(Be)látástalanul...

- Viszontlátásra! - mondtam a kávéautomatának, aki halvány biccentéssel vette tudomásul, hogy meg vagyok elégedve a kiszolgálással.
Aznap még párszor félrebeszéltem, egy ízben pedig kiesett a kezemből a pénztárca. (Nincsenek véletlenek...) Szerencsére nem hullott ki belőle minden kacat, amivel pénz híján teletömöm, de így is eléggé ciki volt.
Nem tudtam és még most sem tudok napirendre térni a hallottakon. Ráadásul azóta csak tovább romlott a pozícióm, már ami az anyagiakat és az idegrendszert illeti.
Aznap reggel voltunk szegény kis anyámmal a szemészeten. Millióan voltak, sokat kellett várni. (Igen. Ez a TB kassza, amiről beszélgetek, de nem ez a legrosszabb az egészben. Tulajdonképp az is smafu, hogy a most közzéteendő beszélgetés másik öt beteg előtt zajlott. A mai világban ez már igazán nem téma... mit nekünk magánügy, vagy orvosi pénzszerzési szemérem, meg különben is, ember, ember, darab, darab.
Mint kiderült, Anyu a felét sem hallotta annak a bizonyos beszélgetésnek. Talán jobb is. (Igen, már süket is szegényem. 81 éves...)
Az úgy volt, hogy miután megvizsgálta őt a főorvos asszony, kiszóltak értem a váróba. Ez nem ért váratlanul, nagyjából sejtettem, hogy így lesz, hiszen nem kis probléma előtt állunk.
- Az édesanyjának nem csak szürke hályogja van, de makula-degeneráció is van mindkét szemében. Látja? - tett elém valami izé leletet.
- Tavaly vizsgáltuk, azóta sokat romlott az állapota. Ha így megy tovább, az édesanyja egy év múlva teljesen megvakul.
A szürke hályog műthető, de a makula-degeneráció nem visszafordítható, csak lassítható folyamat. A lassításra injekcióban adunk gyógyszert. Kétféle lehetőség van: az egyik, hogy a Magyarországon beadható szerből adunk injekciót, aminek ampullája 300 ezer, TB által nem (!!!) támogatott. Ebből minimum 3 db kell, de nem biztos, hogy annyi elég, lehet, hogy 15-re lesz szükség a folyamat megállításához.
A másik gyógyszer ára ennek a töredéke, de Magyarországon nem beadható. Romániában ezt használják, a hatóanyaga, hatásmechanizmusa nagyjából egyező a Magyarországon forgalmazottal. Én nagyon szívesen beszerzem. De hivatalosan nem alkalmazható. Én szívesen segítek az édesanyján, de tudni kell, hogy ennek is vannak bizonyos kockázatai. Nem több, mint a magyarországi gyógyszernek, de ha valami komplikáció lép fel, ezért a felelősséget nem vállalom, én jó szándékból szeretnék segíteni... ugye, érti?
Értettem... csak bólintottam.
- Tudja, ha biztosan tudnám, hogy a Magyarországon alkalmazott szerből 3 ampulla meggyógyítja az anyukáját, akkor azt mondanám, hogy fogjon össze a család és adják össze a rá valót. (Jó vicc. Kivel fogjak össze? Fogjam meg a bal kezem, hogy ne sírjon a jobb? 3 ampulla egy milla???)
- Egyébként pedig Románia sokkal szegényebb ország, mint Magyarország, mégis előteremtenek ott is 100 ezer forintot egy szürke hályog-műtétre, ha nagyon muszáj.
- Hát igen, mégiscsak az ember szeme világáról van szó - mondtam bizonytalanul, mert lövésem sem volt, hogy honnan kéne nekem jelen anyagi helyzetemben akár csak ezt a bizonyos százezret is előteremtenem, de azért értettem, hogy ez most erről szól. Konkrét díjszabást hallottam, nem ám akármit.
- Akkor március 28-án megműtöm az anyukáját. Úgy készüljenek, hogy 2 napot kell kórházban lenni, mert ez nagy műtétnek számít. Kiveszem az üvegtestet, kicserélem a lencsét és egyúttal be is adom az első injekciót közvetlenül a makula mellé.
...már kívül voltunk az ajtón, mikor eljutottam a berzenkedés stádiumába.
Mert ugye:
- Az anyám 40 évig fizetett SZTK-t (ha valaki, hát ő az utolsó vasig mindig mindent megfizetett a mohó állambácsinak), és ez elvileg egy SZTK finanszírozott ellátás. Elvileg.
- Tudjuk, hogy ma az SZTK finanszírozott ellátás milyen. Ott már csak azért se törődnek a betegekkel, hogy előbb-utóbb rákényszerüljenek a magánszektorra. Vagy legalább a fent hallott "vegyes" rendszerre... gyönyörű. Még a vieviel kostet is meg van határozva. De nem kért egy vasat se főorvos asszony... Csak mihez tartás végett beszéltünk Romániáról. ...mint egy tőzsdeügynök az új palimadárral. Csak az a különbség, hogy a tőzsdeügynök legfeljebb az ügyfél pénzét fekteti be (vagy ki...). Itt viszont az anyám maradék szeme világa a tét. Meg a nem létező családommal történő összefogás.
...amúgy mástól is hallottam már, hogy a szürke hályog-műtét közmegegyezésen alapuló ára 70 ezer, ehhez jön még nyilvánvalóan a csodaszer a maga 30 ezrével, és már meg is érkeztünk Romániába...
- Hogy a doktornő ezért az összegért ki sem tért a saját maga által is "nagyműtét"-nek aposztrofált beavatkozással kapcsolatosan a további rizikófaktorokra (magas és ingadozó vérnyomás, szívelégtelenség, allergiák), ez a szakmai minősítésen túl az emberihez is ad némi adalékot, azt hiszem. De hiszen, ugyebár, darab, darab...
Azóta tájékozódtam a magánklinikán elérhető díjszabásról, ki van ez az egész találva, ott 230 egy ilyen beavatkozás.
Azóta filózok.
Túl azon hogy tökön bököm magam az egésztől (avagy fizessen ezeknek SZTK-t a rosseb... na jó, szelídítek rajta, volt okom a múltkori bejegyzésemben a társadalombiztosítás biztosítás jellegéért és a szabad szolgáltatóválasztásért felszólalni... itt élek 41 éve...), hajlok rá, hogy inkább legyen anyám két hónappal később megműtve. De egy magánklinikán. Ahol embernek néznek a (dupla annyi...) pénzemért. Addig meg megpróbáljuk összespórolni a rávalót.
...vagy essünk túl a dolgon ebben a kombinált rendszerben? Ti mit tennétek? ...az a helyzet, hogy nem igazán van bizalmam... megértetek?

Ja egyébként akármelyik megoldást választjuk, az mindenképp azzal jár együtt, hogy jó darabig még nem lesz szükségem az autóm forgalmi engedélyére. Hogy megírtam! ...mindig oka van, ha egy tárgy bújócskát játszik velem... :(

Szép ország ez a Magyarország, hiába.

Hóvirág...

Ígértem Nektek, hogy rendszeresen lefényképezem a hóvirágot. Most a szombaton készült képeket teszem közzé. Aznap nagyon jól esett a mozgás a kertben, megmetszettem a kisebbik nagy almafát (kipróbáltam az új nyesőollót, remekül működött).
Délután kettő felé már meg akartam halni a fáradtságtól - erre mondják, hogy nem szokta a cigány a szántást -, de este hat után, mikor feljött a sarló Hold, melynek udvara is volt, és mellette tündöklött az esthajnalcsillag, az ég pedig rózsaszín, vanília sárga, világos és sötétkék volt egyszerre - nos, akkor ott, az almafa tetején, átszellőzött tüdővel, a jól végzett munka örömével, és teljesen egyedül a pusztában, - ott elérkezett hozzám a sokat emlegetett Világbéke... Magasztos pillanat volt. A Teljesség ritkán tapasztalható élménye.

Nincsen rózsa tövis nélkül

Máté Péter: Azért vannak a jó barátok :(

Le vagyok maradva a naplóírással. Az élet megint meglódult körülöttem, én meg nem győzöm utolérni a történéseket.
Kezdjük azzal, hogy nemcsak, hogy megbékéltünk, de most közelebb érezlek magamhoz, mint annak előtte. És ez nagyon jó érzés.
Mellesleg figyelve a Társaság direkt és indirekt reakcióit, hát, ezt a kapcsolatot még a mai napig sem nézi jó szemmel a Kisérdemű. Ki-ki habitusa szerint, ...de rettenetesek. Egyre inkább osztom az álláspontodat velük kapcsolatban. Meg is ígértem, méghozzá minden külön kérés és észrevétel nélkül, hogy nem lesz ennek a posztnak a témája a jövőben a kettőnk kapcsolata. Ez az utolsó bejegyzés, ami halványan kapcsolódik még ehhez, és ezt is csak azért írom, hogy hátha el tudják helyezni a kettőnk közötti történéseket valahol a téridőben. ...bár, ha eddig sem sikerült, akkor nem sok mindent várhatok tőlük, valóban.
Mindenesetre ha az ember csalatkozik a barátaiban, az mindig szomorú tapasztalat. És Vaskakasban én már nem először csalódtam.
Ő volt, aki meggyanúsított azzal, hogy biztos a nem létező pénzedre pályázok. Ő az, aki a mai napig azt képzeli, hogy ebben a kapcsolatban nincs több erő, mint hogy valahogy kihúzzuk nyár elejéig. És ő az, aki mindenáron össze akar Téged hozni Csinikével.
...beletörődhetne már, hogy ha (ne adj Isten) mi szakítanánk, ő akkor sem lenne befutó. Mert nem csak a felfogásával van baj, de egyre inkább látnom kell, hogy a jellemével is. Nincs tisztában a "barátság" szó jelentésével sem. Az ilyen ember pedig nem alkalmas tisztességes párkapcsolatra sem.
...amúgy Csernus dokinak a nehézségeket illetően nem mondom, hogy nincs igaza. A nehézségek viszont arra valók, hogy leküzdjék őket. Amúgy is, mint tudjuk, ő még életében sosem mondott semmiről és senkiről pozitívat. Talán ez is megérne egy pszichoanalízist, hogy miért nem sikerült még neki egyszer sem a pozitív gondolkodás... :))
Még valamit.
Nem tudom, kinek, milyen élettapasztalatra sikerült idáig szert tennie. Én a magam részéről azt tapasztaltam, hogy ahol komoly érzelmi töltés volt a felek között, ott mindig adódtak konfliktusok is. Mint a nóta mondja: Nincsen rózsa tövis nélkül...

Bokor János: Nincsen rózsa tövis nélkül

Üdvözlet

Üdvözlet távoli olvasóimnak! Mindig örömmel tölt el, ha egy újabb ország lakói közül üdvözölhetek valakit blogom követői között. Most különösen megilletődtem a világtérképre tekintve. Immár kétszeresen is elmondhatom magamról, hogy: "A nagy testvér figyel téged! :))"

Köszönöm az érdeklődést!

Tavaszodik

Tavaszodik Borzasztópusztán, akkora a dagonya, hogy szügyig süllyed bele az ember. De mégis: a rügyecskék duzzadnak, a madarak csicseregnek. A levegő pedig isteni finom... imádom. Hiába.
Képek Nektek a Jóisten tenyeréről.

Árvalányhaj

Jól szituált úriember társát keresi független hölgy személyében. Kizáró ok a paramétertáblázatba foglaltaktól való eltérésen túl: gyerek, kutya, macska, egér megléte.

Jelentkezni "Árvalányhaj" jeligére a Randivonalon, a "levél küldése" gomb megnyomásával lehet...

...ez jutott az eszembe a morgásaidról, amikor visszagondoltam arra a sós-vizes reggelire. De sajnos csak miután a Háború és Béke hat kötetével végeztem... 

Aztán arra gondoltam, hogy miért van az, hogy velem mindenkinek csak baja van? Pedig úgy igyekszem.

Itt van például a munkahelyem.

Csináltam egy szakmailag remek mérleget. Annyit dolgoztam rajta, mint az állat. Sokszor pisilni se álltam fel fél nap számra. A kőkorszaki körülmények figyelembe vételével ez a mérleg nagyon komoly szakmai teljesítmény. És nemhogy elismerést nem kaptam érte (nemhogy anyagit, de még szóbelit se), de meg lettem alaposan izélgetve. Ráadásul egy olyan ember által, akinek gőze nincs az egészről. Csak azt hiszi, hogy van. Ez a legrosszabb...

Amikor pedig erre válaszolni akarok, az egész cég, beleértve vezéremet, Petyát, engem óv attól, hogy ne személyeskedjek. Velem lehetett személyeskedni... (Nem baj, írom a Háború és Békét... közkeletű olvasmány lesz, garantálom. Mást se csináltam egész nap. Mondjuk ez is röhej így a zárlati időszak kellős közepén, amikor másik 8 dologgal kellene foglalkoznom. Mindenesetre idegileg teljesen le vagyok már ettől az egésztől amortizálva. Tehát ez az alapállapot, ahonnan indulunk...)

Folytatódik ott, hogy figyelmembe ajánlottad vőlegényjelölti státuszban Morgó haveromat. Ezután rövid ütésváltás következett a "mikor voltál utoljára a Randivonalon" témakörben, mintha, ellentétben velem, nem állna rendelkezésedre rengeteg idő új személyiségek létrehozására és szélnek eresztésére (bár a naplóírással (is) csínján kell bánnod, mert ott gyorsan lebuxxx... túl jól ismernek már minket, aranyapám...:))

Aztán jött (volna) a filmnézés, ami valóban aranyos film volt, és a kedvenced. De sajnos közben jött a mateklecke is, a facebookos távnevelés keretei között.

Tény, hogy az édes fiam nem remekelt tegnapelőtt este. Nem tudom, mivel sikerült így szétcsapnia magát, de  mintha már azt is elfelejtette volna, amit előzőleg még tudott. (Tegnap meg rosszul volt...)

Te pedig egyre stresszesebb lettél az iksznégyzet miatt. Mintha neked sose lettek volna gyerekeid. Vagy én nem is tudom. Szerinted olyan egyszerű dolog, hogy szerda esténként távnevelnem kell? Szerintem rendes dolog a fiamtól, hogy így elenged. Tulajdonképpen tartoznék neki a szerda esti gondoskodással is, de az én döntésem volt, hogy azt kettőnknek adom, és András beleegyezett.

...köztünk szólva, (és ezt az érzést a kedvenc filmed is megerősítette bennem), bizony, hogy Neked kellene eljönnöd hozzánk heti rendszerességgel. Végül is, Te vagy a független kettőnk közül. Meg az egyenlőség miatt is. (Tudod, egyszer nálad, egyszer nálam - ez lenne a demokrácia. ...Te nem is tudod, mekkora engedményeket teszek Neked. Föl sem fogod. Sajnos.)

...Továbbá, ha egy férfi igazán szeret egy nőt, akkor azt mondja, amit a fiú mondott a filmben, mielőtt leesett az indáról. Nem pedig azt, hogy "Hogyha majd nem kellek, nem jössz el, királylány!" Persze, csak, ha szereti, ugyebár...

Szóval nem kell engem minden apróságért legorombítani, hidd el, hogy anélkül is pontosan tudom, hogy mit is jelentek Neked...

(Morgó szerint mostanában túl érzékeny vagyok. Lehet, hogy igaza van..)

...na jó, nagy nehezen túlestünk a matekon. Folytathattuk az esti programot... igen ám, de hajnali 5 órakor bizony szólt az ébresztőm, telefonálni kellett a gyermeknek, hogy ne késsen el az iskolából. Rettenetes. Sőt, fél 6-kor még egyszer, hogy tutira készülődik-e, nem aludt-e véletlenül vissza...de nem.

"Korán keltünk, nem tudtam aludni, hallgattam a telefon foglalt jelzését" - mondtad teljes önsajnálattal. Szegény, szerencsétlen, terrorban tartott férfiember. Mit kell neki szenvednie...

Mondjuk igaz is, voltam olyan béna, és rosszul tettem le a telefont. Mifelénk elég egyszer megnyomni az áthúzott telefont ábrázoló gombot... (És elfelejtem mindig felkapcsolni a kislámpát, és nem raktam vissza a mosógép csövét a fürdőkádba. Sőt. Tovább zuhanyozok, mint Te (próbáld ki egyszer, hogy a lábak és hajlatok borotválásával együtt mennyi időre van szükséged, és majd akkor morogj, ha mindezekkel együtt gyorsabban megoldod... Továbbá szentül hiszed, hogy híztam mióta Veled vagyok pedig a mérleg ugyanannyit mutat. ...Ja és az állóképességem se az igazi, főleg beborozva éjfél körül. És néha annyira fáradt vagyok, főleg, mióta a szokásos gyógybogyómat sem tudom szedni, hogy már beszélni sem tudok normálisan. Igen... De megírtam, hogy két bal kezem van, olvashattad Te is, meg az egész Randivonal. Emlékeim szerint akkor ez még kimondottan tetszett Neked. ...Tehát ne csinálj úgy, mintha ez az egész meglepetésként érne. ...ja és minél többször cikiznek vele, annál bénább leszek, ezt garantálom. Úgyhogy csak nyugodtan, ha saját magadat is az őrületbe akarod kergetni. ...amúgy meg megnézném, hogy találnád fel magad minálunk. Tudom, addig álljak fél lábon...) 

Hajnalban viszont csak nagyon rövid ideig hallgatóztál, ebben biztos vagyok. Rám szóltál rögtön, és én ki is kapcsoltam a telefont. Utána pedig még aludtam egy jót. Te nem???

Az ébredéskor pedig jókedvűnek, vagy legalábbis beletörődőnek tűntél. Tűrted, hogy cirógatlak, bár a "furcsa ízlésed van" kitétel arra, hogy szeretek hozzád bújni, nem épp a legmeghittebb válasz. Mondhatni.

Aztán, miután felkeltünk, feltetted megint a lemezt... mire a reggelire került a sor, már sikerült sós vízzel ízesítenem a kenyeret. 

Akkortájt jöttél rá, hogy talán túllőttél a célon, mert megváltozott a viselkedésed. Próbáltál a kedvemben járni a scanneléssel, mert ugye tudjuk, hogy a Te elsődleges szeretetnyelved a szívességek. Én ezt rögtön meg is értettem, mint Te reggel a cirógatósdit. Ki-ki azzal gazdálkodik, amije van néki, ugyebár. (Köszönöm a scannelést. Tényleg jól esett, hogy segítettél.)

...napközben sikerült a feladatomra koncentrálni, a Háború és Béke szépen haladt. Este mikor felhívtál, azt hittem, minden rendben.

Aztán itthonról megcsörgettelek, ahogy szoktuk, majd kis idő múlva leültem a gép elé. Azt hittem, hogy jelentkezel majd. 

Közben kicsit eljátszottam Fb-n, valóban, képeket, zenéket raktam fel - kellett a lazítás. De vártam, hogy jelentkezel skype-on. (Nem akartam én írni. Mit tudtam én, épp milyen kedvedben vagy? Egy ilyen morgómedvénél sose lehet tudni...)

És tíz óra felé meg is kaptam a legorombítást. Teljesen jogalap nélkül. "Mit tudom én, hogy mit csinálsz?"  (Esetleg talán, ha megkérdezed, meg fogod tudni...)

"...Elmegyek aludni, mert reggel nagyon korán keltünk, fáradt vagyok!" (Remélem, mára kipihented magad. Mindenféle szempontból.)

...

Na ciao, mio amore, majd eldöntöd, hogy mit is szeretnél. Én meg előbb-utóbb meg fogom tudni. Csóközön. 

...

(És nem akartalak volna macerálni a blogomban, ha te nem macerálnál annyit az életben...)

...

Amúgy van gyerekem. Sőt. Kutyám, macskám, ...és egerem is... Ez ám a feladvány...

Kovács Kati: Mit remélsz

Jóskönyv

Bár Sasmadár többször is hangot adott rosszallásának, meg kell vallanom, hogy szeretem Müller Péter írásait. Így a Jóskönyvet is, melyet valaha, egy olyan korban, mely már történelemmé vált számomra, időnként elővettem, és próbáltam belőle "jósolni". Az volt a tapasztalatom, hogy iránymutatást, értékes gondolatokat kapok tőle, de ezzel nem éltem vissza. Jellemzően év vége felé vettem elő, mikor az embert az érdekli, hogy milyen kihívások várnak rá a következő évben. A Jóskönyv pedig az év végi ünnepkörhöz mindig hozzátette a maga gondolatait. Úgy hozzátartozott ez az életemhez, mint az adventi koszorú, a sütemények, vagy a gyertyagyújtás.
Azután eljött a 2008 év vége.
És én elő akartam venni a Jóskönyvet.
És nem találtam.
Tűvé tettem érte a lakást, felforgattam minden zugot. Napokig kerestem, egyre elkeseredettebben.
Tudtam, hogy meg kell lennie, és azt is, hogy az, hogy nem találom, az valami számomra ismeretlen, de nagyon rossz dolgot jelent. Valami olyasmit, hogy most nehéz kihívások jönnek és ebben az időszakban nem számíthatok az égiek kegyelmére.
Mondhatjátok, hogy rendetlen vagyok, és igazatok is van. De mégis. Észrevettem valamit...
Furcsa dolog ez az el- eltűnő tárgyakkal... mindig olyasmi tűnik el, amivel kapcsolatban feladat, gond van. És csak akkor kerül elő, ha megoldódott a probléma... valahogy. (Tudod, hogy most mi az a tárgy, amit nem találok... Nem vagyok túl azon a feladaton, és még nagyon sok erőfeszítésre lesz szükség. Tudom. AZ SEM VÉLETLEN, hogy nincs meg...)
Ez történt a Ji-Kinggel is. Tegnap fényképek keresgélése közben, benyúltam egy dobozba. És egyszerűen ott volt. Ott van négy éve, és szerintem én kerestem ott is.
De nem találtam.
Nem akarta, hogy megtaláljam.
Most pedig egyszerűen csak a kezembe adta magát.
Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és megkérdeztem a könyvet... az alábbi jelet küldte nekem:

CSUN
Kezdeti nehézségek (csírázás)
Képjel: egy zsenge fűszál küzdelmesen kibújik a földből

"...Minden kezdet nehéz. A csírázás, a sarjadás, a szülés, egy új terv vagy új életforma elkezdése nagyon nehéz. A teremtésnek is ez a legnehezebb pillanata: a káoszból rendet formálni, a zűrzavarból harmóniát, a gondolatból eleven lényeket.
Most kezdődik valami.
A bölcsek ezt biztatónak látják, s erre a jósjelre is rámondják a mágikus formulát: jüan, heng, li, csen!
Itt annyit jelent, hogy csírázás, növekedés, virágzás után beérik a törekvések édes gyümölcse. Azt is jelenti, hogy ez a folyamat hosszú lesz, mert átmegy mind a négy fázison. Azt is mondja, hogy ez egy próbatétel. S főleg azt, hogy amikor belekezdesz valamibe, emlékezz arra, amit a gyerekek írtak valaha új füzetük első oldalára: "Isten nevében kezdem el."
Minden üdvös tett áldozatból született.
A kezdet azért nehéz, mert nagy ellenállást kell legyőznöd. Gondolj a súlyos, kemény, sűrű föld és a fiatal kis sarj drámájára.
Nemcsak gyenge, tapasztalatlan is.
Erejét a keserves küzdelmekben szerzi meg.
Aki fölfelé él, azt a bajok, gondok, nehézségek, küzdelmek erősítik.
Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik és összemorzsolják.
Élj fölfelé!
Gondolj a járni tanuló kisbabára: ezerszer elesik, megüti magát, de föláll újra s újra, s a végén tud járni!
A jósjel azt tanácsolja: ne a távoli céljaiddal foglalkozz, hanem küzdj meg a jeleneddel.
S kérj tapasztalt segítőket, akik jártasak már a "csírázás" küzdelmes folyamatában. Hallgass a jó tanácsokra, s fogadd el a segítséget!
A jósjel biztató. Az üdvös eredmény csak akkor marad el, ha megriadsz a nehézségektől, ha önsajnáló módon gyengének véled magad, s főleg: ha szétszórt vagy, s átengeded magad a zűrzavarnak.
Az Igaz Ember rendet teremt. A hagyomány szilárd alapjaira támaszkodik - ami azt jelenti, hogy rendíthetetlen hite van. ("Rendíthetetlen" azt jelenti, hogy "hisz a Rendben".)
Az evvel rokon kínai kép (a Lun) azt mutatja, hogy a Nagy Ember a sok szálat fonallá sodorja. A rend itt is azt jelenti: a sok kicsi egyetlen nagy egységgé áll össze. Mint a sejtes növekedésben. Itt is fontos az összegyűjtés, a mennyiségi folyamat sok apró küzdelme, amelyek új minőséget szülnek a világra..."

...Hát ezekért a dolgaiért tisztelem én mélységesen Müller Pétert...

Dolly Roll: Ábrándos szép napok

Hóvirág

Tegnap reggeli képek. ... Ők voltak a tegnapi napon az egyik legnagyobb örömöm. Eztán két naponta lefényképezem, amíg virágzik a hóvirág a kertben. Nagyon szeretem.

- Láttad, a hét végére milyen jó időt ígérnek? Csak nehogy utána megint nagy hó jöjjön.

- Ne aggódj! A hóvirág már nyílik. Én bízok benne. Csak tudja, mikor kell előbújnia... :)))

Két farkas

Egy kis Indián "bölcsesség"! :-) - a naplódból, előzetesnek. Azt hiszem, ezt a fiamnak is felteszem FB-re. Annyira aktuális...

Egy este az öreg indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról,
ami minden emberben zajlik.

--- Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
Egyikük a ROSSZ - a düh, az irigység, a féltékenység, a sajnálat, a szánalom,
a kapzsiság, az erőszak, az önsajnálat, a bűntudat, a harag, a kisebbrendűség,
a hazugság, a hamis büszkeség, a felsőbbrendűség és az ego.
Másikuk a JÓ - az öröm, a béke, a szeretet, a remény, a nyugalom, az alázat,
a kedvesség, a jóindulat, az empátia, a nagylelkűség, az igazság,
az együttérzés, a hit.
Az unoka elgondolkozott, majd megkérdezte a nagyapját:

--- És melyik farkas győz?
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:

---- Az, amelyiket eteted..

Az utolsó mohikán

Happy Birthday

Egy dolgot biztosan tudok: a tegnap estének számomra két emlékezetes, pozitív momentuma volt. Az egyik, amikor a kedves kis beszélgetőtársnőm, sugárzó mosollyal az arcán azt mondta Rólad: "Nagyon jó ember!" és én boldogan rábólintottam: "Tudom."

A másik ilyen momentum a tánc volt. Utoljára még András születése előtt táncoltam nyilvános helyen, ennek 17 éve. Mondjuk ez meg is látszik. (Igen, be voltam csípve... ne macerálj már na...:D )
...De akkor is, önmagában a tudat, hogy a kedvemért, ...már ez is nagyon jó volt. Köszönöm.

A többi? Aki traktorbelsőben élt évekig, annak fura volt az egész. Mindenesetre ügyvéd kolléganőm, Andi már pénteken mondta, hogy úgy állok ehhez a bulihoz, mint nyuszika a porszívóhoz. Figyelmeztetett, hogy ebből az alapállásból jó nem sülhet ki. Tehát inkább próbáljak lazítani.

...szó, mi szó, eléggé éreztem, főleg az elején, hogy francnak se kell ez a porszívó... Hiába, sok volt a zavaró tényező számomra. Tehát jöjj, Mr. Alkohol...

...eleinte Neked se jött le, hogy nekem ez az egész nem egyszerű, aztán kissé megharagudtál. Ám, mivel ennek végképp semmi értelme nem volt az adott szituációban, elkezdtél azon tűnődni, hogyan tedd a számomra elviselhetővé az estét. ...végül sikerült, egész jó lett a kedvem a végére.

...mikor otthon hozzátetted, hogy néha felbosszantalak, de mégis szeretsz, akkor azért örömmel konstatáltam, hogy ezt éreztem az éjszaka folyamán. Ha nem szeretnél, nem érdekelt volna, hogy jól érzem-e magam, vagy végigszenvedem az estét.

...Másrészt viszont nem értek néhány dolgot... de lehet, hogy ezeket sosem fogom megérteni. Lehet, hogy nem is kellene ezzel foglalkoznom. Csak kicsit bosszant.

...Lehetnél önérzetesebb. Nem csak velem. ( Ó, velem szemben ebben nincs hiány...:D ) Olyan ez, mint amikor lehordtalak, hogy nem menekülni kell, hanem visszaadni a kölcsönt. Emlékszel? Az első telefonbeszélgetésünkre gondolok. :)
Hát itt is valami hasonlóról van szó, azt hiszem. 
...Sarkadra kellene állnod. Vagy mi.

Szulák Andrea: Ó, Mr. Alkohol

Téli képek

Hoztam Nektek néhány képet a pénteki hóesésből. A képek Kamaraerdőnél készültek, a hó nagy pelyhekben esett, ...és lekéstem a buszt. A következő 20 perc múlva jött, és én eldönthettem, hogy a megállóban eszem a kefét, vagy inkább valami olyat teszek, amitől jobb lesz a hangulatom. Az utóbbit választottam...
Azóta - szinte hihetetlen - de a városban elolvadt a hó. Itt Borzasztópusztán még van egy kicsi, de latyakos, foltos. Jön a tavasz. Végre.

Boszorkányok pedig nincsenek

Boszorkányok pedig nincsenek - mondta Könyves Kálmán, de mekkorát tévedett! Elég csak a tegnapi nap történéseire gondolnom, hogy rájöjjek, hogy igenis léteznek a "boszorkány" jelzőt kiérdemlő, rosszindulatú nőszemélyek.

De azt hiszem, a "vérmérsékletemnek" köszönhetően itt is visszajár a kölcsön kenyér. Tudjátok... Na reszkessetek, egerek. Jövök.

Zuhog a hó

Ma reggel gyönyörű hóesésre ébredtünk. A -3 fok szinte melegnek tűnik az elmúlt hetek megpróbáltatásaihoz képest. Ilyenkor elgondolkodom az ember alkalmazkodó képességén: ezt a hőfokot ősszel iszonyú hidegnek érzünk. Most meg? ...örülünk neki, hogy enyhe az idő...
A madarak is így gondolják: napok óta újra megörvendeztetnek reggeli énekükkel.
-22 foknál néma csönd honolt a tájon, halott, fagyos, dermesztő csönd. -3 foknál azonban minden csupa dal, mozgás, várakozás.
Ehhez jön a hó, amely sűrűn, de békésen, nagy pelyhekben esik.



A tetőről lelógó jégcsapok mérete az idén rekordot döntött. Meg is örökítettem:

Minden téli természeti jelenség mögött immár ott settenkedik, láthatatlanul, de érezhetően, a TAVASZ. És én fokozódó, izgatott várakozást érzek, mint a kis rügy, ami érzi már, hogy lassan eljön az ő ideje.
...lehet majd metszeni, ásni, kapálni, veteményezni, kint kávézni... nemsokára. Igen. És ez ilyenkor mindig erőt ad a még hátra lévő megpróbáltatásokhoz.

Reggeli torna

A fiammal történő, napi kétszeri ütésváltás lassan életforma lesz. Míg a délutáni-kora esti harc inkább az iskola, leckék körül, a reggeli csörte inkább az életvitellel kapcsolatos problémák körül zajlik.
Ma sikerült időben nekiindulnunk, nem volt kapkodás, de azért tudtam, hogy ennyivel nem úszhatja meg a ma reggelt. Amúgy is, este nem volt lelkierőm már vitatkozni vele az íróasztal-takarításon, ami pedig szintén kiadott feladat volt. Ne higgye már, hogy elfelejtek bármit is számonkérni - gondoltam, és nekiestem.
- Az íróasztalt miért nem sikerült letakarítani? Nem volt rá időd? - kérdeztem gunyorosan.
- Nagyjából letakarítottam - jött a válasz.
- Én nem így szoktam csinálni! Csupa por maradt!
- Teljesen felesleges alaposabban, az egerek miatt úgyis csupa kosz lesz újra.
- Nem érdekel, hogy felesleges-e, vagy mi erről a véleményed. Azt mondtam, hogy csináld meg és nem csináltad. Nem engedelmeskedtél. Pedig meg kell tanulnod, mert úgy látom, hogy a nevelésed során azt a hibát követtem el, hogy nem tanítottalak meg engedelmeskedni. A katonaságnál pl. ha parancsba adják, hogy fesd be az eget, legfeljebb azt lehet megkérdezni, hogy milyen színűre.
- Fogadjunk, hogy ez a Csaba szövege.
- Képzeld, nem az, ez saját forrás. Amúgy sem katona volt. Egyébként maholnap felnőtt leszel és még mindig nem tudod, mi is az az engedelmesség. Saját érdeked, hogy megtanuld.
- Miért nem vagy velem kedvesebb?
- Sok évig kedves voltam veled, és mire mentem vele? Itt van például a cigaretta-ügy is. Annál kedvesebben és alaposabban, ahogy ezt tanítgattam, nem lehet valamit oktatni. Lepergett. Tehát beszéljünk másként.
- Az nem a nevelés hibája, csak az enyém. Mondtam, miért dohányzok, nem?
- Igen. Mert a haverok is dohányoznak, igaz?
- Azt is mondtam, de azt is, hogy nem akarok élni.
- Akkor, fiam, ott a Duna. Hajrá. Sokkal olcsóbb megoldás, hidd el. És gyorsabb is. És sokkal, de sokkal etikusabb, mint különböző ürügyekkel a szegény anyádtól pénzt pumpolni, amiből aztán cigit veszel.
- Már két hete nem gyújtottam rá.
- Képzeld, nem érdekel. Ez a te dolgod. De a véleményem megvan róla. - nem vagyok kíváncsi rá, hogy hogyan kamuzol nekem... ebből is elég volt...

http://www.youtube.com/watch?v=dWELz6V0yI0&feature=autoplay&list=PLA6ACCC94DC50360E&lf=plpp_video&playnext=6

Dzsungelharcaim

Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni minden kedves olvasómat, nem tűntem el, és nem hagytam fel a blogolással sem. Kicsit sűrű napjaim voltak mostanában. A csúcsok csúcsa a tegnapi nap volt, mikor is kedves ügyvéd kolléganőmmel két órán keresztül ültünk Nagy Fallal szemben egy bírósági tárgyalóteremben, ahol is többféle, a valóságtól messze elrugaszkodott verziót hallhattunk arra vonatkozóan, hogy ő mennyivel és hogyan járult hozzá a különvagyonomat képező ingatlanok értékének növeléséhez. Andersen elbújhatott volna mellette, esküszöm.
Voltak olyan pillanatai a tárgyalásnak, mikor hálát adtam az égnek, hogy van jogi képviselőm, nem vagyok egyedül ebben a küzdelemben, mert hiába vizualizálom mentális gyakorlataim során (spirituális tanácsadó ismerősöm javaslatára) Nagy Falat picike kőhalomnak, melyet gond nélkül legyűrhetek, a lelkem mélyén még mindig él a régi kép...
...Mindig úgy éreztem, mióta megismertem és nem tudtam szabadulni tőle, hogy Nagy Fal tulajdonképpen egy óriási szikla. Mégpedig egy olyan szikla, ami véletlenül ráesett az erdei ösvényre. Pont akkor, amikor nekem arra vitt az utam.
Az ösvény szép zöld tisztáson vezetett, három oldalról sűrű erdő, a negyediken magas bércek korlátozták a járást. De a tisztáson, az ösvény mellett, puha volt a pázsit, és könnyű léptekkel haladtam a cél felé. (Ez a jobb kezem irányában van, határozottan úgy érzem mindig.)
És egyszer csak felmorajlott a hegy, és - bumm! ...az egész környék beleremegett - az ösvényre omlott ez a hatalmas szikla, eltorlaszolva az egész tisztást.
És ettől kezdve, bár továbbra is a meghatározott irányba tartottam, immár hatalmas kerülővel, ösvény helyett bozótoson, tüskés gallyakon keresztül kell haladnom. A dzsungelharc felemésztette az erőmet. Közben pedig - micsoda ellentmondása ez az életemnek - a sziklába kapaszkodtam.
De a dzsungelnek sehogyan sem akart vége szakadni, a szikla sem fogyott el, az út sem került elő, és az évek múlásával egyre erőtlenebb és elkeseredettebb lettem... igen. Tele sebekkel.
Megpróbáltam elszakadni a sziklától, de az irány adott volt, és a dzsungel sem lett barátságosabb hely, és volt idő, mikor már bántam, hogy eltávolodtam, hiszen még annyi támaszom sincs, mint előtte volt. De körbevett a dzsungel és nem láttam a kiutat, nem láttam már semmit, csak a távolban magasodó sziklát, ami - igen, sokszor éreztem így - csak nevetett rajtam a maga sértett fennségében.
...
Most van itt a lehetőség arra, hogy ez az érzés megváltozzon. Érzem.
Ha tovább akarok élni, akkor ennek a sziklának össze kell zsugorodnia egy kis kőhalommá... és meg kell találnom az új, követendő irányt is.
És nem muszáj nekem mindig a legsűrűbb bozótosban utat törni... igazán nem...
...
(Fegyvertelen emberrel nehéz szellemi párbajt vívni - mondta Andi a tárgyalás után... Hálás vagyok, amiért nem hagyott magamra a sziklámmal...)

-22: befagyott gondolatok

Ma reggel Juci néni hőmérője -22 fokot mutatott. Mostanában a hajnali elinduláskor nem hagyja magát egyesbe tenni, csak ha már jöttem-mentem vele egy kicsit. ...nem is tudom, mi lenne velünk, ha nem tudtam volna gázt venni. Így is hoztam áldozatokat emiatt: nem tudtam befizetni a jelzáloghitelemet, és a telefonszolgáltatás is rövidesen korlátozás alá kerül.
De legalább meleg van.
A BKV itteni járatára nem lehet számítani, sokszor késik, kimarad. Ráadásul arcátlanul torzítják a valóságot, szerintük fél óra késés = 7 perc. És ezzel kell találkoznia az ifjúságnak a felnőttek világából - hát mit várjunk el tőle, ha a világ is ilyen?...
Sajnálom tücsökfiamat az elmúlt két napi tortúráért, még akkor is, ha bizonyos fokig a saját könnyelműsége is oka a dolognak.
...Nem hajlandó felöltözni. Inkább megfagy, mint hogy ne legyen "trendi".
- Anyu, ez dokkmunkáskabát - mondta a zöld, egész jó állapotban lévő dzsekire. - Apu hordott ilyet, mikor a kikötőben dolgozott. ...Látod, Apu igazi dokkmunkás. Még helyesen írni sem tud. ..Jó, én se, de nála jobban. Én javítgatom FB-n a bejegyzéseit! Tök égő! - Csak hallgattam. A májam azért belül vastagodott, mi tagadás...
Ma legalább pulóvert vett a bőrkabát alá. Már ennek is örülnöm kell. Háromezerbe fájt tegnap ez a pulóver, pedig itthon is figyel több, köztük új darabok is. ...mindegy.
Tegnap töltöttem bele a citromos teát és a gyógyszert. ...és továbbra sem tudom, mihez kezdjek vele.
Valahol a lélek működéséről szólt számomra az a sajtóhír is, mely szerint két ember 9 köbméter tűzifa társaságában fagyott meg.
Érdekes pszichológiai kérdés, hogy némelyek miért adják fel olyan hamar, ha nem élhetnek úgy, ahogy szeretnének. Valahol az ilyen emberekben nincs kompromisszumkészség. ...a társadalom párszor ítélkezett felettük és utána már ők sem akarnak a társadalom tagjaiként élni.
Biztos, hogy az ilyen halálesetek mögött a lélek menekülése áll. Menekülés ebből az életből, mert annyira rossz neki.
Azt hiszem, a sikerélmény lenne a kulcs. András fiam is azért tudott a dunaújvárosi iskolában jobban szerepelni, mert ott még nem felejtettek el dícsérni, motiválni.
Bezzeg a nagy, budapesti, személytelen világban, ahol csak egy számadat vagy... hát lehet, hogy vidékre kellene költözni.
Szóval: motiválás vagy  kényszerítőzés? Kirekesztés vagy elfogadás? ...nehéz kérdések ezek. Hallottam mindkettőre az elmúlt napokban érveket bőségesen.

A gardróbszekrény és a Hang

Nekiláttam nagy nehezen. Nem volt könnyű rászánni magam. Hetek óta nézegettem: ez a gardróbszekrény bizony nagyon rászolgált a takarításra.
- Ki kell válogatni a ruhákat, selejtezni, hogy legyen hely befogadni az új dolgokat - biztatgatott a Hang, de még így is nehéz volt elkezdeni.
Az egyik legelső dolog, ami a kezembe került, a nagy fiam régi dzsekije. Csak szorongattam, szorongattam. Azután csendben elosontam zsebkendőt keresni.
...mikor kissé megnyugodtam, nekiültem szortírozni a holmikat. Azt a vezérelvet követtem, hogy ha valamilyen ruhadarab két éve nem volt senkin, arra nincs is szükség. Volt, amitől könnyű volt megválni, volt amitől nehéz, és olyan is, amitől lehetetlen...
- Ez nem kell. Ez se. Ez se... - nőtt a kidobni való holmik kupaca. Köztük jópár nadrág figyelt.
- Ejnye, azért a gombok, válltömések, cippzárak jók lehetnek még valamire - gondoltam, és elővettem az ollót.
Metélés közben valahogyan egymás mellé keveredett a világoskék, a kék-fehér csíkos, az elefántcsont színű és a fekete nadrág.
- De jól néznek ki így együtt! - gondoltam. - Kár értük.
- PATCHWORK - mondta a Hang.
- Patch..mi? Szerinted van nekem ilyesmire időm? Hagyjál már - feleltem neki.
- Patchwork ágytakaró. Jól fog kinézni - mondta a Hang, kicsit unottan, mintha elege lenne az ismételgetésből.
- De ahhoz szerszámok kellenek. Speciális vágó, stb.
- Majd beszerzed - mondta a Hang, szinte vidáman. - Vagy Te olyan bolond, hogy beszerzed. Az ilyesmi a perverziód. Ahelyett, hogy ruhákat vennél magadnak. De ha örömet okoz...
- Hogy a fenébe tudnám beszerezni? Hiszen kajára sincs pénzem.
- Úgy, ahogy tegnap megvetted a Fiskars metszőollót. Más húst vett volna, Te metszőollót vettél. Fiskars. Háromezerért...
- Hát nem vehettem meg a gagyit ezerötért. Aztán vágok vele kettőt és dobhatom ki. Akkor inkább Fiskars...
- De van neked metszőollód. Emlékszel? Gardena. Azt mondtad, hogy még sosem volt ilyen jó metszőollód.
- De nem tudom, hogy hová lett...
- Na ez itt a baj.
- Biztos a gyerek...
- Ne fogj mindent rá! Ez Te voltál! Nem képzeled, hogy a kezébe vesz valaha is egy metszőollót!!!
- Igaz. Én voltam. De ha agyon vernek, se tudom, hogy hová tettem. ...sajnálom.
- Hogy akarod, hogy így rendben legyenek a dolgaid?? Reménytelen vagy. Egy igazi lúzer. Más is mondta már.
- De tudom, hogy eltettem valahová.... csak tudnám, hogy hová... ne hidd, hogy nekem ez olyan jó, hogy ilyen vagyok... de így sikerültem, mit csináljak?
- Változz meg!
- Szeretnék, de hogyan?
...erre persze nem jött válasz, a Hang megunta a meddő vitát. Addigra már egy zsáknyi felaprított nadrágszár figyelt, egy másik adag hulladék rongy pedig kidobásra várt.

- Jé, ez Nagy Fal inge! Mi legyen vele? ...ezt még 120 kilós korában hordta. Azóta 160 kiló lett. Nem hiszem, hogy olyan nagyon hiányozna neki.
...Gyere, ing! Kikísérlek Téged is...

Társadalmi kontroll és hóhelyzet :)

Van annak valami varázsa, mikor valaki felvet egy témát a társkereső oldalon és a többiek tovább fűzik a gondolatsort... néha egészen érdekes dolgok sülnek ki belőle. A legjobb a társadalmi kontroll, melyért ez úton is köszönetemet fejezem ki az értünk aggódóknak. Persze, egy kapcsolatot nem ilyen egyszerű megvédeni. Sőt. Azt csak belülről lehet... építeni vagy bontani.

Mindenesetre Nempálra és Ellennórára :) mindig lehet számítani :) :) :)

 

 

 

 MEGNÉZTEM !!! CS. AZ. AKKOR KEZDŐDHET A VERSENY A KEGYEIÉRT ÚJRA.

(E*)

 

Sziasztok!
Köszönöm az aggódást, de fölösleges! Jól vagyunk, minden a legnagyobb rendben. Ma színházba megyünk. Majd mesélünk, milyen volt. Egyébként próbáltuk hibernálni Cs. reglapját, de nem megy. Ez a technika ördöge. Mindenesetre írjatok Neki nyugodtan, legfeljebb nem válaszol. További jó időtöltést Nektek! Pás mindenfelé :)

 

Kamuzik a vén csibész. Vége van már ott a frigynek.
: )

(Nempál)

 

Hát én senkinek nem adnám ki a jelszavam! Anélkül meg nem lehet feltámasztani a hibernációból.

(E*)

 

Szép egy piskóta vagy,aki ilyen szennylapot nem titkol el az unokái elõtt.
: )
(Nempál)

 

Még most is aktív, nem is törölte magát CS.

Az új RV -én is simán lehet hibernálni. Nagyon át vernek valakit. Tegnap 22 óra 58 perckor is fenn volt az RV-én.

(E*)

 

Kedves Értem Aggódók!
A jelzett időpontban alighanem más elfoglaltságunk volt. :))Tehát ha online láttad, akkor az a csodarendszer egy újabb hibája.
A tegnapi programunk színház volt, nagyon színvonalas előadást láttunk. Ígértem róla egy rövid élménybeszámolót, de helyette csatolok (milyen otthonos is ez a régi felület!) egy werket. A megnézett darab sajnos túlságosan aktuálisnak bizonyult... :(
További szép estét Nektek!

http://www.youtube.com/watch?v=gXjS2Zp60
http://

 

Rózsika

A hold fénye sem olyan kedves,
mint a Te pillantásod.
S a nap sugara sem ragyog úgy,
mint a Te gyönyörû bájod.

A szépségedért irigykedik,
a világ összes virága.
S a csendes lépteid olyan,
mint egy angyal suhanása.

De a legszebb a mosolyod,
minek sehol nincsen párja.
Mikor a tested is csak bazsalyog,
s a szívem úgy vágyik utána.

Minden nap írok neki egy versszakot hozzá ,mig együtt nem hálok vele legalább egy éjszakát. És vevõ rá!
Nagy szerencse.
: )

(Nempál Csipkerózsikához írt költeménye... nagyon aranyos tőle :))

 

 

Bocs, most emlékeztetett, hogy tényleg bejelentkezett pár percre, mikor megkértem, ellenőrizze le, hogy nekem működik-e a hibernációm.
...amúgy köszönöm a társadalmi kontrollt. A továbbiakban is számítok rá :D A privatizációnál is így kellett volna működnie, akkor most nem tartana itt kis hazánk.
Végül is: ez is a privatizáció egy formája :D
Most már tényleg megszűnök. Pás. :)

 

De most már tényleg örökre.
Majd én elbúcsúztatlak.
Ámen.
: )

(Nempál)

 

Sajnos valóban érdekes dolgok
történnek ezen a közösségi ol-
dalon....más helyeken nem ta-
paszaltam hasonlót....a minap
engem is online jelzett a rend-
szer....amikor biztosan tudom,
...hogy nem lehettem elérhető
.......azon egyszerű ok miatt,...
mivel épp órám volt az iskolá-
ban...kaptam ezirányú vissza-
jelzést....aminek azért is örü-
lök....mert valóban nem árt
az óvatosság...hiszen ki tud-
ja mi mindent lehet tenni...ha
ez megtörténhet....pl. el lehet
olvasni a levelezéseket..a to-
vábbi lépésekbe bele sem gon-
dolok..hiszen,,,,akár a nevem
alatt bárki ismerkedhet az adata-
immal visszaélve...csodálatos
kis összeesküvés -elméletet gyár-
tottam.......nagyon elgondolkod-
tató.....milyen emberek vannak...
érdemes meggondolni a levelek
tartalmát is...vagy talán olvasás
után törölni......lehetőséget sem
adva másoknak a... visszaélésre

(Tündérkirálynő)

 

 

Egyszer véget ér az idő mindenütt.
Egyszer elmúlnak a remény lángjai.
Egyszer észre vesszük kínzó vágyaink.
Egyszer ébren éljük minden álmaink.
...

Hideg van.
A napló is "befagyott"...

...
Amszterdam -11 fok,10cm-es hó, csillagos égbolt...
Reggelre megfagyunk...:)

"sorstársak" merre van már hó odahaza?

(by Rizs@)

Mályiban....Miskolctól 5 km-re
sehol a hóóóóóóóóóóóóóóóó...
örömömre....:-)))))))))))))))))
(Tündérkirálynő)

Visszanéztem, sziasztok. Azt hiszem, valaki meg akarja dönteni a versírás világrekordját. Ez soha véget nem érő történet lesz :) De legalább nem unatkoztok olvasás közben.
Krétán egyébként +8 fok van, Rizsa, Te rossz helyen dolgozol :)
A hó lassan elér minket is, Gazdagréten, Kelenföldön már esik. És egész nap nagyon hideg volt. :(
Szép álmokat Nektek! Pás!

 

Köszönöm a "jelentéseket" !!! :-)
Lehet tényleg rossz helyen dolgozom...
Azt hiszem Európában kevés a jó hely ilyenkor februárban.
Bár tapasztaltam ilyenkor meleget, de az nem errefelé volt.
Lent délen, Andaluciában.

Ibrányban sem esett még este 8 körül...

(by Rizs@)

 

Tehát működik az ellenőrzés. De hiába. A szívekbe úgysem láthatnak bele...

 

Mirelle Mathieu: Die Welt ist schön, Mylord

HALADÁS A KORRAL

...kedvenc fácánomtól loptam ezt is, őrizgetem a piszkozatok között egy ideje. Saját magvas gondolatok híján ma estére ez jutott Nektek. ...Talán csak nem kérne érte jogdíjat, ha tudná, hogy mennyit megosztottam már Veletek az ihleményei közül... ezt az ötödik x felett érzett elemi rémületében írhatta :)

Senki ne higgye hogy töttyeteg lettem, így a gyök-kétezerötszázadik évemben!!!!!
Most igyekszem bebizonyítani hogy full-megfiatalodtam (így este 7 utánra érett meg a helyzet) most épp alkalmazkodom a megváltozott igényekhez (kivéve a homár-rózsaszín világot); béreltem két-három tetkót (még nem tudom hová teszem) szereztem egy kutyaszájból kiszedett-tépett-épphogytöktakaró-lógós farmert, simulósan laza pólóval..

..és íme új bemutatkozó szövegem:

Szeretnék egy komoly kapcsit valami trendi csajjal. Legyen jó csajszi, bigecicamica is lehet, csak ne legyen műciccsije! Én szeretek fürcsizni, uszcsizni a vízben, ilyenkor félmezcsi szoktam lenni, napszemcsiben. Szeretek még szolcsizni és napcsizni is. Ha megfázom még hapcsizom is. Viszont ha te hapcsizol zsepcsikencsi nélkül akkor ne írj, mert írtam, hogy csak komcsi kapcsit keresek. Hobbim a mozcsi, colcsival és kukcsival. Sofőr vagyok trakcsit vezetek, a szünetben meghívlak egy facsinarira, de hamcsitarcsit nem kapsz, mert a bagófüst uncsi. Szóval ha megszeretnél ismizni engem, akkor írj egy üzcsit, vagy telcsin is elérsz. Mellettem nem lesz uncsi a napcsid, feltöltelek mókával, vidcsivel mint egy aksi! Csak dögcsi lányok keressenek, nem csipcsizem a sablonos embereket!!!
Ha belédszeretek simizni foglak, együtt tusizunk a fürcsiben, bekencsizem a hátad és babusgatlak is. Tünci lesz!!

Repesve várom a leveleket!!!!!!!!!!!!!!!!!
(bocs; a levcsiket!)

2011.12.30. 19:19

Tüskék a hatalom körme alá

Készül a Cabaret a Centrál Színházban

Cabaret: Újratöltve