...nem bírtam magammal. Igaz, hogy azért fürödtem le ebéd után, hogy véletlenül se menjek ki a kertbe, de mit tesz Isten, valahogy mégis ott kötöttem ki :) hiába van nyomorgás a köbön, és kellene könyvelni mint egy jobb fajta Ascota, nem bírtam ellenállni a kísértésnek.
Úgy kezdődött, hogy meglocsoltam a benti virágokat. De akkor már meg kellett nézni a kitelepítetteket, mi bírta a kiképzést, és mi nem. (Volt, amit visszahoztam, de olyan is, amit kiültettem a kertbe).
De ha már úgyis ott vagyok, akkor megnézem a mentaágyást. Hú, ez igen szépen fejlődik, de meg kell kapálni. Na jó, de csak ezt. De ide mellé le kellene dugni a tegnap cserélt hóvirágokat, pont jó lenne nekik ez a kedves félárnyék. De ha már van itt hely, akkor lehetne ide vetni valamit, úgyis sok a mag. Mondjuk illatos ternyét, van belőle három zacskóval. Ja nem, csak kettővel, a harmadik fátyolvirág. De ha már ezeket kiviszem, akkor ki kéne vinni a többiből is. Olyan sok van. Mik is ezek itt? Aha... estike... még egy adag violamag...sóvirág... törökszekfű... azt vetettem tavaly is, már szépecskék. Nem baj, lesz idén is. Mi van még? Büdöske... margaréta... búzavirág... ki fog ez kelni egyáltalán? Próba, cseresznye. No vessünk be mindent, amit csak lehet.
Szó szót követett, és vagy másfél órát ismét sikerült úgy eltöltenem, hogy közben végig boldog voltam, hogy csinálgathatom.
A végére büszkén állapítottam meg, hogy az idei lesz az az év, amikor már látszani fog a két éves erőfeszítésem eredménye. Ha csak a fele kel ki annak, ami ebben a kicsikekertben most el van vetve/ültetve, már akkor is gyönyörűséges lesz.
A végén még szétszedtem a két tő korallvirágunkat egy balkonládába, lesz mindkét színből vagy hat-hat tő - gyönyörűek voltak az idén, biztos jó lesz jövőre, ha másnak nem, cserealapnak feltétlenül. Majd becserepezem, ha meggyökeresedtek.
Mire végeztem, még maradt egy csomó virágmagom. Nekiálltam locsolni, és arra lettem figyelmes, hogy bővítéseket tervezgetek, azon tűnődök, hogy mit, hogyan fogok megcsinálni, mik a következő lépések.
Terveim között csupa dísznövény-telepítések, hajnalka, kála, trombitavirág, kerti tó csobogóval (az egyik FB csoportban látottak mintájára), tujavetés szerepeltek.
Egy percig sem jutottak eszembe szegény, jobb sorsra érdemes csípős paprika palánták, ami miatt el is szégyelltem magamat. De nem volt indíttatásom más zöldségnövényekre se, még a zöldborsó-tök-uborka kombó se jutott az eszembe, pedig az itt hagyományosan jól terem.
Eltűnődtem ezen, aztán tettem egy fogadalmat, hogy csak felások annyit, hogy legalább a nagyja paprikának és borsónak helye legyen, ha már vannak.
De és alapvetően leszögeztem magamban, hogy mindez azért van, mert én a szépséget előbbre helyezem a praktikumnál.
Ismét megtudtam magamról valamit.
Hiába, ez a Vénusz bolygó... ezzel csak a baj van.
Vagy nem is.
Most pedig könyvelnem kell.
Sajnáljatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.