Ma be kellett mennem a városba, megszerződtünk végre a Farkas barátjával.
Őt nagyon régen elképzeltem már magam mellé, mindenféle minőségben, - tudjuk, K betűs a szakmám - de már évek óta nem láttam. Évek óta nem láttam, pedig, mikor bejött arra az egyszervolt vezetőségi ülésre, tágra nyíló szemekkel csak arra tudtam gondolni: "Ilyen fickó kellene nekem".
Aztán még egyszer találkoztunk, hármasban kávéztunk a Farkassal, de az is elmúlt, és azóta sem kereste a társaságomat.
Majd jött a hír, hogy könyvelőt szeretne váltani és rám gondolt.
De ezt követően is hetek teltek el. Mintha még mindig nem állt volna együtt minden aspektus, hogy megkezdjük a közös munkát.
A József keresztnév számomra eddig mindig tanítást hozott. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem vannak karmikus ismétlődéseim bizonyos keresztnevek tekintetében.
Kettő különösen erős mintázatot mutat a sorsom szövedékében.
Az egyik az Attila név. Az Attilák bizonyos fokig támaszt, védelmet, mentort jelentenek számomra. Ügyfeleim között a statisztikai átlagot messze meghaladó számban találhatók meg. Hát nem furcsa?
A másik ilyen név a József.
Unokabátyám, DC, Forradalmár, és új ügyfelem is ezt a nevet viseli.
Azt mondják, hogy amikor megismersz valakit, vagy társat, vagy tanítást kapsz.
Nekem eddig a József keresztnév nagy tanításokat hozott, s mind közül a legpozitívabb, Fénytől sugárzóbb DC volt - aki valóban nem vállalt más szerepet, csak a tanítóét, ám ezt évekig, kitartóan és nagyon emelő módon tette. Ha ő nincs, nem váltam volna azzá az emberré, aki vagyok - ezt sosem fogom elfelejteni, még akkor se, ha mostanában ő már nem az, aki akkoriban volt. (Emiatt sokszor szomorkodom is, igen).
A többiek a tanítás fájdalmas útjait jelentették számomra, épp, mert nem tanítást vártam tőlük; s a mai találkozót nem kevés elmélkedés előzte meg részemről is.
...
Még a nyáron történt, lent Balatonon az alagsorban, szokásom szerint meditálni akartam este, de valamiért úgy gondoltam, hogy meggyötröm kicsit őket, Robit és a lányát; és ezért nem füldugóval tettem ezt, hanem engedtem a szobában szétterjedni a hangokat. Keresgélve, hogy milyen élményt is adjak nekik, pénzlélegző meditáció bukkant fel a Youtube rejtett mélységeiből. Még sosem hallgattam, és arra gondoltam, hogy ez pont jó lesz a csóróknak, hátha beengedik magukba a bőség egy halvány gondolatát. Hittem én.
...nagyon kellemetlen élmény kerekedett ki a dologból. Robiék szó nélkül tűrték a füleik elleni inzultációt, de én nem bírtam egy idő után. Kényelmetlen érzés kerített hatalmába; és mikor már arról folyt a szó, hogy minden belégzésemkor pénztömegek áramlanak hozzám, meg kellett szakítanom a folyamatot, mert úgy éreztem, hogy azok a bankjegyek rátapadnak a bőrömre, a testemre, az arcomra, a számra, és nem kapok tűlük levegőt; megfojt az a sok pénz, el vele...!!
Mikor végre eljutottam Segítőmhöz, beszéltem neki új ügyféljelöltem hozzáállásáról és a vele kapcsolatos ambivalenciákról; és valahogy szóba jött ez a megtapasztalás is; majd meditáltunk, energiakezelést is kaptam... és furcsa dolog történt.
Ismét benne voltam abban a téridőben, mikor fiatal férfiként éltem életem, és Forradalmár volt az apám. De mintha nem ő lett volna, aki ártott a családnak, ...hanem én.
Kocsmát láttam, egy kövezett udvart kocsmaasztalokkal, és én ott mulatoztam. Ittam és kártyáztam. Züllésem oly fokú volt, hogy a családomat, barátaimat, alkalmi ivócimboráimat is mély válságba taszította. Talán haláleset is történt miattam.
Mikor eljutottam ehhez a felismeréshez, egyszer csak ott álltam a világosszürke udvaron, szemben állt velem új ügyfelem, és csak annyit mondott:
- De mi társak voltunk..!
Hangjában szemrehányás, csalódás, fájdalom rezgett, és én abban a pillanatban már azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, szó szerint, valami kézzel készített csipke borult rám, mintha esküvő lett volna, de ugyanakkor a hamiskártyás attitűd is jelen volt. Csalás, csalatokzás, anyagi veszteség... Nem tudom, mi történhetett a két lélek között abban az idősíkban, de hogy én ott nem viselkedtem "jól", abban egészen bizonyos vagyok.
Mindenesetre, mikor felkeltem, tudatosítottam magamban az eseménysor lényegét, mely szerint azért nem engedtem magamhoz túl közel soha életemben a pénzt (mint általában semmilyen élvezetet, talán az egy zabálást kivéve) mert az árt. Mélybe taszít. Engem, a szeretteimet. Mindenkit.
Karma oldások következtek, és új fogadalom. Megfogadtam, hogy hűséges társ leszek, nem verem át, aki velem szövetséget köt.
Azóta már végig bírom csinálni a pénzlélegző meditációt. A rám tapadó, fojtó bankjegyek helyét felváltották a bőröm alá beszívódó, testemben felszívódó, izmaimat, csontajimat, erőmet, egészségemet támogató bankjegyek képei.
És végül eljött a mai nap is.
...
- De minek kell neked zrt? - kérdezte kolléganőnk a sztorim hallatán, mikor hosszan ecseteltem, hogy két éve várok erre a Zaláírásra, s most ez végre megvan, és ha a Karma is úgy akarja, dédelgetett tervecském elindulhat talán a megvalósulás irányába, bár a folyamat rögös.
- Jó az az asztalfiókban, elfér, főleg, ha ingyen van - viccelődtem, és láttam, hogy új ügyfelem érdeklődve néz rám. Abban a pillanatban, azt hiszem, legalább kicsit érdekeltem.
Az autóban hazafelé eszembe jutott, hogy miket irkálgattam a múltkor valami FB csoportkérdés alá.
A kérdés így hangzott: Te mi lennél, ha regényhős lennél?
Nekem a westernek világa jutott az eszembe, ahol én lennék a főhős fegyverhordozója. Az, aki cipeli a nehéz puskáját, és meneküléskor védi a seggét. És akit a főhős le se sz.r. Mire ezt leírtam, eszembe is jutott, hogy hiszen az életben is ezt csinálom, és ez a végeredménye. Szép is ez a könyvelő szakma.
Ehhez képest a zrt. szexi dolog - jöttem rá, és valami távoli képzettársítással elém villant a Pretty Woman című film egynémely képkockája. Nem, nem a romcsilávcsi, hanem az a - kamaszlányok számára relevanciával nem bíró - körülmény, mely szerint a férfi főhős csoffadt cégek megszerzésével keresi kenyerét.
Valami ilyesmi az is, amit én csinálok, immár harmadízben. Jó ez. Azt mondják, az a jó befektetés ami nem igényel nagy kezdő tőkét, de van benne potenciál. Nos, a levetett ruhát nem gyűjtöm, de a levetett céget óccóért, pláne ha üzleti tervet lehet rá felállítani, pénzáramlás-sorozatokat optimalizálni, azt nagyon is.
Akkor ma én voltam a Pretty... izé... Man. - riadtam a gondolatra.
Jaj.
Pretty Woman It must have been love - Rovette
