimet és tapasztalataimat!
Segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet!
Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást!
Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is!
Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen
előttem álló feladatra!
Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és
úgy tudjak neki segíteni, mintha Téged; hallgatnálak, és Neked segítenék!
Add, hogy mélyen megértsem, nehézség, kudarc, sikertelenség és zsákutca is lehet
sorsom része!
Sőt! Ezek szükségesek is ahhoz, hogy fejlődjek és megérjek.
Kérlek, szükség esetén, a kellő pillanatban küldj valakit, aki jó szívvel szemembe meri
mondani az Igazságot, ha amúgy berzenkednék ellene!
Tudom Uram, hogy számtalan nehézséget nem a lázas tevékenység, hanem az idő
old meg.
Te jól tudod, mily nagyon rászorulok az őszinte barátságra.
Add, hogy kiérdemeljem az életnek ezt a legszebb, legértékesebb, leggyöngédebb,
hatalmas ajándékát!
Kérlek, tartsd távol tőlem a szorongást okozó gondolatot, miszerint életem hiábavaló
lenne!
Ne azt add; Uram, amit kívánnék, hanem azt, amire szerinted valóban szükségem van!
Kérve kérlek, taníts meg, Uram, a lépésről lépésre Feléd haladás művészetére!

(Emlékeztek?...)

Antoine de Saint Exupéry: Fohász

Esetem a kisebbséggel

Reggel le kellett szállni az Elágazásnál a villamosról, mivel kocsiszínbe ment. Le is szálltam, átporoszkáltam a 47-eshez. Mire odaértem, a többi utas már ott volt (kis időbe telik, míg elcsomagolom a horgolmányt). Egy beszélgetés rögtön felkeltette a figyelmemet.
Az a kisebbségi "hölgyemény", aki szintén ott lakik valahol a villamos végállomása táján, és akivel már többször összetűzésbe keveredtem, épp a szokásos, erőszakos eladási technikáját próbálgatta egy szerencsétlen, ötvenes, kis becsületes arcú nőn.
- Demondomvegyemámegnacsakegyszázas! Foggyamámeg! - tuszkolt a kezébe valami kínai selejt textilárut (ilyen sz@rokkal van tele a kézikocsija, ezeket tukmálgatja mindenkire - de még milyen stílusban, te jó ég!...)
Szegény kis nő, törékeny, vékony csontú teremtés, azoknak a táborából, akik az álmaikat már végképp feladták - szegény, csak rázta a fejét, hogy nem, nem, értse meg, hogy nem akarom.
A kapafogú cigányasszony nem szállt le róla, pedig láthatta megróvó tekintetemet, és tudhatta már, hogy ki is vagyok én. Mégsem hagyta abba az erőszakos nyomulást.
...
Két éve lehet, hogy balsorsom először hozott össze ezzel a némberrel. Emlékszem az első találkozásunkra: békésen horgoltam a villamoson, erre odatelepedett, megkérdezte, hol a Nyugati pályaudvar (én szegény hülye azt hittem, hogy tényleg nem tudja, és hosszasan elmagyaráztam neki), aztán előszedte a portékáját és tukmálni kezdte. Mondtam neki, hogy köszönöm, nem kérek, nincs pénzem és három gyereket nevelek - erre a kezembe nyomott valami izét, hogy ajándék. De fél perc múlva közölte, hogy nyolcszáz forint - azt hittem, hozzávágom. Mindenesetre ezt nem tettem meg, visszaadtam, és megkértem, hogy hagyjon békén. Nehezen értette meg, hogy itt nem lesz biznisz.
Aztán még (további találkozások alkalmával) jópárszor megkérdezte, hogy merre van a Nyugati, valahányszor találkoztunk, és én egyre barátságtalanabb stílusban válaszolgattam. Egy idő után megkérdeztem, hogy tényleg elitta-e már az agyát, vagy engem néz ennyire hülyének, a vége felé pedig már nagyon mérgesen kiabáltam, valahányszor tukmálni kezdte a vackait.
Aztán egy ideig nem találkoztunk, én pedig már-már elfelejtettem... mikor egyszer este felé, meló után a 41-esre várva leült mellém a váróban... és előadta, hogy őneki nincs pénze kenyérre.
Akkor épp rossz passzban voltam. Mint rendesen, nem volt pénzem és fáradt voltam. Épp előtte vettem magamnak a Lipótinál két darab leértékelt tökmagos csodát kétszázért, hogy ne haljak éhen... tehát a kenyérre való emlegetése valahogy rést talált a pajzson, és a kezébe nyomtam az egyiket a tökmagos péksütemények közül.
- Milyen aranyos - mosolyodott el, de láttam, hogy a mosoly nem teljesen őszinte. Valami lenézés, vagy csalódottság vegyült bele - nem is érdekelt. Örültem, hogy felkerekedik végre és békén hagy.
Csak mikor felállt, és elporoszkált, tudatosult bennem az a pár szép arany fülbevaló, amelyet hord.
Rágondoltam az enyémekre, melyek évek óta a zaciban várják a Világbékét - és lehordtam magamat, amiért odaadtam az utolsó falatomat.
- Azt kellett volna neki mondani, hogy ada el a fülbevalóját, abból biztos futja kenyérre!
...
A rossz érzés, hogy palira vettek, napokig nem távozott el belőlem. Asszem, felírtam a többi bűne mellé...
...
És most azt kellett látnom, hogy ott gyötri azt a tisztességes munkában megöregedett szegény kis hölgyet... szabályos kétségbeesés volt már az arcán, ahogy rázta a fejét, hogy "nem, nem", ez a szemétláda meg nem szállt le róla.
Nem bírtam tovább, és ráordítottam, hogy húzzon el.
A kis nő, megérezve, hol a védelem, egyből a hátam mögé menekült.
Szabályosan menekült, igen. Közben halkan odasúgta, hogy ő tényleg szegény, havi tizenötezer csak a gyógyszere... mintha nekünk kellene szégyellni magunkat egy ilyen koszhadttal szemben azért, mert szegények vagyunk, és nem tudjuk/akarjuk megvenni a vackokat amiket ránk tukmál.
Nagyon gáz.
Én már nem is tudom, hogy miket mondtam, de előjött nagymamám tájszólása belőlem (ami az erős érzelmi felindultság jele nálam), és a tökmagost, amelyet leértékelve vettem éhenhalás ellen az utolsó pénzemből, a szegénységemet (melyet ez a hülye nem hisz el, - mert el sem tudja képzelni, hogy valaki úgy is lehet szegény, ahogy én vagyok) és az arany fülbevalót egészen bizonyosan fölemlegettem.
Erre megint azt csinálta, hogy odaült mellém, és megkérdezte, hogy mit adjon nekem. Erre én közöltem, hogy az arany fülbevalót.
- Azt elfogadnád, mi?
- Már mért ne? Te is elfogadsz bármit, amit mi adunk... - válaszoltam, magam is meglepődve azon a lenéző, undorító, fehér-felsőbbrendű-stíluson, ami a tegezéssel és a tájszólással együtt előjött belőlem. Mintha én lennék a földesúr, ő meg a rabszolga - de éreztem, hogy másból ez nem ért, ez az az évezredes stílus, ami képes legalább részben letörni a szarvait.
Szerencsére jött a villamos, és felszálltunk rá mindannyian - csak ő maradt a megállóban, sejtve, hogy jobb most ettől a társaságtól megszabadulni.
De előtte még ebben a keresetlen stílusban megígértem neki, hogy ha legközelebb meglátom itt árusítani, pláne erőszakoskodni, akkor rendőrt hívok rá.
...
Remegett a kezem az idegességtől. Nem vagyok én ebben gyakorlott... igazán nem. De megvédtem a fajtámat...
...
Lassan mi szorulunk itt tényleg védelemre. Saját hazánkban. Munkából élő, magyar emberek.
A kisebbség mi vagyunk.
Nagyon gáz.

A Nagy Dögönyözés

...vagy ahogy a gyerekeim mondanák: dögözés. A szót Andi alkotta, mikor egyszer rászóltunk, hogy miért gyötri a kismacskát. Felnézett rám, megszeppenve, mint akit tetten értek, és ezt válaszolta: "Upsz, dögözöm a macskát." 

Olyan hat éves forma lehetett. A szó megmaradt... meg is fog a családi nyelvi hagyományokban. :)

No ezeket nem kell dögözni. Dögözik ők egymást. Elég keményen. :)

A Link Pasik Gyűjteménye

(Szigorúan szubjektív írásom arról, hogy hogyan lehet kiszűrni a Link Pasit, és mit is jelentenek VALÓJÁBAN az ő rossz dumái és elhallgatásai. ...no meg arról, hogy szerintem mennyit ér az ilyen ember. Meg a Nyugodt Életről, ami ezekkel a korai felismerésekkel együtt jár. Nem okulásul, dehogy. Inkább.. csak úgy. Vicceskének. Majdnem. Megizé.)

- Tudod, miért veszett össze Olivér az apjával? - kérdezte tőlem Banduci.
- Én úgy tudom, hogy az apja születésnapján viselkedett minősíthetetlenül, túlságosan bepiált, az volt a baj - rémlett fel valami bennem P. Apuka hosszas regéjéből, melynek tárgya zsengébbik gyermekének alkoholmámora és tűrhetetlen viselkedése volt az ő születésnapján.
- Egy f@szt - jelentette ki az én drága kisfiam vidáman. - Az úgy volt, hogy két születésnapi ünnepség is volt, két egymást követő napon, a faterja mindkét nőjénél. És elvárta az Olivértől, hogy mindkettőn jelen legyen, és felköszöntgesse őt. Az Olivér meg már halálosan unta, és a másodiknál beszólt, mikor az apja neheztelni kezdett a késéséért, hogy "Már tegnap felköszöntöttelek..."
(Nini, mekkora friss malőr! Csík húzza a repülőt! Visszanyal a fagyi! :D :D :D)
A Link Pasi félmondatokat mond. Bár úgy néz Rád, mintha Te lennél a főnyeremény. Az a bizonyos tábla csokoládé. Bámul, mint borjú az új kapura, s közben a fejében biztos valami szexfilm képkockái peregnek. De mégis... ha kérdezed, merre járt, mit csinált, vagy mik a tervei, csak félmondatokkal válaszol, melyekből épp a tárgyszerűség hiányzik a legfeltűnőbben.
Példa (szellemi atyuska Egysörös)
- Lesz Pálinkafesztivál a hétvégén!
- Igazán? És? Elmész?
- Igen, elmegyünk.
- És? Ki fog vezetni?
- A barátom felesége.
(Te meg majd biztos harmadik kerék leszel abban az autóban, kisfiam, mi? Ellensúly nélkül? Úgy is nézel ki, egyem a zúzádat meg a bélyeggyűjteményedet.)
Nézek rá vesébe látó szemmel.
Csönd.
...
A Link Pasi vicces. Vagy, még inkább, röhejes. Van benne valami elemi gyermekdedség, ahogy terelni/hárítani/megkerülni próbál.
A Link Pasit heccelni a világ legjobb szórakozása. Néha nem bírok ellenállni a kísértésnek. De legtöbbször csak állok és nézek az engem-nézel-te-hülyének-korábban-kelj-fel-kisapám nézéssel. (A Link Pasi alapvetően gyáva népség, nem tud mit kezdeni a vesébe látással, itt kommunikáció megszakad, tüdőbe levegő beszorul, hősnő feje fel, balra el.)
De néha akad olyan link pasi is, aki kiköveteli magának, hogy nevelésben részesítsék. Egyszerűen addig nem nyugszik... mint Mr. Nagyarc tette. (A sztori két hónapos, itt a short version.. ha valaki ráismer, nem a véletlen műve. Ezek a Link Pasi Panelszövegei.

- Nősülni azóta sem nősültem, de ismét sikerült jól beválasztanom... Harc, küzdelem, veszekedés....talán ezért is járok edzeni, ott legalább levezethetem a feszültséget, ami csak egyre nő bennem.
- Ha jól értelek, az életed csupa harc... mondjuk, még mindig jobb, hogy küzdősportokban vezeted le a feszültségedet, mint ha a kocsmában gyúrnál karra és torokra. :)
Tudod, az ember csak olyankor küzd, ha van miért. Ha Ti harcban álló felek vagytok, az azt jelenti, hogy mindkettőtöknek fontos ez a kapcsolat. Sose felejtsd ezt el, amikor hadakozhatnékod támad :) (Eriggyé má'haza Anyuhoz, engem - és másokat - ne hülyíccsé' itten, ez nem a Mónika show. A falvédőről is legyüttem má' pár perce.)
- A történethez hozzátartozik, hogy jobban megértsd: amikor betelt a pohár és éreztem, hogy ez sehova sem vezet, bejelentette gyereket vár... Azt hittem érdemes még egy esélyt adni ennek a kapcsolatnak...
de a gyerek nem változtatott meg semmit...sőt. (Aszontad, vót má gyereked korábban is. Nem tudtad, hogy az mivel jár? Nemhogy összehoz, inkább leköti a szabad energiákat, amiket egymásra fordíthatnátok. Te nem voltál ott, amikor készült? Vagy mivanmána? IQNIX?)
- Hát, nem szerencsés dolog, ha egy nő a gyerekkel akarja a férfit magához láncolni. De azért remélem, hogy a kicsivel nem éreztetitek... remélem, tudod őt szeretni, ahogy azt egy apának kell...
Mindenesetre már csak az ő léte miatt is, meg kellene próbálnotok a békés megoldásokat megtalálni. Tudom, nem könnyű, de törekedni kell rá... (mennyé' má' haza a családodhoz te nagyonhüje örülj nekik, hogy vannak, ne itt lógj a chaten és irkálgass f@szságokat, hülyítve akit lehet. Mellényúltál, kisapám, én nem az a bige vagyok.)

- Voltak kétségek az apaságot illetően, de miután megszületett, le sem lehetne tagadni. (Szóval megcsaltad a Zannyát és ezzel a gyanúsítgatással védekeztél. Mint a Link Pasik általában. Csalás, csalatás... ezek összemosódnak a férfiagyban, lásd tükör törvények, no meg P. Apuka esete a nejével. Gáz vagy, apafej.) Nincs is szándékomban! A legjobb dolog most az életemben és nem engedem, hogy elvegyék tőlem...Bár legtöbbször most ezzel vagyok megfenyegetve... (Ne próbálj az érzelmeimre hatni. Vakvágányon jársz, ha azt hiszed, hogy sikerülhet. Olyanok nekem, pláne a fajtádbeliekkel szemben, már régen nincsenek.)

Imádom őt és ö is engem! Amennyi időt csak tudok vele töltök. (Most mé'nem vagy inkább vele?)

Megpróbálok mindent megadni neki amit csak lehet.

Az anyjával a békés megoldások sajnos azóta sem működnek. (Mer' bele vagy esve mint vak ló a gödörbe, tuggyuk.)

Viszont nagyon nem szeretném, ha ezt a gyerek sinylené meg..  (Pedig meg fogja, ha még sokat marjátok egymást és keféltek félre.)

(Picológiai tény, hogy a nő a gyerekhez, a férfi a nőhöz kapcsolódik elsődlegesen. Akkor fogadja el a gyereket, ha szereti a nőt. Ezt nem én találtam ki hanem a sok nagyfejű picomókus. Te, kisapám, totál odavagy értük. Hálistennek. Húzzámáhaza.)

- Tudod, kedves Mr., én megértelek, hogy tipródsz. De nem az a megoldás, hogy házon kívül keresed a boldogságot, közben maradsz és panaszkodsz ismeretleneknek. Ez olyan... bocs, hogy ezt mondom... egy harcosnak... szóval: férfiatlan dolog. Egy férfi legyen férfi, pláne, ha harcművész :) és döntse el, hogy mit akar. Egy nő csak nő, ha hisztis is. Állj a sarkadra, és teremtsd meg otthon a harmóniát. Értesd meg a pároddal, hogy Te nagy engedményt tettél, legyen szíves ezt méltányolni és ő is keresni a kompromisszumos megoldást. Beszéljétek meg azt is, hogy mi az, amiben tudtok engedni egymásnak, és mi az a privát szféra, amibe a másiknak nincs beleszólása. Ki kell alakítani a közös nevezőt. Jobb lesz mindhármótoknak. Vagy, ha nem bírod tovább, szállj ki a kapcsolatból. A gyerek nem lehet érzelmi zsarolás tárgya semmilyen formában. ...az a baj, hogy te zsarolható vagy vele. De csak azért, mert ezt a gyenge pontodat tudja. Ez nem szép tőle, de zsarolni csak azt lehet, aki hagyja magát, hidd el... a saját életem nagy tapasztalata volt ez. Szóval: bátorság!

(No végre hogy hazaküldhettelek szépen... remélem, hogy ez már elég konkrét volt... nem akarok én párkapcsolati terapeuta lenni, remélem, elhúzol. Bajlódjon egy ilyen anyámasszony katonájával aki akar, én biztos nem fogok..)

- Szia! Köszönöm, hogy elmondtad amit gondolsz! (Mégmindignemunnya...) Talán túl sokat mondtam el...talán nem kellett volna ennyi mindent Rád zúdítani...sajnálom. (Magyarán: Tanultam belőle, legközelebb nem követem el ezt a hibát. Óvatosabban fogom adagolni a negatív infókat.) Nem kerestem házon kívüli boldogságot.Nem szeretem ha hazudnom kellene (talán ezért is mondtam el Neked mindent, amikor rákérdeztél). (Egy reménybeli szeretőnek falaznia kell, ahhoz meg tudnia a tényeket, sajnálni a Szegény Férfit és utálni a Gonosz Ellenfelet, ennek a magjait igyekeztem elhinteni Benned.. - apukám, sziklára veteményezni? Sose lesz itt szüret, kár a fáradságért. Hálistennek.) Egy kapcsolat most amikor még ezt sem tettem tisztába, csak bonyolítaná az életemet és még nehezebb lenne helyre tenni. (Valójában: Azért egy-két kaland segítene az önértékelésem emelésében, ami - tekintettel az otthoni matthelyzetre - nagyon rám férne, és hátha akkor Anyu is rájönne, hogy jó még másnak az általa sarokba hajított ruhadarab, nem kell még felaprítani géprongynak...)

Én ezen az oldalon már nagyon régóta fenn vagyok.Egy elveszettnek hitt ismerősöm hívott meg ide és itt ragadtam.Ha van időm feljövök ide és eljátszadozom itt a csajokkal (sajnos túl sokat is). (Vajon miért? Te kissz hűszégessz típussz... Sziralmassz... 

Itt még terem hébe-korba sikerélmény a túlméretes arcodnak köszönhetően?.. szánalom.)

Azt hogy hogy kezdődött a beszélgetésünk már nem tudom, de csak beszélgetés volt és az talán még nem is akkora bűn. (persze az hogy csinos az illető, az súlyosbító körülmény). Én is sokáig tipródtam,de miután Te is írtál nekem, én sem akartam megválaszolatlanul hagyni a leveledet. (Mi? Amnéziás vagy??? Te írtál, apukám, rajongtál, meg lelkesedtél, nincs három napja, hogy röviden válaszra méltattalak végre, mert rosszul voltál, hogy miért nem. Most meg fájltörlés van az önérzet jegyében. Jajdeegó vagy. Zsibbadok tőled. Komolyan. No ennyit a Te Nagy Őszintédről.) 

Amiket írtál abból kiderült számomra, hogy mire van szükséged. Ezt én valóban nem adhatom meg Neked. (Akkor épp súlyos mosolyszünet volt mifelénk... és én ennek a (nem)jóembernek röviden leírtam az elképzeléseimet egy rendes, becsületes, az életét velem megosztó, az enyémnek szerves részét képező emberről... ami a vágyálmom. No, erre legalább tényleg őszinte válasz jött: ezt egy ilyen alak valóban nem adhatja meg, akármekkora is az arca.

De ez nem is egy kimondottan "párkereső" oldal, ezért is mertem Veled beszélgetni. (Ismét két lépés hátra az egó védelmében.) 

Most hogy ilyen jól helyretettünk mindent - asszem- megdicsérném a kézimunkáidat! Igazán ügyes kezeid vannak!

(No meg egy előre, hátha mégsem teljesen reménytelen a Zügy.)

Röviden elköszöntem és soha többé nem válaszoltam. Rájöttem, hogy máskülönben nem lesz ennek vége.

És már baromira untam...

1./ A lelki szemetesláda bezárt, nem üzemel, máshová helyezték. (Vagy konkrétabban: Eredj sírj egyedül... de tudod mit? Mosolyogni se gyere vissza.)

2./ Be vagyok oltva nős férfiak ellen (a védettséget - kis túlzással - az anyatejjel szereztem meg... tudjuk.)

3./ Érzelmi ráhatással próbálkozni érzelmek nélkül, az olyan, mint üres üvegből vizet inni. Tuti szomjas maradsz.

4./ Drágább az én időm, energiám és idegrendszerem annál, mint hogy erre a semmire pazaroljam. Ennél a nekem szánt szereposztásnál én tényleg sokkal többet érek.

...inkább horgolok még valamit, vagy kimegyek a kertbe.

Pasik... a legértelmetlenebb lények, akiket a Föld a hátán hord.

Inkább a kutyatartás. Az legalább hűséges...

A fotózásról... (Rocky ül a fűben)

A fotózás annyira jó dolog... a múlt héten három napig depis voltam. Az okok mellékesek. Mindenesetre mikor (újra) fotózni kezdtem, az egész depi elmúlt. ...pedig a kiváltó ok nem szűnt meg, de nem is tudom... az ember rácsodálkozik a világ szépségeire, és egyből kevésbe lényeges, súlyos és nyomasztó a gondja amellett a rengeteg szépség mellett, amiben részünk lehet. Való igaz, hogy csak szem kell hozzá, hogy észre vegyük. Nekünk van - ez egy isteni adomány. Örüljünk neki. Sok bajon átsegít.  ...ezzel a gondolattal kívánok mindannyiunknak jó éjszakát!

 (Múlt heti bejegyzésem a fotós találkozó chat ablakában)

 ...és boldog Rocky, aki nem ült a fűben - hanem ugrált, lobogó füllel, hol fel-felugorva, hol eltűnve a fű- és kalászrengetegben, hogy alig-alig sikerült lencsevégre kapni... no meg a Végtelen Térség, ...az otthonom.

Horgolt saslik :)

...a hurkapálca remek ötlet volt, minél sűrűbben sorakoznak rajta a horgolmányok, annál saslikszerűbb az egész. :)

A képminőségért bocsi, mobilos fotók. ...hogy mi lesz belőle? Azt még én is szeretném tudni. Eredetileg sálnak indult Andi javaslatára, de azt hiszem, hogy ennél többre is viheti. :)

A minta:

1./ Hat láncszemből hurok

2./ magasítás 3 láncszem majd 1 erp 1 lsz 11* visszakötjük a 3 lsz mögé, fordulás

3./ 2 lsz, 1 erp, 1 lsz, majd (2 erp egymás után (külön leszedve), 1 lsz), a záróeles rész ismétlődik 11* összekötjük, (én teszek még egy hurkot a biztonság kedvéért, elvágjuk, kihúzzuk a szálat.

Vigyázat! Ez egy nagyon egyszerű és haladós minta, ha rákap az ember, nehéz abbahagyni :)

Terveim szerint fehérrel lesz összekötve, ennek a leírása később.

Akácos

Szombat, akácgyűjtő séta... jó volt. Ez is. :)