2024. július 7., vasárnap

Kedves Naplóm!

 Úgy tűnik, lassan visszatalálok Hozzád, és ez mindenképpen jó jel, már ami a való világban meglévő kitettségek volumenét és kezelésének sikerességét illeti.

Valahogy úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy a zuhanást - talán - sikerült megállítani; bekapcsoltak a tartalék hajtóművek, és jelenleg oldalazva próbálunk - vízszintesen, majd enyhén emelkedő - röppályára állni.

Ez nem azt jelenti, hogy "hurrá, nincs tartozásunk", csupán azt, hogy az elmúlt hónapokban ez csökkenni kezdett. 

A magyar gazdaságban meglévő negatív tendenciák (alacsony fizetőképes kereslet, körbetartozási láncok, árproblémák) jelentősen megnehezítik ezeket a stabilizálási/kibontakozási törekvéseket; túlzás nélkül mondhatom, hogy heroikus küzdelemet folytatok ezért a stabilizációért; és voltak pillanaktok, mikor már-már feladtam.

De Bea barátnőmnél mégsem voltak hiábavalók a kronobiológiai szeánszok; hisz azt eddig is tudtam, hogy "forog a nagy kerék, egyszer fent, egyszer lent", és az én lapom a Taro-ban a Bolond; viszont azt, hogy a sorsfeladatom a Nagy Arkánum 10. lapja, mely a Szerencsekerék; s ennek a feladatnak a megoldása elvezethet következő leszületésemig a 11. lapig, mely az Erő - nos, ezt ilyen tudatosan még sosem tudtam. Mindenesetre megvan bennem az a képesség, hogy nagy baj esetén visszahúzódok a Középpontomba, levágom magamról azokat az érzéseket, amelyek a tisztánlátásomat elhomályosítják, növelem a koncentrációt és onnan hozok döntéseket.

Ennek az alapjait iskolás koromban tettem le, tudom, a koncentráció növelésével. Életem során nem mindig sikerült ez; de többségében igen; nyilván Mérlegségmből adódóan némi billegés után, de rátalálok a helyes útra.

Tehát jelenleg: komoly zuhanás után megtörténtek a legfontosabb korrekciók, a szárnysíkok irányba álltak, és a repülő oldalazva, sőt, a vízszintes síkhoz képest mintegy 10-15%-os pluszban folytatja útját.

K.rva közel volt az a k.szott föld; és még jöhetnek légörvények... de haladunk.

Múltkor kisfiam, nevezett Bandika, megkérdezte tőlem, hogy miért utálom én a repülőket - mert szerinte Facén sokszor értekezek erről.

Nos - én nem utálom a repülőgépeket. Én a géppuskázó, bombát szóró, halált hozó repülőgépeket utálom; amelyektől Anyám annyira félt kisgyerekként a pincében bujkálva; hogy ezt az ős félelmet sejtszinten átörökítette kisfiam anyjába.

Ehhez képest, hogy a Baltic Bees múltkori repülőnapi produkcióját megcsodáltam, teljesen pozitív fejlemény.

Leht, hogy egyszer fel kellene ülnöm egy utasszállítóra; hátha akkor megbékélnék velük - de egyelőre ez a veszély nem fenyeget. Örülök, ha októberben eljutunk a szokásos éves rendes Keszthelyünkre békével, és mondjuk nem pont azon a héten jut eszükbe az ügyfeleimnek megváltani a világot. Vagy hitelt/részletfizetést kérni mérleg alátámasztással. Vagy bármi.

Mindenesetre az elmúlt idők pénzügyi manővereit rajzolta az égre a Baltic Bees vezérpilótája; meredeken tört az égre, majd kikapcsolta a hajtóműveket; lebegni látszott, majd átesés következett, a teljes átfordulás után szabadesésben, négyzetesen gyorsulva közeledett a földhöz, míg be nem kapcsolta a hajtóműveket, hogy kioldalazzon a figurából, mielőtt a Föld magához húzná.

Az égre írva láttam az elmúlt lassan két év történetét.

A kockázatkezelésben azért már van némi gyakrolatom; arányérzékem is van - ezeket használtam, mikor felkészültem a manőverre. 

Azt hiszem, hogy ez a felkészülés már a hitelfelvétel előtt megkezdődött, és azóta is folytatódik, "kockázatporlasztás", "több lábon állás" az ő neve.

Szerintem kizárólag ennek köszönhető, hogy nem zuhant bele az a vadászgép valami bűzös mocsárba, vagy nem csattant valami betonplaccon, ahonnan Yoda se szedné össze a darabjait.

A monetáris/fiskális kockázatok többé-kevésbé eredményes kezelése mellett azonban szembesített az élet azzal, hogy a rengeteg vállalás mellett komoly nemteljesítési kockázat nyílt meg a tevékenységemben a túlvállalások miatt. Erre ráerősített Morgó, aki elhagyta a házat, pedig ki se szavazták.

Ez egy szomorú eseménysor, melyet azóta is elemzek magamban pro és kontra - mert Morgó nem csak a kollégám, de a barátom is volt (persze, tudom, inkább kecskenyájban gondolkozzak.. megjelent ez már nekem, tudjátok... nem újdonság, de hát na. Az ember mindig remél. Fölöslegesen.)

Mindenesetre a főnöki működést és a humán erőforrás menedzsmentet megtanulni és gyakorolni - ehhez a 24. órában vagyok, és talán nem is fog sikerülni máshonnan megfogni ezt a kérdéskört, mint a felelősség oldaláról - mert legszívesebben ordítva menekülnék; nehogy véletlenül egyszer is áttaláljak a cashflow négyszög jobb oldalára. Tudjátok, oda, ahol azok tanyáznak, akik a mások idejét rabolják el; szemben a bal oldali kis pocadékhúsokkal, akik csemegeként kínálják fel soha vissza nem térő kincsüket: idejüket, figyelmüket, izmaik és idegeik erejét, tudásukat valami üveggyöngyökért, amiknek pénz a neve.

(A pocadékhús szót én alkottam a kölykökre; utal részint a születésükre, ahogy kipottyantak szegény Mogyikámból; részint arra a tevékenységre, ahogy a lepotyogó falatkákra vadásznak. ...igen, az egyszeri ember is csak ilyen "pocadékhús"... sajnos. Életem egyik legnagyobb hibája volt, hogy nagyra értékeltem az embereket. Pedig csak emberek. 

Pocadékhúsok...)

Tehát a felelősség oldalt kell erősítenem. Felelősség az ügyfelek, és felelősség a segítők felé. A "felelősség" szó jó ismerősöm, őt kell fókuszba állítanom, hogy megtaláljam a helyes eszköztárat ezen az ismeretlen, ingoványos talajon.

16 Tonna Fekete Szén - Republic

...

Egyébként meg: nyár van. Igazi, hagyományos, kontinentális nyár; most már ritkuló zivatarokkal; 30 fok feletti nappalokkal és hűvös éjszakákkal; a bőröm már barna a napi egy óra fürdőruhában kecskefejéstől. A lányok még mindig naponta minimum 7 liter tejet leadnak; a kutyák gyönyörű szép nagyra nőttek; ha nagy is a megszorítás, de senki nem halt éhen; a kertben menta növöget, és ha nincs is pénzem Magnum jégkrémre, de minden nap csinálok magamnak fél-egy liter turmixot a kertben gyűjtött hozzávalókból: cseresznyéből, mentából vagy levendulából, kecsketejből. 

Ilyenkor érdemes megállni egy-egy pillanatra, érezni a megelégedettséget, és hálát adni a Teremtőnek, (...Te vagy a Teremtő...), hogy minden vélt vagy valós nehézség ellenére, valójban - minden rendben van.

Az utóbbi hónapban már párszor azt is megengedtem magamnak, hogy beüljek a KFC-be xenoösztrogéneket fogyasztani (ne így keressétek az étlapon őket, de azért nyugi, ott figyelnek azok..). Mondjuk ez a tevékenység nem annyira hasznos; bár a korábbi életvitelemhez képest immár töredékére csökkent: uralkodik a kecskesajt meg a krumpli a takarmányozásomban, rendkívüli megtakarításokat indukálva.

Néha mosolygok magamban, hogy mennyire ösztrogénes dolgokkal veszem magamat körbe: kecskefejés, tej, sajt... A lányom kecske- meg kutyab.szatónak is szokott nevezni "vicceskedve", én meg néha azon tűnődöm, hogy lehet, hogy tudat alatt tényleg így élem ki magam, ha már nekem nem lehet. Nem mintha felizgatna a kutya- vagy kecskeszex, nem vagyok beteg. Inkább.. olyan lelki jó érzés, hogy van következő nemzedék, van tej, sajt... Mint a gyarapodás.

(Jobban belegondolva, furcsa, milyen nagyon rövid időt ad a nőknek a sors arra, hogy fogamzóképesen éljenek. Egy nő átlagos várható élettartama mondjuk 80 év. Az első 15 évben még gyerek, ha be is indul a vége felé a hormonális ciklus, de gyereket 20 éves kor előtt egészségügyi okokból sem szerencsés szülni. Mondjuk 20-40 éves kora között "szülőképes"; majd újabb 40 évig nem. Tehát az élete maximum 1/4 részében élheti meg az anyaság csodáját. Lehet, hogy ez is azt jelzi: mennyire nehéz és fontos feladat is ez. - A többi időben meg még mindig lehet (kuvasz)nagyi :D)

...

Mindenesetre, ezen a szép, nyári vasárnapon, adjunk hálát az életünkben jelen lévő bőség miatt, bármilyen formában is nyilvánul meg; legyen az kecsketej, kuvasszőr, napsütés, vagy égre írt alakzatok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.