Mike Oldfield: Moonlight shadow
(A mai holdfogyatkozás apropóján)
2015. szeptember 27., vasárnap
Anyusom
...és ezt a piszok jó képet nem hagyja magáról feltenni fészbukkra! Azért is megosztom valahol. Ez a vagány csaj az én Anyusom. :))
(Tekergünk ezerrel. Tökkjó. :))
2015. szeptember 21., hétfő
Bevándorlók bére
...csak halál lehet - kornyikálta Mosolyalbum barátaival, néhány kedélyesen elfogyasztott sör után, a budapesti éjszakában. A jelenet teljesen szürreális volt: itt van ez a nagyon helyes, konkrétan fél (negyed, a családi legendárium szerint a nagypapa járta hegedűvel a zalai dombokat) cigány srác, akire bármelyik, nemzeti érzelmektől túlfűtött fajtámbeli bármikor rásütné a "büdös cigány" jelzőt, némi bátorító után simán visszaküldve őt Indiába - és ezt a vérjobbos rossz zenét nyekeregteti a kazettás magnóból, átszellemült arccal nótázva rá. Magamban mulattam a helyzet teljes értelmetlenségén, és a fejben uralkodó totális zűrzavaron - de ennek ellenére szerettem őt, mert én, rohadt liberális, mindig az embert nézem, sosem a fajtát. (Tudjuk, emiatt lassan hivatalból üldözendő leszek ebben az országban. Még talán a fiam is. A nyolcadvérével meg a 145 IQjával. Ő lett a legokosabb gyerekem. Okosabb, mint a "fajtiszta" fehérek.) Erről a rossz szokásomról azóta sem bírtam leszokni, pedig sok víz lefolyt azóta a Dunán, és lám, eljöttek a megénekelt bevándorlók is. Végül is, minden viszonylagos, a magyarok ezer éve foglalták el a Kárpát-medencét, sőt, Mosolyalbum ősei is több száz éve itt élnek, tehát ebben az összefüggésben itt már ő is őslakosnak számít, hiszen az elbirtoklás a PTK szerint is jogalap a vagyonszerzésre...
1989-et írtunk akkor. Békés, langyos, nyári este volt. Fiatal voltam és szerelmes. A migrációs probléma fel sem merült még gondolatban sem. A dalszöveg a maga teljes értelmetlensége miatt még számomra is elviselhetőnek tűnt. Biztonságban éreztük magunkat.
Biztonságban.
Tudjátok, ez az az érzés, ami most nincs. De nem elsősorban a bevándorlók miatt...
Ültünk a Gellérthegyen és vitatkoztunk. Mosolyalbum várta a rendszerváltást, akarta, remélte. Én meg nem értettem, hogy miben reménykedik: ő a melós réteghez tartozott, és tanulmányaimból tudtam, hogy a kapitalizmusban az ember és ember közti távolság jóval nagyobb. És nem a melósok javára... Nekem kevesebb félni valóm van - ez is átfutott a fejemben. Tudtam, hogy én nem a "legaljához" fogok tartozni az új rendszernek sem. Igen, fenntartásaim ellenére ujjongtam, mikor ledőlt a kerítés. Örültem, hogy Uwe végre nem Magyarországon át motorozik el az NDK-ból az NSZK-ba a rokonaihoz. Ujjongtam még annak ellenére is, hogy tudtam, hogy a kapitalizmus sok tekintetben fejletlenebb társadalmi berendezkedés, mint amit mi a vasfüggöny másik oldalán építgettünk. A javak elosztását tekintve mindenképpen. De azt gondoltam (azt gondolta egy egész nemzedék), hogy cserébe megkapjuk a Szabadságot. Hogy szabadon gondolkodhatunk, jöhetünk-mehetünk és szervezhetjük az életünket. Hogy nem kell soha többé félnünk. Hogy az emberek testvérek. Hogy a kapitalizmusnak az egyetlen pozitívuma - a liberalizmus. A maga legpozitívabb értelmében... ha még akad egyáltalán ebben a sötétségbe süllyedt országban, aki nem szitokszónak érti, az tudja, miről beszélek.
Bikini: Ne ébressz fel
(1. Mondd, hogy szebb vagy, mint aki voltál,
Mondd, hogy jobb vagy, mint aki volt,
Mondd, hogy nem fog rajtad az átok,
Mondd, hogy rajtad semmi se fog!
2. Mondd, hogy nem leszek már soha éhes,
Soha semmi se lesz olyan édes,
Amitől elkárhozhatok,
Mert olyan kívánatos.
R. ||: Óóó, ne ébressz fel! :||
3. Mondd, hogy jó lesz majd itt élni,
Megszületni és itt halni meg,
És hogy nem kell majd hősnek lenni,
Apa légy és férfigyerek.
4. Mondd, hogy testvéred a fél világ,
Csupa félvilági nő,
Csupa félvilági férfi,
És a fél világ felkelő...)
Igen, mi ezt az életérzést akartuk, ezért volt a széleskörű, kerítésdöntő konszenzus, elviselve inkább néhány elemi hazugságot (pl. az 56-os felkelés körüli gyalázatos tényferdítéseket...), csak azért, hogy végre megvalósuljon A MUNKAERŐ ÉS TŐKE SZABAD ÁRAMLÁSA, a gondolat- és véleményszabadság. És, hogy jó legyen itt élni, megszületni és itt halni meg, ne kelljen hősnek lenni... stb., stb., lásd fent, nem listázom újra a vágyainkat.)
Minket átvertek. Átb.sztak, mint sz@rt a palánkon.
Ez az Orbánviktor, ez akkor a mi vezérünk volt. Szabadságról szónokolt. Kerítést döntött. Liberálisan lobogott.
És most?
Azzal kezdte, hogy hátba támadta azt a népcsoportot, akik őt a hatalomhoz juttatták. Igen, a liberálisokról beszélek. Sőt, most kikiáltotta népellenségnek őket "A liberálisok nem szeretik a magyarokat". ("Te nem szereted a magyarokat" - vágta a szemembe Mister X, mielőtt törölt volna az ismerősei közül... hatékonyan működik a Habony féle propaganda gépezet, még olyan emberek is kajálják, akik elvileg épp a jelenlegi kormány adó- és gazdaságpolitikája elől vándoroltak ki ebből a lavórból..)
Míg egyik kezével kilopja a szemünket, a másikkal a keresztény és konzervatív Európáról beszél és embercsoportokat uszít egymás ellen. Mert ennek a korlátolt, csökött agyú népnek (mit szeressek rajta? Morgó is megmondta: megértünk a kihalásra..) mindig kell valaki, akit aktuálisan utálhat. Hol a zsidókat, hol a cigányokat, hol a devizahiteleseket, hol a sokgyerekeseket, hol a gyermekteleneket, hol a liberálisokat - valakit itt mindig utálni kell, valamerre levezetést kell találni a nép nyomorából fakadó elégedetlenségnek. Nehogy egyszer őket találja meg.
Most éppen a bevándorlók lettek a közös ellenség. Ez jó, a belső ellenségekkel szemben megvan az a nagy előnye, hogy széles körű összefogással lehet gyűlölni őket. Minél erősebb pánikot keltünk a népben, annál jobban össze fog forrni az utálkozásban, és annál magasabbra emelkedhet a Dicső Vezér a Megdicsőülés Útján. Néhol már nem csupán, mint kis hazánk, hanem mint egész Európa megmentője szerepel, biztos kiskorában fejbe nyomták valami történelemkönyvvel, és ezért most azt hiszi, hogy ő IV. Béla és Európát kell védenie a tatároktól. (Kár, hogy a lánya nem vonult kolostorba, akkor nem kellett volna kis hazánk településeinek annyi pénzt fizetnie a közvilágítás karbantartására, hogy egy aprócska momentumról megemlékezzünk az elmúlt évekből.) És vannak olyan honfitársaink, ezresével, akik ezt bekajálják. Szánalom.
Pedig Magyarország pörsenés a világ valagán, ha, teszem fel, itt mindenki fegyverbe áll és nekigyürkőzik a migránsok aprításának, akkor is rövid úton seggbe leszünk kólintva valami sokkal népesebb és barnább bőrű csoportosulás által, hogy mást ne mondjak. Sőt, akkor leszünk igazán célpontjai az elégedetlenségüknek. Ráadásul jogosan.
Tehát elszigetelt partizán akciónk több mint értelmetlen: egyenesen önpusztító lenne. Remélem, ezt felfogják. Bár, nem biztos. Illetve, sosem lehet tudni, mennyit ér meg a népszerűség. De azt tudom: biztonsági szempontból jobb lenne ebben az egészben minél kisebb szerepet játszani, nem kellene előadni a Migráns Ellenes Hazafias Népfrontot, mert erre nagyon rá is fázhatunk. Hiába hangzik annyira jól a Keleti Végek Őrzője cím, az mindig, rohadt sokba került ennek az országnak. Én simán hagynám, hogy átmenjenek rajtunk, természetesen nem szabadon kószálva, hanem ellenőrzött módon. Aki ide kéri a menedékjogát (ha egyáltalán akad olyan botor), azt alaposan leellenőrizném, a többieket pedig gyors regisztráció után minél gyorsabban tovább bocsátanám. Azzal, hogy normális kvóta szerint visszaveszünk valahány %-ot, ha a célországok megteltek.
Persze, ehhez összehangolt cselekvésre volna szükség. Pánikolás és gyűlölködés helyett.
De mi inkább pánikolunk és gyűlölködünk, gondolkodás helyett.
Nézzük, mik a kedvenc pánikjaink.
1./ Az indiánok is kedvesen fogadták a fajtánkbelieket, ki is haltak azóta.
(Na igen, erre vagyunk annyira büszkék, mi? Félünk, hogy a karmikus büntetés utolér? Tele a gatya rendesen, mi? Az őseink is mennyi gonoszságot tettek azzal a lóhátról hátra felé nyilazással, igaz-e?)
Nem kell ahhoz öngyilkos merénylő, hogy a fehér ember kihaljon. Előbb, vagy utóbb ez szükségszerűen be fog következni a dolgok jelenlegi állása szerint. És nem a muzulmánok miatt. Ezt a csatát a Nagy Fehér Ember már régen elvesztette. Még egy puskalövés sem dörrent. A muzulmánok, négerek stb. k.vára nem tehetnek róla, hogy a fehér ember, a jólétét féltve, nem csinál gyerekeket! A természet a kiegyenlítődésre törekszik: ahol túl nagy a népsűrűség, onnan elköltöznek az emberek oda, ahol egyre alacsonyabb. Ez nem a kormányok által mesterségesen gerjesztett folyamat, ahogyan egy rossz jobboldali videó állítja - ez természetes jelenség. Mi, magyarok, néhány évtized múlva már csak hatmillióan leszünk. Tíz helyett. Az négymillió üres helyet jelent, puskalövés nélkül. Voltunk Agárdon, a szabad strandon - alig volt gyerek. Nyáron. A strandon. Ennyit erről a pontról.
2./ Az ISIS be akarja kebelezni kis hazánkat, rajta vagyunk a térképükön.
Tegyük fel, hogy ez igaz. (Simán lehet. Sajnos.) Valószínűleg igaz, hogy az ISIS-nek kapóra jött ez a menekültáradat, sőt, lehet, hogy még azok az információk is helyt állóak, hogy ők gerjesztették indirekt módon, annak érdekében, hogy terroristákat küldjenek szét Európába a migráns tömegek közé vegyülve. Ezt a gyanút támasztja alá az a felvétel is, amelyet én borzasztóbbnak láttam még a halott gyermekek képeinél is (és amelyet hiába keresek azóta is).
A kép a török-szír határra emelt kerítést mutatja, a szíriai oldalról menekülők próbálnak kétségbeesetten átjutni a kerítésen, a törökök (a befogadó ország...) vízágyúzzák őket, a hátuk mögött pedig, lábhoz tett puskával, sötéten vigyorogva állnak az ISIS katonák...
Én ezt a képet látva jöttem rá, hogy mennyire reménytelen ezeknek az embereknek a sorsa: hogy nincs egy talpalatnyi hely, ahol biztonságban lennének. Hogy akiknek segíteniük kellene rajtuk, azok is ellenük fordulnak. Hogy előttük-mögöttük csak ellenség terem.
Szégyellem, hogy a magyarok is vízágyúval fogadják szerencsétleneket. Igen, szégyellem a fajtám viselkedését. Az éles lőszerről nem is beszélve.
Még akkor is, ha a képen látható ISIS katonákról lesírt, hogy kedvükre való, amit látnak.
Simán el tudom képzelni, hogy a menekültek között ők is beszivárognak.
De a menekültek többsége nem terrorista, hanem áldozat. Méghozzá egy nagyon kegyetlen háború áldozata.
Egy normális világban az elsődleges feladat a migránsok szűrése lenne nemzetbiztonsági és egyéb kockázatok tekintetében. Nem a teljes elutasítás és gyűlölködés, és nem is a szabadjára engedés térkép nélkül egy idegen országban, hogy csináljanak amit akarnak... Hogy Magyarország ehhez kevés, az érthető. De hogy egész Európa ezt nem bírja véghez vinni... Szánalmas.
3./ Hőbörgések.
Hát persze, hogy vannak. Ha valaki éveket lenyomott a különböző milíciák elől bujkálva, aztán a törökök fent bemutatott "szíves" vendégszeretetét élvezve, majd életét kockáztatva átjutott Európába, gyalogolt-buszozott-vonatozott 50 napot - annak nincs türelme. Neked se lenne már, ennyi megpróbáltatás után, mikor azt hiszed, célegyenesben vagy, de itt sem kapsz mást, csak ellenségeskedést. Ja, és: a terrorista nem hőbörög. Az túl egyszerű lenne. Nem fog kerítést ostromolni, hogyne, hogy lebukjon a küldetése teljesítése előtt. Legyen eszetek. Legalább egy kicsi.
Hőbörögni azok a fiatal fiúk hőbörögnek, akik a világon mindenhol a legbalhésabbak, és akik már nagyon szeretnének egy kicsi jót. Esetleg néhány hozzájuk csapódott csavargó. Persze, egy esetleges valódi belső felkelés esetén ők azok, akiket fel lehet tüzelni, mint nálunk a foci ultrákat a Planetáriumra... fuj. De a gyújtópontok kiszűrésével a probléma kezelhető.
6./ Itt a terrorista, hol a terrorista?
Ez egy tréfás népi játék, avagy: azon a bizonyos térképen célpont vagyunk, de a migrációnak mi nem célpontjai vagyunk, csak átmegy rajtunk a nép (a fentiek alapján a terrorista is). Akkor most hogy is van ez? Itt egy súlyos helyrajzi tévedést érzek kibontakozni. Ha nincsenek is nálunk, nem is ide készültek, hogy tudnának itt terrorizálni? Ha ezt valaki megfejtené, adnék neki nóbelcsontot. Esküszöm.
7./ Összeesküvés-elméletek.
Ebben a kategóriában két népszerű verziót is szeretnék ismertetni.
Az első, az teljes csőd, én "agyhalál"-nak nevezném, látszik, hogy jobb szélről erősen korlátolt elmék szüleménye, akkora benne az önmagában ellentmondás.
Valahogy így szól: "Erről is a zsidók tehetnek!"
Ettől leesett az állam.
Tételezzük fel, hogy igaz a másik, népszerű szélső jobboldali állítás, mely szerint Budapest Európa Tel Avivja. A második fővárosuk. (Lehet arra hivatkozni, hogy Magyarországon csak tízezer állampolgár vallotta magát zsidónak. Én itt azokról beszélek, akik nem magyar állampolgárok, de itt töltik idejük nagyobb részét, innen mentik ki szorgalmasan jövedelmeiket - igen, ők számosan vannak és befolyásos emberek, ezt én pontosan tudom). Tehát, tételezzük fel, hogy igaz, hogy szeretik Budapestet.
A mohamedánokat meg nem.
"Te, haver, figyelj!"
Ha neked lenne egy házad, amit szeretsz, beköltöztetnéd bele az ellenségedet? Dehogy költöztetnéd. Sőt, kizavarnád. Vizet öntenél a nyakába...
Na? Dereng már valami? Á, ti magyarok vagytok...
A másik összeesküvés-elmélet szintén elég bizarr.
Valahogy úgy szól, hogy azért nincsenek még békefenntartók Szíriában, mert Amerika és az ISIS titkos paktumot kötöttek, azért olcsó az olaj mostanában, mert tőlük kapják jutányosan.
"Anyósom az tuggya. A mama, az tuggya."
Na igen.
Kezdjük ott, hogy Amerikát nem kell félteni. Van olaja dosztig.
A mostani alacsony olajár inkább arról szól, hogy az oroszokat akarják kellemetlen helyzetbe hozni... szerintem. De lehet, hogy még csak azt se, egyszerűen tényleg sok van. (Ó, dehogynem!)
Ezzel együtt, az még mindig furcsa és meglehetősen rossz szájízt okoz nekem, hogy nincsenek Szíriában nemzetközi békefenntartók. Hogy a terroristák még mindig szabadon öldökölhetnek.
Furcsa, nagyon furcsa. És igenis, szégyenletes.
8./ Világvége életérzés
A kulturális és vallási szokások gyökeres megváltozásának lehetősége okozta világvége-életérzés alól nem tudtam kivonni magamat teljesen. Nem szeretnék csadorban járni és egy nap ötször szőnyegre esni. De aztán elgondolkodtam: ez a világ már most sem olyan, mint amibe beleszülettem. De nem is olyan, amilyet elképzeltem a huszonöt évvel ezelőtti tudásommal. Az európai határok az elmúlt években teljesen elmosódtak: ma már természetes, hogy a Belvárosban több az idegen ajkú, mint a magyar, és az is, hogy ha a volt osztálytársaimat keresem, a legtöbbjüknek külföldi elérhetősége van. A mobiltelefon, az internet, a nyitott határok - ezek a legfőbb változások az elmúlt két évtizedből (meg a sok műkaja, de azt nem nevezném pozitívnak).
Honnan tudjuk, hogy együtt, közösen, hogyan fogunk változni az elkövetkező húsz évben?
A mórokra gondoltam.
Eredetileg ők is arabok voltak.
Csodálatos épületeket hagytak maguk után. Nagyban hozzájárultak a spanyol kultúra fejlődéséhez.
Én valami ilyesmiben reménykedek.
És abban, hogy végre béke lesz abban a szerencsétlen, gyönyörű országban.
1989-et írtunk akkor. Békés, langyos, nyári este volt. Fiatal voltam és szerelmes. A migrációs probléma fel sem merült még gondolatban sem. A dalszöveg a maga teljes értelmetlensége miatt még számomra is elviselhetőnek tűnt. Biztonságban éreztük magunkat.
Biztonságban.
Tudjátok, ez az az érzés, ami most nincs. De nem elsősorban a bevándorlók miatt...
Ültünk a Gellérthegyen és vitatkoztunk. Mosolyalbum várta a rendszerváltást, akarta, remélte. Én meg nem értettem, hogy miben reménykedik: ő a melós réteghez tartozott, és tanulmányaimból tudtam, hogy a kapitalizmusban az ember és ember közti távolság jóval nagyobb. És nem a melósok javára... Nekem kevesebb félni valóm van - ez is átfutott a fejemben. Tudtam, hogy én nem a "legaljához" fogok tartozni az új rendszernek sem. Igen, fenntartásaim ellenére ujjongtam, mikor ledőlt a kerítés. Örültem, hogy Uwe végre nem Magyarországon át motorozik el az NDK-ból az NSZK-ba a rokonaihoz. Ujjongtam még annak ellenére is, hogy tudtam, hogy a kapitalizmus sok tekintetben fejletlenebb társadalmi berendezkedés, mint amit mi a vasfüggöny másik oldalán építgettünk. A javak elosztását tekintve mindenképpen. De azt gondoltam (azt gondolta egy egész nemzedék), hogy cserébe megkapjuk a Szabadságot. Hogy szabadon gondolkodhatunk, jöhetünk-mehetünk és szervezhetjük az életünket. Hogy nem kell soha többé félnünk. Hogy az emberek testvérek. Hogy a kapitalizmusnak az egyetlen pozitívuma - a liberalizmus. A maga legpozitívabb értelmében... ha még akad egyáltalán ebben a sötétségbe süllyedt országban, aki nem szitokszónak érti, az tudja, miről beszélek.
Bikini: Ne ébressz fel
(1. Mondd, hogy szebb vagy, mint aki voltál,
Mondd, hogy jobb vagy, mint aki volt,
Mondd, hogy nem fog rajtad az átok,
Mondd, hogy rajtad semmi se fog!
2. Mondd, hogy nem leszek már soha éhes,
Soha semmi se lesz olyan édes,
Amitől elkárhozhatok,
Mert olyan kívánatos.
R. ||: Óóó, ne ébressz fel! :||
3. Mondd, hogy jó lesz majd itt élni,
Megszületni és itt halni meg,
És hogy nem kell majd hősnek lenni,
Apa légy és férfigyerek.
4. Mondd, hogy testvéred a fél világ,
Csupa félvilági nő,
Csupa félvilági férfi,
És a fél világ felkelő...)
Igen, mi ezt az életérzést akartuk, ezért volt a széleskörű, kerítésdöntő konszenzus, elviselve inkább néhány elemi hazugságot (pl. az 56-os felkelés körüli gyalázatos tényferdítéseket...), csak azért, hogy végre megvalósuljon A MUNKAERŐ ÉS TŐKE SZABAD ÁRAMLÁSA, a gondolat- és véleményszabadság. És, hogy jó legyen itt élni, megszületni és itt halni meg, ne kelljen hősnek lenni... stb., stb., lásd fent, nem listázom újra a vágyainkat.)
Minket átvertek. Átb.sztak, mint sz@rt a palánkon.
Ez az Orbánviktor, ez akkor a mi vezérünk volt. Szabadságról szónokolt. Kerítést döntött. Liberálisan lobogott.
És most?
Azzal kezdte, hogy hátba támadta azt a népcsoportot, akik őt a hatalomhoz juttatták. Igen, a liberálisokról beszélek. Sőt, most kikiáltotta népellenségnek őket "A liberálisok nem szeretik a magyarokat". ("Te nem szereted a magyarokat" - vágta a szemembe Mister X, mielőtt törölt volna az ismerősei közül... hatékonyan működik a Habony féle propaganda gépezet, még olyan emberek is kajálják, akik elvileg épp a jelenlegi kormány adó- és gazdaságpolitikája elől vándoroltak ki ebből a lavórból..)
Míg egyik kezével kilopja a szemünket, a másikkal a keresztény és konzervatív Európáról beszél és embercsoportokat uszít egymás ellen. Mert ennek a korlátolt, csökött agyú népnek (mit szeressek rajta? Morgó is megmondta: megértünk a kihalásra..) mindig kell valaki, akit aktuálisan utálhat. Hol a zsidókat, hol a cigányokat, hol a devizahiteleseket, hol a sokgyerekeseket, hol a gyermekteleneket, hol a liberálisokat - valakit itt mindig utálni kell, valamerre levezetést kell találni a nép nyomorából fakadó elégedetlenségnek. Nehogy egyszer őket találja meg.
Most éppen a bevándorlók lettek a közös ellenség. Ez jó, a belső ellenségekkel szemben megvan az a nagy előnye, hogy széles körű összefogással lehet gyűlölni őket. Minél erősebb pánikot keltünk a népben, annál jobban össze fog forrni az utálkozásban, és annál magasabbra emelkedhet a Dicső Vezér a Megdicsőülés Útján. Néhol már nem csupán, mint kis hazánk, hanem mint egész Európa megmentője szerepel, biztos kiskorában fejbe nyomták valami történelemkönyvvel, és ezért most azt hiszi, hogy ő IV. Béla és Európát kell védenie a tatároktól. (Kár, hogy a lánya nem vonult kolostorba, akkor nem kellett volna kis hazánk településeinek annyi pénzt fizetnie a közvilágítás karbantartására, hogy egy aprócska momentumról megemlékezzünk az elmúlt évekből.) És vannak olyan honfitársaink, ezresével, akik ezt bekajálják. Szánalom.
Pedig Magyarország pörsenés a világ valagán, ha, teszem fel, itt mindenki fegyverbe áll és nekigyürkőzik a migránsok aprításának, akkor is rövid úton seggbe leszünk kólintva valami sokkal népesebb és barnább bőrű csoportosulás által, hogy mást ne mondjak. Sőt, akkor leszünk igazán célpontjai az elégedetlenségüknek. Ráadásul jogosan.
Tehát elszigetelt partizán akciónk több mint értelmetlen: egyenesen önpusztító lenne. Remélem, ezt felfogják. Bár, nem biztos. Illetve, sosem lehet tudni, mennyit ér meg a népszerűség. De azt tudom: biztonsági szempontból jobb lenne ebben az egészben minél kisebb szerepet játszani, nem kellene előadni a Migráns Ellenes Hazafias Népfrontot, mert erre nagyon rá is fázhatunk. Hiába hangzik annyira jól a Keleti Végek Őrzője cím, az mindig, rohadt sokba került ennek az országnak. Én simán hagynám, hogy átmenjenek rajtunk, természetesen nem szabadon kószálva, hanem ellenőrzött módon. Aki ide kéri a menedékjogát (ha egyáltalán akad olyan botor), azt alaposan leellenőrizném, a többieket pedig gyors regisztráció után minél gyorsabban tovább bocsátanám. Azzal, hogy normális kvóta szerint visszaveszünk valahány %-ot, ha a célországok megteltek.
Persze, ehhez összehangolt cselekvésre volna szükség. Pánikolás és gyűlölködés helyett.
De mi inkább pánikolunk és gyűlölködünk, gondolkodás helyett.
Nézzük, mik a kedvenc pánikjaink.
1./ Az indiánok is kedvesen fogadták a fajtánkbelieket, ki is haltak azóta.
(Na igen, erre vagyunk annyira büszkék, mi? Félünk, hogy a karmikus büntetés utolér? Tele a gatya rendesen, mi? Az őseink is mennyi gonoszságot tettek azzal a lóhátról hátra felé nyilazással, igaz-e?)
Nem kell ahhoz öngyilkos merénylő, hogy a fehér ember kihaljon. Előbb, vagy utóbb ez szükségszerűen be fog következni a dolgok jelenlegi állása szerint. És nem a muzulmánok miatt. Ezt a csatát a Nagy Fehér Ember már régen elvesztette. Még egy puskalövés sem dörrent. A muzulmánok, négerek stb. k.vára nem tehetnek róla, hogy a fehér ember, a jólétét féltve, nem csinál gyerekeket! A természet a kiegyenlítődésre törekszik: ahol túl nagy a népsűrűség, onnan elköltöznek az emberek oda, ahol egyre alacsonyabb. Ez nem a kormányok által mesterségesen gerjesztett folyamat, ahogyan egy rossz jobboldali videó állítja - ez természetes jelenség. Mi, magyarok, néhány évtized múlva már csak hatmillióan leszünk. Tíz helyett. Az négymillió üres helyet jelent, puskalövés nélkül. Voltunk Agárdon, a szabad strandon - alig volt gyerek. Nyáron. A strandon. Ennyit erről a pontról.
2./ Az ISIS be akarja kebelezni kis hazánkat, rajta vagyunk a térképükön.
Tegyük fel, hogy ez igaz. (Simán lehet. Sajnos.) Valószínűleg igaz, hogy az ISIS-nek kapóra jött ez a menekültáradat, sőt, lehet, hogy még azok az információk is helyt állóak, hogy ők gerjesztették indirekt módon, annak érdekében, hogy terroristákat küldjenek szét Európába a migráns tömegek közé vegyülve. Ezt a gyanút támasztja alá az a felvétel is, amelyet én borzasztóbbnak láttam még a halott gyermekek képeinél is (és amelyet hiába keresek azóta is).
A kép a török-szír határra emelt kerítést mutatja, a szíriai oldalról menekülők próbálnak kétségbeesetten átjutni a kerítésen, a törökök (a befogadó ország...) vízágyúzzák őket, a hátuk mögött pedig, lábhoz tett puskával, sötéten vigyorogva állnak az ISIS katonák...
Én ezt a képet látva jöttem rá, hogy mennyire reménytelen ezeknek az embereknek a sorsa: hogy nincs egy talpalatnyi hely, ahol biztonságban lennének. Hogy akiknek segíteniük kellene rajtuk, azok is ellenük fordulnak. Hogy előttük-mögöttük csak ellenség terem.
Szégyellem, hogy a magyarok is vízágyúval fogadják szerencsétleneket. Igen, szégyellem a fajtám viselkedését. Az éles lőszerről nem is beszélve.
Még akkor is, ha a képen látható ISIS katonákról lesírt, hogy kedvükre való, amit látnak.
Simán el tudom képzelni, hogy a menekültek között ők is beszivárognak.
De a menekültek többsége nem terrorista, hanem áldozat. Méghozzá egy nagyon kegyetlen háború áldozata.
Egy normális világban az elsődleges feladat a migránsok szűrése lenne nemzetbiztonsági és egyéb kockázatok tekintetében. Nem a teljes elutasítás és gyűlölködés, és nem is a szabadjára engedés térkép nélkül egy idegen országban, hogy csináljanak amit akarnak... Hogy Magyarország ehhez kevés, az érthető. De hogy egész Európa ezt nem bírja véghez vinni... Szánalmas.
3./ Hőbörgések.
Hát persze, hogy vannak. Ha valaki éveket lenyomott a különböző milíciák elől bujkálva, aztán a törökök fent bemutatott "szíves" vendégszeretetét élvezve, majd életét kockáztatva átjutott Európába, gyalogolt-buszozott-vonatozott 50 napot - annak nincs türelme. Neked se lenne már, ennyi megpróbáltatás után, mikor azt hiszed, célegyenesben vagy, de itt sem kapsz mást, csak ellenségeskedést. Ja, és: a terrorista nem hőbörög. Az túl egyszerű lenne. Nem fog kerítést ostromolni, hogyne, hogy lebukjon a küldetése teljesítése előtt. Legyen eszetek. Legalább egy kicsi.
Hőbörögni azok a fiatal fiúk hőbörögnek, akik a világon mindenhol a legbalhésabbak, és akik már nagyon szeretnének egy kicsi jót. Esetleg néhány hozzájuk csapódott csavargó. Persze, egy esetleges valódi belső felkelés esetén ők azok, akiket fel lehet tüzelni, mint nálunk a foci ultrákat a Planetáriumra... fuj. De a gyújtópontok kiszűrésével a probléma kezelhető.
6./ Itt a terrorista, hol a terrorista?
Ez egy tréfás népi játék, avagy: azon a bizonyos térképen célpont vagyunk, de a migrációnak mi nem célpontjai vagyunk, csak átmegy rajtunk a nép (a fentiek alapján a terrorista is). Akkor most hogy is van ez? Itt egy súlyos helyrajzi tévedést érzek kibontakozni. Ha nincsenek is nálunk, nem is ide készültek, hogy tudnának itt terrorizálni? Ha ezt valaki megfejtené, adnék neki nóbelcsontot. Esküszöm.
7./ Összeesküvés-elméletek.
Ebben a kategóriában két népszerű verziót is szeretnék ismertetni.
Az első, az teljes csőd, én "agyhalál"-nak nevezném, látszik, hogy jobb szélről erősen korlátolt elmék szüleménye, akkora benne az önmagában ellentmondás.
Valahogy így szól: "Erről is a zsidók tehetnek!"
Ettől leesett az állam.
Tételezzük fel, hogy igaz a másik, népszerű szélső jobboldali állítás, mely szerint Budapest Európa Tel Avivja. A második fővárosuk. (Lehet arra hivatkozni, hogy Magyarországon csak tízezer állampolgár vallotta magát zsidónak. Én itt azokról beszélek, akik nem magyar állampolgárok, de itt töltik idejük nagyobb részét, innen mentik ki szorgalmasan jövedelmeiket - igen, ők számosan vannak és befolyásos emberek, ezt én pontosan tudom). Tehát, tételezzük fel, hogy igaz, hogy szeretik Budapestet.
A mohamedánokat meg nem.
"Te, haver, figyelj!"
Ha neked lenne egy házad, amit szeretsz, beköltöztetnéd bele az ellenségedet? Dehogy költöztetnéd. Sőt, kizavarnád. Vizet öntenél a nyakába...
Na? Dereng már valami? Á, ti magyarok vagytok...
A másik összeesküvés-elmélet szintén elég bizarr.
Valahogy úgy szól, hogy azért nincsenek még békefenntartók Szíriában, mert Amerika és az ISIS titkos paktumot kötöttek, azért olcsó az olaj mostanában, mert tőlük kapják jutányosan.
"Anyósom az tuggya. A mama, az tuggya."
Na igen.
Kezdjük ott, hogy Amerikát nem kell félteni. Van olaja dosztig.
A mostani alacsony olajár inkább arról szól, hogy az oroszokat akarják kellemetlen helyzetbe hozni... szerintem. De lehet, hogy még csak azt se, egyszerűen tényleg sok van. (Ó, dehogynem!)
Ezzel együtt, az még mindig furcsa és meglehetősen rossz szájízt okoz nekem, hogy nincsenek Szíriában nemzetközi békefenntartók. Hogy a terroristák még mindig szabadon öldökölhetnek.
Furcsa, nagyon furcsa. És igenis, szégyenletes.
8./ Világvége életérzés
A kulturális és vallási szokások gyökeres megváltozásának lehetősége okozta világvége-életérzés alól nem tudtam kivonni magamat teljesen. Nem szeretnék csadorban járni és egy nap ötször szőnyegre esni. De aztán elgondolkodtam: ez a világ már most sem olyan, mint amibe beleszülettem. De nem is olyan, amilyet elképzeltem a huszonöt évvel ezelőtti tudásommal. Az európai határok az elmúlt években teljesen elmosódtak: ma már természetes, hogy a Belvárosban több az idegen ajkú, mint a magyar, és az is, hogy ha a volt osztálytársaimat keresem, a legtöbbjüknek külföldi elérhetősége van. A mobiltelefon, az internet, a nyitott határok - ezek a legfőbb változások az elmúlt két évtizedből (meg a sok műkaja, de azt nem nevezném pozitívnak).
Honnan tudjuk, hogy együtt, közösen, hogyan fogunk változni az elkövetkező húsz évben?
A mórokra gondoltam.
Eredetileg ők is arabok voltak.
Csodálatos épületeket hagytak maguk után. Nagyban hozzájárultak a spanyol kultúra fejlődéséhez.
Én valami ilyesmiben reménykedek.
És abban, hogy végre béke lesz abban a szerencsétlen, gyönyörű országban.
(Alhambra, Spanyolország)
2015. szeptember 13., vasárnap
Búcsú egy régi baráttól
Már csak az emlékeimben él, aki fényképezőgépet adott a kezembe azzal, hogy jól megcikizett, amiért internetről leszedett képekkel kísértem a mondanivalómat. Aki a következő mondattal indított el engem a fényképezés irányába:
"Állhat két ember egymás mellett, és fényképezhetik ugyanazt, mégsem lesz egyforma a két kép.."
A Vándorlegény nincs többé köztünk. Immáron sokkal több a távolság, ami elválaszt minket, mint három határ. Onnan nincs visszaút...
És ez már örökre így marad.
Kormorán: Három határ
"Állhat két ember egymás mellett, és fényképezhetik ugyanazt, mégsem lesz egyforma a két kép.."
A Vándorlegény nincs többé köztünk. Immáron sokkal több a távolság, ami elválaszt minket, mint három határ. Onnan nincs visszaút...
És ez már örökre így marad.
Kormorán: Három határ
2015. szeptember 8., kedd
Ember, vagy magyar?
Azt mondta, hogy csalódott bennem, mert én nem vagyok magyar. Csak, mert nem akarom ezeket a szomorú szemű gyerekeket halomra ölve látni.
Hát, lehet, hogy én nem vagyok eléggé magyar (25% sváb, x% szláv vér meg még ki tudja mi minden vész az évszázadok homályába...), viszont eléggé ember vagyok.
Ő meg nem.
Hát, lehet, hogy én nem vagyok eléggé magyar (25% sváb, x% szláv vér meg még ki tudja mi minden vész az évszázadok homályába...), viszont eléggé ember vagyok.
Ő meg nem.
Fortélyos félelem
Igaz, hogy bajban ismerszik meg, ki az igaz ember. Mert a félelem kihozza mindenkiből, ami benne van: jót is, rosszat is.
Magyarország ezen a téren leszerepelt.
Azok az emberek, akik holmi vélt nemzeti érdekeket (melyek ráadásul nem is valósak) előbbre helyeznek, mint a humanizmus eszméje, azok nem értik az idők szavát, korlátoltak, gyávák, maradik és szívtelenek.
...és a Jobbikos riporternőt, a szír határsértő gyerekeket puskagolyóval és napalmmal "ártalmatlanná tenni" óhajtó honfitársainkkal, és a túl jó erőben lévő fociultrákkal együtt, nagyon szívesen elküldeném ajándékba az IÁ-nak.
Barom állatok.
És ezek magyarok.
Én szégyellem magam helyettük.
Magyarország ezen a téren leszerepelt.
Azok az emberek, akik holmi vélt nemzeti érdekeket (melyek ráadásul nem is valósak) előbbre helyeznek, mint a humanizmus eszméje, azok nem értik az idők szavát, korlátoltak, gyávák, maradik és szívtelenek.
...és a Jobbikos riporternőt, a szír határsértő gyerekeket puskagolyóval és napalmmal "ártalmatlanná tenni" óhajtó honfitársainkkal, és a túl jó erőben lévő fociultrákkal együtt, nagyon szívesen elküldeném ajándékba az IÁ-nak.
Barom állatok.
És ezek magyarok.
Én szégyellem magam helyettük.
2015. szeptember 4., péntek
Migrációról - 1.
...a menekültekkel kapcsolatos téma túl komoly, én pedig fáradt vagyok ahhoz, hogy ma este körbe járjam itt Nektek. De megkerülni ezt a témát már nem lehet. Annyira sajnálom őket, borzalmas dolgokon mentek át, és még mindig csak a nehézségek tornyosulnak az életükben. Szíriában már régen békefenntartóknak kellene állomásozni, hogy legyen miért maradniuk ezeknek a szerencsétleneknek... mi meg még azzal a pár százezerrel sem tudunk mit kezdeni, aki eléggé ügyes/élelmes/fitt/szerencsés volt, hogy eljusson idáig.
Pedig ők a krémje a menekülteknek, ebben biztos vagyok.
Mint az a fiú, akinek a fél lábát ellőtték, de most két mankóval vezeti a menetet Ausztria felé, azzal, hogy ha ő tud gyalogolni, akkor a többiek is.
Az ilyen embereket meg kellene kérni, hogy maradjanak, és váljanak a mi országunk javára.
Ehelyett kiutáljuk őket.
El tudom képzelni, hogy ha egyszer, tíz év múlva, döntéshozó lesz egy vállalkozásnál, akkor nem hoznak Magyarországra tőkét.
Ha a családjával nyaralni készül majd, messze elkerüli ezt a lepukkant és gyűlöletbe süllyedt országot.
Ki mit ad, az tér vissza hozzá...
https://www.youtube.com/watch?v=Cy7hs7qX3T8
Pedig ők a krémje a menekülteknek, ebben biztos vagyok.
Mint az a fiú, akinek a fél lábát ellőtték, de most két mankóval vezeti a menetet Ausztria felé, azzal, hogy ha ő tud gyalogolni, akkor a többiek is.
Az ilyen embereket meg kellene kérni, hogy maradjanak, és váljanak a mi országunk javára.
Ehelyett kiutáljuk őket.
El tudom képzelni, hogy ha egyszer, tíz év múlva, döntéshozó lesz egy vállalkozásnál, akkor nem hoznak Magyarországra tőkét.
Ha a családjával nyaralni készül majd, messze elkerüli ezt a lepukkant és gyűlöletbe süllyedt országot.
Ki mit ad, az tér vissza hozzá...
https://www.youtube.com/watch?v=Cy7hs7qX3T8
Egy újabb lépés az Úton
És ma estére hozok egyet DC Szilánkjaiból... ez az idézet gondolatokat indított el bennem, melyek jelenleg formátlanul kavarognak, (emlékeztek az öncélú szeretéssel kapcsolatos tépelődéseimre?) de határozottan érzem, hogy ha sikerül összeterelnem, rendszerbe szednem őket, abból valami igazán jó dolog sülhet ki. Egy életrecept, vagy ilyesmi.
...
” Testi fájdalmat éltem át, a tudatomban viszont állandóan ezekkel az emberekkel voltam elfoglalva, akik semmi törődést nem kapnak. A saját fájdalmam miatt nemigen aggódtam. Úgy tűnik, a másokkal való törődés segít a saját fájdalmunk enyhítésében…
-Erre gondol-kérdeztem a Dalai Lámától- amikor a tanításai során azt mondja, hogy a világ buddhái és bódhiszattvái a legönzőbbek minden lény közül, mivel az önzetlenség kialakításával valójában a végső boldogságot érik el önmaguk számára?
-Igen. Ez a bölcs önzőség-válaszolta-mások megsegítése nem azt jelenti, hogy saját kárunkra munkálkodunk. Ez nem így működik. a buddhák és bódhiszattvák módfelett bölcs emberek. Egész életükben egyetlen dolgot akarnak. Elérni a végső boldogságot. Hogy hogyan? Az együttérzés kialakításával, az önzetlenség megszilárdításával. Amikor másokkal törödnek, ők maguk az elsők, akiknek ez hasznára válik. Elsőként ők nyerik el a legfelsőbb boldogságot. Ők tudják a legjobban, hogy boldog életet élni annyit tesz: másokon segíteni. Ez a valódi bölcsesség. nem azt gondolják: ” Ó én vagyok a legfontosabb, a többi ember nem olyan lényeges.” Nem így vélekednek. Szándékosan tekintenek úgy mások jóllétére, mint a legfontosabbra. Tettükért viszonzásképp a legnagyobb jótétemény az övék.”
Részlet: Őszentsége a Dalai Láma és Victor Chan “A megbocsátás bölcsessége ” c. könyvből
...
” Testi fájdalmat éltem át, a tudatomban viszont állandóan ezekkel az emberekkel voltam elfoglalva, akik semmi törődést nem kapnak. A saját fájdalmam miatt nemigen aggódtam. Úgy tűnik, a másokkal való törődés segít a saját fájdalmunk enyhítésében…
-Erre gondol-kérdeztem a Dalai Lámától- amikor a tanításai során azt mondja, hogy a világ buddhái és bódhiszattvái a legönzőbbek minden lény közül, mivel az önzetlenség kialakításával valójában a végső boldogságot érik el önmaguk számára?
-Igen. Ez a bölcs önzőség-válaszolta-mások megsegítése nem azt jelenti, hogy saját kárunkra munkálkodunk. Ez nem így működik. a buddhák és bódhiszattvák módfelett bölcs emberek. Egész életükben egyetlen dolgot akarnak. Elérni a végső boldogságot. Hogy hogyan? Az együttérzés kialakításával, az önzetlenség megszilárdításával. Amikor másokkal törödnek, ők maguk az elsők, akiknek ez hasznára válik. Elsőként ők nyerik el a legfelsőbb boldogságot. Ők tudják a legjobban, hogy boldog életet élni annyit tesz: másokon segíteni. Ez a valódi bölcsesség. nem azt gondolják: ” Ó én vagyok a legfontosabb, a többi ember nem olyan lényeges.” Nem így vélekednek. Szándékosan tekintenek úgy mások jóllétére, mint a legfontosabbra. Tettükért viszonzásképp a legnagyobb jótétemény az övék.”
Részlet: Őszentsége a Dalai Láma és Victor Chan “A megbocsátás bölcsessége ” c. könyvből
Kedves Naplóm!
Az előző héten sikerült belesüllyednem a depresszióba. Morgó világfájdalmát (a magyar kormány brókercégek elleni merényletsorozatának várható következményeire figyelemmel) tetézte a migrációs mizéria körüli híradások sorozata, és az ezzel kapcsolatos ambivalens érzések. Lényeg, hogy valódi világvége életérzés kerített a hatalmába, mire eljött a péntek. Weissmüller volt az, aki ebből a hangulatból egy megfelelő pillanatban és hangsúllyal előadott mondattal (pontosan már nem tudom idézni, de arról szólt, hogy lazítsak, élvezzem a jelent, a nyár utolsó napjait és ne pánikoljak, mert nincs az a nehézség, amit ne lehetne megoldani) végül helyre tett. (Még egy világvége-bejegyzést is írtam, amit lehet, hogy mindezek ellenére közzé fogok tenni, mert bizonyos gondolatok belőle, hmm.. még mindig aktuálisak. Sajnos.)
Miután Weismüller így eligazította bennem a dolgokat, enyhe bosszúságot éreztem, hogy miért hagytam magam Morgó negatív spiráljába belerángatni. Eldöntöttem, hogy a hétvégén szigorúan a legkedvesebb tevékenységemet fogom végezni: azaz kertészkedek, fizikai munkát végzek a jó levegőn és messze kerülök mindent, ami negativitást sugároz.
A levegő, napsütés és mozgás hatására beállt az az állapot nálam, amit "oxigénfröccs szindrómának" neveztem gyerekkorom óta: az arcom kipirult, a tüdőm megtelt oxigénnel, a végtagjaim felmelegedtek és kellemes bágyadtság járta át az egész testemet.
A héten nem is volt alvásproblémám: ahogy letettem a fejemet, egyből elnyomott a buzgóság.
A taktika remekül működött, hétfőn, bár járni is alig tudtam az izomláztól, átszellőzötten, vidáman és nyugodtan mentem dolgozni.
Elmondható, hogy egész héten magasabb energiaszinten voltam, mint azt megelőzően.
Furcsa módon Morgó nem díjazta, hogy nincs kit kikészítenie. Azért próbálkozott. Azt hiszem, nem volt neki ínyére, hogy lazább voltam, mint amit ő tolerálni tud. Nem szereti, ha valaki laza és tele van életörömmel, hiába. Ő Morgó, és akármilyen szorgalmas, precíz és megbízható munkaerő, sajnos a nyakában ül egy kicsike-picike démon, olyan hüllőszerű, nem túl veszélyes, talán inkább teknősre hasonlít, még aranyos is tud lenni néha, félelemből és depresszióból táplálkozik, a saját korlátai felett érzett elkeseredésből, és ha nem kap energiát, bosszús lesz. Legyilkolja a kreativitást, csak a monotóniát szereti és a rutinszerűen működő dolgokat, minden, ami a megszokottól eltér, a számára gyanús, sőt veszélyes.
Ez van. A héten éhezett. Remélem, a jövő héten is fog.
Ennek érdekében a hétvégén is kertészkedni szeretnék, melyben sajnos a várható eső hátráltathat.
Persze azon kívül is van rengeteg feladat: a lányomnak füzeteket kell venni, a tetőt is meg kellene javítani (beázunk..), és a kocsi takarítás sem várhat tovább.
Ja és hímezni is kellene.
Felkértek arra, hogy legyek egy elég nagy létszámú kertészeti csoport "meteorológusa", én teszem fel az időjárásról szóló posztot minden reggel (legalább van miért felkelni reggelenként, fura módon ez még tud valamennyire motiválni - már viszonylag kevés ilyen dolog van). Csaba segít benne, ő szerkeszti a képeket. Ez jó játéknak tűnik, legalábbis egyelőre. Aztán majd meglátjuk, meddig köt le.
Nehezen tudom magamat rávenni pénzkereső foglalkozásom űzésére, még a zsebláz is egyre kevésbé motivál arra, hogy nemszeretem dolgokkal foglalkozzak. Persze amit muszáj, azt megteszem, de a kedvezményes lópatkolás nem az a műfaj, amit olyan nagyon lelkesen űznék. De azt hiszem, csak igazságtalan vagyok. Sokan örülnének ha patkolhatnának kicsit. Sőt. Könnyen lehet, hogy lesz még idő, amikor én is.
Az az igazság, hogy ahogyan fogy az időm ezen a sárgolyón, egyre kevesebbet szeretnék belőle olyan világi hívságokra pazarolni, mint a létfenntartás.
De lehet, hogy ez sem szép tőlem.
Fáradt vagyok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)