Képek a kertből

...tegnap voltam Netanyuéknál. Már nagyon kellett ez a látogatás, karácsony óta nem találkoztunk, és nagyon hiányzott egy jü beszélgetés. Ráadásul azóta nagyot fordult mindkettőnk életének kereke.. Jó volt. Köszönöm a vendéglátást. Megyek máskor is, Anya...

Ma a gyerekekkel nekiestünk a kerti munkáknak. Nagy örömömre szolgált, hogy András fiam és a cimborája is segítettek. Így sokkal haladósabb volt, de még így is lesz vagy két hasonlóan kemény munkanapom, mire kész leszek az eltervezettekkel.

A képeken is látszik, hogy sokat haladtunk, de még nem eleget. Mindenesetre ez így, a reggeli kiflisütéssel, a rakott kelkáposzta készítéssel, a gyerekek kiszolgálásával együtt éppen elég volt mára. A hátamat is érzem, köszöni, megvan.
Tehát, mire eljött az alkonyat, eljutottam odáig, hogy inkább már csak gyönyörködni szerettem volna a kert ezer apró csodájában. Tudjátok, az apró részletek azok, amik számomra megtöltik szépséggel az ilyen napokat.
Legelőször rácsodálkoztam a ház melletti tuja leveleinek színére, mely valamiféle átmenetet képez jelenleg a téli és a nyári színe között:

A következő növény, sőt, növények, amiket megcsodáltam, a krókuszok voltak:

Mint láthatjátok, immár nem csak sárga, hanem kék, fehér, és világoskék is nyílik belőle.

A tulipánlevelek is sokat hajtottak:

Meglátogattam a hóvirágokat is, amelyek feje az idő múlásával nagy és nehéz lett, szirmaikat immár nem tudják az este közeledtével sem összecsukni:

Lassan átadják helyüket az ibolyáknak. ...Legnagyobb meglepetésemre találtam is egy szál korai ibolyát is:

Megcsodáltam a mogyoróbarkákat és a lenyugvó nap színeitől vörösesen fénylő cseresznyefa-törzset is:

Búcsúzóul mindenkinek kívánok ilyen kellemes, átszellőzött fáradtságot ma estére, amilyet én érzek. Mert ez az út vezet el a Világbékéhez...