Miután hazaértem Nagybörzsönyből, inkább fáradtságot éreztem, mintsem lelkesedést. Nem voltam biztos benne, hogy a másnapi kirándulás nem lesz-e már sok. De végül is nem lett, sőt, Andi lányom is pártolta a dolgot, ami esetében meglepő.
Így hát elmentünk az én arany husommal Velencére, tekeregtünk a tó körül, meglátogattuk a barátját, néztük a díjugratást, fényképeztünk tavat, felhőket, gizgazokat... igazán kellemes volt. Jól éreztem magam Vele, igazán meghitt órákat töltöttünk együtt.
(Mondtam is neki: nehezen találnék olyat, aki jobban illik hozzám - ki érti ezt?)
Aztán vasárnap a háztartással küzdöttem, (Andi lányom nem volt hajlandó ebben segítséget nyújtani - itt azért visszaütött, hogy túl sokat tekeregtem), majd elkövetkeztek a szürke hétköznapok, ráadásul némi nehezítéssel.
Szerdán ugyanis átestem az első jóindulatú kinövés eltávolításán. Csütörtökön pedig - végre - eljutottam a haematológiára is.
A műtét nem volt hosszú, helyi érzéstelenítésben végezték. Tulajdonképp a legkellemetlenebb dolog vele kapcsolatban az a gyógyulás kapcsán érezhető húzódás, tekintettel a varratokra, amelyek két hétig lesznek bennem.
Félek, hogy a lábamon nem lesz ennyire egyszerű a a dolog.
A családom tagjai külön-külön, egymástól függetlenül fejtették ki véleményüket az én drágámmal kapcsolatosan, s egyik sem volt hízelgő. András nyilatkozott a legpozitívabban, ő annyit mondott, hogy neki nincs baja vele. Andi lányom szerint én sokkal különbet érdemelnék, olyat, aki megosztja velem az életem örömeit-bánatait, nem él külön világban. Édesanyám szerint pedig egyszerűen lenéz minket, amit ő különösen sérelmesnek tart.
Én azt gondolom, hogy Andi helyzetértékelése meglepően reális, ezzel a "külön világ" meghatározással (ő mondta azt is, hogy "nem az a baj, hogy nevelni akar minket, hanem az, hogy nem szeret") - de valami mégis megakadályoz abban, hogy ezt az egészet, úgy, ahogy van, lezárjam, és félretegyem a "rontott karton"-ok közé.
Azt hiszem, az a valami, ami ebben megakadályoz, az a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.