Ötven hossz meg a fekvőblogger:)

(Sportmax, Tóváros, tavaly szeptemberi kép)

...nem bírták tovább. Két ekkora csaj, és nem bírták ki ricsaj nélkül. Persze, hogy felébredtem. Hajnali fél nyolckor. Kint sápadt fények, hűvös, alvós idő. Mai ébredésemet nem akartam fél kilenc elé helyezni, de ez a két lány nem bírt a vihogójával. Egy ideig az ágyból hallgattam őket, de nemhogy észbe kaptak volna, hanem egyre hangosabb lett a vihánc. Ami azért nem kis dolog, mert a lányom szobája a folyosó túlsó oldalán van. Mégis fölébredtem rájuk.
Egy ideig tűnődtem, mit is kellene ebben a helyzetben tenni. Aztán megszületett a megoldás.
"Ha ti nem vagytok rám tekintettel, én se leszek rátok" - gondoltam, felkeltem, bementem hozzájuk, és megfelelő kísérőszöveggel elhoztam a laptopot.
...azóta csönd van. Én meg lógok a neten. Ha már aludni nem hagytak. Csakazértis.

(Tóvárosi képek tegnapról. A szökőkút.)

Tegnap jól elfáradtam, mi tagadás. Némileg meg is pirultam, azt hiszem, legalábbis itt-ott érzékenyebb a bőröm. Andi este meg is jegyezte, hogy lesültem. De nem baj. Végre nem leszek annyira hóka.

(Kis csobogás)

Tegnapelőtt este érkezett, barátnővel megerősítve. Alapvetően nem bánom, ha haverokkal jönnek-mennek, az ésszerűség határain belül. (Ez utóbbi nem mindig sikerül. Kamaszok.)
Ki is találtam nekik némi pénztárcába vágó szórakozást a tegnapi napra: menjünk strandra.

(Szökőkút 2.)

Az ötlet tetszett az ifjúságnak, bár már napok óta mondogatták a hidegfront érkezését, de úgy voltam vele, hogy talán még belefér előtte egy jó fürdőzés.
Tegnap délelőtt az ifjú hölgyek divatbemutatót tartottak a gardróbszekrény előtt (az én gönceim rovására), és én már tiszta ideg voltam, hogy el kellene indulni, mert mindjárt jön a vihar, és akkor kár is kidugni az orrunkat a házból.

(A villamosmegállónál)

Ez a csajokat nem annyira zavarta. Végül fél 11 felé sikerült őket indulásra bírni.
Az első úti célunk a Tóváros volt, mint legközelebb elérhető strandjellegű létesítmény.
Ám odaérve szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy nem töltötték még fel a medencéket... így hát visszaballagtunk a villamoshoz, megvártuk a következőt.

Közben fényképezgettem. A lányok pedig nevettek, utólag közölték, hogy "cuki voltam", főleg, mikor képes voltam átmászni a megálló korlátján azért, hogy lefényképezzem a vadrózsát. ...de ha egyszer szép? Muszáj volt...

De nem is ez a kép lett az igazi kedvencem. Véleményem szerint a tegnap készült fotók közül ennek a kis útszéli gyomnak a megörökítése sikerült a legjobban...

Úgy negyed óra várakozás után megjött a villamos, felkapaszkodtunk rá, és elmentünk a Kondorosiba. Fél napos jegyet vettünk. A magam részéről 50 hosszt úsztam. Volt szolárium, szauna, pezsgőfürdő,  melegszendvics, sőt, még egy fagyi is... anyagi csőd, de jól éreztük magunkat. Estére pedig szót fogadtam... majdnem éjfélig könyveltem...
Most meg nincs kedvem felkelni. Fekvőblogger... ááá, még fél óra és összeszedem magam. Legalábbis remélem.
Búcsúzóul még néhány, itthon készült kép. Téma: a szomszédék vörösfenyője.

Szürkeség ellen... Szép napot Nektek!
Kaoma - Lambada