Hogy miért vihar és napsütés? ...mert az élet már csak ilyen. Viharok jönnek-mennek. Aztán elcsitul az orkán, és kisüt a várva-várt nap. Olyankor az ember felsóhajtva hátradől, behunyja a szemét. Végre - ha rövid időre is - de érzi a napfény ízét...
2012. február 19., vasárnap
Happy Birthday
Egy dolgot biztosan tudok: a tegnap estének számomra két emlékezetes, pozitív momentuma volt. Az egyik, amikor a kedves kis beszélgetőtársnőm, sugárzó mosollyal az arcán azt mondta Rólad: "Nagyon jó ember!" és én boldogan rábólintottam: "Tudom."
A másik ilyen momentum a tánc volt. Utoljára még András születése előtt táncoltam nyilvános helyen, ennek 17 éve. Mondjuk ez meg is látszik. (Igen, be voltam csípve... ne macerálj már na...:D )
...De akkor is, önmagában a tudat, hogy a kedvemért, ...már ez is nagyon jó volt. Köszönöm.
A többi? Aki traktorbelsőben élt évekig, annak fura volt az egész. Mindenesetre ügyvéd kolléganőm, Andi már pénteken mondta, hogy úgy állok ehhez a bulihoz, mint nyuszika a porszívóhoz. Figyelmeztetett, hogy ebből az alapállásból jó nem sülhet ki. Tehát inkább próbáljak lazítani.
...szó, mi szó, eléggé éreztem, főleg az elején, hogy francnak se kell ez a porszívó... Hiába, sok volt a zavaró tényező számomra. Tehát jöjj, Mr. Alkohol...
...eleinte Neked se jött le, hogy nekem ez az egész nem egyszerű, aztán kissé megharagudtál. Ám, mivel ennek végképp semmi értelme nem volt az adott szituációban, elkezdtél azon tűnődni, hogyan tedd a számomra elviselhetővé az estét. ...végül sikerült, egész jó lett a kedvem a végére.
...mikor otthon hozzátetted, hogy néha felbosszantalak, de mégis szeretsz, akkor azért örömmel konstatáltam, hogy ezt éreztem az éjszaka folyamán. Ha nem szeretnél, nem érdekelt volna, hogy jól érzem-e magam, vagy végigszenvedem az estét.
...Másrészt viszont nem értek néhány dolgot... de lehet, hogy ezeket sosem fogom megérteni. Lehet, hogy nem is kellene ezzel foglalkoznom. Csak kicsit bosszant.
...Lehetnél önérzetesebb. Nem csak velem. ( Ó, velem szemben ebben nincs hiány...:D ) Olyan ez, mint amikor lehordtalak, hogy nem menekülni kell, hanem visszaadni a kölcsönt. Emlékszel? Az első telefonbeszélgetésünkre gondolok. :)
Hát itt is valami hasonlóról van szó, azt hiszem.
...Sarkadra kellene állnod. Vagy mi.
Szulák Andrea: Ó, Mr. Alkohol
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.