Lassan október vége van, és holnap lesz fennállásom 53. évfordulója is, melyen igazán, semmi ünnepelni való nincs. Tudják ezt a gyerekeim is, mert ugyan Andi - a társaságból egyedüliként - tegnap tortával és 53 szál gyertyával köszöntött fel, de ő is csak azért, mert a hosszú hétvégére le akartak lépni a fiúja szüleihez Szabolcsborzasztóra.
Egyébként nagyon aranyos volt tőle, hogy gondolt rám, és felköszöntött, és abban is igaza van, hogy most van hosszú hétvége, most kell nagyobb kirándulásokat tenni, főleg, ha van kivel, hova, miből és miért.
Mivel nekem egyik sincs, csak némi meló, én sokkal helyesebben teszem, ha itthon maradok.
Amúgy is, nagyon érzem, hogy megint MENNYIRE sok volt az elmúlt néhány hónap, a kölykök nevelése, az Andrással való folyamatos vívás (a múlt héten végre kaptam tőle lakáskulcsot, - júliushoz képest... - de még mindig be- bejár a pecóba; némely cucca meg a halai is ott vannak, és minden adandó alkalmat megragad, hogy elhaló hangon elmondja, hogy nem én vagyok a hibás, amiért nem szeretném az anyagi helyzetemen keletkezett mély és széles zátonyvidéket tovább növelni.
Lelkiismeret-furdalásom ugyan nincs, de észrevettem magamon, hogy ha találkozom vele, utána becsúszik egy-két féldeci a jóféle málnapálinkából, amit kolléganőm férje, teljes szaktudását belehelyezve készített, s melyből fél liter 15 e Ft; mely ugyan rablás, de más oldalról tekintve azt kell mondjam, hogy... kifizetődő.
Nos, ebben a hangulatban vergődök három napja, hiába beszéltem Segítőmmel szakrális tértisztításról, ha kisfiam eljön hozzám, a honi elit ügyes-bajos dolgairól dumálunk, s közben ott a kimondatlan vád, mely szerint hajléktalanná tettem őt én gonosz aljadék; pedig dehogy én, csak a saját hülyesége... (na gesundheit Nektek!)
Szóval, jobb lesz a Kodois, Kodois...-t meghallgatni pár ezerszer, és füstölőket gyújtani, inkább, minthogy az idei málnapárlat a kívánatosnál hamarabb köddé váljon; jó lesz végre ebből az energiából kivergődni, mert nagyon gatya.
Mantra 108*"Kodoish, Kodoish, Adonai Tsebayoth"
Az idei év egyébként egy kiakasztó. Nincs jobb szó erre: kiakasztó. Hogy mást ne mondjak: most is van 1,2 M Ft kintlévőségem, de kikapcsolták a telefonomat mert nem tudtam kifizetni.
Ami a tenyésztővé válás rögös útját illeti, az sem egyszerű: kiskutyáink fajlagos önköltsége a 3. oltással bezárólag 100.000.- Ft/kutty volt. Nos, ennyiért a kutya sem jelentkezett értük; s ha ez nem lenne elég, egy csomó olyan feltételt kaptunk, melyeket a leendő gazdának vállalnia kell, Mogyoró ismeretlen származása és a "D" csípőízületi besorolás miatt.
Amikor elkezdtem őket féláron árulgatni (amihez alapból sem volt kedvem) akkor már jöttek jelentkezők; ám hamar kiderült, hogy ennyi pénzért ők Bodrit akarnak a kert végébe, akivel többet nincs gond, a kötelező orvoslátogatást még csak megejtik vele, meg talán, ha el nem felejtik, enni is adnak neki, de az, hogy ők 6 hónaposan és 1 évesen csípő röntgenre, 1 év után tenyésszemlére vigyék.. hát nem akarnak ők tenyészteni ezzel a kuttyal, kerti dísznek meg nem tökmindegy, milyen a csípője?
Ezzel nem tudtam mit kezdeni; én magam javasoltam, hogy akkor keressenek szapit, ahol nincsenek ilyen magas elvárások, hogy csípő röntgen.
Ezt követte az "ingyen kutyáért együttműködés" projekt, s akkor megint meghasaltam: szegény Árnika kutyám járt úgy, hogy hetekig hintában tartott egy vidéki f.sz... nincs erre jobb szó; igenis farok, aki még azt se tudja normálisan leírni: köszönöm, meggondoltam magam. (Az ilyen polgárőr lehet. Meg állatvédő. Hagyjuk.)
Majd jött még egy érdeklődő, aki ivartalanítani akarta, meg munkavizsgáztatni; a hölgynek farkasölői voltak; s én nem tudtam abban a közegben elképzelni Árnit, aki - bár vannak olyan h.... tájékozatlan emberek, akik azt hiszik, hogy a kuvasz meg a farkasölő egy mezőnyben kéne hogy játsszon, de korántsem. (Erről majd egyszer külön bejegyzésben kifejtem a véleményem).
Árninak boldog családi életet álmodtam, valahogy úgy, mint Bella és Bundás annakidején; s erre a vágyamra rezonálva jelentkezett egy újabb érdeklődő, aki ezt meglebegtette. Átmenetileg boldog voltam. Úgy 24 óráig.
Aztán ő is visszamondta, mert a kennel, ahonnan a kanja volt, lebeszélte őt egy ismeretlen származású D csípőjű kislányról.
Az a kennel, ahonnan jó pénzért eladtak neki egy olyan "tenyészkan-jelöltet", akinek a nagyanyja a diszplázia szűrés hamisítási botrányban érintett, visszavont származási lap birtokosa, egy olyan kutya, aki elvileg ki van zárva a tenyésztésből... gyakorlatilag ez nem akadályozta meg a szaporítóit (az ilyen nem tenyésztő) hogy pár generációra belevigyék ezt a problémát a szép magyar ebtörzskönyvbe (alias Met.Ku...) - ezek azok a Zemberek, akik szerint a kuvasz törzskönyv nélkül csak egy fehér kutya.
Mikor ezt megtudtam, sok sikert kívántam neki az elképzeléseihez, ez a h... tájékozatlan kezdő meg megköszönte. (Megérdemli sorsát.)
Pedig a botrány dagad, és lassan beterít mindenkit aki érintett. Mondjuk az ilyen tájékozatlan kezdőket némileg sajnálom is, nem ő az egyetlen szépreményű, aki fel fogja ezen adni, a fajta bánatára, mely kihalófélben van. Bár, az is igaz, hogy ők kérhetnek majd kártérítést. Meg tőlük is. Negyedíziglen. Amíg a származási lap az ősöket taglalja.
Sok lóvé lesz az...
Az elkövetők meg? Hiába futnak, utol fogja érni őket sok következmény.
Megérdemlik. Nagyon sok embert, csúnyán átvertek.
Mint az egyszeri tenyésztő, aki lelkesen magyarázza a vásárlójának, hogy "még A*A csípőjű párosításnak is lehet rossz csípőjű utóda".
Főleg, ha az "A*A" hamisítvány.... s ezt ő nagyon jól tudja..
...
Szikrákat hányt a szemem, bevallom; főleg, mert Árninak szerettem volna jót; ...s két nap hánykolódás után arra jutottam, hogy a legjobb, ami történhet a kis vaszadékkal, ha itt marad a tesókáival.
Így a 7 kutyából 4 itt maradt; Bejkével, Bellával és Mogyóval összesen tehát heten vannak.
Nem kis feladat... anyagilag sem.
...
...hogy miért tartottunk meg magunktól is hármat, mikor én csak egy kislányt akartam? Nos, ez is jó történet.
Az úgy volt, hogy eredetileg Ancsit akartam megtartani, ő a legnagyobb csaj, egy igazi babamaci vot mindig is, szép fejjel, arányos testtel. Viszont Alfa rendkívüli méreteket mutatott fel; a mai napig úgy 20%-kal nagyobb bármelyik alomtestvérénél.
Ez még önmagában nem lett volna elég, nem ájulok izomszagra, de történt egy furcsa eset.
Úgy egy-másfél hónaposak lehettek, már kint bandáztak, mikor egyszer kimenve hozzájuk, Alfa orra alatt vért láttam. Andi lányom, aki akkorra már letette a voksát Ász mellett, csak legyintett rá "biztos megkapta valamelyik a szája szélét", de én nem láttam sehol sebet. Másnap vettem észre, hogy lett a koponyáján egy jókora dudor; s akkor jött a felismerés, hogy ez a két dolog bizony összefügghet. Ezt a kölyköt, bármi is érte, a kemény feje mentette meg. Aggódva figyelgettem a kis fickót, de ezen túlmenően mást nem vettem észre rajta; illetve talán picivel bágyadtabb volt, de nem jelentősen. Mindenesetre ösztönösen elkezdtem jobban felé fordulni, s valahogy beért a szívembe az, amit előtte is tapasztaltam: hogy Alfa mennyire jó természet: nagydarab, de nyugodt, nem agresszív, nem verekedős, szófogadó, nem olyan kis izgága, mint például Ász, aki egyébként tényleg nagyon szép, arányos, formás kiskutty.
Mire kiheverte a feje a történteket, bármi is volt az - hetekig tartott -, addigra Alfa már tudta, hogy ő az én kutyám.
Azóta többször megkerestek azzal, hogy nem akarom-e őt elpasszolni; kihelyezési program keretében pásztorokhoz (ahová én magam részéről eleve nem szívesen adnék kutyát, - ez ugyan szembe megy az Egyesület céljaival, de félnék, hogy nem lenne megfelelő a bánásmód, volt is már erre precedens...), de magánember érdeklődő is került rá - mindig nemet mondtam, pedig talán érte még annyit is adtak volna, mint egy normális kutyáért - de azért sem.
Tehát sokáig abban a hiszemben voltam, hogy Ancsa és Alfa az én kutyám, Ász pedig Andié marad - de aztán nagy nehezen eljött az alom átvétel, s a vezetőség Áfonyát javasolta megtartásra Ancsa helyett. (Alfára is mondtak mindent is, hogy aránytalan, nem szép, ...egy évig jártam egy tanfolyamra, ahol ugyanezek azt tanították, hogy nem jó, ha "szép" egy kuvasz kölyök, mert a túlzott szépség kölyökkorban általában gyenge csontrendszert takar - de Alfára bárki, bármit is mondhat már nekem, akinek nem tetszik, legfeljebb nem nézegeti, jóccakát. Elég, ha én tudom értékelni a külső-belső tulajdonságait, elvégre én vagyok a gazdája.)
A mai napig sem tudom, mi ennek az oka - Áfonya az "anyja lánya", a bundája vörhenyesebb a kívántnál, s ez mindig mínusz pont, a pofija ugyan szép, de a csontjai, sőt az egész testalkata vékonyabbak - talán a csánkszögellése, meg a nyúlánksága; ...nem tudom. Mindenesetre mikor a klubkiállításra vittem Alfával és Ásszal együtt, azt a szakvéleményt kaptuk, hogy ő a három kutyából a legjobb, amit azóta se tudok értelmezni - de majd meglátjuk, a vak is azt mondta.
...
Áfonya gazdajelöltjéhez így végül Ancsa került, akinek, tudom, ez törés volt az életében; mert egész végig úgy neveltem, hogy ő marad. Tehát sírt, sírtam, megkínlódtuk mindketten ezt a döntést.
Mivel fenntartással voltam a kapott véleménnyel, bevallom, bár ez nem szép tőlem, ezért megbeszéltem a gazdájával, hogy ha oda kerül a sor, lehet, hogy kérek majd a kölykeiből egyet. Lehet... meglátjuk.
...
Ha bárki azt mondja, hogy a kutyák úgysem tudják az emberi szándékot, annak innen is üzenem, hogy nagyon téved. A Canis, az Familiaris. Akkor is, ha Hungaricus. Sőt, annál inkább.
Ezek a kölykök mindent pontosan tudtak. Áldás és Ajándok is tudták, hogy nekik jó gazdát keresünk (egyik sem sírt a távozásnál). Ancsa sokkot kapott, meg én is, még most is hallom a sírását, mikor ott hagytuk Viktóriánál.
A három kölyökből a mai napig is érte aggódom a legjobban.
Árni is tudta, hogy neki mi lesz a dolga, s az átmeneti hetekben, mikor érezte, hogy sorsa fonalát ismeretlen erők gubancolják, bizony nagyon aggódva, bánatosan pislogott. Még szökdösni is próbált...
Mostanra ő is beleszokott az új energiába, szerintem már tudja, hogy marad. Sokkal, sokkal felszabadultabb, s most inkább Áfonyán látom, mintha nem esne jól neki a konkurrencia. De van az, mikor jó testvérek megosztoznak... így Alfa és Árni, Ász és Áfonya játszanak többet együtt; s egyelőre jól is van ez így.
Így lett indokolatlanul sok kutya az udvaron, és nagy tanulság számomra, hogy valóban nem érdemes mást, csak export minőséget "előállítani", mert a nagy magyar szakrális gyökerű igen csodás sötét és primitív társadalom tényleg nem ismeri a közép kategóriát.
Az nincs, ahogy középosztály se.
Van a Bodri a kert végén, meg a hiperkutty a sznoboknak.
Ami a külalakunkat illeti, azzal a világon semmi gond nincs, még Argentínából is volt érdeklődőnk - ám mikor kiderül a D csípő akkor jön a sorry; ők csak A*A kölyköt akarnak.
Szóval van hová fejlődnünk.
Miska gazdájával együtt alig várjuk az első röntgen leletek eredményeit, 6 hónapos korban...
Lassan eljön. December 23-án lesznek 6 hónaposak.
Szerintem azt a napomat Szögeden fogom tölteni, a röntgenben. Kívánjatok nekünk Boldog Karácsonyt. Ránk férne... ez egy nehéz év.
Egy jó van benne: lassan elfogy.
