Most, hogy így lassan és bizonytalanul, de eléggé határozottan kezd elfogyni a kitartás mindannyiunkból, kezd eluralkodni a felülről gerjesztett világvége életérzés. Gyakorlatilag megmondták nekünk, hogy időnk a bárkán lejáróban van, mert, bár a tavaly kapott lékek önmagukban kisebb-nagyobb erőfeszítéssel befoltozhatóak lennének, de erre nincs meg a szándék. Ami tulajdonképpen részben érthető is: manapság mindenkit fortélyos félelem irányít. Teljesen mégsem, mert én például a lapulás taktikáját próbálnám meg még egy ideig legalábbis. El lehetne talán ezzel a tépett vitorlával lavírozni a zegzugos öblökben. Persze, nem biztos. Nem tudom, hogy a Nagy Nemzeti Nihil terjedése elől meddig és hol lehet még menedéket találni, mennyire kicsire kell összehúzódni a túlélés érdekében.
Ki-ki tudomásul vette az ítéletet.
Van akinek rövidebb, van akinek hosszabb a várható szolgálati ideje. A hajó írnokára a kirakodásig van szükség, utána mehet dolgára.
Ráadásul, hogy mikor fogunk partot érni, arról sincs pontos információ. Itt még partot érni sem egyszerű.
Végül is, elindultunk valamerre, vár a végső állomás, de hogy mikor fogunk oda megérkezni, az még bizonytalan.
Még az is lehet, hogy csak félig rakodunk ki.
Hogyan lehet így bármiféle túlélési koncepciót kidolgozni?
Morgónak meggyőződése, hogy mi itt csak rosszul járhatunk, hogy nem cél, hogy mi jól jöjjünk ki ebből az egészből.
Statisztikailag végignézve pályafutásomat, eddig kétszer ráfaragtam a végső elszámolás során, egyszer viszont nem várt módon három havi pénzemre szert tettem. Ráadásul épp nyár eleje volt, 18 éves korom óta az volt az egyetlen nyár, amikor nem dolgoztam. Otthon voltam és teleültettem zöldbabbal a kertet.
Isteni volt.
A magam részéről úgy gondolom, hogy három alternatíva létezik. Vagy találok most, mérlegidőszakban elfogadható pozíciót, akkor váltani fogok, de a vállalt feladataimat elvégzem.
Vagy nem, akkor sajnos sokba kell kerüljek, mert nyáron fix, hogy a kutyának se kell könyvelő. Ha Morgónak mégsem lenne igaza, és sikerülne a három havi túlélésről gondoskodni, lehetőleg otthon szeretnék maradni a nyáron. Elgondoltam, hogy mi mindent meg tudnék csinálni otthon, amik évek óta szükségesek lennének, de a mesterembereket én soha nem tudtam megfizetni... mint tudjuk. A tetőjavítástól a pinceépítésig, kocsifeljáró készítésig sok mindent el lehetne készíteni.
Persze, az alapanyagok is pénzbe kerülnek... és az mindjárt rövidíti is az időmet.
Valamelyik nap beszélgettünk Morgóval, és erről ismét eszembe jutott az Időrablók című film. Morgó mesélte, hogy a nővérének 10 évnyi megtakarítása van, neki egy-másfél évnyi.
Sajnos eszembe jutott, hogy nekem még mindig mínusz másfél évnyi. Ezen a jövedelmi szinten. Ha kevesebbet fogok keresni, akkor ez a mínusz nőni fog. Ha pedig annyira keveset, hogy az nem elég a havi kiadásaimra - hát, akkor előbb-utóbb elfogy az időm.
Tovább gondoltam a dolgot.
Az én szintemen az emberek jelentős része rendelkezik már, ha többel nem is, de öt évnyi tartalékkal.
Öt évnyi extra idő.
Ez azt jelenti, hogy hat és fél évvel vagyok lemaradva a többiektől. Mindezt azért, mert három gyereket neveltem fel.
Tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a jelenlegi jövedelmi szintet feltételezve, hat és fél évvel kell tovább dolgoznom, mint azoknak, akik nem hódoltak ilyen úri huncutságnak.
Meg tudom érteni, hogy manapság miért nem születnek gyerekek.
Van mostanában ez a 10+10+5 milliós csali.
Lehet, hogy nagyon szkeptikus vagyok, de:
1/ ebből Budapesten nem lehet öt személynek megfelelő lakáshoz jutni
2/ Vidéken a párnak együtt se lesz 300 e fizetése, kevés kivételtől eltekintve..
Ráadásul a haverok már beneveztek a lakásépítési bizniszbe, ennek az összegnek a nagyobb része az építőknél fog maradni profitként, nem a fiatalok életminőségét javítja. Viszont jól felhajtja a lakásárakat, ha jól sejtem. Hogy a többieknek se legyen jó. Nehogy már.
A másik dolog, ami miatt aktuálisan ki vagyok akadva, hogy miért kitétel, hogy minden könyvelő beszéljen angolul? Még egy multi cégnél megértem, de ott is csak a felső vezetésnél. De olvastam olyan álláshirdetést is, hogy középfokú végzettségű tárgyieszköz-könyvelőt keresnek, 1 év számviteli gyakorlattal, az elvárások között az angol nyelvtudás előkelő helyen szerepelt. De miért? Kivel fog angolul csacsogni? A tárgyi eszköz kartonokkal?
Lehet, hogy csak fáradt vagyok. Nagyon, nagyon fáradt. De ahogy szétnézek, látom, hogy nemcsak én.
Republic: Harmadik Háború
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.