Midnight Lady - Chris Norman
2016. január 30., szombat
Alkotói válság
Azt hiszem, ezt az állapotot hívják alkotói válságnak.
Újabban egyre több ismerősöm fedezi fel magának a horgolmányaimat, ami jó. Legutóbb már Andi lányomtól is érkezett megrendelés, ami rangos elismerésnek számít a tizenévesek márkaimádó világában.
Itt kezdődnek a bajok.
Azt ugyanis pontosan tudom, hogy nekem mi tetszik, mit, hogyan szeretnék - ha saját részre készítek valamit.
De mi a helyzet azzal, ha valaki másnak csinálok akármit?
Honnan tudjam, hogy amit kitaláltam, tetszeni fog-e?
Sőt.
Kitalálni sem bírok.
Itt állok talpig pánikban.
Én, aki imád horgolni. És akinek a kék horgolt szoknyájától felszisszennek a nők ha bárhová bemegy. Pedig saját kreáció.
Atyagatya. Hogy tudnék én ebből megélni, ha már attól is lesokkolok, hogy állítsak össze egy szoknyát nagyimintával?
Merugye, a színek. A fonalak. A harmónia. De azok a színek nem amazok a színek. Nincsenek is itthon olyan színek.
Van viszont másmilyen, horgoljunk bele. Ahh. Ez egész jó lesz. De nem arra. Bontás. Francba, megint eltelt fél óra, és nem tudtam meg mást, minthogy jó lesz ez a fonal egyszer még. Valamire.
...azt hiszem, egyszerűbb, ha bemegyek valami fonalboltba, ott kaphatok inspirációt.
2016. január 28., csütörtök
2016. január 22., péntek
Időnk lejár
Most, hogy így lassan és bizonytalanul, de eléggé határozottan kezd elfogyni a kitartás mindannyiunkból, kezd eluralkodni a felülről gerjesztett világvége életérzés. Gyakorlatilag megmondták nekünk, hogy időnk a bárkán lejáróban van, mert, bár a tavaly kapott lékek önmagukban kisebb-nagyobb erőfeszítéssel befoltozhatóak lennének, de erre nincs meg a szándék. Ami tulajdonképpen részben érthető is: manapság mindenkit fortélyos félelem irányít. Teljesen mégsem, mert én például a lapulás taktikáját próbálnám meg még egy ideig legalábbis. El lehetne talán ezzel a tépett vitorlával lavírozni a zegzugos öblökben. Persze, nem biztos. Nem tudom, hogy a Nagy Nemzeti Nihil terjedése elől meddig és hol lehet még menedéket találni, mennyire kicsire kell összehúzódni a túlélés érdekében.
Ki-ki tudomásul vette az ítéletet.
Van akinek rövidebb, van akinek hosszabb a várható szolgálati ideje. A hajó írnokára a kirakodásig van szükség, utána mehet dolgára.
Ráadásul, hogy mikor fogunk partot érni, arról sincs pontos információ. Itt még partot érni sem egyszerű.
Végül is, elindultunk valamerre, vár a végső állomás, de hogy mikor fogunk oda megérkezni, az még bizonytalan.
Még az is lehet, hogy csak félig rakodunk ki.
Hogyan lehet így bármiféle túlélési koncepciót kidolgozni?
Morgónak meggyőződése, hogy mi itt csak rosszul járhatunk, hogy nem cél, hogy mi jól jöjjünk ki ebből az egészből.
Statisztikailag végignézve pályafutásomat, eddig kétszer ráfaragtam a végső elszámolás során, egyszer viszont nem várt módon három havi pénzemre szert tettem. Ráadásul épp nyár eleje volt, 18 éves korom óta az volt az egyetlen nyár, amikor nem dolgoztam. Otthon voltam és teleültettem zöldbabbal a kertet.
Isteni volt.
A magam részéről úgy gondolom, hogy három alternatíva létezik. Vagy találok most, mérlegidőszakban elfogadható pozíciót, akkor váltani fogok, de a vállalt feladataimat elvégzem.
Vagy nem, akkor sajnos sokba kell kerüljek, mert nyáron fix, hogy a kutyának se kell könyvelő. Ha Morgónak mégsem lenne igaza, és sikerülne a három havi túlélésről gondoskodni, lehetőleg otthon szeretnék maradni a nyáron. Elgondoltam, hogy mi mindent meg tudnék csinálni otthon, amik évek óta szükségesek lennének, de a mesterembereket én soha nem tudtam megfizetni... mint tudjuk. A tetőjavítástól a pinceépítésig, kocsifeljáró készítésig sok mindent el lehetne készíteni.
Persze, az alapanyagok is pénzbe kerülnek... és az mindjárt rövidíti is az időmet.
Valamelyik nap beszélgettünk Morgóval, és erről ismét eszembe jutott az Időrablók című film. Morgó mesélte, hogy a nővérének 10 évnyi megtakarítása van, neki egy-másfél évnyi.
Sajnos eszembe jutott, hogy nekem még mindig mínusz másfél évnyi. Ezen a jövedelmi szinten. Ha kevesebbet fogok keresni, akkor ez a mínusz nőni fog. Ha pedig annyira keveset, hogy az nem elég a havi kiadásaimra - hát, akkor előbb-utóbb elfogy az időm.
Tovább gondoltam a dolgot.
Az én szintemen az emberek jelentős része rendelkezik már, ha többel nem is, de öt évnyi tartalékkal.
Öt évnyi extra idő.
Ez azt jelenti, hogy hat és fél évvel vagyok lemaradva a többiektől. Mindezt azért, mert három gyereket neveltem fel.
Tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a jelenlegi jövedelmi szintet feltételezve, hat és fél évvel kell tovább dolgoznom, mint azoknak, akik nem hódoltak ilyen úri huncutságnak.
Meg tudom érteni, hogy manapság miért nem születnek gyerekek.
Van mostanában ez a 10+10+5 milliós csali.
Lehet, hogy nagyon szkeptikus vagyok, de:
1/ ebből Budapesten nem lehet öt személynek megfelelő lakáshoz jutni
2/ Vidéken a párnak együtt se lesz 300 e fizetése, kevés kivételtől eltekintve..
Ráadásul a haverok már beneveztek a lakásépítési bizniszbe, ennek az összegnek a nagyobb része az építőknél fog maradni profitként, nem a fiatalok életminőségét javítja. Viszont jól felhajtja a lakásárakat, ha jól sejtem. Hogy a többieknek se legyen jó. Nehogy már.
A másik dolog, ami miatt aktuálisan ki vagyok akadva, hogy miért kitétel, hogy minden könyvelő beszéljen angolul? Még egy multi cégnél megértem, de ott is csak a felső vezetésnél. De olvastam olyan álláshirdetést is, hogy középfokú végzettségű tárgyieszköz-könyvelőt keresnek, 1 év számviteli gyakorlattal, az elvárások között az angol nyelvtudás előkelő helyen szerepelt. De miért? Kivel fog angolul csacsogni? A tárgyi eszköz kartonokkal?
Lehet, hogy csak fáradt vagyok. Nagyon, nagyon fáradt. De ahogy szétnézek, látom, hogy nemcsak én.
Republic: Harmadik Háború
2016. január 18., hétfő
Az amforák meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Ennek az embernek volt egy döngölt padlójú, csinos, rendezett pincéje. A pince sarkában békésen álldogált három szépséges, kecses, elegáns amfora. Az ember pedig szorgalmasan töltögette az amforákat édes nektárral, drága borral, különlegesen ízletes nedűkkel. Így ment ez hosszú-hosszú éveken át. Az ember csak töltögette a drága amforákat, töltögette, mígnem...
Történt egyszer, mikor az egyik amfora már majdnem csordultig volt, hogy az ember egy óvatlan mozdulatot tett a keskeny pincében. Fordulás közben felborította az amforát, amely hangos csattanással esett darabjaira, a belé töltött drága nedű szétfolyt a padlózaton.
Az ember megsiratta a törött amforáját, melyet hiába próbált már összeragasztani, sajnos nem sikerült. Érezte, milyen hatalmas veszteség érte - s szomorúan látta, hogy ahol a drága nedűt beszívta a pince földje, ott előbb sár képződött, majd a sár megkeményedett, megcserepesedett, mint a sivatagban a vándor ajka - s tudta már, hogy ezt senki többé fel nem puhítja, az ott marad, örök emlékéül a valaha volt amforának és a sok, bele töltögetett drága nedűnek.
Aztán, mit volt mit tenni, folytatta a megmaradt amforák töltögetését. De már nagyon, nagyon óvatosan mozgott, félve, nehogy felborítsa őket, s ezzel okozza vesztüket.
Nem is borította fel.
De az egyik amfora gyengébb anyagból készült, nem bírta a túlterhelést... és egy napon, mikor az ember épp egy nagyobb adag nektárt szeretett volna az amforákba tölteni, egyszer csak... elhasadt.
Elhasadt, és a sok drága, édes nektár mind a pince földpadlójára folyt.
Lett is ott akkora sár, hogy nem lehetett arra járni sem. Az édes nektár összekeveredett az ember sós könnyeivel, aki a pincelépcsőn ülve siratta elveszett, kedves amforáit.
Addig-addig sírt, míg a nagy bánattól egyszer csak elhasadt a szíve.
Így aztán a harmadik amfora örökre, félig üres maradt.
2016. január 15., péntek
Magyarázkodós
Hogy mit remélek?
Semmit.
Különben másképp lett volna. Ha valaha, bármit is reméltem volna.
Csak akartam, hogy tudd, hogy.. hogy..
...nem hagytalak magadra, csak nem raboltalak el az életedből...
Lehet, hogy megtehettem volna, és boldogok lettünk volna.
Lehet, hogy egész életedben visszavágytál volna bele.
Lehet, hogy nem tehettem volna meg és belepusztulok.
Lehet, hogy nem tehettem volna meg, és örülnék neki.
Az esély a pozitív kimenetelre 25%. Nem több.
Tény, hogy időről-időre eszembe jut. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, mégis néha az eszembe jut.
De attól még csak 25%.
Hidd el, így szép, ahogy van. Gyönyörű emlék, így, ilyen suta-semmilyen módon.
Nagyon szeretlek.
Távolról.
És már az angolt is felejtem.
"Hullámok nyomokat temetnek
Homokban nyoma sincs neveknek"
Elton John: Nikita
Semmit.
Különben másképp lett volna. Ha valaha, bármit is reméltem volna.
Csak akartam, hogy tudd, hogy.. hogy..
...nem hagytalak magadra, csak nem raboltalak el az életedből...
Lehet, hogy megtehettem volna, és boldogok lettünk volna.
Lehet, hogy egész életedben visszavágytál volna bele.
Lehet, hogy nem tehettem volna meg és belepusztulok.
Lehet, hogy nem tehettem volna meg, és örülnék neki.
Az esély a pozitív kimenetelre 25%. Nem több.
Tény, hogy időről-időre eszembe jut. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, mégis néha az eszembe jut.
De attól még csak 25%.
Hidd el, így szép, ahogy van. Gyönyörű emlék, így, ilyen suta-semmilyen módon.
Nagyon szeretlek.
Távolról.
És már az angolt is felejtem.
"Hullámok nyomokat temetnek
Homokban nyoma sincs neveknek"
Elton John: Nikita
2016. január 14., csütörtök
...
Vannak dolgok a világon... melyekre vágyakozunk, de sosem érhetjük el.
Talán jobb is.
A nincs nem fáj.
Vagy néha mégis.
...
A léleknek nincs múlt ideje.
2016. január 11., hétfő
Téli képek
...a Wonderful world FB albumom vidékéről. Mert élni télen is jó, ha nehezebb is.
(A képek egy részét kicsit kontrasztosítottam FB-hez képest. Már, amelyiket érdemes volt. De azért hozom a kevésbé jókat is. Mert azoknak meg itthoni végtelenség-magány-szabadság hangulata van.
...és a többi (ezeket is, mint az előzőeket, mind a régi kis telefonommal követtem el). Otthon, illetve az Infoparkban készültek.
Alapok és tetők
A nappaliban ismét esik az eső, és ennek kapcsán újból eszembe jutott az a kissé zavaros gondolatmenet, amin vasárnap, az első nagy beázás okozta károk enyhítése közben morfondíroztam.
Ha esetleg olvasás közben azt gondolná valaki, hogy teljesen hülye vagyok, szeretném megnyugtatni: nem hülye, csak INFP, azaz minden jelenségét a világnak elsődlegesen belül értelmezek, a belőlem kiváltott érzéseken, gondolatokon keresztül.
Ebből néha egészen furcsa képzettársítások születnek. Most megosztom Veletek az egyiket, Ti szegények.
...
Röviden összefoglalva: a nyomorúságos tető, mint az várható volt, megadta magát és emiatt a nappali beázik. Elég rendesen, ahhoz képest mindenképpen, hogy Andiék valami javítgatásfélét csak csináltak rajta nyár végén. Sajnos az egyik deszka is megadta magát, és behorpadt, a meggyűlő víz pedig utat talált a kátránypapírrétegek között.. gyakorlatilag sz@rrá áztatva a nappali szőnyegét és padlóját (ami egy vékony linóleum a betonon).
András fiam ezzel kapcsolatosan ismét elmondta, hogy le kellene szedni a tetőt, ráfalazni hogy meglegyen a minimálisan elfogadható belmagasság, koszorú, kefnik, beton, térdfal, gerendázat, cserép... elfáradtam mire végigírtam. Mindez tulajdonképpen egy-másfél millióból megvalósítható lenne. Tulajdonképpen.
- Kisfiam, ennek a háznak nincs egy tisztességes alapja. Alap nélküli házra tegyek koszorút?... és különben is, mi lesz, ha megszűnik a munkahelyem, és nem fizettem a hitelekbe eleget hogy legyen pár hónapnyi nyugtom, mire új munkahelyet találok? Építünk a banknak házat?
...persze tudom, hogy valamit mindenképpen kell ezzel a tetővel csinálni. Csak az nem tiszta még, hogy tulajdonképpen mit is.
...
És akkor (épp a szőnyegből próbáltam a nagyja vizet kinyerni) eszembe jutott a volt kollégám.
Régen volt, Andi akkor született, én pedig Nyáregyházáról jártam fel a Szabadság-hegyre szoptatós anyaként napi tíz órákat dolgozni, mert Nagy Fal inkább csak otthon heverészett a gyerekekkel, nekem meg olyan órabérem volt, ami még most se számítana rossznak, nemhogy 17 évvel ezelőtt. Tehát félholtan is mentem. Császármetszés után négy hónappal már dolgoztam. Vonatoztam. A WC-ben fejtem magam. Mert enni kellett adnom a gyerekeimnek.
(Vannak nehezebben megbocsátható dolgok, ez egy ilyen, de nem ez a legrosszabb. Ó, nem. És nem is András születése.)
...no szóval, akkoriban volt egy kedves öreg kollégám. Nem emlékszem a nevére (ezek az INFP-k már csak ilyenek), de az arca most is előttem van. Ő adott egyszer egy papírlapot, és azt kérte, hogy rajzoljak egy fát.
...Ma sem tudnék másmilyen fát rajzolni. Szép egyenes, lendületes törzs, üde lombok, köztük puha fészek, benne mindig, szigorúan három fióka, éhesen, tátott csőrrel. A fészek akkor van tele, ha a fiókák száma három. Hogy ez honnan jön.. valahonnan messziről, az biztos. És az anyamadár örökké úton van, fáradhatatlanul hordja a kukacot a csemetéinek.
Majdnem tökéletes minden.
- De hol vannak a gyökerei? - kérdezte a kollégám.
- Mármint..nagyon szép fa, életerős, lombos, sudár. A fészekben a három fióka, nem kettő, nem négy, pontosan három.. és a madármama... Te vagy és a gyerekeid. Rendben van. De látod? Nincsenek a fádnak gyökerei..
Akkor szembesültem először a ténnyel, hogy elvált szülők gyerekeként tulajdonképpen a családom egyik fele (az apai ág) eleve ismeretlen számomra. Még apámat is csak ritkán láttam, nemhogy a családtagjait. Tulajdonképpen nem sokat tudok róluk. Legfeljebb annyit, hogy a debreceni temetőben némely síron nagyon ismerős nevek vannak...
(Ennek a résznek külön érdekessége, hogy nemcsak számomra, hanem Nagy Fal számára is. De ez egy másik történet. ...vagy lehet, hogy annyira nem is?.. hiszen ezek is gyökerek. Közös gyökerek.)
Magyarország egyik leghíresebb családnevét bírhatom, és még azt sem tudom, hogy apáim hogyan jutottak hozzá. Hogy mást ne mondjak.
Az anyai család pedig... hát ott megmaradt rokonok vonatkozásában (már akiket nem telepítettek ki a második világháború után) a rokoni kapcsolatok mindenféle negatív érzelemmel és fájdalmakkal terheltek, minden irányban, minden vonatkozásban. Még a nevüket sem őrizhették meg, az eljárás neve "magyarosítás", így lett Magdalena Böhmből Bihari Magdolna.
Ezekből, és az átélt mély, sötét nyomorból, melyet mindenki felejteni vágyott, ezekből kifolyólag meglehetősen gyatrák a rokoni szálak, gyenge kötődésűek. Az én kapcsolatom sem volt felhőtlen Anyuval, ahogyan neki sem Nagyival.
Tulajdonképpen a mai napig is jórészt az én toleranciám az oka annak, hogy így vagyunk ahogy vagyunk. Anyum nagyon sok mindent nem lát a lelki dolgokról... viszont tény, hogy a testi bajainak a felismerésében és az ellenük való küzdelemben nagyon eredményes, és kemény akaratereje van. Hát... ez jutott nekünk.
Lehetne rosszabb is.
...
Szombat délután beszélgettünk Anyuval és Csabára terelődött a szó. És Anyum szóba hozta ezt az apakomplexus dolgot. (Luke, én vagyok az apád! - mondta egyszer régen az én drágám, én meg nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek.)
Anyu egyáltalán nem bántóan, inkább megértően beszélt. Én pedig újból, sokadszorra elmondtam, hogy nem akartam ennyivel idősebb párt, hogy előtte (Jé kivételével) korban hozzám illő partnereim voltak, és hogy az ízlésbeli/érzelmi/gondolati hasonlóságok, (no meg a stabilitás iránti igény) azok, amelyek miatt ez a kapcsolat létrejött és nagyrészt ezeknek köszönhető, hogy minden racionalitást nélkülözve fennmaradhatott.
Erre Anyum azt mondta, hogy ő is tudja, hogy lényegében gyökértelenül nőttem fel, és megérti választásom okait. Én magyaráztam valamit a pesti, múlt századi, belvárosi aszfaltműveltségről, mint kapcsolódási pontról, amelyet én Anyutól szereztem, Csaba pedig szintén otthonról hozott. Hogy ez miben nyilvánul meg, talán egy viselkedésminta lenne? - esküszöm, nem tudom meghatározni, de mindkettőnkben megtalálható, sok emberből pedig hiányzik. (Sajnos a gyerekeimből is, Andiból mindenképp.)
Aztán egy kicsit másképp kezdtem el ezen az egészen gondolkodni.
Tulajdonképpen talán nem véletlen, hogy életemnek abban a szakaszában kezdtem el az idősebbekhez vonzódni, amikor "szélviharban papír tízes" voltam. Lehet, hogy tényleg az apai védelemre, a gyökerekre, kapaszkodókra volt szükségem.
Lehet, hogy ez az egész részemről egy óriási kísérlet arra, hogy befoltozzam a lyukakat... az alapokon. Lehet, hogy ez az értelme a mások múltjában való bolyongásnak. A saját múlt pótlása. Ha belegondolok, ez azért elég szánalmas. Úgy valójában.
De ez van.
Meg amúgy is: milyen tetőt lehet rakni egy toldott-foldott alapra?
...
Leírtam ezt itt az előbb de valami nem volt gömbölyű. Percekig néztem, mire rájöttem. Nem ez a jó kérdés.
...
Hogyan építhetek igazi alapot?
(De hát van... ott van hátul, a putri mögött, csak merni kell építeni rá...
Pfff...)
Ha esetleg olvasás közben azt gondolná valaki, hogy teljesen hülye vagyok, szeretném megnyugtatni: nem hülye, csak INFP, azaz minden jelenségét a világnak elsődlegesen belül értelmezek, a belőlem kiváltott érzéseken, gondolatokon keresztül.
Ebből néha egészen furcsa képzettársítások születnek. Most megosztom Veletek az egyiket, Ti szegények.
...
Röviden összefoglalva: a nyomorúságos tető, mint az várható volt, megadta magát és emiatt a nappali beázik. Elég rendesen, ahhoz képest mindenképpen, hogy Andiék valami javítgatásfélét csak csináltak rajta nyár végén. Sajnos az egyik deszka is megadta magát, és behorpadt, a meggyűlő víz pedig utat talált a kátránypapírrétegek között.. gyakorlatilag sz@rrá áztatva a nappali szőnyegét és padlóját (ami egy vékony linóleum a betonon).
András fiam ezzel kapcsolatosan ismét elmondta, hogy le kellene szedni a tetőt, ráfalazni hogy meglegyen a minimálisan elfogadható belmagasság, koszorú, kefnik, beton, térdfal, gerendázat, cserép... elfáradtam mire végigírtam. Mindez tulajdonképpen egy-másfél millióból megvalósítható lenne. Tulajdonképpen.
- Kisfiam, ennek a háznak nincs egy tisztességes alapja. Alap nélküli házra tegyek koszorút?... és különben is, mi lesz, ha megszűnik a munkahelyem, és nem fizettem a hitelekbe eleget hogy legyen pár hónapnyi nyugtom, mire új munkahelyet találok? Építünk a banknak házat?
...persze tudom, hogy valamit mindenképpen kell ezzel a tetővel csinálni. Csak az nem tiszta még, hogy tulajdonképpen mit is.
...
És akkor (épp a szőnyegből próbáltam a nagyja vizet kinyerni) eszembe jutott a volt kollégám.
Régen volt, Andi akkor született, én pedig Nyáregyházáról jártam fel a Szabadság-hegyre szoptatós anyaként napi tíz órákat dolgozni, mert Nagy Fal inkább csak otthon heverészett a gyerekekkel, nekem meg olyan órabérem volt, ami még most se számítana rossznak, nemhogy 17 évvel ezelőtt. Tehát félholtan is mentem. Császármetszés után négy hónappal már dolgoztam. Vonatoztam. A WC-ben fejtem magam. Mert enni kellett adnom a gyerekeimnek.
(Vannak nehezebben megbocsátható dolgok, ez egy ilyen, de nem ez a legrosszabb. Ó, nem. És nem is András születése.)
...no szóval, akkoriban volt egy kedves öreg kollégám. Nem emlékszem a nevére (ezek az INFP-k már csak ilyenek), de az arca most is előttem van. Ő adott egyszer egy papírlapot, és azt kérte, hogy rajzoljak egy fát.
...Ma sem tudnék másmilyen fát rajzolni. Szép egyenes, lendületes törzs, üde lombok, köztük puha fészek, benne mindig, szigorúan három fióka, éhesen, tátott csőrrel. A fészek akkor van tele, ha a fiókák száma három. Hogy ez honnan jön.. valahonnan messziről, az biztos. És az anyamadár örökké úton van, fáradhatatlanul hordja a kukacot a csemetéinek.
Majdnem tökéletes minden.
- De hol vannak a gyökerei? - kérdezte a kollégám.
- Mármint..nagyon szép fa, életerős, lombos, sudár. A fészekben a három fióka, nem kettő, nem négy, pontosan három.. és a madármama... Te vagy és a gyerekeid. Rendben van. De látod? Nincsenek a fádnak gyökerei..
Akkor szembesültem először a ténnyel, hogy elvált szülők gyerekeként tulajdonképpen a családom egyik fele (az apai ág) eleve ismeretlen számomra. Még apámat is csak ritkán láttam, nemhogy a családtagjait. Tulajdonképpen nem sokat tudok róluk. Legfeljebb annyit, hogy a debreceni temetőben némely síron nagyon ismerős nevek vannak...
(Ennek a résznek külön érdekessége, hogy nemcsak számomra, hanem Nagy Fal számára is. De ez egy másik történet. ...vagy lehet, hogy annyira nem is?.. hiszen ezek is gyökerek. Közös gyökerek.)
Magyarország egyik leghíresebb családnevét bírhatom, és még azt sem tudom, hogy apáim hogyan jutottak hozzá. Hogy mást ne mondjak.
Az anyai család pedig... hát ott megmaradt rokonok vonatkozásában (már akiket nem telepítettek ki a második világháború után) a rokoni kapcsolatok mindenféle negatív érzelemmel és fájdalmakkal terheltek, minden irányban, minden vonatkozásban. Még a nevüket sem őrizhették meg, az eljárás neve "magyarosítás", így lett Magdalena Böhmből Bihari Magdolna.
Ezekből, és az átélt mély, sötét nyomorból, melyet mindenki felejteni vágyott, ezekből kifolyólag meglehetősen gyatrák a rokoni szálak, gyenge kötődésűek. Az én kapcsolatom sem volt felhőtlen Anyuval, ahogyan neki sem Nagyival.
Tulajdonképpen a mai napig is jórészt az én toleranciám az oka annak, hogy így vagyunk ahogy vagyunk. Anyum nagyon sok mindent nem lát a lelki dolgokról... viszont tény, hogy a testi bajainak a felismerésében és az ellenük való küzdelemben nagyon eredményes, és kemény akaratereje van. Hát... ez jutott nekünk.
Lehetne rosszabb is.
...
Szombat délután beszélgettünk Anyuval és Csabára terelődött a szó. És Anyum szóba hozta ezt az apakomplexus dolgot. (Luke, én vagyok az apád! - mondta egyszer régen az én drágám, én meg nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek.)
Anyu egyáltalán nem bántóan, inkább megértően beszélt. Én pedig újból, sokadszorra elmondtam, hogy nem akartam ennyivel idősebb párt, hogy előtte (Jé kivételével) korban hozzám illő partnereim voltak, és hogy az ízlésbeli/érzelmi/gondolati hasonlóságok, (no meg a stabilitás iránti igény) azok, amelyek miatt ez a kapcsolat létrejött és nagyrészt ezeknek köszönhető, hogy minden racionalitást nélkülözve fennmaradhatott.
Erre Anyum azt mondta, hogy ő is tudja, hogy lényegében gyökértelenül nőttem fel, és megérti választásom okait. Én magyaráztam valamit a pesti, múlt századi, belvárosi aszfaltműveltségről, mint kapcsolódási pontról, amelyet én Anyutól szereztem, Csaba pedig szintén otthonról hozott. Hogy ez miben nyilvánul meg, talán egy viselkedésminta lenne? - esküszöm, nem tudom meghatározni, de mindkettőnkben megtalálható, sok emberből pedig hiányzik. (Sajnos a gyerekeimből is, Andiból mindenképp.)
Aztán egy kicsit másképp kezdtem el ezen az egészen gondolkodni.
Tulajdonképpen talán nem véletlen, hogy életemnek abban a szakaszában kezdtem el az idősebbekhez vonzódni, amikor "szélviharban papír tízes" voltam. Lehet, hogy tényleg az apai védelemre, a gyökerekre, kapaszkodókra volt szükségem.
Lehet, hogy ez az egész részemről egy óriási kísérlet arra, hogy befoltozzam a lyukakat... az alapokon. Lehet, hogy ez az értelme a mások múltjában való bolyongásnak. A saját múlt pótlása. Ha belegondolok, ez azért elég szánalmas. Úgy valójában.
De ez van.
Meg amúgy is: milyen tetőt lehet rakni egy toldott-foldott alapra?
...
Leírtam ezt itt az előbb de valami nem volt gömbölyű. Percekig néztem, mire rájöttem. Nem ez a jó kérdés.
...
Hogyan építhetek igazi alapot?
(De hát van... ott van hátul, a putri mögött, csak merni kell építeni rá...
Pfff...)
2016. január 2., szombat
A Majom éve - kínai horoszkóp
http://officina.hu/erdekessegek/121-kinai-horoszkop-2016-majom-eve
Akkor csak néhány dolog címszavakban, amelyeken elgondolkodtam:
- vállalkozó szellem, újítás lendülete hangsúlyt kap (ez nekem jó, tudjuk, ez a kedvenc hobbim, két hetente megváltani a világot)
- veszélyek (azt hiszem, ezt érzem, bár nem annyira erőszakos cselekények, mint inkább betegség/baleset vonatkozásában reális kockázatokat érzek)
- jelentős tőzsdei kilengések (a tavaly január 15-ét nem hiszem, hogy überelni tudják..)
- tehetség és fontos elképzelések kamatoztatása: ámen.
Kutya a Majom évében (Kutyámmajom):
"A Majom éve 2016. február 8-án kezdődik, és alapvetően sikeresnek ígérkezik a Kutya számára. Munkájában tovább tudja hasznosítani a korábbi időszakok tapasztalatait, de a magánéletben is mozgalmas és sokszor kifejezetten izgalmas időszak vár a Kutyára 2016-ban." (..az eddigi tapasztalataim nélkül el se tudnám látni a munkámat. Magánéleti izgalmak? No, thanks, ha valamire, hát arra igazán nincs szükségem.)
"A Majom évének kezdete a lehetőségek időszaka lesz a Kutya számára. Számos szakmai lehetőség adódik majd számára, így csakis a Kutyán múlik majd, hogy mely lehetőséggel él, és milyen irányba kormányozza szakmai munkáját. Ha munkahelyén felbukkan egy előnyös lehetőség, azt mindenképpen érdemes lesz a Kutyának elfogadni." (??)
"Ha a Majom évében munkahelyet vált a Kutya, akkor az új állásukkal kapcsolatosan pozitív érzéseik lesznek." (Nem tervezek ilyesmit. Kirúgnak, és mégiscsak el tudok helyezkedni? Az már önmagában nem várt pozitívum lenne kis hazánkban. Pláne ha fizut is adnak, nem csak szerelemből dolgoztatnak, ami errefelé oly közkedvelt népi sport, jobban elterjedt, mint a labdarúgás.)
"Hiszen azt fogják tapasztalni, hogy érdemes volt pozíciót váltani, és új feladataik kellemes kontrasztban lesznek előző munkakörükkel, mely még fokozottabban fogja őket ösztönözni a jó teljesítményre." (Mivan? Kellemes kontraszt? Nem leszek könyvelő?)
" Munkalehetőségek szempontjából 2016-ban az áprilistól júniusig terjedő időszak különösen kedvező lehetőségeket teremthet." (Mondom én, ágytálmosó leszek valami szakintézményben, ez lesz a kellemes kontraszt, könyvelőkre mérlegkészítés után hónapokig nincs kereslet. Márpedig amelyik nagy cég áprilisra még nem rakta össze a mérlegét, az inkább... ássa el magát, vagy ilyesmi.)
"A Majom éve azonban mindemellett nagyszerű szakmai tanulási lehetőségeket is kínál a Kutya számára." (Na ez már kezd hasonlítani, tekintettel a küszöbön álló IFRS tanfolyamra. Végre.)
"A Majom éve azonban mindemellett nagyszerű szakmai tanulási lehetőségeket is kínál a Kutya számára. 2016-ban figyelnie kellene a Kutyának arra, hogy a sok munka miatt túlságosan hosszúra nyúlt hétköznapok nehogy hatással legyenek negatív értelemben a magánéletére. A Majom évében éppen ezért fokozottan óvnia kell az életében az egyensúlyt. Ezért aztán a Kutya számára nem szabad engedni, hogy ne hagyjon időt a kikapcsolódásra, pihenésre és szórakozásra. Szánjon időt rendszeresen olyan elfoglaltságokra, amelyekben örömét leli. Ügyeljen testi egészségére is, táplálkozzon egészségesen és mozogjon többet."(Mondom én: (februártól!) szombatonként IFRS képzés, hála a munkahelyemnek. Én ennek tényleg őszintén örülök, bár a horoszkópnak ez a része kifejezetten hasznos azzal, hogy felhívta a figyelmemet az időgazdálkodás várható buktatóira. Jobb lesz ezekre felkészülni mielőbb.)
"A Kutya számára pozitív év lesz a 2016-os év a pénzügyek terén, akárcsak a magánéletben." (Remélhetőleg tovább csökken az adósságom, ez van tervezve. Hujdepozitív. Amúgy meg alapvetően de.)
"Otthonában is remekül alakulnak majd a dolgok," (Nem dől ránk a putri az idén se? Hurrá.), "elképzelhető egy lakásfelújítás megindítása is a Majom évében." (Szóval nem építés. Bár, inkább felújítás se. Miből, minek, merre, meddig.) "Emellett ha sikerül a Kutyának időt szakítania a családtagokkal kellemes közös programokra" (betonkeverés?), "akkor az sok örömöt okoz majd számára és családi élete élményekben gazdag lesz. 2016-ban számos családi esemény ad majd okot a közös ünneplésre, melyben a Kutya mindig boldogan vesz részt." (Remélem, nem tesznek idő előtt nagymamává.)
"A Majom éve nagyszerű kilátásokat tartogat a Kutya számára, de ahhoz neki is cselekednie kell, hogy valós eredményeket érjen el a 2016-os év során." (Mikor nem kellett?)
Azt hiszem, nagyon át kell gondolnom, mit hogyan ütemezzek.
Ez ennek a kis horoszkópolásnak a legfőbb üzenete számomra. :)
Akkor csak néhány dolog címszavakban, amelyeken elgondolkodtam:
- vállalkozó szellem, újítás lendülete hangsúlyt kap (ez nekem jó, tudjuk, ez a kedvenc hobbim, két hetente megváltani a világot)
- veszélyek (azt hiszem, ezt érzem, bár nem annyira erőszakos cselekények, mint inkább betegség/baleset vonatkozásában reális kockázatokat érzek)
- jelentős tőzsdei kilengések (a tavaly január 15-ét nem hiszem, hogy überelni tudják..)
- tehetség és fontos elképzelések kamatoztatása: ámen.
Kutya a Majom évében (Kutyámmajom):
"A Majom éve 2016. február 8-án kezdődik, és alapvetően sikeresnek ígérkezik a Kutya számára. Munkájában tovább tudja hasznosítani a korábbi időszakok tapasztalatait, de a magánéletben is mozgalmas és sokszor kifejezetten izgalmas időszak vár a Kutyára 2016-ban." (..az eddigi tapasztalataim nélkül el se tudnám látni a munkámat. Magánéleti izgalmak? No, thanks, ha valamire, hát arra igazán nincs szükségem.)
"A Majom évének kezdete a lehetőségek időszaka lesz a Kutya számára. Számos szakmai lehetőség adódik majd számára, így csakis a Kutyán múlik majd, hogy mely lehetőséggel él, és milyen irányba kormányozza szakmai munkáját. Ha munkahelyén felbukkan egy előnyös lehetőség, azt mindenképpen érdemes lesz a Kutyának elfogadni." (??)
"Ha a Majom évében munkahelyet vált a Kutya, akkor az új állásukkal kapcsolatosan pozitív érzéseik lesznek." (Nem tervezek ilyesmit. Kirúgnak, és mégiscsak el tudok helyezkedni? Az már önmagában nem várt pozitívum lenne kis hazánkban. Pláne ha fizut is adnak, nem csak szerelemből dolgoztatnak, ami errefelé oly közkedvelt népi sport, jobban elterjedt, mint a labdarúgás.)
"Hiszen azt fogják tapasztalni, hogy érdemes volt pozíciót váltani, és új feladataik kellemes kontrasztban lesznek előző munkakörükkel, mely még fokozottabban fogja őket ösztönözni a jó teljesítményre." (Mivan? Kellemes kontraszt? Nem leszek könyvelő?)
" Munkalehetőségek szempontjából 2016-ban az áprilistól júniusig terjedő időszak különösen kedvező lehetőségeket teremthet." (Mondom én, ágytálmosó leszek valami szakintézményben, ez lesz a kellemes kontraszt, könyvelőkre mérlegkészítés után hónapokig nincs kereslet. Márpedig amelyik nagy cég áprilisra még nem rakta össze a mérlegét, az inkább... ássa el magát, vagy ilyesmi.)
"A Majom éve azonban mindemellett nagyszerű szakmai tanulási lehetőségeket is kínál a Kutya számára." (Na ez már kezd hasonlítani, tekintettel a küszöbön álló IFRS tanfolyamra. Végre.)
"A Majom éve azonban mindemellett nagyszerű szakmai tanulási lehetőségeket is kínál a Kutya számára. 2016-ban figyelnie kellene a Kutyának arra, hogy a sok munka miatt túlságosan hosszúra nyúlt hétköznapok nehogy hatással legyenek negatív értelemben a magánéletére. A Majom évében éppen ezért fokozottan óvnia kell az életében az egyensúlyt. Ezért aztán a Kutya számára nem szabad engedni, hogy ne hagyjon időt a kikapcsolódásra, pihenésre és szórakozásra. Szánjon időt rendszeresen olyan elfoglaltságokra, amelyekben örömét leli. Ügyeljen testi egészségére is, táplálkozzon egészségesen és mozogjon többet."(Mondom én: (februártól!) szombatonként IFRS képzés, hála a munkahelyemnek. Én ennek tényleg őszintén örülök, bár a horoszkópnak ez a része kifejezetten hasznos azzal, hogy felhívta a figyelmemet az időgazdálkodás várható buktatóira. Jobb lesz ezekre felkészülni mielőbb.)
"A Kutya számára pozitív év lesz a 2016-os év a pénzügyek terén, akárcsak a magánéletben." (Remélhetőleg tovább csökken az adósságom, ez van tervezve. Hujdepozitív. Amúgy meg alapvetően de.)
"Otthonában is remekül alakulnak majd a dolgok," (Nem dől ránk a putri az idén se? Hurrá.), "elképzelhető egy lakásfelújítás megindítása is a Majom évében." (Szóval nem építés. Bár, inkább felújítás se. Miből, minek, merre, meddig.) "Emellett ha sikerül a Kutyának időt szakítania a családtagokkal kellemes közös programokra" (betonkeverés?), "akkor az sok örömöt okoz majd számára és családi élete élményekben gazdag lesz. 2016-ban számos családi esemény ad majd okot a közös ünneplésre, melyben a Kutya mindig boldogan vesz részt." (Remélem, nem tesznek idő előtt nagymamává.)
"A Majom éve nagyszerű kilátásokat tartogat a Kutya számára, de ahhoz neki is cselekednie kell, hogy valós eredményeket érjen el a 2016-os év során." (Mikor nem kellett?)
Azt hiszem, nagyon át kell gondolnom, mit hogyan ütemezzek.
Ez ennek a kis horoszkópolásnak a legfőbb üzenete számomra. :)
Mélyen járó Nap
(Az idei újévi diótortám. Mert minden évben kell egyet sütni.)
Az évnek ebben a szakaszában a Nap mélyen jár, rövid útján hamar elfárad és gyorsan pihenni tér a horizont alá. Az ember szintén vágyik az önmagába tekintésre, a megtett út, az események feldolgozására, rendszerezésére, helyre tételére.
Ennek megfelelően a mai napot áldásként élem meg: végre itthon, viszonylagos magányban, van talán egy kis időm önmagammal foglalkozni.
Ilyenkor itt nálunk nagyon nehéz az élet. A legnehezebb feladat érezni a létezés csodálatos boldogságát, főleg, ha az ember torka be van dagadva, a lakásban a keservesen fenntartott hőmérséklet nem több 17 foknál és a vízcsatorna ügyek szinte naponta adnak valami bosszúságot. De érdekes módon, elkeseredve ennek ellenére sem vagyok.
Azt hiszem, a legnagyobb akadály a boldogságérzet útjában a fizikai állapotom, mely még mindig hagy kivetni valókat - így két hét küzdés után is. Bár az is igaz, hogy a maihoz hasonló pihenőnapok számát ebben a két hétben tulajdonképpen egy kezemen meg tudom számolni.
Pedig ezekre lenne szükségem... nagy, nagy szükségem.
No mindegy.
A belső munkáról szerettem volna írni, mert mélyen hiszem, hogy a dolgok körülöttünk olyanok, amilyenek - erre nincs, vagy csak korlátozott a ráhatásunk. Viszont az, ahogyan megéljük őket, nagyon sokat számít - a saját közérzetünk, egészségünk, életünk szempontjából.
Az előbb írtam, hogy bár látom a nehézségeket, de nem vagyok elkeseredve, mint akár pár évvel ezelőtt is. Nem vagyok, mert megtanultam, hogyan lehet úrrá lenni fölöttük. Hogy nem gyűrhetnek le, ha én nem engedem.
Valami ilyesmi történt a hibáimmal is. Vagy legalábbis egy jó részükkel.
Felismertem néhány negatív tulajdonságomat, néven neveztem és megzaboláztam őket. Ha valamelyik előkerül, rendre utasítom. Ezáltal az önfegyelem egy magasabb fokát értem el, azt hiszem. Nem, mintha nem lett volna eddig is önfegyelmem, inkább úgy mondom, hogy voltak területek, amelyekre ez az önfegyelem nem terjedt ki. Bár még mindig vannak ilyenek, de összességében elmondható, hogy az elmúlt évben bővültek a kontroll alá vett területek, és a reakció módja is változott. Fontos változás az is, hogy nem haragszom magamra, ha előkerül egy-egy hiba, nem vonom meg magamtól a szeretetemet, (ki szeressen engem ha én se szeretem magamat?), ehelyett tárgyszerűen kezelem a helyzetet: megakadályozom az exkalálódást, minimalizálom a károkat és kockázatokat és megyek tovább.
Azt hiszem, ez a változás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ma stabilabb vagyok, mint az elmúlt években bármikor. ("Pincédben láncos kutyák vannak. Ne engedd fel őket.")
Ezzel párhuzamosan némely hiba, mely nálam már kontroll alá került, elkezdett más emberekben a kelleténél jobban zavarni. Sajna a tükör törvények alapján ez teljesen érthető reakció. A "Ne ítélj, hogy ne ítéltess" még olyasmi, amit gyakorolnom kell, sajnos. De nagyon igyekszem ezt is kontroll alatt tartani.
A családomban (emlékeztek, Csia Zsen - az ember családja) is meglátszik ez a változás. Azt hiszem, Andi lányom élete-helyzete az utóbbi időben sokat stabilizálódott. Bika lévén neki ez nagyon fontos szempont az életében. Banduci? Hát ő maradt... olyan Banducis, már megint érzek valami negatívumot az Erőben, ha rá gondolok, és még mindig nem találom rá a megoldást. Könnyű azt mondani "zavard el dolgozni" - amíg valakinek nincsenek komoly motivációi, addig az csak kínlódás lesz.
Én mindenesetre megteszem ami tőlem telik (sőt kicsit többet) annak érdekében, hogy végre túl legyünk ezen a holtponton, mert én elhiszem, hogy van a "moratórium" fázisa, de az már kezd kissé túl hosszúra nyúlni... főleg az én idegi/fizikai teherviselő képességem függvényében. Tehát itt csakugyan cselekedni kell rövidesen és határozottan, bár nem biztos hogy pont a javasolt módon.
Egyébként mostanra hitemmé vált, hogy "A biztonság én magam vagyok", és nem hiszem, hogy ebből a meggyőződésemből bármilyen jövőbeni esemény ki tudna már zökkenteni.
Ezzel kapcsolatosan megfigyeltem, hogy a társas kapcsolataimat (illetve az ezekre adott válaszaimat) is egyre inkább kontroll alatt tartom. Bástyákat húztam magam köré, a falakon kívül szabadon lehet bóklászni, de aki megkísérel áthatolni rajtuk, azt kíméletlenül lelövöm.
A legérdekesebb fejlemény ezzel kapcsolatban, hogy Szilveszter éjszakáján, félálomban, azon meditáltam, hogyan lehetne ezt a fajta kontrollt a családtagjaim irányában is kiterjeszteni. Nem tudom, hogy ez normális, vagy valamiféle paranoia kezdete-e, mindenesetre már a gondolat is furcsán újszerű volt.
Egy év múlva beszámolok róla, hogy mire jutottam ezzel kapcsolatban.
Mindenesetre a jövő évre kitűzött jelszó, a biztonság újszerű értelmezésének megfelelően, az egészség növelése lesz. Hiszen ha én magam vagyok a biztonság, akkor ezt a funkciót csak akkor tudom ellátni, ha egészséges vagyok. Másként: felismerve a fent leírtakat, tudatosult bennem, hogy a biztonságomra leselkedő legnagyobb veszély az egészség hiánya.
(Érdekes, ezt makroszinten mindig is tudtam. Sose értettem, hogy pártállamunk vezetői miért stadionokat építenek egészségügy fejlesztés helyett, ha egyszer dolgozó népet akarnak, hogy ne kelljen szociális segélyeket és nyögdíjat fizetgetni? Csak egészséges emberek képesek dolgozni, ezáltal magukról gondoskodni, ez meglehetős evidencia makro- és mikroszinten is. Naugye hogyugye. (És az eü fejlesztésből is ki lehet lopni a maguk részét, ha már anélkül meg se hajlandók mozdulni, nekem ne mondja senki hogy nem, láttam amit láttam... toronyóra, meg aranylánc... b@sszameg desz@r könyvelőnek lenni, az ember mi mindent lát húsz-huszonöt év meló alatt. No mindegy, az se tegnap volt.))
Önmagamra visszatérve: nagyon sok tenni valóm van ezen a téren: a gyomrom gyógyulása kapcsán felrakódott kellemetlen hájak eltüntetése, a vesekövem elporlasztása, gasztroenterológiai kontroll, korai klimaxtüneteim kezelése, szűrővizsgálatok, végre fogászat mert lassan rágni se tudok... és főleg és mindenek felett: újra kezdeni a rendszeres mozgást, mert érzem, hogy fizikailag jelentősen a saját teljesítőképességem alá kerültem az utóbbi időben.
Hát ezek a legfontosabb terveim a közeljövőre vonatkozóan.
Egyébként, sajnos, nem várok jobb évet, mint a tavalyi volt. Egy évvel ezelőtt sokkal több pozitív várakozás volt bennem. Most inkább csak azt várom, hogy újabb nehézségek jönnek majd mind anyagi, mind családi téren.
Ne legyen igazam.
Most pedig megnézem, hogy mit szól mindezekhez a Könyv, na meg a kínai horoszkópét, mert jó kicsit játszani. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)