(Be)látástalanul...

- Viszontlátásra! - mondtam a kávéautomatának, aki halvány biccentéssel vette tudomásul, hogy meg vagyok elégedve a kiszolgálással.
Aznap még párszor félrebeszéltem, egy ízben pedig kiesett a kezemből a pénztárca. (Nincsenek véletlenek...) Szerencsére nem hullott ki belőle minden kacat, amivel pénz híján teletömöm, de így is eléggé ciki volt.
Nem tudtam és még most sem tudok napirendre térni a hallottakon. Ráadásul azóta csak tovább romlott a pozícióm, már ami az anyagiakat és az idegrendszert illeti.
Aznap reggel voltunk szegény kis anyámmal a szemészeten. Millióan voltak, sokat kellett várni. (Igen. Ez a TB kassza, amiről beszélgetek, de nem ez a legrosszabb az egészben. Tulajdonképp az is smafu, hogy a most közzéteendő beszélgetés másik öt beteg előtt zajlott. A mai világban ez már igazán nem téma... mit nekünk magánügy, vagy orvosi pénzszerzési szemérem, meg különben is, ember, ember, darab, darab.
Mint kiderült, Anyu a felét sem hallotta annak a bizonyos beszélgetésnek. Talán jobb is. (Igen, már süket is szegényem. 81 éves...)
Az úgy volt, hogy miután megvizsgálta őt a főorvos asszony, kiszóltak értem a váróba. Ez nem ért váratlanul, nagyjából sejtettem, hogy így lesz, hiszen nem kis probléma előtt állunk.
- Az édesanyjának nem csak szürke hályogja van, de makula-degeneráció is van mindkét szemében. Látja? - tett elém valami izé leletet.
- Tavaly vizsgáltuk, azóta sokat romlott az állapota. Ha így megy tovább, az édesanyja egy év múlva teljesen megvakul.
A szürke hályog műthető, de a makula-degeneráció nem visszafordítható, csak lassítható folyamat. A lassításra injekcióban adunk gyógyszert. Kétféle lehetőség van: az egyik, hogy a Magyarországon beadható szerből adunk injekciót, aminek ampullája 300 ezer, TB által nem (!!!) támogatott. Ebből minimum 3 db kell, de nem biztos, hogy annyi elég, lehet, hogy 15-re lesz szükség a folyamat megállításához.
A másik gyógyszer ára ennek a töredéke, de Magyarországon nem beadható. Romániában ezt használják, a hatóanyaga, hatásmechanizmusa nagyjából egyező a Magyarországon forgalmazottal. Én nagyon szívesen beszerzem. De hivatalosan nem alkalmazható. Én szívesen segítek az édesanyján, de tudni kell, hogy ennek is vannak bizonyos kockázatai. Nem több, mint a magyarországi gyógyszernek, de ha valami komplikáció lép fel, ezért a felelősséget nem vállalom, én jó szándékból szeretnék segíteni... ugye, érti?
Értettem... csak bólintottam.
- Tudja, ha biztosan tudnám, hogy a Magyarországon alkalmazott szerből 3 ampulla meggyógyítja az anyukáját, akkor azt mondanám, hogy fogjon össze a család és adják össze a rá valót. (Jó vicc. Kivel fogjak össze? Fogjam meg a bal kezem, hogy ne sírjon a jobb? 3 ampulla egy milla???)
- Egyébként pedig Románia sokkal szegényebb ország, mint Magyarország, mégis előteremtenek ott is 100 ezer forintot egy szürke hályog-műtétre, ha nagyon muszáj.
- Hát igen, mégiscsak az ember szeme világáról van szó - mondtam bizonytalanul, mert lövésem sem volt, hogy honnan kéne nekem jelen anyagi helyzetemben akár csak ezt a bizonyos százezret is előteremtenem, de azért értettem, hogy ez most erről szól. Konkrét díjszabást hallottam, nem ám akármit.
- Akkor március 28-án megműtöm az anyukáját. Úgy készüljenek, hogy 2 napot kell kórházban lenni, mert ez nagy műtétnek számít. Kiveszem az üvegtestet, kicserélem a lencsét és egyúttal be is adom az első injekciót közvetlenül a makula mellé.
...már kívül voltunk az ajtón, mikor eljutottam a berzenkedés stádiumába.
Mert ugye:
- Az anyám 40 évig fizetett SZTK-t (ha valaki, hát ő az utolsó vasig mindig mindent megfizetett a mohó állambácsinak), és ez elvileg egy SZTK finanszírozott ellátás. Elvileg.
- Tudjuk, hogy ma az SZTK finanszírozott ellátás milyen. Ott már csak azért se törődnek a betegekkel, hogy előbb-utóbb rákényszerüljenek a magánszektorra. Vagy legalább a fent hallott "vegyes" rendszerre... gyönyörű. Még a vieviel kostet is meg van határozva. De nem kért egy vasat se főorvos asszony... Csak mihez tartás végett beszéltünk Romániáról. ...mint egy tőzsdeügynök az új palimadárral. Csak az a különbség, hogy a tőzsdeügynök legfeljebb az ügyfél pénzét fekteti be (vagy ki...). Itt viszont az anyám maradék szeme világa a tét. Meg a nem létező családommal történő összefogás.
...amúgy mástól is hallottam már, hogy a szürke hályog-műtét közmegegyezésen alapuló ára 70 ezer, ehhez jön még nyilvánvalóan a csodaszer a maga 30 ezrével, és már meg is érkeztünk Romániába...
- Hogy a doktornő ezért az összegért ki sem tért a saját maga által is "nagyműtét"-nek aposztrofált beavatkozással kapcsolatosan a további rizikófaktorokra (magas és ingadozó vérnyomás, szívelégtelenség, allergiák), ez a szakmai minősítésen túl az emberihez is ad némi adalékot, azt hiszem. De hiszen, ugyebár, darab, darab...
Azóta tájékozódtam a magánklinikán elérhető díjszabásról, ki van ez az egész találva, ott 230 egy ilyen beavatkozás.
Azóta filózok.
Túl azon hogy tökön bököm magam az egésztől (avagy fizessen ezeknek SZTK-t a rosseb... na jó, szelídítek rajta, volt okom a múltkori bejegyzésemben a társadalombiztosítás biztosítás jellegéért és a szabad szolgáltatóválasztásért felszólalni... itt élek 41 éve...), hajlok rá, hogy inkább legyen anyám két hónappal később megműtve. De egy magánklinikán. Ahol embernek néznek a (dupla annyi...) pénzemért. Addig meg megpróbáljuk összespórolni a rávalót.
...vagy essünk túl a dolgon ebben a kombinált rendszerben? Ti mit tennétek? ...az a helyzet, hogy nem igazán van bizalmam... megértetek?

Ja egyébként akármelyik megoldást választjuk, az mindenképp azzal jár együtt, hogy jó darabig még nem lesz szükségem az autóm forgalmi engedélyére. Hogy megírtam! ...mindig oka van, ha egy tárgy bújócskát játszik velem... :(

Szép ország ez a Magyarország, hiába.