Reggel vakondmentéssel kezdtem a napot, aztán Rockyval játszottam, fényképezgettem őt, - a Facebook-ra feltett képek többeknek tetszettek, de az én drága exem, a szokásos jóindulatával, úgy döntött, hogy lejárat engem, és beírta, hogy soványnak látja a kutyát. Akciója, (mint általában az ilyen jóindulattól csöpögő megnyilvánulások), visszafelé sült el, és én odaírhattam, hogy ő már csak ilyen, ha nem ilyen lenne, nem az exem lenne. Ez valamiért nagyon tetszett neki, de én nem érthetem a férfiak agya járását, és már nem is akarok oknyomozni ebben a témakörben. Én biztos nem örültem volna egy ilyen mondatnak, nem is szívesen írtam oda, de ha nem akar ilyeneket, akkor ne szurkálódjon. Ez is szabadon választott.
Mindenesetre kicsit később, még mindig magamban hordva a tüskét, ráleltem erre a cikkre:
Nemcsak azért kezdtem el olvasni, mert a drága ex seggfej módra viselkedett - exek végtelen hada viselkedett már seggfej módra, jószerivel csak seggfejekkel találkoztam életemben, ő még egy szelídebb verzió - de hosszú távon éppolyan energiarabló, mint az összes férfi. Ha nem jobban, hisz még szerethető is minden seggfejség ellenére.
(Csak messziről és pianóban. Ahogy a cikkíró tanácsolta. Amíg ki nem gyógyulok egészen.)
Azt hiszem, az író se írt a végére semmi pozitívat, csak annyit, hogy az ember idővel hamarabb felismeri a seggfejet és kevesebb energiát ad neki (mint én Pégének, - jó név neki a Politikai Gazdaságtan, nagyon is az - aki egy igazi rinyáló seggfej, ez már három levélváltásból lejött). ...erről jut eszembe, a férfiak annyira máshogy tudnak értelmezni eseményeket és mondatokat, hogy arról is érdemes lesz egyszer egy kis vicces szösszenetet barkácsolni.
No tehát, seggfejriasztó képességeim, ennek a kapcsolatnak hála, rendkívüli mértékben kicsiszolódtak. Szóval, hálás is lehetek. Megtanultam Felismerni A Seggfejeket, Annak Ellenére, Hogy Azok "Kedvesek, szelídek, szerények, intelligensek, magabiztosak, figyelmesek, gyakran az elesettek és a gyengék védelmezői, az erkölcs bajnokai a felszínen."(idézet vége).
Na jó, szóval nem biztos hogy az összeset... de egy vállfaját mindenképpen.
A Szegény Fickót, Akinek Hatalmas Beteg Lelke Van. És Paks2 összes energiája nem elég neki ahhoz, hogy végre feltöltődjön. Viszont Téged jól kimerít. És ha már alacsony a feszültség, akkor még hibáztat is érte. De visszatölteni? Azt sose fog, hiszen neki szegénynek semennyi energia nem elég, hogy adhatna már Neked? Viccelsz?
Én már soha többé nem leszek Terézanyu...
Ez is valami.
"Nekem erre nincs szükségem."
Gyakoroljátok, megéri.
Utána szörfözgettem kicsit a neten. Megtudhattam, hogy mi a 7 erős kapocs, ami összetartja a párokat:
naszóval, visszagondolva az elmúltakra, 7/0. És nem a részemről (bár a vége felé már részemről is erősen fogytak a pontok, hiszen a tüzet a hideg szél eloltja.)
Ez nem valami magas pontszám, elmondható.
Sajnos. De a fentiek után ezen már nincs is mit csodálkozni.
Lássuk, mi van még itt...
"Különleges csillagászati nap: foglalkozz az álmaiddal". Oké, ez nem is lesz annyira nehéz, mint amilyennek tegnap látszott.
Tehát: reggel elhatároztam, hogy akkor is elmegyünk nyaralni, ha cigánykerekek potyognak az égből. Meg azt is, hogy május végére kész lesz a kert felső részének kialakítása a kerti tóval, a rézsűvel és minden egyébbel együtt, amit elhatároztam oda. Május 1. után egy hétig itthon leszek, hogy elvégezzem a nagyja földmunkát.
Ezek reális tervek, mert van képem hozzájuk: látom a tengert, ha becsukom a szememet, és látom a kertrészt is készen - tehát mindkettő megvalósítható, innen már csak rajtam múlik a dolog.
És már el is érkeztünk a címhez, az önprogramozáshoz.
Elolvastam ezt a cikket, és boldogság öntött el.
Megerősítést kaptam: jó úton járok! Hiszen az itt felsorolt módszert alkalmazom, szinte lépésről-lépésre a bennem rejtőző félelem és bizonytalanság legyőzésére (és már tényleg nem pánikolok a pénztelenség miatt. Pedig pénztelenség még mindig van. Csak pánik nincs hozzá. Furcsa, de jó. Szabadabbnak érzem magam így, sokkal szabadabbnak.) Sok év munkája van ebben az állapotban, de megérte.
Lássuk a technikákat, és hogy én hogyan építettem be őket az életembe:
1./ A tudat lekötése: fényképezés, horgolás, hímzés, gyöngyfűzés - mind-mind megadják azt a lehetőséget, hogy a régi gondolatmintáknak ne adjunk teret. Bármilyen kreatív tevékenység jó, fő az, hogy alkoss. (Az alkotás a félelem pozitív oldala... igaz.)
2./ Irányított gondolkodás - például, mikor belül ráordítok magamra, ha jön a halálfélelem. Vagy, ha elfog a kétségbeesés, hallgassunk napfényzenét. Ilyesmik. Azt hiszem, ezen a területen még van hová fejlődnöm: a negatív dolgok leküzdésében viszonylag nagy rutint szereztem már, de a pozitívakat irányítottan nem tudom még előidézni. Viszont, ha éppen jól vagyok, akkor sosem feledkezem meg a háláról, mert érzem, hogy az a legmagasabb rendű érzelem. Hihetetlenül fel tudja emelni az embert a kellemesből a csodálatosan jó érzéstartományba, sőt, még a közepesből a kellemesbe is. Az alatti szinten viszont meg se tudom próbálni. Odáig még nem jutottam el, hogy valóban hálás tudjak lenni a rosszért, a szenvedésért. Pedig az is csak annak a jele, hogy élek.
Talán majd egyszer.
(Fontos adalék: nem tudom azt hazudni, hogy "világomban minden rendben van", ha épp nincs - ez a mantra így hülyeség. De tudom azt mondani: "minden tőlem telhetőt megtettem ma is azért, hogy világomban minden rendben legyen" - és ha ezt jó szívvel tudja mondani az ember minden lefekvéskor, akkor lassan, de biztosan halad a Dolgok Várt Rendje felé.
3./ Mágikus gondolkodási gyakorlatok - ez van sok, az én fantáziámmal...Vizualizációs gyakorlataimat le szoktam ide írni Nektek. Persze nyilván mindenkinek a saját életéből fakad, hogy milyen problémát, milyen képpel tud feldolgozni, de ha gondolkoztok rajta, elő fognak ugrani a megfelelő jelképek. Nekem rengeteget szokott ez segíteni, szerintem többet ér, mint bármennyi dilibogyó. (Emlékeztek például az eső áztatta esküvői képre? Vagy a viharban kavargó tűz-energiára? Valahogy így lehet ezt csinálni, bár talán a személyiség felépítésének azon a szakaszán, ahol most tartok, azt hiszem, már inkább a célok irányított vizualizációja jön. ...nem egészen, és nem kizárólag, de nagyobb hangsúlyt fog kapni a közeljövőben. Promise.)
4./ Én-tudatosítás - ezt is próbáltam már, sőt, néha jön magától (hallom a Hangot... bár az annyira más, mint amikor én beszélek magamhoz, és annyira ritka is, hogy nem merem bizonyossággal állítani, hogy az én vagyok, aki magamhoz beszél olyankor). Viszont tudatos megfigyelőként már vettem részt érzelmi érintettségű eseményekben, és érdekes kaland volt.
Na jó, ez a terület haladó szint, és én még csak most kezdek ismerkedni vele.
5./ Anti-stressz gyakorlatok: csak ajánlani tudom mindenkinek az Új Medicinát! Nekem ebben az segített a legtöbbet. Messze a legalaposabb magyarázata a betegségek lelki hátterének. Ami az apró lépések technikáját illeti: azzal kezdtem az egész építkezést, bő három évvel ezelőtt.
Sok kis lépés van már mögöttem... és lám, milyen nagy utat tettem meg ez alatt az idő alatt.
És a legfontosabb: érzem, hogy jó irányba haladok, ha lassan is.
De mindennek megvan az oka, ennek a sebességnek is.
Azt hiszem, hogy amiket most tanulok, azoknak mélyen kell rögzülniük, mint az egyszeregynek.
Azt is megmondom, hogy miért.
Ugye, ez itt a B oldal, ami azzal jár, hogy az ember ösztönkésztetései gyengülni kezdenek. Emlékeztek Karak, az öreg róka halálára? Azért halt meg, mert nem bírták az idegei. Mert már gyengék, rosszak voltak az ösztönei.
Valahogy így van az ember is, ahogy halad előre a B oldalon.
De nekünk van egy előnyünk Karakkal szemben.
Van elménk, ami programozható.
Ha az ösztönök már nem segítenek, a tudatosság sok esetben képes őket pótolni.
Hát ez az oka annak, hogy olyan sok korombeli és idősebb fordul a spiritualitás felé.
Most már ezt is tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.