A Négyek meg a lényeg

(Szubjektív szituációelemzés)

...első blikkre örültem ennek a képnek, avagy: mit tud létrehozni a választói akarat...
Igen, a pozitív hozzáállásom nem múlt el továbbra sem, mert ha kesze-kusza erőkkel kell egy irányba haladni, akkor jobb, ha minél több kesze-kusza erő vesz részt a "tömeg" alkotásában, ugyanis a nagyságrendek növekedésével egyre kisebb a tere az egyéni ambícióknak és egyre inkább a közös akarat dominál (vagyis az az irány, amiben képesek a tömegalkotók egyetérteni). Ezért lenne szükség széles körű társadalmi egységre...

Aztán elkezdtem nézegetni az arckifejezéseket.
Hát igen... van még hová fejlődni.

A bal szélen egy magát erősen visszafogó, és ettől fusztrált önjelölt miniszterelnökjelöltet láthatunk, aki társát legszívesebben ellökné a világot jelentő mikrofontól. Azonban pontosan tudja, hogy ezt nem teheti, ha nem akarja fejére vonni a népharagot... ezért tűr. Tűr és ingerült, mint ahogyan minden, alapvetően diktatorikus vonásokkal megáldott ember tenné ebben a helyzetben. (Lehet, hogy azt latolgatja, hogy legkedvesebb ellensége beszéde vajh ütősebb-e, mint az övé... Jaj neked, ha ékesebben mersz szólani...)

Középen személyes liblingem (ezt valaki írta az FB-n az egyik megosztásához, ezt a szót: libling, és valóban, annyira szerethető figura számomra is, hogy átveszem ezt a meghatározást), tehát liblingem örül, hogy mikrofonhoz jutott... Közvetlen ember ő, jó érzéke van a kommunikációhoz. Egy nagy hibáját érzek csupán, és azt hiszem, ez a legfőbb oka annak, hogy most nem egyedül őt fényképezik, hanem negyedmagával készült a közös fotó: az gyávaság óvatosság...
Persze, pont a megfontoltság lenne a legfontosabb erény ilyen vészterhes időkben. Egy igazi gazdasági szakember mást se csinál, csak matekozik, matekozik... No ő biztosan olyan. Addig sakkozna, amíg ki nem hozná a legoptimálisabb megoldást az ország gazdasági problémáira.
Csakhogy gyávasággal megfontoltsággal nem lehet választásokat nyerni.
Általában sem, nem pedig egy ilyen ellenfél ellen.
Mindenesetre a négy ember közül ebben a pillanatban ő tűnik a legelégedettebbnek.
Mintha ő lenne a legközelebb a célhoz.

A háta mögött a kiérdemesült oroszlán, mely újra kihegyezte körmeit, homlokán máris a barázdák látszanak, elmélyülten memorizál - ebben remek a teljesítménye, ezt tudjuk róla, mint ahogy egyéb jó tulajdonságait is el kell ismernünk.
Eléggé vagány, eléggé kommunikatív, eléggé dörzsölt ahhoz, hogy felvegye a kesztyűt. Az elmúlt évek sárdobálásai leperegtek róla, csak megerősítették.
Érdekes. Ezt nem vártam volna.
Lehet, hogy alábecsültem?
A választásokat a beszédével nyerte meg - talán emlékszik még rá néhány ember (a többség Magyarországon amnéziás, hozzájuk ez a mondatom nem szól, elnézést is kérek tőlük).
Aztán jött a Fidesz csöndes terrorja, a szoros emberfogás - és a szónokunk egyre furcsábban viselkedett.
A végére (elnézést, ha sarkosan fogalmazok, ez csak egy kis ember picike véleménye a látottakról) sikerült rángatódzó botsáskát csinálni belőle. Nem tudott úgy elmondani egy értelmes mondatot, hogy az ember ne kezdene el - legalább belül - vele együtt rángatózni.
Akkoriban le is fogyott, most határozottan jobb kondiban van... de azért félek.
Ez a két ember, akkoriban, kikészítette egymást. Szépen, a nyilvánosság előtt, lassan, de annál alaposabban.
Tudjuk, hogy o. teljesen alkalmatlan a mentális problémái miatt (már elnézést, de ha valaki rendszeresen pszichiátriai kezelésekre járkál, azt én nem tekintem alkalmasnak egy ország vezetésére - jobb helyeken autót se vezethet az ilyen ember, nemhogy országot) - és pont ez a fenntartásom vele szemben is. (Jujj, pedig sokan, sokan szeretik a barátaim közül... fogok ezért kapni... de Mérleg vagyok. Az a dolgom, hogy mérlegeljek...)
Mert akinek az idegei egyszer már úgy igazán felmondták a szolgálatot, annak már jobb vigyázni...

És végül, a régi-új fiú a csapatban! Kicsit zavartan, kicsit megilletődve, biztos-hogy-jó-helyen-járok életérzéssel néz maga elé. Nem túl boldog. Én se lennék a helyében.
Ami a biodíszlet megfogalmazást illeti, én nem érzem találónak. Egyáltalán nem. Igaz, hogy anno két szépfiú volt a rendszerváltók között: a Deutsch Tomika és ő, ...de a kvalitásbeli különbségek elég hamar megmutatkoztak, nem lennénk fairek, ha ettől elvonatkoztatnánk.
Egyébként nem gondolom, hogy személyében érdemi ellenlábasa tudna lenni régi cimborájának - de valamiféleképpen ebben az egész halmazban mégis ellenpontot képvisel a régi baráttal szemben.
Nem úgy, ahogyan Önjelölt úr, aki csak ugyanannak az éremnek a másik oldala.
Nem úgy, ahogy társai, a régi ellenségeskedés, és a túlzott óvatosság.
Nem feltétlenül a hatalomban.
Sőt.
Inkább a hatalomtalanságban.
Ha valakit szabadelvű liberálisnak ismert meg az ország, az ő.
Ebbéli minőségében ő adja a legélesebb kontrasztot, a dkitatúra ellenpontját.
...
No, ők most a Négyek.
S hogy mi a lényeg?
...
A Csillagok Háborúja az a film, ami lépten-nyomon idekívánkozik kis hazánk politikai színpadára (kis magyar abszurd ez is, de mi már meg se lepődünk).
Ott is a Köztársaság harcol a Birodalom ellen, nézzétek csak:

Ők is négyen vannak. Egy csónakban. ...Figyelmetekbe ajánlom a tekinteteket, arckifejezéseket.

Itt nincs félresandítás, rivalizálás.

Mindenki csak a céllal foglalkozik. És nem a saját helyzetével...

Szerintem ez a normális.

Kedves Vezetőink esetleg nézzék meg kollektívan a kedvenc filmemet. Ha egy rész nem elég nekik, akkor az összeset. Akár többször is. Zárjuk be őket egy moziba, és, mint a pápaválasztásnál, csak akkor engedjük ki, ha felszáll a fehér füst. Addig meg hadd mozizzanak...

 Ebben a műfajban ennél jobban úgyse lehet összeszedni a lényeget, mint ahogy a Csillagok Háborúja alkotóinak sikerült.