Én nevetem...

Én nevetem...

Én nevetem a bárgyú, bamba népet,
Ki, mint a borjú, az arcomba bámul.
Én nevetem a rókát, aki szépet
Hazudva szaglász, orvul és galádul.

Én nevetem a majmot, aki képet
Mutatva tolja föl magát bírául,
Én nevetem a gyávát, aki tépett
Bosszúval les ránk a sötétben, hátul.

Mert hogyha boldogságunk már a porba',
És összetörnek minket, és levernek,
És kincseink a lábunknál hevernek,

És a szívünk vonaglik eltiporva,
Mit összezúzott a baj és a jaj,
A vígaszunk a szép és vad kacaj.

(Heinrich Heine)


...ezt a verset olvasva a magyar nép jellegzetes tulajdonsága jutott az eszembe: minél rosszabb mifelénk az élet, annál több a fanyar humor, ami segít elviselni. Avagy: sírva vigad a magyar...
Mostanában az FB tele van politikai, közérzeti humorral. Vajh miért???