Kerti dolgok

Már megint eltűntem, mint az aranyóra... mondhatjátok, és igazatok van. Mentségemre szóljon a múlt heti feszített, napi 10-12 órás munkatempó a cégnél, és a kerti munkák sokasága.

A képen látható gyökér, akár hiszitek, akár nem, borostyángyökérzet. Miközben vívtam vele, eszembe jutott, hogy a kertészetekben borostyándugványokat árulnak több száz forintos egységáron - és akad, aki megveszi. Nekem meg jóval több jutott belőle, mint amennyit szeretnék...

Mostanában olvasni sincs időm, energiám, nemhogy írni. ...tulajdonképp ez is az egyik problémám a könyveléssel: a munka dandárja MINDIG egybeesik azzal az időszakkal, amikor a kertre szeretnék igazából koncentrálni. ...nehéz ügy ez, egyszer már a gerincem épsége is ráment.
Mindenesetre igyekszem megfelelni a sokasodó feladatoknak több-kevesebb sikerrel. Túl vagyok az ablakpucolásokon és a veteményezés egy jó részén is. A folytatáshoz újból ásóra kell kapnom, tehát az a hét végére marad.

ez is borostyán... és mennyi van még...

Nem vagyok elégedett az itthoni könyveléseim állásával, nagyon nem, ...de mikor tegnap elővettem az egész heti benti gürcölés után szegény, jobb sorsra érdemes ügyfelem dokumentumait, éreztem, hogy a hányinger kerülget pusztán a bizonylatok látványától. Ez van. Inkább csináltam bármi mást a hétvégén...

Már a jácintokon a sor a kertben..

A bármi más az ablakpucolás mellett a veteményezés lett. A múltkor felásott második területet is bevetettem: duggattam vörös- és fokhagymát, vetettem lilát is, cékla, répa, paszternák (hátha több sikerrel járok vele mint a fehérrépával szoktam), nyári retek, saláta, kapor, sóska, spenót, tök, patisszon és sárga hüvelyű zöldbab került az ágyásokba.

Ugye, milyen szépek?

Amikor túl voltam a Maxidoron és a Juliskán, és kibontottam a Cherokee zacskóját, megint elfogott az a kellemes izgalom.
Én nagyon szeretem a Cherokee fajtát. Ez nem olyan, mint a szokásos magyar zöldbabok. Már a magja is más: fényes, fekete, középnagy. Nem apró, fehér. Később a termése sem lesz olyan: nagyobb, szebb, szabályosabb, mégis zsenge.

Megfigyeléseim szerint nálunk a vetőmag-ellátás nem egyenletes. Az első évben, mikor Cherokee babot vetettem, gyönyörű lett a termés. Persze, hogy a következő évben égen-földön kerestem. Találtam is olyan vetőmagot, amire rá volt téve az elnevezés: Cherokee.
...aztán jött a kellemetlen meglepetés, mikor kibontottam otthon... a magok kicsik, gyöszösek, világosak voltak. ...Semmi nem lett belőlük, nem zöldbab.

Elhoztam Nektek az első tulipánomat is. Holnap fog kinyílni...

Azóta mindig gyanakszok, ha valaminek a magja nem a szokásos módon néz ki. Az idén a zöldbabbal nem lesz gond.
...hanem a paradicsom...??? Már a mag mérete sincs arányban a képen látható terméssel. Higgyétek el, láttam már párszor paradicsommagot...
(Jöjj, ó, jöjj vissza, Kecskeméti befőző nem EU szabvány csodálatos, édes, zamatos, hatalmas paradicsomunk. Csak egyszer látnék még a boltokban vetőmagot belőled. Minden évben eltenném a jövő évi magokat...)  

A tavalyelőtt ültetett kis sárgabarackfám kezd virágozni. Remélem, megmutatja magát az idén, hisz tavaly nagyon nagyot nőtt.

A zöldségágyak szélébe mindenhová büdöskét vetettem. Ha már egyszer kaptam ezt a rengeteg magot.:) És úgy tudom, a kártevők ellen is hasznos...

A mai utolsó képen a szomszédból átnyúló szilvafaág látható, fehér bimbós állapotban. ...nemsokára gyönyörű lesz a kert. A fák egymás után veszik fel menyasszonyi ruhájukat...