2012. március 18., vasárnap

ARANYHAL



...emlékeztek? Ezt Nektek írtam, Fiúk! Lassan lehet(ne) megint lógatni... :) (Mikor visszaolvasgatom a régi naplóbejegyzéseinket, mindig rájövök, hogy virtuálisan már majdnem egy éve ismerjük egymást. Hittétek volna? Hogy repül az idő...)

Volt egyszer egy horgász
Nagy fene kékségben
Belógatta botját
Lent a városszélen
Akart volna menni
Keszegre meg pontyra
Be is érte volna
Ha dolga ezt hozza
Ám ahogy bevágott,
Káprázott a szeme
Való ez, vagy álom?
Képzet játszik vele.
A kifogott nagy hal
Nem volt tigriscápa
Maga az ARANYHAL
Akadt be a szákba...:)))
Azt mondta a horgász:
Na ezt majd meglátom
Hogy reggelre kelve
Még aranynak-e látom
Nem lehet ám engem
Könnyen általverni
Kívánhatok hármat?
Tessék megmutatni!
...
Az aranyhalakon
Nagy a próbatétel
El is úsznak inkább
Halkan, lágy zenével...
Nem akarnak reggel
Sóbálvánnyá válni
Folyton csak szeretni..
ölelni..
kívánni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.