- tudod, János már ősszel megdicsért, mikor a diszplázia szűrésre vittük a kölyköket, hogy büszke lehetek az idei teljesítményünkre, de én már előtte is tudtam, és azóta is így gondolom, hogy nagyot mentünk az idén. Pedig János még nem is tud mindenről, ő csak a kutyás vetületét látja a dolognak - mondtam Robinak.
A Pathfinder lámpái bevilágították előttünk Pistály haza vezető, sötét útjait, és éreztem, hogy elárad bennem az elégedettség. Robi - éreztem - boldogan hallgatott.
- Pedig sokszor még én is kételkedtem benne, hogy sikerül, de megcsináltuk. Megcsináltuk! Megmentettem a cégemet. Kiadtuk a lakást. Elindítotunk két új vállalkozást: egy vendéglátó- és egy agrárvállalkozást. Egyelőre még mindkettőt kicsiben, de elindultak. Megvettük ezt az autót is, és túl vagyunk a fele kifizetésén. Nagyon-nagyon ügyesek voltunk az idén! Minden okunk megvan az elégedettségre! Tudom, ez még nem látszik a lakáskörülményeinken, de jövőre már látszani fog. Meglátod.
...
Tegnapelőtt Andival kellett bemennem a Szent Imre sürgősségire. Kislányom állapotos, fiatal terhes, és sajnos harmadik napja volt lázas. A háziorvosa, számomra érthetetlen okból, nem fogadta őt... az SBO-n ellátták, nagyon rendesek voltak, kapott antibiotikumot és Paracetamolt infúzióban.
Sajnos ez a láz rosszkor jött, bizonyos kockázatokat ebben az időszakban növelhet; ehhez képest a háziorvos hozzáállása különösen embertelen volt. Javasoltam lánykámnak, hogy jelentkezzen vissza Budapestre, váltson háziorvost. Az nem lehet, hogy ne kapjon ellátást!
Mindenesetre a sürgősségin üldögéléssel elment a nap, 17 óra volt már, mire hazaértünk; akkor még gyorsan beküldtem néhány járulék bevallást pótlólag; majd - úgy este 7 felé - végre megkezdtem a főzést a következő napra; amikor is életünk első céges buliját rendetük meg a presszónkban.
A főzéssel egy óra után lettem meg (mármint csak a pörköltével, a köreteknek neki se álltam), fél kettő felé lefeküdtünk, majd öt óra tájban keltünk; mentünk vásárolni és be a kocsmába. Ott a raktárként használt helyiségben pakoltam délig (hogy egyáltalán legyen hol ténykedni), majd a krumplipucolás, nokedli szaggatás, szendvics készítés következett. A vendégek 13 órakor mentek el, akkor lehetett bezárni és végre elkezdei elpakolni. Ezt Robi csinálta; csakúgy mint a cipelést és a szokásos délelőtti vendégforgalom bonyolítását.
16 órára épp csak, hogy készen lettünk; mire jöttek a vendégek. Aztán elhelyezkedtek, és én leültem egy székre, és úgy éreztem: nekem most rögtön le kell pihennem, mert különben nagy baj lesz. Az epém kezdte megint a szokásos tamtamot; s én először kiültem a kocsiba, majd bementem a raktár helyiségben a priccsre, hogy pihenjek.
Talán a hideg tette, talán a röpke - egy órányi - alvás; de lehet, hogy egyik sem, hanem a belső erő, a jól végzett munka elégedettsége - de egy óra múlva úgy ébredtem fel, mint akinek kutya baja sincs.
Mert a Szerencsekerék a sorslapom, de az élefeladatom, hogy felkészüljek az Erő megtapasztalására.
Azt hiszem, ezért kaptam az epebajomat. Ez az az út, amin keresztül kell mennem az Erő irányába.
(Képjel: Egy napraforgó lehajtott fejjel, szirmain könnycseppel; melyet megsimogatsz; és megdicséred, milyen szépen tartja magát, hogy megerősödött a szára.
S a napraforgó büszkén kiegyenesedik és felemeli a fejét.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.