Andi lányom Spongyabobot kért.
Én rendes anyaként meg is vásároltam Spongyabobot, méltányolva az észrevételt, hogy "Anyu, én még sosem kaptam ilyen lufit".
Aztán a facebookra föltett kép, melyen Andi és Spongyabob társaságában a Vörösmarty téren álldogálok, az már ciki volt neki.
"Anyu, ne érj hozzám, az olyan snassz" - mondta útközben is többször.
Én meg néha csak azért is hozzáértem.
"Nyugodj meg, kamaszkorban ez természetes, hogy ciki neki az anyjával lenni" - mondta Morgó.
"Nem, ez azért már túlzás. Jobb lett volna neki csipkebokorban a világra jönni? Vagy mint Jancsi, minden kukoricaföldben felismerné az édesanyját?" - ez a Te véleményed volt a történtekről. Szó, ami szó, nem tagadom, hogy fájt a lányom hozzáállása.
Mint ahogy sok egyéb, vele kapcsolatos dolog is fáj.
De ezekkel a dolgokkal nem tudok mint kezdeni. Van neki édesapja, akit választott. Nyilván őt érezte önmagához közelebb állónak. Majd megneveli. Vagy nem. Nekem nem szabad ebbe belefordulnom, bár párszor már nagyon közel álltam hozzá. De nem engedhetem meg magamnak. Nem használnék vele senkinek. Még neki se.
Édesanyám is úgy látta: mindig tedd meg, amit meg kell tenned vele kapcsolatban, de semmi többet...
Így lesz. Még, ha szomorú. akkor is.
...De miért kell, hogy így legyen?
A fiúk már fáradtak voltak, és rettenetesen unták a földalattit. Bár hárman voltunk velük felnőttek, mégis úgy látszott, hogy nem bírunk velük... épp Bence volt a nyűgösebb. Kézen fogtam és sietve elindultunk, kifelé az állomásról.
A Vörösmarty téren azonban kisebbfajta csoda történt: meglátták a bácsit, aki az üvegpoharakon zenélt, és minden nyűg és hiszti egycsapásra feledésbe merült. Tátott szájjal lesték a Csodát, amire én sem tudok jobb kifejezést: maga a Művészet ült ott a Vörösmarty téren, a kristálypoharakkal. Nagyszerű volt.
És útközben, hazafelé, megtörtént a csoda: nem zavart már a harmadik jelenléte.
Sőt, az a szeretetteljes tekinteted sem.
Azt hiszem, elfogadtam ezt a - számomra józan ésszel fel nem fogható - dolgot.
Te ilyen vagy. Én meg így szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.