Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2012. február 28., kedd
Nincsen rózsa tövis nélkül
Máté Péter: Azért vannak a jó barátok :(
Le vagyok maradva a naplóírással. Az élet megint meglódult körülöttem, én meg nem győzöm utolérni a történéseket.
Kezdjük azzal, hogy nemcsak, hogy megbékéltünk, de most közelebb érezlek magamhoz, mint annak előtte. És ez nagyon jó érzés.
Mellesleg figyelve a Társaság direkt és indirekt reakcióit, hát, ezt a kapcsolatot még a mai napig sem nézi jó szemmel a Kisérdemű. Ki-ki habitusa szerint, ...de rettenetesek. Egyre inkább osztom az álláspontodat velük kapcsolatban. Meg is ígértem, méghozzá minden külön kérés és észrevétel nélkül, hogy nem lesz ennek a posztnak a témája a jövőben a kettőnk kapcsolata. Ez az utolsó bejegyzés, ami halványan kapcsolódik még ehhez, és ezt is csak azért írom, hogy hátha el tudják helyezni a kettőnk közötti történéseket valahol a téridőben. ...bár, ha eddig sem sikerült, akkor nem sok mindent várhatok tőlük, valóban.
Mindenesetre ha az ember csalatkozik a barátaiban, az mindig szomorú tapasztalat. És Vaskakasban én már nem először csalódtam.
Ő volt, aki meggyanúsított azzal, hogy biztos a nem létező pénzedre pályázok. Ő az, aki a mai napig azt képzeli, hogy ebben a kapcsolatban nincs több erő, mint hogy valahogy kihúzzuk nyár elejéig. És ő az, aki mindenáron össze akar Téged hozni Csinikével.
...beletörődhetne már, hogy ha (ne adj Isten) mi szakítanánk, ő akkor sem lenne befutó. Mert nem csak a felfogásával van baj, de egyre inkább látnom kell, hogy a jellemével is. Nincs tisztában a "barátság" szó jelentésével sem. Az ilyen ember pedig nem alkalmas tisztességes párkapcsolatra sem.
...amúgy Csernus dokinak a nehézségeket illetően nem mondom, hogy nincs igaza. A nehézségek viszont arra valók, hogy leküzdjék őket. Amúgy is, mint tudjuk, ő még életében sosem mondott semmiről és senkiről pozitívat. Talán ez is megérne egy pszichoanalízist, hogy miért nem sikerült még neki egyszer sem a pozitív gondolkodás... :))
Még valamit.
Nem tudom, kinek, milyen élettapasztalatra sikerült idáig szert tennie. Én a magam részéről azt tapasztaltam, hogy ahol komoly érzelmi töltés volt a felek között, ott mindig adódtak konfliktusok is. Mint a nóta mondja: Nincsen rózsa tövis nélkül...
Bokor János: Nincsen rózsa tövis nélkül
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.