És ma estére hozok egyet DC Szilánkjaiból... ez az idézet gondolatokat indított el bennem, melyek jelenleg formátlanul kavarognak, (emlékeztek az öncélú szeretéssel kapcsolatos tépelődéseimre?) de határozottan érzem, hogy ha sikerül összeterelnem, rendszerbe szednem őket, abból valami igazán jó dolog sülhet ki. Egy életrecept, vagy ilyesmi.
...
” Testi fájdalmat éltem át, a tudatomban viszont állandóan ezekkel az emberekkel voltam elfoglalva, akik semmi törődést nem kapnak. A saját fájdalmam miatt nemigen aggódtam. Úgy tűnik, a másokkal való törődés segít a saját fájdalmunk enyhítésében…
-Erre gondol-kérdeztem a Dalai Lámától- amikor a tanításai során azt mondja, hogy a világ buddhái és bódhiszattvái a legönzőbbek minden lény közül, mivel az önzetlenség kialakításával valójában a végső boldogságot érik el önmaguk számára?
-Igen. Ez a bölcs önzőség-válaszolta-mások megsegítése nem azt jelenti, hogy saját kárunkra munkálkodunk. Ez nem így működik. a buddhák és bódhiszattvák módfelett bölcs emberek. Egész életükben egyetlen dolgot akarnak. Elérni a végső boldogságot. Hogy hogyan? Az együttérzés kialakításával, az önzetlenség megszilárdításával. Amikor másokkal törödnek, ők maguk az elsők, akiknek ez hasznára válik. Elsőként ők nyerik el a legfelsőbb boldogságot. Ők tudják a legjobban, hogy boldog életet élni annyit tesz: másokon segíteni. Ez a valódi bölcsesség. nem azt gondolják: ” Ó én vagyok a legfontosabb, a többi ember nem olyan lényeges.” Nem így vélekednek. Szándékosan tekintenek úgy mások jóllétére, mint a legfontosabbra. Tettükért viszonzásképp a legnagyobb jótétemény az övék.”
Részlet: Őszentsége a Dalai Láma és Victor Chan “A megbocsátás bölcsessége ” c. könyvből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.