Klinika

Tulajdonképpen mindannyian lelki sérültek vagyunk. Egészen pici korunktól kezdve, mikor is "nem adja ide a játékomat" - megyünk bömbölve árulkodni játszópajtásunkra (vagy kitépjük a kezéből, vagy a mi kezünkből csavarják ki - a végeredmény már akkor apró sérülések halmaza a gyermek lelkén, legfeljebb a sérülések fajtája más), - mindig, minden társadalmi, családi, párkapcsolati érintkezés során adunk-kapunk apróbbakat-nagyobbakat. Ezek sok esetben előnyösek, akarva-akaratlanul tanítanak, előbbre visznek bennünket az élet dolgaiban. Van azonban a sérüléseknek egy szintje, ami már meghaladja a lélek tűrőképességét, ami már gátol, nem előbbre visz.
A pszichológusok "ártó stressznek" is nevezik ezt. Sokféle fajtája lehet, de most - a dolog jellegéből fakadóan - a párkapcsolatokat érintő vetületéről ejtenék pár szót.
Tehát: alapvető dolog, hogy az emberek között létrejövő szeretetkapcsolat lényegében energiaáramlás. Az is köztudomású, hogy általában az egyik fél jobban szeret, a másik pedig szeret általa szeretve lenni (ez az ideális kapcsolat képlete földi mértékekkel). Tehát az energia áramlása eléggé egyirányú...
Adva van tehát egy adó és egy vevő.
Ugyanazon kapcsolatban a szerepek jellemzően nem, vagy csak átmenetileg cserélődnek fel. Aki "adó" egy kapcsolatban, ahhoz hozzá szokik az ő jeleire hangolt "vevő", és ha átmeneti zavar esetén a "vevő" egy ideig képes is az adó funkcióját pótolni, (tartalékaiból élve), hosszú távon biztosan nem.
Évekig élnek így, az egyik sugározza, a másik fogja a jeleket, tökéletes a harmónia, hisz egyikük sem tud létezni a másik nélkül... Úgy is mondják: harmóniában élnek, összhangban. Egymásra vannak hangolódva.... szép és a lényeget érintő kifejezések ezek.
Aztán történik valami.
Hogy mi, az a lényeget tekintve szinte mindegy.
A lényeg, hogy akár adó, akár vevő volt valaki, ha véget ér a "műsor", akkor gyászolni fog.
Mindegy, hogy miért szűnt meg, ki szüntette meg a kapcsolatot, milyen külső vagy belső okból lett vége.
Magának az energiaáramlásnak a hiánya fogja a hiányérzetet kiváltani, ami addigra az élet része lett.
Egy kolléganőm azt mondta, mikor meséltem neki a válásomról és a kapcsolódó zavaros érzelmeimről:
- Teljesen mindegy, hogy jó volt-e, vagy nem, segített-e neked, vagy nem. Elég sokáig tartott ahhoz, hogy meggyászold. Ha lett volna egy szobanövényed, ami csak egy sarokban álldogál, és te locsolod, tápoldattal kezelgeted, azt is meggyászolnád, ha kipusztul. Hatványozottan így van ez emberek esetében.
Elgondolkodtam az elhangzottak mély igazságtartalmán, és tudomásul vettem, hogy a gyászmunkát bizony, egyedül kell elvégeznem. Minden egyéb külső próbálkozás csak ront a helyzeten. (Addigra már ebben is volt - sajnos - némi tapasztalatom.)
A gyász valóban nehéz munka. Első két szakaszában olyan nehéz, hogy emberek haltak már bele. Senki nem tud segíteni a gyászoló léleknek ebben a két stádiumban, a körülötte lévők legfeljebb szeretetteljes aggódással, reménnyel fordulhatnak a gyászoló irányába, és reménykedhetnek, hogy van elég tartaléka az újrakezdéshez.
A harmadik stádiumban azonban, ha valaki eljut odáig, kezd hiányozni a külvilág.
Nem feltétlenül egy bizonyos jelsorozat - addigra már túl van a felismerésen a gyászoló, hogy az a jelsorozat többé nem elérhető - inkább azt pótolandó, vegyes inputok. Ilyenkor már kell kicsit nyitni a többiek felé, hiszen alapvetően társas lény az ember. Jól esnek a programok, baráti beszélgetések.
És ez az a stádium, ahol a közösségi oldalak, így a társkereső is segíteni tud.
Csak akkor tehát, ha valaki eljutott a "Megtörtént. Borzasztó, de túl szeretném élni" felismeréséig, és nem akar ajtóstól a házba rontani. (Ennek tudatos megélése komoly dolog, sok ember valóban nem jut el eddig a pontig, vagy csak az ösztönök szintjén.)
A társkereső oldal tehát tele van lelki sérült emberekkel. Jobb esetben lábadozókkal, de sok a súlyos stádiumú beteg is.
Sok ember van, aki nem vezet naplót, pedig jobban tenné, ha kiírná magából bánatait, minthogy kapcsolatról-kapcsolatra meneküljön önmaga és a saját érzései elől...
Mások annyira bizonytalanok, hogy már csak a saját - sérült - önmagukat érzik biztos pontnak. Kívülről nézve az ilyen ember narcisztikusnak tűnhet, pedig valójában rettenetesen bizonytalan. Ráadásul már a kiinduló pont sem ép...
Mindig érdekes kísérlet, amikor két lelki sérült ember megpróbál egymással valami újat kezdeni. Érdekes, mert mindketten hozzák az előző, feldolgozatlan traumákat - óhatatlanul hozzák, az is hozza, aki esküszik, hogy neki olyan nincs - dehogynem, csak épp még tagad is, épp, mint ahogyan az alkoholisták szoktak.
Ugyanis, ha valaki körül "minden rendben", akkor az az illető nem magányos. Pontosan azért, mert az emberek úgy húzódnak az ép lelkű ember közelébe, ahogy fázós őszi estén közelebb húzódnak a tűzhöz a kirándulók.
Ha valaki a magánnyal, egyedül léttel küzd, akkor energiaellátási gondjai vannak (jellemzően energiahiánya van). Ennek oka lehet a gyász állapota, vagy a személyiségéből fakadó más gond.
Mi történik, ha két ilyen ember találkozik?
Sok esetben semmi.
Nedves taplóval nem lehet tüzet gyújtani - ez régi bölcsesség. Akinek beteg a lelke, az nem tud fényt sugározni.
Akkor minek a társkeresősdi?
Hiszen ott csak beteg lelkek találhatók...
A taplónál maradva, a társkereső oldalon meg lehet szárítani. (Sok taplót... :D)
Tehát, ha kellő tisztelettel, szeretettel és empátiával fordulsz a többiek lelke (és annak sérülései) felé - a szeretet erejével tudod gyógyítgatni a többiek sebeit és ezt Te is visszakaphatod. Érezni fogod, hogy ha szeretetet küldesz társaidnak, az visszaérkezik Hozzád. Visszaérkezik, és Te is magasabb energiaszintre kerülsz általa. Másokat gyógyítva gyógyulsz... érdekes ez. (Vigyázat. Ennek az ellenkezője is működik. Sőt, a virtuális mind a pozitív, mind a negatív energiaáramlásokat meghatványozza... furcsa, de így van.)
Aztán a sokféle jelből lassan-lassan kiválik, amelyik fontosabb számodra a többinél. Megtalálod azt, akinek a hogyléte fontosabb, mint a többieké. Akinek a kedvéért szívesen megteszel/eltűrsz olyasmit is, amit önmagadért nem tennél/tűrnél meg.
És ahogyan megindultok lassan-lassan egymás felé, elkezdődik az adó-vevő készülékek finom hangolása is..

Hát így tudod meggyógyítani önmagad, azáltal, hogy gyógyítgatod a társaidat / társadat. Ehhez a legfontosabb, hogy legyen Benned sok-sok türelem, szeretet, tolerancia, sőt: empátia.

Schwarzwaldklinik

Spongyabob és mások

Andi lányom Spongyabobot kért.

Én rendes anyaként meg is vásároltam Spongyabobot, méltányolva az észrevételt, hogy "Anyu, én még sosem kaptam ilyen lufit".

Aztán a facebookra föltett kép, melyen Andi és Spongyabob társaságában a Vörösmarty téren álldogálok, az már ciki volt neki.

"Anyu, ne érj hozzám, az olyan snassz" - mondta útközben is többször.

Én meg néha csak azért is hozzáértem.

"Nyugodj meg, kamaszkorban ez természetes, hogy ciki neki az anyjával lenni" - mondta Morgó.

"Nem, ez azért már túlzás. Jobb lett volna neki csipkebokorban a világra jönni? Vagy mint Jancsi, minden kukoricaföldben felismerné az édesanyját?" - ez a Te véleményed volt a történtekről. Szó, ami szó, nem tagadom, hogy fájt a lányom hozzáállása.

Mint ahogy sok egyéb, vele kapcsolatos dolog is fáj.

De ezekkel a dolgokkal nem tudok mint kezdeni. Van neki édesapja, akit választott. Nyilván őt érezte önmagához közelebb állónak. Majd megneveli. Vagy nem. Nekem nem szabad ebbe belefordulnom, bár párszor már nagyon közel álltam hozzá. De nem engedhetem meg magamnak. Nem használnék vele senkinek. Még neki se.

Édesanyám is úgy látta: mindig tedd meg, amit meg kell tenned vele kapcsolatban, de semmi többet...

Így lesz. Még, ha szomorú. akkor is.

...De miért kell, hogy így legyen?

A fiúk már fáradtak voltak, és rettenetesen unták a földalattit. Bár hárman voltunk velük felnőttek, mégis úgy látszott, hogy nem bírunk velük... épp Bence volt a nyűgösebb. Kézen fogtam és sietve elindultunk, kifelé az állomásról.
A Vörösmarty téren azonban kisebbfajta csoda történt: meglátták a bácsit, aki az üvegpoharakon zenélt, és minden nyűg és hiszti egycsapásra feledésbe merült. Tátott szájjal lesték a Csodát, amire én sem tudok jobb kifejezést: maga a Művészet ült ott a Vörösmarty téren, a kristálypoharakkal. Nagyszerű volt.

Egyébként jól sikerült a nap, a cirkusztól a sétákon át egészen a hazaútig. Jól éreztük magunkat.
És útközben, hazafelé, megtörtént a csoda: nem zavart már a harmadik jelenléte.

Sőt, az a szeretetteljes tekinteted sem.

Azt hiszem, elfogadtam ezt a - számomra józan ésszel fel nem fogható - dolgot.

Te ilyen vagy. Én meg így szeretlek.

Nem gyíkfarok

Egy kedves blogger társunk naplóját időről-időre el szoktam olvasni. Mint személyesen érintett, gyakran foglalkozik írásaiban a mozgássérültek helyzetével, ami ebben az országban még amikor viszonylag "rendben" mentek a dolgok, akkor sem volt rendezettnek mondható.
Mivel a bátyám fél lábát is amputálták térd alatt néhány évvel ezelőtt, kissé a családunk is érintett ezekben a kérdésekben.
Azt, hogy minden évben berendelték őt felülvizsgálatra, azt szokásos, fanyar humorával úgy aposztrofálta: megint mennem kell, megnézik, kinőtt-e a lábam.
Nem, nem nőtt ki. Sajnos az ember lába nem gyíkfarok, hogy újra nőjön. Viszont SZTK alapon általában csak a legolcsóbb, vacak, idejét múlt segédeszközök állnak rendelkezésre, amik nemhogy a teljes életet, de még a minimálisan szükséges helyváltoztatást is csak nagyon nehezen teszik lehetővé. Ez már a jelenlegi "racionalizálás" előtt is így volt. Sajnos.
Már jó pár éve annak, hogy az egyik kórházas sorozatban az egyik fiatal orvos balesetet szenvedett, és szerepe szerint elvesztette a lábát.
Persze, hogy emiatt nem rokkantosították, nem kellett kegyelemkenyéren tengetnie fiatal éveit.
DE! Olyan művégtagok álltak rendelkezésére, melyekkel nemhogy a munkáját el tudta végezni, hanem sportolni is tudott.
Hja, kérem, ezek az eszközök sok pénzbe kerülnek. És mostanság nemcsak a rokkant nyugdíjat, de a gyógyászati segédeszközök eddig is szűkös lehetőségeit is tovább kurtítják.
A mozgássérült meg haljon éhen, ha már van olyan dőre, és nem tud új lábat növeszteni.

Születésnap

Milyen érdekes... ma az egyik Anyukám szülinapja van, holnap pedig a másiké lesz... Édesanyám holnap tölti be a 82.évét, virtuális anyukám pedig ma lett 62 éves. Isten éltesse őket egészségben még nagyon-nagyon sokáig!

Ebből az alkalomból ide is hozom FB-ről a tegnap olvasott cikket. Bevallom, elsírtam magam rajta... hiszen Édesanyám már 82 éves.

Kedves Lányom: ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes kérlek, és mindenek előtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy „ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek. Emlékezz majd, hogy kislány korodban hányszor meséltem Neked, estéről-estére ugyanazt a történetet, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt. Ha azt látod majd, hogy tudatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem, hogy mennyi mindenre tanítottalak meg kiskorodban: szépen enni, egyedül felöltözni és megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben. Ha nehezemre esik majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert szomorúnak vagy tehetetlennek érzed majd magad. Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az Élet ajándékát!

Boszorkánykonyha

(Azt hiszed, hogy azt hiszem, hogy azt hiszed...)

Sasmadár egyik legtanulságosabb írása (legalábbis számomra) az volt, amikor régi, falusi lakodalmakról mesélt, melyeken ő, mint meghívott vendég, a hölgykoszorú táncos lábú tagjai iránt érdeklődést mutatva, hagyta, hogy azokban felébredjen az érdeklődés iránta pusztán azért, mert azt gondolták, hogy őt érdeklik, holott valójában ők voltak, akik érdeklődtek Sasmadár iránt... így működik a "főzőcske" a Való Világban.

Tudjuk, hogy ő nagy kedvelője a példabeszédeknek, így ezt is annak kezeltem első perctől kezdve. Túl a magasröptű stíluson, illetve a történet Sasmadár által szabott keretein, az olvasó rögtön szembesül a tyúk és a tojás problematikájával.

Ez remek témakör, tudjuk, mi a kedves párommal így közel egy év távlatából még mindig el tudunk évődni rajta, hogy melyikünk is a zsák és melyikünk a folt... (merthogy a folt ragad a zsákra, nem fordítva, ugyebár.)
A reálszférában ennek a problémának az érdemi megvitatására egy alakuló kapcsolatban általában sor sem kerül, mert valahogy gördülékenyebbek a reakciók és viszont-reakciók. Tulajdonképp mire a felek rájönnek, hogy érdeklődnek egymás iránt, többnyire már legalábbis a nagy beszélgetések stádiumánál járnak. (Rosszabb esetben az ágyban.)
A virtuális azonban ebből a szempontból kicsit másként működik. Mégpedig pontosan az információk korlátos volta miatt.
Ha az életben találkozik egy férfi és egy nő, akkor a legfontosabb az első benyomásnak nevezett érzéshalmaz, ami egyszerre lényegesen több információt közvetít a felek között, mint a virtuális "első benyomás". Lényegesen többet, ám egész másokat. Óhatatlanul eltolódik az ismerkedés a "külcsín" irányába, és háttérbe szorul a "belbecs".
Tehát az életben az "első benyomás" lényegében eldönti, hogy tetszenek-e egymásnak (divatosan: működhet-e a "kémia", tudnak-e egymással úgy kommunikálni, hogy abban mindkét félnek öröme teljék, stb.) Ugyanakkor, egy rövidke találkozás során egyáltalán nem derül ki (vagy csak nagyon rutinos versenyzők számára, illetve nagyon egyértelmű szituációban) a másik valódi szándéka, lelkének rejtettebb dimenzióiról, árnyoldalairól gyakorlatilag semmi nem tudható meg.
Ráadásul, ha a felszínen megfelelőnek látszik a másik fél, főleg naiv hölgyek hajlamosak azonnal "bedőlni" a szemmel látható lelkesedésnek. ...Aztán pedig jön az "ébredésnek" nevezett állapot... ami szükségszerűen sérüléseket okoz mindkét félben, legfeljebb a sérülések mértéke, típusa lesz egyénenként különböző.
Ez húsz évesen még menthető, talán szükséges is néhány negatív tapasztalat a személyiség fejlődéséhez (bár van, aki ezt nem így látja),  de negyven éves korra (pont a húsz éves kori tapasztalatok miatt) enyhén szólva butuskaság.
Ami a virtuálist illeti, ott a dolog picit másként működik, főleg az információáramlás korlátos volta miatt.
Ez a regisztrációval, illetve a társkereső oldalon épített "image"-val kezdődik.
Nyilván mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy mit szeretne magából láttatni, és melyek a személyiségének a rejtegetni való árnyoldalai. (Én például rendetlen vagyok. Igen. Ez van. Küzdök ellene, de attól még tény. És nem ez volt a legfontosabb információ, amit megosztottam másokkal magamról. Vajh miért is? Mentségemre szóljon, hogy a lagziba se mennék a kitaposott tornacipőmben, sőt, el is várnák tőlem, hogy ne abban menjek, mert ezzel nem tisztelném meg a Jelenlévőket. Ugye, ez belátható...:D)
Tehát: az ember a megjelenése során kialakít magáról - viszonylag tudatosan - egy képet. Melyben legalább annyiban próbál őszinte lenni, amennyiben a saját, pozitívumként megélt jellemvonásait megpróbálja kiemelni.
És itt jön a többiek személyisége.
Lesznek, akik számára azok a vonások, az a stílus, ahogyan alanyunk a világhoz viszonyul, ellenszenvesnek tűnnek majd. Másoknak (a többségnek) teljesen közömbös lesz, hogy alanyunk hogyan küzd. És lesznek (óhatatlan, hogy legyenek a nagy számok törvénye szerint) akiknek szimpatikus lesz alanyunk virtuális tevékenysége.
Hol is tartunk tehát a falusi lagzi analógiájában? Az egyik sarokban a lányok kelletik magukat, Aranka piros szalagot tett a hajába. Ezt Gazsi borzalmasnak találja, Lalit nem érdekli, Pityunak meg tetszik. (Még szerencse, hogy az ízlések és pofonok különbözőek.)
Ismét hangsúlyoznám, hogy a virtuális "piros szalag" a dolog lényegéből fakadóan valami olyan vicces, érdekes, vagy elgondolkodtató tartalom, amit az illető önmagához (a lelkéhez) közel állónak érez.
Nyilván azok fognak erre reflektálni, akik számára szintén közel álló az a jelzésrendszer, amit a tartalomszolgáltató használ...
Itt jön be a "hasonló a hasonlót vonzza" elv. Nem a külsőségekben, hanem a lélek szintjén lép ez működésbe a virtuálisban. (Ezért hülyeség a paramétertáblázat. A dolog lényegéből fakadóan. Mert az életben indul egy ismerkedés a külsőségektől, és megreked(het), ha hiányzik a belső tartalom - de szerencsés esetben mindkettő találkozhat. A virtuálisban pedig elindul bizonyos belső tartalmaktól - és megreked(het) a külső találkozás próbájánál. Vagy nem. De ezt nem a számadatok mondják meg, hisz attól, hogy valaki x éves y kiló z centi, a haja szőke/barna/ fekete, még lehet rokonszenves és ellenszenves is első látásra....
Hát igen, a puding végső próbája az evés.
De csak a végső.
Mert ahogyan a való életben a külcsín felől fokozatosan lehet haladni a belbecs felé, rétegenként ismerve meg a másik személyiségét, úgy a virtuálisban a módszer szinte változatlan, az irány viszont fordított: előbb célszerű az adott lehetőségek, eszközök figyelembe vételével a másikat, mint embert megismerni, és ha ezen a téren pozitív a visszacsatolás, akkor érdemes megismerni őt fizikai valóságában.
Mindenesetre az a mód, ahogyan a virtuális elvarázsolja a benne botorkálókat, nagyon hasonlít a Sasmadár által leírtakra.
Mert az ember először saját magának írogat ezt-azt. Ezt elolvassák mások, és (jó esetben) gondolataik ébrednek tőle. Ha ezek a gondolatok megörökítésre érdemesek, a másik fél is megörökíti őket. Elsősorban saját magának. Ezt persze az első gondolatsor írója olvassa, és újabb gondolatok ébrednek benne...
Mire a felek rájönnek, már szóba is álltak egymással. (Táncolnak, hogy tovább fűzzem a lagzi-analógiát. Hogy ki kért fel kit? - Ja ez itt olyan, mint a dizsi. Lötyög mindenki mindenkivel. Aztán valami majd csak lesz. Hogy Arankának megfelel-e Pityu, vagy inkább Lali iránt ácsingózik - ez menet közben derül ki...)
Persze, mire a kommunikáció kicsiszolódik a felek között, - felnőtt emberekről beszélünk, kialakult szokásokkal és jelzésrendszerekkel - hónapok telnek el.

Egyébként pedig, összességében véve a társkereső oldal úgy működik, mint egyfajta boszorkánykonyha: van egy nagy üst, mindenki mindenféle zöldséget beledob... és addig főzi, míg valami finom leves ki nem kerül belőle. (Vagy el nem szúrja az egészet - lehet túl fűszeres, túl sótlan, túl híg, vagy túl sűrű - figyelemmel kell lenni a reménybeli fogyasztók igényeire, hiába. Ha ez nem sikerült, akkor ki kell az egészet önteni és újra kezdeni... na ez a nyűgös dolog, de sosem szabad feladni a reménytelenséget. Egyszer csak kialakul a tökéletes recept.)

Felhívom a figyelmet a megfelelő főzési idő betartására, az ízek harmóniájának és a nyersanyagok kellő megpuhulásának érdekében!

Reményik Sándor: Csipkerózsa

Aktualitását vesztett, de remek vers, melyre most bukkantam rá. Szeretettel ajánlom a többi Csipkerózsika figyelmébe... :)

A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka elpihent,
Áll az idő s nincs benne óra,
Királyfi, átkozott kezed
A tüskerácsra mér' teszed?
Most boldog Csipkerózsa.

Százévig nőtt a lángsövény,
Mögötte nincs könny, vágy, remény,
Semmi, csak boldog álom,
A gonosz tündér jót akart,
Herceg, ez álmot ne zavard,
Ne lássanak e tájon!

Alszik, tán rólad álmodik,
Lovag, van bátorságod itt
Álmához mérni rongy-magad?
Az Élet vagy, te átkozott,
A bűnt, a bajt, a jajt hozod
S kezedhez szenny tapad
S ha vágynál mégis törni át,
Találj szemben ezer halált,
Szívedbe tüske törjön,
Vérzőn szakítsd a lángfalat
És úgy maradj a vár alatt,
És szomjúság gyötörjön.

S Te csak aludj, kis Csipkerózsa,
Áll az idő, nincs benne óra,
Sorsod nem mostoha,
Az álmod szent,
A rokka elpihent,
Aludj, ne ébredj fel soha!

Szerkesztősdi

Szerkesztőnek lenni pedig jó dolog. Azt hiszem, ez talán még jobb, mint írónak, ami az esetemben elég nagy szó. ...erre a felismerésre új blogunk szervezése kapcsán jöttem rá. Kimondottan élvezem, hogy emberekkel egyeztethetek, rábeszélhetem őket a közös Ügy érdekében végzendő cselekedetekre, agyalhatunk együtt dizájnon, modulokon, bekerülő szerzőtársakon, témákon... szeretem csinálni, és őszintén remélem, sőt, hiszem, hogy a közös szerkesztésű blog nagy érdeklődésre fog találni. Hiszen itt nem csak az én írásaim lesznek megtalálhatók, hanem a "kartell" többi tagjának írásai is: szeretnénk, ha minél több szerzőtársunk lenne, hisz egy-egy ember az igazán míves blogszerkesztéshez kevés. Kinek ekkor, kinek akkor lehet egyéb irányú elfoglaltsága, hisz ezer szállal kötődünk a Való Világhoz. Ilyenkor az igazi, ha vannak szerzőtársak, hisz a blog nem "sikkad el", és bármikor vissza lehet térni hozzá. Ráadásul a szerzőtársak jelenléte színesebbé, változatosabbá teszi a blogot, hiszen pont azért volt olyan kellemes az RV napló, mert egy-egy felvetődött témához ki-ki az ízlése, habitusa szerint tett hozzá valamit: írásokat, képeket, gondolatokat, és ettől vált az egész annyira kedvessé.

Ezt a hagyományt szeretnénk folytatni a blogban, kicsit persze irodalmiasabb köntösben, komolyabb megjelenítésben. Ebben számítunk minden íráshoz kedvet érző érdeklődőre! Elérhetőségünk: randiregeny@citromail.hu

Közös blogunk címe: http://randiregeny.blogspot.com/

Jelen felület pedig megmarad annak, ami: garantáltan szubjektív válogatásnak életem eseményeiből és az ezekhez kapcsolódó gondolataimból...

Kati baba

Kati babát nagymamám kolléganőjétől kaptam. Utólag nem vagyok biztos benne, hogy mindenképp nekem akarta adni, de szegény nem tehetett mást: túlságosan nagy szerelem volt ez kettőnk között első látásra.
Egyszerűen éreztem, hogy Kati baba is azt akarja, hogy én legyek az "anyukája".
Még óvodás voltam, azt hiszem. Abban az időben nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy időben ágyba kerüljek, pont ezért volt olyan különös az a nap, amikor meglátogattuk Nagymamám régi kolléganőjét. Hiszen este, sötétben én akkoriban csak nagyon ritkán lehettem utcán, és mindenképpen nagyon ritka alkalom volt, hogy idegeneket is lássak.
Aznap azonban ez történt.
Hiányosak már a filmkockák a fejemben erről az eseményről, de emlékszem, hogy kedves, ősz hajú, kontyos néni vezetett be minket az - akkori fogalmak szerint is régies - nappaliba, ahol minden csupa visszafogott szín, a kanapé karfáján csipketerítők - furcsa világ volt ez számomra, aki otthon ennél jóval "lazább" körülmények között élt.
Az állólámpa sárgás fényt árasztott, és ettől az egésznek mesebeli hangulata támadt. Leesett állal - kicsit talán az álmossággal küzdve - vettem szemügyre az elfoglaltságul felkínált babákat. Sosem voltam nagy babázós, szívesebben játszottam fiús játékokat - ám Kati szinte megszólított.
Haja meghatározhatatlanul hamvas szőke, (akkor még hosszú volt, csak később döntöttem úgy, hogy Kati egy modern nő, akinek a rövid haj sokkal jobban áll), arcocskája kedves - a magam módján szinte beleszerettem Kati babába, nem tudtam volna meglenni nélküle a továbbiakban. A vendéglátónk alighanem észrevette rajongásomat, mert búcsúzáskor (fájdalmas tekinteteket vetettem Katira...) mosolyogva kérdezte:
- Szeretnéd, ha a tiéd lenne?
Csak bólintani tudtam. A néni pedig mosolyogva nyújtotta át Kati babát, akit azonnal magamhoz szorítottam.
Hogy hosszú ideig vele aludtam, azt ugye, nem kell mondanom.
De Kati baba nemcsak ebből a szempontból érdekes.
Mikor megtanultam olvasni (ez nálam nagyon korán bekövetkezett, még nagycsoportba jártam), elkezdett zavarni, hogy szegény "kislányomnak" csak egy szál ruhája van.
Ekkor nyomta a kezembe édesanyám a Szabás-varrás című könyvet, melyből alapfokon, és kicsiben, elkészíthettem Kati baba méreteire a megfelelő sablonokat és elkezdődött a ruhavarrás. Aprócska anyagmaradékokba szerettem bele, ezekből készültek a "költemények"...
Tíz éves koromra Kati babának komplett ruhatára volt, kötött kabátka, hozzáillő kötött kalap, nadrágok, pörgős szoknya, felsők - csini csaj lett belőle. A hajviselete is modernizálódott - bár volt idő, mikor ezt kicsit megbántam, akkor tudatosult bennem, hogy ellentétben velem, neki nem nő újra a szép hosszú haja.
Mindenesetre nem áll rosszul neki a rövid, és az új ruhákban sokkal kecsesebben festett, mint a korábbiakban, így elégedett voltam az eredménnyel.
...
Ma Kati baba a bátyám macijával együtt édesanyám álmát őrzi - ők maradtak emlékül neki, akkor is, ha mi messze járunk...
Charlie: Könnyű álmot hozzon az éj

Cabaret / Regisztrálom magam

Elnéztem a vigadó embereket. Látszólag minden a legnagyobb rendben volt, a hangulat kellemes, a műsor remek, az italok drágák, a lányok szépek... majdnem tökéletes volt minden. De a beszélgetések másról szóltak. Értetlenség, kilátástalanság, kiábrándultság, és egy csipet félelem, (vagy legalábbis bizonytalanság). Mint a Cabaret által megrajzolt világban, ahol a Látszat rendkívül hangsúlyos lett... és ennek a Valóság fizette meg az árát.
...
Elkeserítő, hogy lassan eljutunk oda, mint a világ a második világháború előtt. ..nőttön nő a szorongás, az elkeseredettség...
...
Nagyon nehéz olvasmánnyal bajlódok, sokat beszélek is róla. Igazából engem nem a dolog gazdasági vonatkozásai ráznak meg (láttam én már karón varjút), sokkal inkább a politikai, erkölcsi vonulatai azok, amelyek miatt időről-időre úgy érzem, hogy elfogy az oxigén körülöttem. Mert egy dolog az, hogy az ember (még ha politikus is), néha kicsit "ügyeskedik", próbálja a saját hasznát keresni, nem teljesen törvényes úton jár el. És egy egész más dolog, ha embereken átgázolva, mások jogos érdekeit, illetve a betyárbecsület szabályait semmibe véve, a meglévő szabályokat a közjó ellenében, a saját érdekeinek megfelelően átírva csörtet előre.
A társkereső oldalon írtam egyszer, hogy "Az utolsó tánc a Titanicon túl zajosra sikerült", meg is kaptam érte a beosztásomat többektől, hogy túl pesszimistán látom a dolgokat.
De azt kell, hogy mondjam, hogy erről szó sincs. Sőt. 
Mostanában az ember lépten-nyomon azzal szembesül, hogy sorsok fordulnak rosszra, hogy tehetséges fiatal ismerősök mennek világgá - immár nem is elsősorban az anyagi boldogulást keresve: sokkal inkább a demokrácia békéjét és szabadságát hiányolják ebből a vészterhes világból.. Lassan igaza lesz a viccnek, hogy az ország egyik fele Lakatos lesz, a másik fele lakatlan. (Ennek az országnak száz éven belül negyedszer sikerül elüldöznie a saját értelmiségét - mondta beszélgetőpartnerünk, és ennek a mondatnak a szomorú igazságtartalma most is itt motoszkál bennem.)
Mifelénk mostanában megszűnt a jogállam, az ellentmondókat, kritikusokat teljesen ellehetetlenítik, a szabad vélemény nyilvánítás fórumait jogi, gazdasági eszközökkel lebontják, a pártok finanszírozásának elvételével működésük lehetőségeit súlyosan korlátozzák.
Sosem voltam MSZP rajongó, - nem a sokak által rossznak, általam nyugodtnak és békésnek ítélt szocialista rendszer, inkább az az alatt - azóta végrehajtott rengeteg stikli miatt, melyek egy része óhatatlanul áthatolt az én politikai hírek elé szerelt szűrőmön is - de sosem gondoltam volna, hogy egyszer újra eljut ez az ország odáig, hogy a szabad szólás jogáért harcolni kell. Jelenleg itt tartunk. Nekem személy szerint különösen az fáj, hogy a Heti Hetes sugárzását (mely az egyik legjobb és emiatt tartósan magas nézettségű adás volt a magyar műsorkínálatban) megszüntetik (tudom, RTL2, azt úgyis csak kevesen tudják fogni...). 
A Lex Klubrádió létrejötte pedig egy újabb bizonyítéka annak, hogy a hatalom arroganciája immáron elérte a diktatúrákban szokásos méreteket. (Félre ne értsétek, nem azzal telt az életem, hogy Klubrádiót hallgattam éjjel-nappal. Kicsit álszentnek éreztem anno őket is, abba is hagytam a hallgatásukat. De az elhallgattatásuk elvi kérdés: hogy jön a hatalom ahhoz, hogy ezt megengedje magának?)
Az új kormányzati közmédiumokat feltöltötték olyan emberekkel, akik két mondatban öt bakit ejtenek - lényeg, hogy azt mondják, amit a Vezér fülei hallani szeretnének... 
Eljutott a média szakma odáig, hogy már nem mernek erélyesen fellépni az igazságtalanságok ellen. Lassan illegalitásba vonul az ellenállás: ezért hívják kormányközeli körökben a bloggereket terroristának (a múltkor olvastam egy blogban egy találó hasonlatot: olyan a bloggerek világa, mint a szúnyogfelhő, egyet-egyet le lehet csapni belőlük, de a felhő tovább él, zümmög és csíp...).
Ha már ilyen gondolatokkal kell megküzdenie azoknak az embereknek, akik még mernek véleményt nyilvánítani, akkor már nagyon nagy baj van.
De még ez sem elég, még a választások előtti regisztrációval is nyomást akarnak gyakorolni. (Fortélyos félelem igazgatja őket...) Átalakították a választási törvényt a saját szájízükre, ily módon elérve azt, hogy az ellenzéknek, összefogás nélkül, még esélye se legyen ellenük.


ÉS EZ A TÖKETLEN ELLENZÉK MINDEZT HAGYJA.


Én mindenesetre már most regisztrálom, hogy szakítva a korábbi gyakorlattal, BIZTOS fogok szavazni a következő választásokon. És NEM a kormánypártra.
Mert ennél, ami most van, bármi jobb. Csak attól tartok, hogy összefogás hiányában nem lesz sikere ennek az elszánásnak. 


Emberek! ÉBRESZTŐ!!!!


Pink Floyd: Another Brick In The Wall

A Simlis és a Szende

(Ezek mind ilyenek. A mániájuk lesz a kukkolás, ismerkedés, csajok hajtása. Ez a társkeresőzés mellékhatása. Főleg interneten. - mondta a kolléganőm két korty kávé között. - Volt olyan krapekom, aki megdőlt azzal, hogy álnéven nézelődött a neten csajok után. Együtt éltünk. Esküdözött, hogy ő már abbahagyta a keresgélést. De ráismertem a társkereső oldalon, kamu regisztrációval, pedig azt mondta, hogy ő már nem jár fel oda.
- És Te? Te mint kerestél a társkeresőn?
Erre már csak szende mosoly volt a válasz...)
...

Mit sem sejtve kortyolgattam az Általad készített kávét. Kicsit még kába voltam, hiába, sok volt a mozgalom az elmúlt napokban. Ültél mellettem, nézegetted a beérkezett leveleidet.
...a szemeim egycsapásra kinyíltak, mikor véletlenül rátekintettem a beérkezett üzenetekre...
EZ EGY MÁSIK TÁRSKERESŐ OLDALRÓL JÖTT!!!
Az hagyján, hogy a mi virtuálisunk üzenget, sír utánunk időnként, meg új krapekokat/nőket ajánlgat... de ez egy másik világ üzenete... Ez itt az Ismeretlen Déli Föld? Idáig röpített valami trópusi vihar? Léket kapott a bárka és itt kellett partra szállni? Vagy mifene történt?
Hát még mindig nem tudod, hogy egy nő több, mint három???
Kifelé menet (a konyha volt a célpont) hangot is adtam megrökönyödésemnek:
- 65 éves. És nem éri be egy nővel. Az eszem megáll...
Persze válaszként hárítás érkezett, hogy nem, Te már hónapok óta nem, és különben is, ez a levél itt merő véletlen. Igyekeztél is villámgyorsan törölni, hátha azt hiszem, hogy csak álmodtam az egészet, vagy tán elkap az amnézia (milyen szerencsés lehetőség lenne, igaz-e?) és elfelejtem amit fél perce láttam.
Hát ez nem jött össze. Sőt. Rövid úton helyretettem az információkat. Nevezetesen:

1./ A társkereső oldalak csak akkor kínálgatják "portékájukat", ha tag vagy. Habokra nem adják ki a tagjaik adatlapjait (már normális esetben, mert ami most az RV-n történik éppen, az minden, csak nem normális eset).
2./ Sőt, csak akkor kapsz ajánlót, ha épp aktívként jelöl a rendszerük. Nem vagy törölt, de még csak hibernált állapotban sem. (Ez ám a más állapot..)

Mindezekből pedig olyan konzekvenciákat lehet levonni... melyektől az ember nem lesz éppen felhőtlenül boldog. Egyáltalán nem.

Mindezek után humorosan ható jelenet következett, az "elfelejtettem a jelszavamat" és "hol is kell itt jelszó emlékeztetőt kérni" témakörben. Mivel nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy nevessek, inkább megpróbáltam visszafogottan viselkedni. Téged pedig hagytalak kibontakozni a romeltakarítás kapcsán. (Ember, küzdj, és bízva bízz.)
A nyugalom (látszólagos) megőrzése egészen odáig sikerült is, amíg meg nem érkezett az elfelejtett jelszó. Ám az a jelszó nem segített a helyzeteden. Egyáltalán nem. ...Szó, ami szó, bár mérges voltam, mégis kitört belőlem a vihogás....

- Simlis, mi? Még szerinted is? Akkor mit szóljak én???

Na erre már nem jött felelet, a rajtakapott elkövető energiáit lekötötte, hogy mielőbb megszabaduljon a bűnjelektől. (Regisztráció törlése gomb... :D) Én meg azon gondolkoztam, hogy a férfiak vajh felnőnek-e valaha is. De ez az eset is megerősített abban a hitemben, hogy nem. Esélytelen az a nő, aki erre vár.

Elgondolkodtam annak a lehetőségén is, hogy miért is akarod mindenáron belém beszélni, hogy én Randivonalazok, mikor nem is járok arrafelé a tudtod nélkül. Sőt, itt a kézzel foghatatlan bizonyítéka annak, hogy kettőnk közül melyik is, aki nem fér a bőrébe. Ugye?
Ezekről a mellékkörülményekről persze eszembe jutott az a régi hadászati stratégia, hogy a legjobb védekezés, ugyebár, a támadás...

Hát, drágám, én roppant ártatlan leszek a jövőben is... Hidd el... Mint egy szende, az életről mit sem sejtő kisleány..:)

Vangelis: Conquest of paradise

A teljes történet

A teljes történeti hűség kedvéért meg kell írnom ezen a helyen, hogy levelem kézhez vétele után azonnal intézkedtek, és nagyon korrekt válaszlevelet is kaptam, melyben felajánlották a nyilvános helyreigazítás lehetőségét. Én ezzel nem kívánok élni, de jól esett, hogy elismerték mulasztásukat, és intézkedtek arról, hogy megszűnjön a nem kívánatos állapot.

A szememben ezzel mindenképpen szereztek egy jó pontot. Bár minden politikus így viselkedne ma Magyarországon! ...sajnos ettől reménytelenül messze vagyunk (lásd az adócsökkentés kormányának intézkedéseit...)

Tisztelt Jobbik Törökbálint!

Mélységesen felháborít, hogy Önök az én tudtom és beleegyezésem nélkül jelentették meg saját honlapjukon, (ami egy politikai, méghozzá szélsőséges politikai oldal) a Pistály Egyesület részére (mely NEM politikai, hanem helyi érdekvédelmi szervezet) néhány évvel ezelőtt készített írásomat.
Fent nevezett, Buckalakók című írásomban ugyan történelmi múltunk néhány aspektusát is érintettem, továbbá az otthonom szeretetéről írtam, és a meg nem értésről, mellyel napi szinten találkozunk, mi Pistály lakosai, mégsem volt célom semmilyen politikai eszmerendszer szekerét tolni ezzel. Távol áll tőlem a politika, és különösen távol a szélső jobboldali ideológia.
Ily módon biztosra mehettek: közel egy éve, hogy magukévá tették a gondolataimat, mégis csak most derült ki számomra ez a cselekedetük, hiszen kerülöm az Önök portáljait, elhihetik. Egy teljesen más ügy kapcsán, mikor is rákerestem a nevem alatt a Google-ban megtalálható információkra, derült ki számomra az Önök dicstelen cselekedete.
Nem is értem, hogyan vették a bátorságot, hogy publikálják oldalukon az írásomat, méghozzá teljes nevem alatt (Nem az írást szégyellem...)

Ez úton kérek sürgős helyreigazítást, és jelen kérelmemet hasonlóan publikusan fogom kezelni, mint Önök az írásomat. Ehhez - népszerűsége miatt - a Facebook felületét fogom használni, és mindaddig ott marad jelen levelem, amíg Önök nem intézkednek.
http://torokbalint.jobbik.hu/content/buckalak%C3%B3k
Mielőbbi intézkedésüket elvárom:
Sziráki Gabriella


...ez indított arra, hogy a korábbiakkal ellentétben tartalom tulajdonosi megjegyzést írjak a blogomhoz. Nem pénzért akarom árulni a gondolataimat, de nem szeretném, ha még egyszer illetéktelenül használná fel őket bárki is... 

Hatodik érzék

Az alábbi idézeteket egy bank honlapján találtam. (Na nekik véletlenül nem vagyok az ügyfelük... az idézetek viszont tetszettek, főleg az első. Elmondhatom, hogy csökkent érzékszervi működésű ember vagyok... mint annyian ebben az országban...)

"A pénz a hatodik érzék. Muszáj, hogy legyen az embernek, különben nem tudja a másik ötöt sem igazán kihasználni."

William Somerset Maugham

A pénz az okos embernek: zsebben ülő szolga.
Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.

Gárdonyi Géza

A luxus nem a szegénység ellentéte, hanem az ízléstelenségé.

Coco Chanel

A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.

Jane Austen

A világ összes pénze sem ér semmit, ha fogalmunk sincs, hogyan bánjunk a pénzzel.

Adam Jackson

Tavalyi árvácskák

Illés - Kis virág

A víz színei

Ma kicsit lusta vagyok, ami a tegnapiak után nem csoda... :)

Nagyon jó volt. És még csak össze sem csuklottam nyílt színen. :))
A három óra alvás ellenére ma ébredés után szinte könnyűnek éreztem magam, és ez az érzés délig elkísért. A Ladánybene zenéjéről nem is beszélve.

Ladánybene 27: Fürdik a lelkem

Ráadásul a Facebook miatti helyi jellegű népünnepély sem tette lehetővé, hogy karba tett kézzel üldögéljek napközben. De nem bántam, bár nem értettem a lelkesedés mértékét.
A mai állapotomban azonban ez teljesen helyén való volt. Amúgy is:

Ladánybene 27: Kell egy ház   :)))  /\   :))

És főleg:

Zorán & Presser: Valaki mondja meg  :))

Tehát ma nem telik tőlem többre, csak néhány képre. A képek egy része tavaly, más része idén készült. Van, ami a Margitszigeten, mások a Feneketlen-tónál, megint mások Tóvárosnál, vagy Újbudán.
Egyetlen dolog köti össze őket: a víz...

Városi fák

Ma városi fákat hoztam Nektek. És hozzájuk Kosztolányi versét. A kedvenceim egyikét. Tudjátok

Kosztolányi Dezső: Üllői-úti fák

Az ég legyen tivéletek,

     Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
     ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjuság,
     Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,

     Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
     az est óráin át.

Ne lássák a bú ciprusát,

higgyék, örök az ifjuság,
     Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,

     Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél busan dúdolva jár,
     s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjuság?
Feleljetek, bús lombu fák,
     Üllői-úti fák.

...ugyan nem az Üllői-úton készültek a képek, de talán ezt elnézitek nekem...

Red River szeptember

...ahogy összeraktam, szerkesztgettem a naplódat, megint rám tört az "életem szerelme" érzés... mint néha, egy-egy fényképedet látva. Furcsa és megmagyarázhatatlan dolog ez nekem...

Most a szeptemberi bejegyzéseidből szemezgetek. Kiegészítem itt-ott a saját, akkori gondolataimmal. Tudom, FB-n is megosztottad, hogy "A google olyan , mint a nők... Be sem fejezted a mondatot , már találgat.

:))"  - hiszen Neked megvan a külön véleményed az élénk fantáziámról és az ezzel kapcsolatosan bekövetkezett eseményekről, melyeknek Te ártatlan, szenvedő alanya vagy immár hét hónapja :)))

Szeptember óta már egy-két dolgot másként vélnék... (de milyen szerencse, hogy akkor így láttam ezt az egészet!)

Azt hiszem, itt kezdett ez a dolog túllendülni a barátságon. Hiszen augusztusi levélváltásunk még csupán - sok egyéb mellett - a barátság deklarálásáról szólt... akkor már hónapok óta beszélgettünk erről-arról, hol az RV Naplóban, hol email-ben. De igazán, mindig csak barátilag. 

A szerelem olyan, mint a sport, aki nem veszi komolyan, annak nem okoz örömet, aki komolyan veszi, annak beleszakad a szíve! !

(2011.08.29. 23:45 - A Te naplódból)

...

Én tényleg jól érzem magam esténként a barátaimmal meg a zenékkel. Azt én is észrevettem, hogy olyankor hallgatásba burkolódznak a többiek. Már én is eltűnődtem rajta, hogy miért is van ez. Lehet, hogy túl sok nekik belőlem? Vaskakas elnevezett Irene-nek:))

Nem szeretnék tolakodó lenni, azt meg főleg nem szeretném, ha bármi bonyodalom származna ebből. Gondolok itt például Csinikére, aki odavan érted. Gondolom, ez kölcsönös, és nem akarod őt megbántani. Vagy tévedek?

Mindenesetre megpróbálom visszafogni magam, azt hiszem.

További szép napot Neked.

Szeretettel:

G.

...

...Egyébként pedig ragaszkodom az elképzeléseimhez, amibe nem fér bele a fenti okok miatt sem. Annyira nem „ég a ház”, hogy kompromisszumokat kössek! Tudod, csak olyan kapcsolatba szeretnék belemenni, ahol mindkét fél jól érzi magát. Ennek a sarokkövei a kor, a távolság és valamelyest a küllem! Ez van! Haverok, barátok lehetünk, de ennyi és nem több!...

Cs.

...

Sajnálom a dolgot, de megértem az álláspontodat. Azért ha tíz évvel öregebb lennék, nem menekülnél előlem!:)))

Már így is némi magyarázkodásra kényszerültem Sz*-val szemben is. (Persze amit tudok róla, annak alapján nagyon nem ráz meg a véleménye...)

Köszönöm, hogy mindig kisegítesz, ha némi bajba kerülnék... gondolok itt pl. a tegnap estére. Nagyon jól esett. Sasmadár meg megérdemelte. Tudod, hogy már régen féltékeny rád?

Szerinted van rá oka?:))

G.

...

Hála Istennek még nagyon fiatal vagy! ...minden oka megvan a féltékenykedésre, de nem rám! Szerintem akad itt több fickó is aki alkamas erre! Mi pedig maradjunk meg az "atyai jóbarát" szintjén!

Szép napot!
Cs.

...

Úgy legyen! :)

G.

(Levelezésünkből, 2011. augusztus 31. - és mégse úgy lett... :)))

...

Most pedig jöjjenek a naplórészletek. Szeptemberből...

A szomszédom ma megint fogyókúrázott és gyümölcs napot tartott. A nyakára hághatott néhány tavaly termett kiérlelt gyümölcsnek. Nem talál be a kapun és nótázik veszettül! A neje nagyon fog neki örülni!
Cs.

Jó is a folyékony gyümölcs..:) Jó éjt, Apus!:)

Na utoljára..:)) Szép álmokat!

Beethoven: Holdfény-szonáta I. tétel

...

...Teljesen igazad van! Tegnap is itt lógtam késő éjszakáig, és már megint itt esz a fene. De én is tettem egy fogadalmat. Erre a játékra rászántam egy évet. Dupla, vagy semmi alapon. Az évem 71 nap múlva lejár.
Az eddig eltelt időben összesen 35 napot töltöttem az RV-n lógva (ez még akkor is brutálisan nagy szám, ha gyakran közben mással is foglalkoztam), de ha azt mondom, hogy eredménytelenül, akkor szépítem a valóságot. Igazából rosszabb lett sok minden, főleg lelki értelemben, mint előtte volt. Vagy legalábbis sikerült eljutnom a fásultságig. Amikor ide regisztráltam, tele voltam reménnyel, akarattal, harcban álltam a sorsommal. Mostanra eljutottam odáig, hogy kezdek megbarátkozni az egyedülléttel. Ez is valami. Ha úgy vesszük, fejlődés. Most még ebben a bő két hónapban eljátszom itt, de nem fogom meghosszabbítani a dolgot. Alapvetően annyira nem szeretek szenvedni, hogy ezt tenném. Ennyi. Egy dologra volt jó ez az egész: sokat tanultam emberismeretből.

Dobrády Ákos és Szekeres Adrienn: Híd a folyót
G.
...

K*, azok szerintem azért távoznak boldogan, mert meg tudtak szabadulni egy függőségtől és nem azért mert párt találtak! :)))
Cs.

(K* hitetlenkedett a napi 126 emberen, akik elhagyják az oldalt... Igen, ez egy függőség. De nem csak én vagyok a függő, azt ne hidd ám, kisapám. Te legalább úgy benne vagy... nyakig... kár a kisebbet kiröhögni... :(( morcogtam a smile-okon... mert persze, hogy ezt is magamra vettem. Mert én voltam - akkor is - a nevelt...:))
G.

Pecás történet!

A családfő minden hétvégén elment horgászni és minden alkalommal vitt is haza halat. Egyszer az az asszonnyal mentek a csarnokba vásárolni, mikor a halárus ráköszönt és megkérdezte, hogy milyen halat tegyen el a hétvégére.
Cs.

(Igazán elmehetnénk együtt horgászni.... attól még nem dőlne össze a világ...)
G.
...

Hogy ezek a rokonszenvek, amik bennünk vannak, mennyire mélyek, vagy tünékenyek, azt sem Te, sem én nem tudjuk eldönteni személyes találkozás nélkül. Addig kár a szerelem szót még emlegetni is, ez még barátságnak is csak halvány. Már csak ezért is érthetetlen a viselkedésed. Azért, hogy a publikumnak megfelelj, megbántasz engem. Mert más okod nincs rá.

...

Az, hogy én szeretem a lelkedet, az tény, ezen nem lehet változtatni. De tudnod kell, hogy tisztellek is. Tehát kár menekülnöd, nem foglak üldözni. Elfogadom a döntésedet.

Levélrészlet a Neked írt levelemből, 2011.09.05.

Kellemes estét a jelenlévőknek!

Szánti Judit: Kék tangó
Cs.

(Neked is. Hát újra itt? Akkor hallgatok. Mintha itt se lennék. Nem akarom zavarni a köreidet.)
G.

Sára! Tango Argentina

http://www.youtube.com/watch?v=bXhQNRsH3uc

Argentin Tango World Champion- Show Time - Budapest Open 2009

http://www.youtube.com/watch?v=3AubinJYY

Kek Spanyol szemek ...!

http://www.youtube.com/watch?v=Am1ESoeGd
Cs.

(Ezeket garantáltan nem nekem tetted fel.  ...nem is baj... vagy igen?)
G.
...

.

http://www.youtube.com/watch?v=dS_wffGGZX8&feature=related
Cs.

(Ez ugyan nekem szól, gyanítom - de ezt a lapot most akkor sem vesszük fel. Ez nem a piros ász.)
G.

Malek Andrea - Sasvári Sándor: Egyetlen árva szaxofon

http://www.youtube.com/watch?v=yAYrEBbSz
Cs.

(Mondom, nem vesszük fel. Hiába árva az a szaxofon.)
G.

Átadom a terepet a nálam arra érdemesebbeknek!
PÁ!
Cs.

(Nagyon vicces. Elküldtél a fenébe. Aztán megsértődsz, ha nem állok Veled szóba. Pedig én csak szót fogadok Nektek. Te is és Anya is azt mondtátok, hogy keressek valami hozzám illő korú fickót. Egész este reglapokat bámultam. Némely ember mind egyforma. Francba ezzel a sok menetelő zombival... Semmi közöm hozzájuk. Miért gyötörtök még ezzel is?? Kivagyok, mint a liba. Zombiundorom van. Ez is miattad van. Téged már majdnem sikerült megszeretnem. De nem engeded. Sőt. Rám parancsoltál, hogy keressek mást. Én meg szót fogadok. Pedig utálom az egészet. Szörnyű.  Ennyire nem kellene jónak lennem. Fájok magamnak.)
G.

Sziasztok, szép estét.

Túl vagyok a napi fejadagon, azt hiszem:). Nagyon jó gyerek vagyok. Alig bírtam lenyomni a torkomon. -de én szót fogadok kedves szüleimnek, és ha meg kell enni a tejbepapit, akkor meg kell enni. Akkor is, ha nem ízlik.

H*nak a mesét köszönöm. Én is készültem Nektek valamivel, de előbb a nyitány következik, ahogy azt illik:

Cirkuszhercegnő: Egy drága szempár

(Itt tettem fel két mesét is, a Csipkerózsika esete az öt törpével és az Autóstop volt az esti mese... De a Cirkuszhercegnő neked szólt. Komédia egy komédiástól...)
G.

...

Tudod, H*, igaz, hogy ide mindenkit valamiféle olyan szükséglet hajt, ami az életben nem nyer kielégülést. De a hiányérzetre adott válaszaink nagyon különbözőek. Van, aki elkezd össze-vissza vetíteni. Vetítésében az igazság, a saját magáról mélyen őrzött valós kép, az erkölcsi normák, társas viselkedési szabályok, ...semmi nem számít. A végén eljut oda, hogy már ő maga is elhiszi, amit mond, és ezt elvárja másoktól is. Ez a csúcs egyébként, én idáig sose fogok süllyedni, akármilyenek is a meséim. (Ehhez az kell, hogy több szükséglet is súlyos hiányt szenvedjen, gondolok itt a szociális, és elismerés iránti szükségletekre, meg az önmegvalósításra. Meg még valami. Hogy átjáróháznak, az önmegvalósítás eszközének tekintse a másik embert.) Ez a típus magának követeli a figyelmet, rajongást, lelkesedést. Nem tűri meg a konkurenciát. Életenergiáit a másik embertől felé áradó csodálat élteti. ...ő egy nagyon önző valaki. Aki ráadásul ezt az önzetlenség álarca alá rejti...

Van, aki teljesen magába fordul (okkal, vagy ok nélkül, az ezen a szinten már mindegy, mert itt az ember már a saját életenergiáit őrli) és ezt leplezendő felveszi a társasági jópofa szerepkörét. Erre már nekem magamnak is nagyobb a hajlamom, az első esettel szemben itt az ember nem másokat csap be, csak saját magát. Mondjam azt, hogy az rendes ember, aki csak idáig süllyed? ...ez nem segít a rendes emberen, sőt. (Szintén szociális és elismerés iránti szükséglet, hogy az olvasottaknál maradjak, csak a rá adott válasznál az ember nagyon ügyel az énképére, mert az ilyen típusnak elvei vannak, ugye, és ha azokkal ellentétesen cselekedne, akkor szemen köpné magát a tükör előtt - avagy a neveltetés korlátai). Ha néha viselkedésével megtéveszt néhány embert, az átmenetileg talán mosolyt csal az arcára, de alapvetően nagyon sajnálja, hogy ez megtörtént, hiszen ő nem akart senkinek sem fájdalmat okozni. Mivel fél, hogy más embereket megbánthat, visszahúzódik a lelki csigaházába, és inkább tovább szenved. Mosolyogva, mert viccelni jó.

Van olyan is, aki reálisan (túl reálisan) végiggondolja az elmúltakat, és erre kompromisszumok kötésével próbál túlélési stratégiát kialakítani. Tisztában van a saját korlátaival, túlságosan is, és igazából nem remél semmit már az Élettől. Hajlandó bármilyen megalkuvásra, elnyomja magában a vágyat az iránt, hogy őt szeressék, beérné azzal is, hogy ő szerethet. Ez a rajongó típus. Vele azért nehéz, mert pont a kölcsönösség hiányozna a kapcsolatból, és egy normális ember nem csak kapni szeretne, hanem adni is.

...

Ezek az RV-s kalandozásaim szomorú tapasztalatai dióhéjban. És nem hiszem, hogy itt bármi teremne álmokon kívül. Már a dolog jellegéből adódóan sem.

További szép napot! És köszönöm a reggeli pszichológia órát! :)
G.

...

Szép napot Mindenkinek!

Elhatároztam, hogy napi húsz percet szánok az összes közösségi oldalra, beleértve ezt is. Tarthatatlan állapot, hogy a fél éjszakát itt töltsem semmiért! Előfizetésem lejártáig ez lesz a regula!

Cs.

(Jobb lesz mindkettőnknek, igaz-e, Apuskám... :(((  )
G.

Szép napot Mindenkinek!
Bekukkantok és gyorsan elhasználom az RV-re szánt mai időmet. Hátha mégiscsak történt valami csoda, de nem!
Így mára viszlát!
Cs.

(Annak a csodának nem kint kéne megtörténnie, hanem bent. Benned... :(((  )
G.

Szép estét!
Nehéz innen elmenni, ha az ember huzamosabb időt töltött itt és szerzett néhány barátot, „virtuális gyermeket”! Az ember a gyerekeit nem hagyhatja csak úgy el!
Olvasom a naplókat és felrémlik bennem néhány gondolat. „ Smink” nélkül!? Én megpróbáltam őszintén magamat adva a mindennapjaimat leírni a naplómban és mit mondjak, csúfos véget ért! Azóta nem igazán írok, többnyire csak olvasok, de lassacskán azzal is felhagyok! Itt az őszinteség majdnem bűnnek számít! Viszont ha „kormoltam volna” lehetséges, hogy többre jutottam volna, csak az a baj, hogy az nem fér bele az elgondolásaimba. Hazudni felesleges, ha az ember komolyan veszi ezt a fórumot. Az első találkozásnál úgyis minden kiderül, akkor minek a vetítés?! Szóval ha mindenki betartaná a játékszabályokat többre mennénk, mennétek!
Cs.

(Jaj ez a mű önsajnálat! Egy csapat nő zúgott beléd, meg az őszinte naplódba, öregem.... méghozzá nem kicsit, ahogy elnézem a dolgokat. Még én is... (Én csak kicsit. A többit úgyis letagadom... Le én!...) Akkor most mi a bajod? Hogy van néhány sértődött "kérőd" is? Hát ez vele jár. ...Nem, én nem haragszom, csak azt nem értem, mi a fenének heccelsz még mindig. Még most is emlegetsz. Virtuális gyermek... hagyjuk... inkább ne is beszélj rólam. Légyszi...) 
G.

Semmi pánik! Nem rontom sokáig az oldal szintvonalát!

Jó éjszakát, további jó mulatást, de amit írtam azon azért érdemes elgondolkodni!

(V* hányas álláson vagy?)
Cs.

(A játékszabályok betartása... hát igen, tűnjek a fenébe. Minek rontom itt a levegőt...)
G.

Szép napot Mindenkinek, korra nemre való tekintet nélkül!

Ahogy elnézem itt semmi nem változott, sőt talán inkább egyre durvul a helyzet! A napló már valóban nem egy társkereső oldal része, hanem inkább egy aréna, ahol összecsapnak az indulatok! Kár!!!!!

Így hát ismét csak benéztem és szedem a sátorfámat!

Lenne egy korszak váltó ötletem! Szerintem mindenki vegye a fáradtságot és a naplójából törölje azokat a beírásokat amivel másokat kritizál, esetleg megsért! Legyen béke, mint az kb. három hónapja volt! Ezzel az is megelőzhető lenne, hogy az újonnan naplóírásba kezdőknek rossz referenciákat szolgáltassunk! Mindenki próbáljon EMBERI hangon szólni a másikhoz és tudomásul venni annak esetleges hibáit, mint például a helyesírás. Ezeknek a megítélését hagyjuk a választott társra! Hátha neki ez tetszik, mert hasonló kvalitású! Ez csak egy javaslat és ezáltal hátha a hangulat is jobb lehet és a társtalálás esélyei is javulhatna, amennyiben itt egyáltalán az lehetséges! Persze notórius kötekedők mindig lesznek, de azokat próbáljuk átugorni, elfelejteni és nem reagálni a beírásukra!

Próba szerencse, de hátha bejön!

Korda György: Szeressük egymást, gyerekek
Cs.

(Már megint zrikáltak... jaj, Apus... szegényem...)
G.

Apus,

tudom, megbántottalak, pedig nem is akartam.  Kérlek, bocsáss meg nekem. És ne jelentkezz ki énmiattam. A múltkor is csak azért nem írtam, mert reglapokat nézegettem, és nem figyeltem a naplót. Tudod, ebben a hátra lévő időben megpróbálok még egy kicsit körülnézni. Hátha találok egy másik rendes embert... fiatalabb kiadásban. Ahogy tanácsoltad. Ennyi. Nem haragszom. Sőt. Szégyellem magam kicsit. Te mindig rendes voltál velem, én meg megbántottalak. Akaratlanul.

Nem fordul elő többet.
G.

Kislányom!

Szó sincs haragról és pláne rád nem haragszom! Eltévedtél és remélem visszatalálsz a helyes útra! Nem miattad léptem ki az oldalról, hanem azért mert reménytelennek tartom az ottani erőlködést! Azt viszont remélem és hiszem, hogy Te csak találsz egy megfelelő társat, ha nem a randi vonalon, hát másutt! Mindenesetre szurkolok neked!

Üdv virtuális atyád!

(Szeptember  10-i levelekből)

Szép estét a még jelenlévőknek! Ahogy elnézem a napló halódik, eltűntek régi kellemes naplóírók, barátok. Ritkán, de benézek. Most egy nagy házi feladaton kell túljutnom, válaszolnom kellene egy kedves levélre, de eléggé tanácstalan vagyok! Holnap elmegyek horgászni és ha nem rántanak a vízbe a halak, majd jövök! Vízparton a csendben kitűnően lehet gondolkodni!
A Máriáknak, Marikáknak, Marcsiknak és hasonló nevűeknek boldog névnapot kívánok!
Mindenkinek jó éjt, szép álmokat!

HOFI: Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Cs.

(Menj csak, mozdulj ki egy kicsit. Rád fér. Kedves levél... hmm... ilyenkor az ember sok szerencsét kíván hozzá. Fájó szívvel...)
G.

Szép estét sorstársak!
Ma egy jót pecáztunk és beszélgettünk Vaskakassal a Dunánál! Az egy dolog, hogy semmit nem fogtunk, de az idő remek volt! Barátom mindenkit üdvözöl, majd jelentkezik! Az a lelkemre kötötte, hogy Tarkaszoknyát külön üdvözöljem a nevében!

Jól kibeszéltük az egész RV-T! :))))

Naná, de senkiről semmi rosszat nem sütöttünk ki, pedig nagyon igyekeztünk! Csak egyeztettük a tudományunkat, ami azért érdekes volt! :)))

Szó ami szó, nem lett halszagú a kezünk, de sebaj! Így is remekül éreztük magunkat! Kár, hogy engem a kötelességeim haza szólítottak!

Akit érdekel Vaskakas ajánlata, azoknak közreadom a hely GPS koordinátáit!

Északi szélesség 47.0755719
Keleti hosszúság 18.9603360
Csak a könnyebb odatalálás miatt!
:)))
Cs.

(El tudom képzelni a témáitokat... Jót röhögtetek a sok hülye tyúkon. Rajtam is... ahelyett, hogy engem is vittetek volna. (AKKOR MÉG NEM NOVEMBERI FAGYASZTÓ HIDEG VOLT... :D) ...persze már az is csoda, hogy hajlandó voltál egy hús-vér emberrel találkozni az oldalról. Még, ha fiú is... Mindenesetre én nem beszélgetek Veled továbbra se a naplóban. Ne kínozzuk egymást és ne hecceljük a többieket fölöslegesen.)
G.

Ma , de talán nem is csak ma, nagyon döcögős ez a napló dolog! Ezért én el is köszönök és teszem a dolgomat ami miatt haza kellett jönnöm! Így is jó ha hajnalra végzek! Esetleg még pihi gyanánt majd visszanézek!
Cs.

(Csak nem hiányzom? ...á, biztos nem rám gondolt... én csak a hülye lánya vagyok. A nevelendő alany. ...Hagyjuk.)

G.

...

Részemről akkor dőlt meg a szépségverseny, mikor a harmadik helyezettnek nem is volt képe! Azóta nem is nézem!
Cs.

(Te mindenesetre elég jó pozícióba küzdötted fel magad azzal az őszinte naplóval...)
G.

...

Ezen a gobelinezésen minden nő átesik? Anno a volt nejem is stoppolgatott, mikor a lányaim még kicsik voltak! Aztán a válásunk után évekig etettem a félbemaradt fércművekkel a molyokat, de mivel nem éreztem késztetést a befejezésükre kikukáztam az összes cuccot!
Cs.

(Itt lelkesedtem a vízparti gobelin hímzésért. Elkapott a szokásos nosztalgia. Én a régi horgászatokra emlékszem Nagy Fallal, amikor ő horgászott, - sörözött - én meg hímeztem. Szerettem a tóparton hímezni, ott sokkal több a fény, jobban látni az árnyalatokat... És amúgy is hangulatos dolog a horgászat. Főleg, ha nem nekem kell vesződni a hallal. Na mindegy, nem kellene ennyire lobogni.  Hiszen nincs miért. Még nevetséges is... Inkább elköszönök...)
G.

Én is jó éjt kívánok a maradóknak! Lassan csendben elvermelek!
Cs.

...

Szép napot Mindenkinek!Kicsit bekukkantok csodavárás okán! Hátha megoldódik a rejtély. A vacsira szánt tojáskrémet veszettül elsóztam. Ez most vagy azt jelenti, hogy szerelmes vagyok, ezt kéne itt most kiderítenem, vagy azt, hogy nagyon figyelmetlen voltam! Ez utóbbinak nagyobb a valószínűsége!

:)))

Csoda sehol, csak olyan hölgyek, akik vagy nem értik, vagy nem olvasták a „kit keresek” címszó alatt látható kitételeket! Így hát továbbállok és majd estefelé ismét tiszteletemet teszem!
Cs.

(Cukkolsz minket. Szenya vagy. Csinike sorstársnőm is lapátot kapott. Lassan csokorba köthetjük őket...)
G.

...

Szép estét!
A levélforgalmamból eredően ismét nekifutok, immáron már nem is tudom hányadszor.
Mindenkit kérek, hogy mielőtt elszánja magát a levélírásra, olvassa el a „kit keresek” címszó alatt írottakat! Ezzel mindenki mentesül a kellemetlenségektől, a levélíró az elutasítástól, én a kínos elutasító válaszlevél írásától. Hogy az elvárásaim jogosak, vagy sem azt hagy döntsem el én! A sikertelenség ódiumát is én vállalom! Köszönöm a fentiek megértését!
Cs.

(Csinike nehezen adja fel...)
G.

V*, fogalmam sincs mikor tudok lemenni pecázni! Most mindennap az újdonsült iskolás törpikéimet kell nevelgetnem, mielőtt a tanító néni megbánja, hogy pedagógus lett! Igen elevenek és nehezen szoknak be a suliba!

Ezek szerint lassan szétszéled a csapat és mindenki nyugovóra tér! Követem példájukat! Jó éjt mindenkinek!
Cs.

...

Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok! Délután lecsörtetek csibészkéimmel a Balatonra, hogy még kihasználjuk ezt a kis jó időt és pecázzunk egyet. Ha elromlik az idő, amit remélek, hogy nem történik meg, akkor bringázunk egy nagyot!

Mielőtt indulok még benézek!
Cs.

...

Szép napot!

Csoda sehol, így lelépek! Este, ha a csibészek kidőltek, még a Balcsiról benézek!
Kellemes hétvégét Mindenkinek!

...

Szép estét!

Az aprónép kidőlt, de ahogy az itteni forgalmat elnézem én is rövidesen követem őket.
Nincs az a banánérlelő meleg idelent. Most néztem kint 16 fok van csak.

...

V* ez nem veszélytelen dolog! Egy haverom majdnem így halt meg! Ő lenyelte a sörrel a darazsat és a torkát csípte meg! Majdnem megfulladt! Gégemetszés lett a vége!

Azért csak figyelj oda és vigyázz!!!

Akit érdekel V* ajánlata, azoknak közreadom a hely GPS koordinátáit!

Északi szélesség 47.0755719
Keleti hosszúság 18.9603360
Csak a könnyebb odatalálás miatt!
:)))
Cs.

(Ezekben a napokban igyekeztelek elkerülni. Csak nézegettem a menetelő zombikat és vártam, hogy lassan leteljen az előfizetésem. Úgy éreztem, hogy nemsokára elmúlik az egész marhaság. ...Néha kicsit dumáltam a többiekkel. De Hozzád igyekeztem  minél kevesebbet szólni. Lehetőleg kerültem azt a napszakot a naplóban, amikor Te bajlódtál Csinikével meg a többi csajjal. ...Nekem abban az időben volt az első néhány levélváltásom Rizs@Boy-jal. Aki miatt (is) Csinike irigykedett rám. Röhej. ...Rizs@ és én egy hét levelezés alatt rájöttünk, hogy ennek az egésznek semmi értelme nem lenne... De Csinike esetében a dolog még bizarrabb lenne, ez fix. Pedig hogy lelkesedett! És irigykedett! ...most gondolkodok el a dolgon: szerintem Csinikének MINDIG azok tetszettek, akik nekem is...)
G.

M*, V* holnap is ott lesz! Amúgy nagyon szép hely! Érdemes nekivágni az útnak! :)))

Bátraké a múlt!

Aki minden marhaságba belevág annak nem nagy jövőt jósolok!
:))))))
Cs.

(Már megint Csinikét heccelted. A barátnőjével. Te kavarógép. Ő meg ott ült a virtuális bőröndjén indulásra készen... Fájt látni az egész cukkolódást. Sajnáltam Csinikét. Ez is egy megmagyarázhatatlan érzelem a sok közül.)
G.

Remélem holnap nem lesz itt nagy meleg, mert nekivágunk a manókkal egy több mint ötven kilométeres bringa túrának! Átmegyünk Szemesre és vissza. A mérsékelt melegnek jobban örülnénk!

A virtuális lányaim remélem randiznak és azért nincsenek itt! Amúgy akkora itt a nyugalom, hogy lassan és is követem a törpéimet!
Cs.

(Mérnem mindegy már Neked hogy mi van velem? Megint cukkolsz. Vagy féltékenykedsz? Van ennek bármi semmi értelme??? - azért sem ugrok. ..)
G.

Bekukkantottam a gyerekszobába! Olyan aranyosan és mélyen alszanak! Ilyenkor (is) imádom őket, mert ilyenkor legalább jók!

A fiúk rutinosak! Már öt éves korukban csináltunk fél-Balaton kerülést! Én félholtan értem haza, ők még kicsit trambulinoztak utána!

:))))

Aranyosak! Én gyerek bolond vagyok! Ha nálam alszanak a legények mi is együtt alszunk, bár tudnának különszobában is aludni, de szeretnek bújni!

...Fején találtad a szöget! Bizony jó lenne ha nem csak az unokáim bújnának hozzám, de azzal kell élni ami van! Tudod, „Ha az élet nem adja meg amit szeretnél, szeresd azt amit adott!"

Bizony és nagyon megy az idő! Nemrégen voltak a csibészkéim is ketten egy marékkal és már iskolába járnak! Mikor születtek ketten nem nyomtak négy kilót!

V*, gyönyörű dolog az apaság (legalább is nekem az volt és ma is az), de nagypapának lenni teljesen más műfaj, és talán egy picivel szebb!

Z*, nincs reménytelen csak ha magad is feladod! Ilyen fiatalon a feladás eretnek gondolat!

V*, ami késik nem múlik, csak várni kell rá!

Azoknak a keveseknek, akik még itt vannak, nyugodalmas jó éjszakát, akik pecáznak azoknak meg görbüljön! Akik mást tesznek azoknak meg ne görbüljön! :))
Cs.

(Itt nem voltam fenn, utólag olvastam a görbülős félmondatot... a többivel együtt. És persze már megint úgy éreztem, hogy az előző napi randevúzás-gondolatsor tovább fejlesztéséről van szó. ...Hogy még mikor más nőkkel beszélgetsz, akkor sem megy ki a fejedből, hogy merre járhatok, mit csinálhatok... és ott mi görbül és mi nem... jaj. Ne is emlegess. Nem kellene hangsúlyoznod, hogy gondolsz rám. Inkább csajozz. Így akartad, nem? Akkor meg nem mindegy? ...túlérzékeny vagyok, azt hiszem...) 
G.

Jó reggelt sorstársak!

Sajnos a mai túra bebukott! A Bence törp köhög, a Buda törp lázas! Így alighanem a hazamenetel lesz a mai program!

Szép napot Mindenkinek!

Sajnos a hétvégénk rendesen derékba tört! Délre már mindkét csikó belázasodott, így hazajöttünk! A doktornő szerint valami vírust kaptak össze a törpök, hétfőre remélhetőleg elmúlik! Mindenesetre nagyon nyamvadtul néznek ki. Most a bicikli túra helyett nagy mesenézésbe kezdtek.
Cs.

(Szegény gyerkőcök. És szegény papájuk.)

G.

V*, elég nekünk ezeket az elkeserítő híreket a politikai és hír portálokon olvasni! Miért keserítesz minket még itt is ezekkel?


Íme a becsípett bolha Romhányi előadásában!

:))

http://www.youtube.com/watch?v=JNeFs78KT
Cs.

(Ezt én kaptam. Gyereknek gyerekvers dukál. A heccelés jegyében, extra adag smile-val... és még nincs vége... Aznap sokat zenéltünk. Már megint belemásztunk a zenés adok-kapokba. Aztán Te föltetted ezt a számot...)
G.

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs!

http://www.youtube.com/watch?v=EJd5T88DASg&feature=related
Cs.

(Erre nem válaszoltam. Nem volt mit. ...Válaszold meg magadnak ezt a zenét. Csak rájöttél már ennyi idő alatt, hogy van-e szívem... A napló állt. Mindenki a reakciómra várt. ...mikor elmaradt, Vaskakas szólalt meg először. Valami olyasmit írt, hogy a rengeteg eszemet szereti, hogy tudom, mikor kell elhallgatni. Pedig akkor, ott, egyáltalán nem éreztem, hogy rengeteg eszem lenne. Inkább haragudtam magamra. Haragudtam, hogy megint hagytam magamat elbolondítani. Egészen addig a bizonyos határig. Mint általában... mindenesetre furcsa, hogy a többi zenét kitörölted a naplódból, de ezt a számot nem. Ez benne maradt. Mérföldkő... igen. Egy újabb mérföldkő lett belőle az egymás felé vezető úton... még ha ez akkor nem is annak tűnt.)
G.

...

Most beszéltem a lányommal, a bocsoknak lement a láza, elaludtak! Akkor most, hogy ma már nem kell kocsiba ülnöm, iszok egy Ouzót!

...

Tündérkirálynőnek!

Republic: Erdő közepében

Kormorán - Isten ujja megérintett

http://www.youtube.com/watch?v=Qk91T5t-9
http://

Cs.

(Nem válaszolt Neked senki. Legkevésbé Tündérkirálynő, aki látta az előzőeket. Annál ő sokkal okosabb, hogy valami fickókavarás alanya legyen. Efelől szemernyi kétségem sem volt. ...az ilyen viselkedéseiddel húztad ki a gyufát a törzsközönségnél. De furcsa módon akkor ez a kísérleted még csak nem is zavart... Később komolyabban kitaláltad magadnak Tündérkirálynőt, tiszta terelésből. Én meg csak fogtam a fejemet. Ilyen zűrös krapek a világon nincs... De bizonyosan éreztem, hogy Tündérkirálynő nem illik a sorba. Leginkább az álmaim nője típus miatt. Jaj. Ezt most ki kell fejtenem. Úgy tapasztaltam, hogy a férfiak viszonylag hűségesek. Na nem egy nőhöz, ennyire nem jó a helyzet. Inkább egy nőtípushoz. ...Egyszer DC-nek írtam, hogy őt én olyan "szőkelánykedvelőnek" gondolom. Rólad meg bizonyosan tudtam valamiért első perctől, hogy "barnajánykedvelő" vagy. Igen, mint Csinike, meg én... Jaj. Megint értelmetlenségeket írok. Legközelebb nem is Google leszek, hanem operációs rendszer, abból is csak Windows7, ha így folytatom... Inkább lássuk a naplódat tovább. )
G.

Derűs, vidám napot Mindenkinek!

http://www.youtube.com/watch?v=gpkagvIy4

Szép estét!

Köszönöm, a csikók már majdnem teljesen jól vannak. Most én küzdök ezzel a nyomorult facebookkal, mert valamiért nem fogadja el a jelszavamat.

Szép napot Mindenkinek!

Egésznap a nyomorult facebookkal küszködtem, végül egy új fiókot csináltam, de míg oda toborozom a korábbi kapcsolataimat az nem lesz semmi!
Cs.

(Itt már beköszöntött az életünkben az FB és a zöldpöttyös hallgatás korszaka... De az új fiókodhoz is odakeveredtem ismerősnek, ki érti ezt? :D)
G.

Ahogy elnézem az időjárást, Csillagom lassan szánkózhat, miközben mi sütkérezhetünk. Sajnos nagyon jön erre a zimankó, így lassan itt is hódolhatunk a téli sportoknak!

:(((

Szép napot Mindenkinek!

Ma nagy fába, illetve kacsába vágtam a fejszémet! A fagyasztóban ráleltem, egy meglehetősen régen ott didergő, pecsenyekacsára. Megsajnáltam, és mivel az idő is igen keserves, sehova nem megyek, úgy döntöttem megkegyelmezek neki, megsütöm. A bajok ott kezdődtek, hogy igen nehezen akart kiolvadni az ártatlan és kénytelen voltam a boncolását még fagyott állapotában elkezdeni, mivel mára szerettem volna elkészíteni. Na, amit műveltem vele, ahhoz képest az inkvizíció az angolkisasszonyok nevelőintézete volt. Azért csak megküzdöttem a feladattal , én nyertem! Most besózva várja a végkifejletet megelőző állapotot, a sütést! Merthogy a végkifejlet az elfogyasztása. Már csak az a bajom, hogy egyedül kevesen vagyok! Megint sikerült napokra megoldanom a kajámat, csak így nem valami változatosan eszek, ami ugye nem egészséges arról nem beszélve, hogy ha ez így megy, az adatlapomon is korrigálhatom a súlyomat. Ezen csak a vitamindús párolt káposzta enyhít valamit. Sajnos ilyen az özvegy ember élete, s ez nemigen látszik változni, mert a csodára várhatok! Előbb rakom össze és élesztem fel a kacsát, minthogy itt megfelelő társat találjak.
Cs.

(Pedig Csinike szívesen arra kacsázott volna...)
G.

Naaaaaa, már csak ez a felfedezés hiányzott! Gondoltam, hogy semmi jóra nem vezet, ha az ember igyekszik segíteni az asszonynak!
:((((

http://index.hu/tudomany/brittudosok/2011/09/20/a_hazimunka_csokkenti_a_ferfiak_nemzokepesseget/

Pál, ez azért ciki, mert ebben az időben nehezen szárad! :)))
Cs.

(A pecsenyekacsa meghozta a népek fantáziáját. Jött az ital, az elázás. És a szaktanácsok...)
G.

Cs*, kitűnő az Ouzó és utána egy kellemes rozé, vagy sardone! A mazsola bor túl édes hozzá! Sajnos én ilyenkor még nem iszom, csak estefelé, mikor már tutira nem kell vezetnem és akkor is csak keveset!

Pál, ezt mind belötybölöd akkor már a „husit” max nézni fogod és nem tudsz választani a kettőslátás okán! :)))))

Most kicsit elmegyek, mert a kacsával történt birkózás komoly nyomokat hagyott a konyhában!
Cs*, nem okoz a mosogatás nekem akkora traumát. Mint látod már itt is vagyok! Persze a gyorsaságomhoz az is hozzájárult, hogy élvezem a lakótelep előnyeit, miszerint most éppen nincs meleg víz! Ergo minden a mosogatóban landolt és megvárja míg ismét előkerül a mosogatásra is alkalmas meleg víz!

Étvágygerjesztőnek peniglen a mű! Bárhonnan nézem nem néz ki rosszul. Sajnos az ízét nem tudom közvetíteni, de ahogy az unokáim szokták mondani „papa ez pompás”! :))))

:))

http://www.indavideo.hu/video/Kazal_Lasz

Az a pasi sem lehet büszke az eszére aki így, színészképpel próbálkozott!

Csillagom, Isten éltessen sokáig így a születésnapod előestéjén!

http://www.youtube.com/watch?v=Eg27RyD4U3Y
Cs.

(*-unk. Szegény nővérkém... Zűrös egy família jutott itt a virtuálisban neki. A húga szerelembe esett az apjával. Szodoma és Gomorra. ...de jól viselte. Le a kalappal...)
G.

ÓVATOSSÁG NEM BIZALMATLANSÁG!!!!

Csak úgy! :))

Záray Márta: Felhívlak, hogy elmondjam
Cs.

(Kit, kit... M*-ot... dehogy voltam én egy percig is nővérkémre féltékeny. Pontosan tudtam, hogy ott semmi motiváció nem lehet egyik fél esetében sem...)
G.

:)

Születésnapodra
Cs.

(Megemlékeztél *-unkról. Örültem neki...)

G.

:))

Hofi Géza: Felmegyek Hozzád
Cs.

(Amennyire én tudom, M*-ék tényleg magasan laknak... no comment.)
G.

Aki a humorát elveszíti, az mindent elveszít!!!

Cs.

(Most miért vadítasz itt mindenkit? Tán csak nem hiába vártak a sokadikon (is?))
G.

Csak mert szép és jó!

The Platters: Only You
Cs.

(Nehogy azt higgyétek, hülye tyúkok, hogy bármelyikőtöknek is szól... Én ezt a Gábriel elé írtam fel mindig. Megvolt a magam oka erre... :D)
G.

Éva! Ha így teszed be a zenét nem mindenki tudja meghallgatni! Íme ahogy kell!

Barátság

...

V*ról tud valaki, vagy ráfagyott a horgászbotra?
Cs.

...

(Csinike megkérdezte, túl vagy-e már az esti alkoholfogyasztáson...)
G.

Még bele sem kezdtem! Nálam nagy elszántság kell az alkoholtartalmú italok fogyasztásához!

...

Azt magamnak kell megoldanom, ha sikerül!
Cs.

Már megint belekezdtünk a szokásos esti dilibe. Zenék, zenék, zenék...
G. 

Nagyon magunkra hagytak! Pedig a fiatalokat nem kéne így egyedül hagyni. Sehol egy nörsz, vagy gardedám!

:))))
Cs.

Mindig ez lett a vége. Csak Te és én. Ketten. Vagy Csinikével, hármasban.  A többiek hallgattak... nézték az eseményeket... furcsa csönd vette körül a zenebohócokat.
G.

Szerintem lemerűlt az aksija, bár mondtam neki, mikor ottvoltam, hogy hogyan töltse a kocsiról újra!

Vagy elragadta valami Marcsa, vagy harcsa?! Ki tudja.

Húúúúúúúúú, violinkulcs, vagy valami más zenei műszó csak kicsit mélyebb, a konyháról tök megfeledkeztem, pedig már biztosan van meleg víz! Megyek, aztán majd jövök!

Tévedtem, nincs meleg víz! Fincsi lesz a lefekvés előtti zuhanyzás! Mondhatnám hideg zuhanyként fog érni!
Cs.

(Közben bejelentkezett Vaskakas is, és érdeklődött, mikor mész újra horgászni vele. ...amúgy ez a bejegyzés olyan nagyon Te voltál. Szeretni valóan...)
G.

halavány fogalmam sincs, mikor jutok le. :((

Van ennél szebb zene? Csilngelő gyerek kacagás!

http://www.youtube.com/watch?v=bg3pOH7F8i8

Ha belegondolok, hogy most jön a hidegzuhany, a hideg zuhany még lefeküdni sincs kedvem! Pedig most ez következik! Én balra el, függöny!

Búcsúzóul!

http://www.youtube.com/watch?v=BDJ9hC5Capc&NR=1

...

Szép napot Mindenkinek!

Csak csendben jegyezném meg, hogy mindenféle „kör e-maileknek” az egyetlen haszna, hogy valaki, valakik „adathalásznak”, gyűjtik a továbbküldők és a címzettek címeit! A magam részéről az ilyeneket kapásból törlöm, vagy ha mégis valami jópofaságot tartalmaz, akkor úgy küldöm tovább, hogy kitörlöm a korábbi küldőt és címzetteket! Ezt ajánlom mindenkinek aki ilyet továbbít! Amúgy ezen tök felesleges bárkinek is vitázni, megsértődni, mert értelmetlen dolog az egész!!!!!
További szép napot!

A legfontosabbat kifelejtettem! Az ilyen levelek legtöbbje még ráadásul vírus hordozó is. Ha nem is azonnal, de bizonyos feltételek megléte esetén aktiválódik a vírus és lehet csodálkozni, hogy mi történt!

Pál, tudod a vírusok mindig megelőzik a vírusirtókat! Tehát jobb az óvatosság!

Megyek a dolgomra, ha időm engedi majd még, sokak bánatára, belépek! Jó mulatást kellemes napot!
Cs.

(És csak jöttek, jöttek a kör e-mailek, ekkoriban már minden címzett gondosan kitörölve, feladó csak Te... minden este várt egy-kettő. ...Ezen egy idő után nagyon gondolkodóba estem. A könyvelő megfigyeli a részleteket... Fontos részlet volt, hogy minden kör e-mail délután fél 4 és 5 között érkezett. ...olyankor tört Rád a hiányérzet? Tudni akartad, hogy mikor érek haza? :) ...itt kezdtem el összerakni a virtuál működésének "megfigyelés" aspektusait. Előszörre kifejezetten fusztrált a dolog. MINEK KÜLDÖZGET KÖR E-MAILEKET, HA LAPÁTRA TETT???  - hogy mérges voltam, az azt hiszem, enyhe kifejezés...)
G.

További szép napot! Most én kénytelen vagyok leugrani a Balatonra, mert szombaton ugye otthagytunk csapot-papot, mert a bocsok megbetegedtek és a szomszédok most szóltak, hogy nem teljesen bizalomgerjesztő alakok gusztálgatják a kint hagyott cuccokat! Megyek összepakolni, míg van mit!

Szép estét! Sikerrel hazatértem! Gyönyörű volt az idő a Balatonnál, olyan igazi idősebb hölgyek nyara. Összepakoltam, füvet és sövényt nyírtam. Iszonyatosan elfáradtam. Alighanem ma csak csendes szemlélő leszek, vagy az sem.

Szép napot Sorstársak!

http://www.youtube.com/watch?v=slBbonxNn
http://

...

Szép napot Baráték!

Remélem mindenkinek kellemesen, hasznosan telt a napja. A magam részéről kihevertem az elmúlt két nap fáradalmait és újult erővel vágok neki a hétvégének. Szombaton az újdonsült iskolások kirándulni mennek az iskolával, amire nagyon készülődnek. Vasárnap viszont családi kirándulást tervezünk Etyekre a Kezes-lábas
fesztiválra. Az elmúlt években is voltunk és hatalmas buli! Szerintem még messzebbről is érdemes Etyekre látogatni. Aki teheti, annak ajánlom, mert rengeteg jobbnál jobb program szokott lenni. Népművészeti vásár, kultúrműsorok, borkóstolók, Lacikonyhák (A töki pompost ajánlom mindenkinek, nagyon finom!), szóval lesz ott minden mi szem-szájnak ingere!
Addig viszont, kisebb nagyobb megszakításokkal, itt rongálom a tisztelt publikumot!

Látom, hogy a többség még a munkahelyén serénykedik, helyt áll a munka frontján, ezért most én is teszem a dolgomat és majd később teszem tiszteletemet!

Klári, ez az Etyek a Dunántúlon, Páty közelében van!

Etyeki kezes-lábos fesztivál
http://

Ahogy elnézem haldoklik a napló?! Akkor mos én is lelépek, nehogy én asszisztáljak egyedül a halálához!

...

Bár halavány fogalmam sincs, hogy miért, de csak bekukkantok!

...

Na, de mi? Mert harcsából karcsú, pontyból azért már szépnek tűnik! :))

...

Lehetséges, hogy rám férne! Kis számtan és nyelvtan biztosan, esetleg még ének!

...

Ez a lutri egy nagy lutri! Ha lenne „vigaszdíj”, mint egykoron a totón, már milliomos lennék, de mint nyertes az soha! Az életben négy nagy nyereményem volt, a két lányom és a kéttalálatos iker unokáim! Megjegyzem ezeknél a nyereményeknél nagyobb nem is létezik!

...

Lassan pitymallik! Kitakarítom a naplómat és csendben álomra szenderülök! Mindenkinek szép álmokat!

...

Szép estét Mindenkinek!

Hazaértem az etyeki Kezes-lábos fesztiválról! Veszettül elfáradtam, de megérte!

Kicsit kifújom magam és kimásolom a gépemből a képeket. Aztán majd felteszek néhányat! Sajnos a Ladánybene koncertet már nem vártuk meg, mert a bocsok nagyon elfáradtak, amit el is hiszek, hiszen délelőtt tíztől talpaltunk!
Cs.

(Itt - jobb meggyőződésem ellenére - már megint beszédbe elegyedtem Veled, a Ladánybene kapcsán...)
G.

Én is szeretem, de bármennyire is győzködtem a csikókat, hogy menjünk és hallgassuk meg őket, de már lépten-nyomon leültek és a kocsiig is alig vonszolták el magukat! Így aztán ugrott a Ladánybene.

Tekintettel rozoga állapotomra, most elköszönök! Rendezem soraimat és talán holnap ismét tiszteletemet teszem! Jó éjt Mindenkinek!

Ladánybene 27: Fürdik a lelkem

...

Zsuzsi!

Az a gyáva,
Ki, mit érez, elrejti magába,
És ami benne gyönge, emberi,
A másiknak föltárni nem meri,
Mért várod őt, ha nem ezért?
A boldog élet vágya nem kisért?
Galambok közt, virágos szigeten,
Békés családi kör, parányi házban.
Az élet szép... tenéked magyarázzam?
(Heltai: A néma levente)

...

Megyek eszkábálok valami kosztot magamnak, hogy mire kezdődik formula egy közvetítése nyugodtan, teli pocakkal ülhessek le megnézni.

...

Szép napot! Éppen csak benézek, hogy történt-é csoda, de látom nem! Ez nem a csodák helye! :))
Cs.

(Ó, dehogynem.)
G.

Szép napot Mindenkinek! Csak bekukk és már el is hordom az irhámat, csak Zsuzsa kérdésére válaszolnék!

Zsuzsa, ha mostanában megtalálod a párodat, akivel boldogan tudsz élni az elkövetkezendő húsz évben, az ő szemében ugyanilyen szép maradsz! Ha a húsz esztendő elteltével keresel párt, számolnod kell némi előnytelen változással! (Bocs de nekem ez a meglátásom!)
Cs.

(Na ezért a rossz dumáért fújtak Rád annyian... de Te nagyon szereted a nővadítást, ezt tudjuk...)
G.

Szép napot!
Mehr Licht, ahogy az arab mondja, már amelyik tud németül, ablakpucolásba kezdtem. Nem kis vállalkozás, mert ez vonzza a függönymosást és egyéb nem lelkesítő teendőket. De már alig sütött be a nap, így halaszthatatlanná vált ennek a dominónak az elindítása. Most aztán egy darabig nem unatkozom.
Amúgy is felszabadult egy csomó időm, hogy nem az RV-n lesem a csodát, ami amúgy sem nagyon igyekszik megtörténni. A még bizakodóknak további lelkes kutakodást, hátha……..
Cs.

(Te is próbáltál kerülni. Hetekig kerültük egymást...)
G.

Szép estét Mindenkinek!

Ismét elérkezett egyfajta számvetés ideje. Annak ellenére, hogy regisztrálásom elején erősen fogadkoztam, hogy nem maradok sokáig az oldalon, immáron egy fél évet töltöttem itt. Sok értelme nem volt, hacsak az nem, hogy szereztem néhány kellemes barátot, és szókimondó, kicsit merészen megfogalmazott naplóbejegyzésem miatt tán haragosokat is, de eredeti funkcióját nem töltötte be a fórum. Eleinte azt gondoltam, hogy eredményre vezet, ha őszintén leírom a mindennapjaimat, hiszen így jobban megismerhető lettem volna, de volt néhány naplóíró, aki ettől eltántorított. Azóta csak szűkszavú, semmitmondó dolgokat próbáltam írogatni, de annak túlzottan sok értelmét nem látom. Rengeteg levelet kaptam, amit szinte mindegyiket megválaszoltam, így vagy úgy, de nem hagytam válasz nélkül. Sajnos zömében korban, alkatban vagy a nagyon távoli lakhely miatt nem feleltek meg az elvárásaimnak. Akiknek én írtam, azoknak meg én nem feleltem meg, vagy válaszra sem méltattak. Egy szó, mint száz az itt eltöltött idő helyett akár mással is foglalkozhattam volna. Lassan lejár a regisztrációm és, hogy nehogy itt ragadjak most szoktatom magamat, mert bizony rabul ejtett az oldal, hogy lehet mást is csinálni, mint itt ülni a számítógép előtt. Unokáim iskolába járnak, így most rengeteg időm felszabadul és elvégezhetem azokat a teendőimet amiket a nyáron elmulasztottam, persze csak akkor ha nem az oldalon „lopom a napot”. A hátralévő huszonhat napban még be-be kukkantok, de egyre ritkábban. A barátaim megtalálnak az iwiwen, fb-n vagy a Skypeon. Aki arra érdemes tudja ezeket az elérhetőségeimet. Remélem úgy hagyom itt az oldalt, hogy nem sértettem meg senkit, de ha mégis, akkor tőlük elnézést kérek, nem volt szándékos!
Mindenkinek eredményes társkeresést kívánok, mert azért csodák vannak, ha ritkán is!!!!!!!
Cs.

(Főleg, ha menekülünk előlük, nehogy utolérjenek. ...Itt már kellően pocsék volt a Te hangulatod is. Így ért véget a szeptember. Mindketten feszültek voltunk, boldogtalanok, idegesek. ...A többiek pedig nem könnyítették meg az életünket. Egyáltalán nem. Sőt...)


Hát ebben a nyűglődős hangulatban ért véget a szeptember.
Folytatása következik...
G.