A gardróbszekrény és a Hang

Nekiláttam nagy nehezen. Nem volt könnyű rászánni magam. Hetek óta nézegettem: ez a gardróbszekrény bizony nagyon rászolgált a takarításra.
- Ki kell válogatni a ruhákat, selejtezni, hogy legyen hely befogadni az új dolgokat - biztatgatott a Hang, de még így is nehéz volt elkezdeni.
Az egyik legelső dolog, ami a kezembe került, a nagy fiam régi dzsekije. Csak szorongattam, szorongattam. Azután csendben elosontam zsebkendőt keresni.
...mikor kissé megnyugodtam, nekiültem szortírozni a holmikat. Azt a vezérelvet követtem, hogy ha valamilyen ruhadarab két éve nem volt senkin, arra nincs is szükség. Volt, amitől könnyű volt megválni, volt amitől nehéz, és olyan is, amitől lehetetlen...
- Ez nem kell. Ez se. Ez se... - nőtt a kidobni való holmik kupaca. Köztük jópár nadrág figyelt.
- Ejnye, azért a gombok, válltömések, cippzárak jók lehetnek még valamire - gondoltam, és elővettem az ollót.
Metélés közben valahogyan egymás mellé keveredett a világoskék, a kék-fehér csíkos, az elefántcsont színű és a fekete nadrág.
- De jól néznek ki így együtt! - gondoltam. - Kár értük.
- PATCHWORK - mondta a Hang.
- Patch..mi? Szerinted van nekem ilyesmire időm? Hagyjál már - feleltem neki.
- Patchwork ágytakaró. Jól fog kinézni - mondta a Hang, kicsit unottan, mintha elege lenne az ismételgetésből.
- De ahhoz szerszámok kellenek. Speciális vágó, stb.
- Majd beszerzed - mondta a Hang, szinte vidáman. - Vagy Te olyan bolond, hogy beszerzed. Az ilyesmi a perverziód. Ahelyett, hogy ruhákat vennél magadnak. De ha örömet okoz...
- Hogy a fenébe tudnám beszerezni? Hiszen kajára sincs pénzem.
- Úgy, ahogy tegnap megvetted a Fiskars metszőollót. Más húst vett volna, Te metszőollót vettél. Fiskars. Háromezerért...
- Hát nem vehettem meg a gagyit ezerötért. Aztán vágok vele kettőt és dobhatom ki. Akkor inkább Fiskars...
- De van neked metszőollód. Emlékszel? Gardena. Azt mondtad, hogy még sosem volt ilyen jó metszőollód.
- De nem tudom, hogy hová lett...
- Na ez itt a baj.
- Biztos a gyerek...
- Ne fogj mindent rá! Ez Te voltál! Nem képzeled, hogy a kezébe vesz valaha is egy metszőollót!!!
- Igaz. Én voltam. De ha agyon vernek, se tudom, hogy hová tettem. ...sajnálom.
- Hogy akarod, hogy így rendben legyenek a dolgaid?? Reménytelen vagy. Egy igazi lúzer. Más is mondta már.
- De tudom, hogy eltettem valahová.... csak tudnám, hogy hová... ne hidd, hogy nekem ez olyan jó, hogy ilyen vagyok... de így sikerültem, mit csináljak?
- Változz meg!
- Szeretnék, de hogyan?
...erre persze nem jött válasz, a Hang megunta a meddő vitát. Addigra már egy zsáknyi felaprított nadrágszár figyelt, egy másik adag hulladék rongy pedig kidobásra várt.

- Jé, ez Nagy Fal inge! Mi legyen vele? ...ezt még 120 kilós korában hordta. Azóta 160 kiló lett. Nem hiszem, hogy olyan nagyon hiányozna neki.
...Gyere, ing! Kikísérlek Téged is...