Képek... ma reggel

Objektív és szubjektív

...hullafáradtan értem ma haza. A rengeteg meló, az itthoni és benti teendők... és az én kis drága nyünyőke virágszálam, aki nemhogy este 6-ra nem ért haza, de még 9-re sem.
Rideg és elutasító anya lettem ettől a viselkedéstől, belátom. Azt hiszem ordítottam is egy kicsit, bár nem sokat használt a dolog. Az angliai repülőút mindenesetre nyomatékosan kilátásba lett helyezve.
Ez már csak ilyen.
Azt hiszem, gyereknevelésből megbuktam.
És ez már végleges, itt nincs utóvizsga.
(Semmi mást nem akartam ennyire az életben, azt hiszem. Agyondolgoztam magam értük. ...de tudjuk, hogy csak azokat a dolgokat sikerült elrontanom, amiket igazán akartam. ..Ja, és amik más emberekkel kapcsolatosak: szülő-gyermek és párkapcsolatok. ELÉGTELEN, leülhet.)
Este 8 után értem haza, már akkor paprikás lett a hangulatom, amikor megláttam, hogy Nyünyőke sehol, pedig egy órával ezelőtt meghagytam neki, hogy tűnés haza.
...én hazaértem Budapestről, ő nem Törökbálintról. Vagy hol volt, ki tudja.
Ebben a hangulatban meglátogattam a cirkót, láttam, hogy valami F2 baja van, nyöszörög. Kihúztam, bedugtam, ettől ez meg szokott javulni... és íme, meg is javult, elindult és lelkesen kiírta, hogy 0.6 bar a nyomás.
Ez a legalja annak az értéknek, amivel ez a szerencsétlen még valahogy elkavirnyál, de ilyenkor már nem sokáig. Ez már legfeljebb csak pár óra, folytonos leakadások mellett, és a szobámat nem fűti ki (elnyertem a Leglevegősebb Radiátor verseny első helyezését, még a szeleppel se lehet légteleníteni..) A nyomás egyébként másfél nap alatt megy le 2-ről 0.6-ra. Nincs sok lyuk ezen a rendszeren. Egy pókháló pl. sokkal lyukacsosabb. És nincs benne 0,6 bar nyomás.
Nekiálltam hát a töltésnek, ahogy (szinte) minden este: csap kinyit, konyhába ki, biztosíték fel, szivattyú morog, víz köpköd, folyik, ömlik, árad, fürdőszobába be, tömlő fölszerel, csapok kinyit, ...el is indult a számláló szépen felfelé. 1,1 táján jártunk, mikor "krrrhrrrzrrhááács" - és F7 lett a hibakód, valami súrlódó hang kíséretében.
F7?
No, akkor ehhez hívhatom a temetkezési vállalkozókat - gondoltam, hisz F1-2-3 előfordul, de ilyet, hogy F7, még sose beszélt.
Hát eljött ez is.
Én vagyok az elkövető. Nem kell leszidnom senkit miatta.
Még van egy hónap a télből.
...
Tegnap, azt hiszem, tegnap volt az a nap, hosszú idő után, mikor egy kicsit jó érzés volt hazatalálni.
Jó lesz erre emlékezni... az elkövetkező hetekben.
...
Itt szeretnék megemlékezni P. Apukáról, úgy is, mint az egyetlen személyről, akitől a múltkori bajok folyamán érdemi, önzetlen segítséget kaptam (na jó, az önzetlen talán túlzás, lássuk be, kevesen könyvelnének neki szinte ingyen). Nem is olyan rossz ember az öregfiú, még ha a nézetei és a habitusa nagyon tájidegenek is sok esetben. De legalább van szíve.
(Ezt azért írtam le, mert én is érzem, hogy lassan morgós öreglánnyá változok, aki a negatív dolgokon sokat rugózik, míg a pozitívakat nem értékeli eléggé. Ez hiba. Meg kell tanulnom hálásabbnak és elfogadóbbnak lenni.)
Míg lemásztam a pincegödörbe a vaslétrán a vaksötétben, hogy felhozzam az olajradiátort, amivel a csőbe szorult jeget olvasztgattuk pár napja, eltűnődtem.
Először azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne valami kényelem, összkomfort, mondjuk egy minigarzon, ahová csak egy EGYSZEMÉLYES ágy fér be, az is állítva, (...) mindig van folyó hideg-meleg víz és központi fűtés... és rájöttem, hogy engem ott megölne az unalom.
Itt legalább mindig történik valami.
Hol túl sok a víz, hol nincs. Hol eldugul a lefolyó, hol leég valami elektromos cucc, hol bedöglik valamelyik gép, repedeznek és penészednek a falak... de itt mindig történik valami.
Régen, mikor még kályha volt, a füst árasztott el mindig mindent.
Még régebben itt lehetett napszúrást kapni mosogatás közben; kimenekülni a viharba a mozgó tető elől, oldal nélküli házban arra ébredni, hogy jönnek a sünök, csillagszállóban aludni, maltert keverni, téglát hordani, cseresznyefára mászni és arról jól leesni...
Itt telt az életem.
Kertész Imre valami olyasmit írt, hogy az ember az egyetlen állatfajta, akinek honvágya van, képes azt a helyet is szeretni, ahol kínozták.
No én is valahogy így vagyok ezzel itt.
És nem csak kínok jutottak - ó, egyáltalán nem. Rengeteg szépség is, amit a városi ember észre se vesz.
Egyébként, hogy viszonylag terebélyes vén banya létemre egész fitt vagyok, azt is ennek az életformának köszönhetem.
Mert ami nem öl meg, az megerősít.
Mit nekem, te cirkó.
Piha.
Megtehetném, fizetés előtt lévén, hogy holnap, vagy holnapután elrohanok, veszek egyet és lecserélem (bár a fúvókakészletre várni kellene pár napot mindenképpen), de sajnálnám a szép új cirkót erre a rusnya vízre ráereszteni... Azt hiszem, veszek még egy olajradiátort, így legalább leshetjük majd, hogy mi ég le, vagy mikor csapja le a biztosítékot a három fűtő készülék.
Újabb hazárdjáték következik.
A CO mérgezés mindenesetre lekerült egy időre a napirendről.
Most pedig lássunk egy kicsi matekot, a "nem kő saját lakás a magyarnak, jó az albérlet, éljen a mobilitás" iskola híveinek.
(Itt jegyezném meg, hogy A. szárnyai alatt, hosszú évekig könyveltem izraeli ingatlanbefektetők cégeit... érdekes, mind jött, és vett, és bérbe adni akart, bérelni egy se... hogy is van ez? :-D)
No tehát.
Vegyünk két fiatal nőt. Mindkettő huszonéves, diplomás. Legyenek mondjuk Angéla és Aranka.
Angéla a diploma után is kihúz pár évet a szüleivel, vagy társbérletben (tudjátok, az az a hely, ahol mások hordják a zoknitokat, és ha a lakótársnak légyottja van, te jobb, ha egész éjjel iszol a sarki kocsmában. És még a lakhatás költségeibe se tudhatod be a cehhet...)
Ily módon nem költ havi 40 ezer forintot albérletre, hanem szigorúan félreteszi azt. 4*12*40=1.920 e Ft megtakarítása keletkezik csak ebből, melyet lakáskasszába fektet, ennek hozamaival együtt minden esélye megvan egy aprócska garzonlakásra, melynek a vételára 6,5 M Ft. Ezt tovább törlesztgeti a következő 6 évben. Közben megismerkedik élete szerelmével, aki hasonlóképpen áll, és úgy döntenek, összeköltöznek, kicsit összehúzódnak az egyik garzonban, a másikat kiadják (két dologból lehet meggazdagodni: a szegénységből és a hülyeségből... tudjátok) így a hiteleiket mindketten mondjuk (későn szánták rá magukat az összeköltözésre, és megosztoznak az extra bevételen) le is tudják az 5.év végére. Ekkor Angéla 32 éves, és elszánják magukat a családalapításra. Először a két garzont cserélik egy egy szoba, két félszobásra, aztán, a második gyerek érkeztével, még nagyobb lakást keresnek. Ekkor fel kell venniük az értékkülönbözet fedezésére 2 M Ft hitelt, melyet kényelmesen, 4 év alatt fizetnek vissza.
Ebben a lakásban élnek (kis szerencsével) az elkövetkező 30 évben. Ekkorra Angéla 62 éves lesz, a gyerekek kirepültek, a lakás túl naggyá válik kettőjüknek. Mivel jó szülők, elcserélik a lakást egy másfél szobásra, mely elég kettőjüknek, de nem lesz nyomasztóan nagy akkor se, ha valamelyikük... értitek.
A különbözetet elosztják a gyerekek között, akik épp lakásvásárlásra készülnek...
(Lakhatási kiadás: 1.920+4.500+kamatok mondjuk 1.000+2.000+kamat mondjuk 700 e Ft, összesen: 10.120 e Ft)

Aranka másképp gondolkodik, ő hisz a mobilitásban és a vándoréletben. A főiskola utáni 8 évben albérletről-albérletre bejárja Budapestet, a mobilitásba rövidebb vidéki szerencsepróbálások is beleférnek, az átlagos albérleti költség legyen havi 35 e Ft, - olcsóbban jut hozzá, mert kiismerte az albérleti piacot, volt szerencséje ehhez a csodához. 8*12*35=3.360 e Ft volt az ismerd meg hazádat mozgalom, de megérte, hisz találkozott Jenővel, aki imádja ezt az életformát, és úgy döntenek, hogy eztán együtt fognak vándorolni (az évi két költözés alatt kinyiffanó bútorokat és magát a fuvarköltséget ne is kalkuláljuk, Angéláék lakásának karbantartása valóban többe kerül(het) ennél.
Tehát együtt vándorolnak, és a nagy boldogság csak fokozódik, mikor valamelyik albérletbe hazaviszik a kis Jenőkét. De az öröm nem tart sokáig, a házinéni ideges (aranyhalról volt szó, kedveskéim, nem csecsemőről), és a következő lakás, ahol elnézik ezt a családi állapotot, immár inkább havi 50, mintsem 35.
Két évig élnek vígan, bár a védő néni időközönként nem leli nyomukat, de ez legyen a legkisebb probléma, fő a mobilitás. 2*12*50=1.200 Ft után elérkezik az újabb gyermekáldás, no ez után már 75 nm az a térszükséglet, amin meg tudnak lenni, ezzel kalkulálhatunk a következő 20 évre, 20*12*80=19.400 e FT, és továbbra sincs semmijük, de roppant mobilak, bejárták a gyerekekkel is kétszer Budapestet, aztán mégiscsak kikötöttek egy helyen, amit élhetőnek nyilvánítottak, és a házi néni se veri ki már a balhét, ha néha kicsit csúsznak, sőt, képesek kifesteni a lakást és kisebb javításokat eszközölni rajta, pont, mint Angéláék a sajátjukon.
Mondom, sajátjukon. Nem a másén.
Eltelt tehát a 20 év, és nagy lett a bérelt lakás, itt az ideje kisebbe költözni. Ezt meg is teszik. Nem osztanak szét semmilyen különbözetet, mert bár eddig elköltöttek lakhatásra 3.360+1.200+19.400=23.960 Ft-ot, mégsincs semmijük, amit a gyerekeknek adnának.
De semmi gond ezzel, legalább nem kell majd hálásnak lenniük.
Van viszont másik probléma.
Mivel megöregedtek, nem igazán kapósak a munkaerőpiacon.
De még hátra van 10-20 év, amíg kis nyugdíjukból nem csak rezsit, hanem albérletet is kellene fizetniük.
...
Minden elismerésem azoké, akik bedőlnek az ingatlanbefektetők szlogenjeinek arról, hogy nem kell saját lakás.
Megy ám a nép hülyítése ezen a téren is rendesen.
Vagy másképp: a lakásállományunk nagyobb része még magyar kezekben van.
Szerintetek... milyen összefüggésben van ez a hitelválsággal és a csökkenő ingatlanárakkal? Gondolkozzatok kicsit..
...
Saját magamról tudom, hogy - bár ez a ház egy tákolat, (súlyos családi okai vannak annak, hogy miért ebben lakom, és nem egy normális házban - és Nagy Fal sokkal, de sokkal kevésbé hibás ebben, mint Az, Akinek Olyan Nehéz Megbocsátani) - de még így is sokkal jobban jártam, mintha 10 évig béreltünk volna egy ekkora (95nm) lakást. Ennyi idő alatt kifizettem volna (alsó hangon) 10*12*80=9.600 e Ft-ot.
...
Ez a ház nekem (telekár nélkül... az is egy külön történet, de legalább az bármikor megtérülne) 1,3 M ft nyugdíjkasszába, 3 M Ft hitelbe és talán 1 -1,5 M Ft egyéb saját erőbe került.
Ez összesen 5,8.
Még 2, és kényelmes lenne. (Már, ha nem dől össze.. ami jelenleg nem biztos, de ha megtörténik, majd építkezünk egy tyúklépéssel hátrébb).
...
A múltkor azt is kiszámoltam, hogy a három évenként tönkremenő gépek fajlagos (havi) költsége nagyjából annyi, mint a vezetékes ivóvíz lenne. Ha pedig lesz víztisztítás, annak a karbantartása évi 20 e.
Mondom, évi 20...
...
Tehát lehet, hogy lelkileg sz@r átélni, hogy hol ez megy tönkre, hol az - de a léleknek semmi köze a matematikához.
És - a válság óta - tudom, hogy a matek az úr. A lélek luxus, ha pénzről van szó.
...
Ha pedig tényleg el lenne átkozva ez a ház, (ahogy Banduci gondolja) jól vigyázzon, aki ezt megtette, mert ennek sokszorosa fog visszafordulni rá.
Az én Istenem fogja neki megmutatni a haragvó arcát.

Az első hó

...jó sokat kellett várni rá. De használt a lelkemnek.
Másfél hónapja ma először éreztem azt, hogy jó hazajönni.

Frank Sinatra: Let it snow