Jól szituált úriember társát keresi független hölgy személyében. Kizáró ok a paramétertáblázatba foglaltaktól való eltérésen túl: gyerek, kutya, macska, egér megléte.
Jelentkezni "Árvalányhaj" jeligére a Randivonalon, a "levél küldése" gomb megnyomásával lehet...
...ez jutott az eszembe a morgásaidról, amikor visszagondoltam arra a sós-vizes reggelire. De sajnos csak miután a Háború és Béke hat kötetével végeztem...
Aztán arra gondoltam, hogy miért van az, hogy velem mindenkinek csak baja van? Pedig úgy igyekszem.
Itt van például a munkahelyem.
Csináltam egy szakmailag remek mérleget. Annyit dolgoztam rajta, mint az állat. Sokszor pisilni se álltam fel fél nap számra. A kőkorszaki körülmények figyelembe vételével ez a mérleg nagyon komoly szakmai teljesítmény. És nemhogy elismerést nem kaptam érte (nemhogy anyagit, de még szóbelit se), de meg lettem alaposan izélgetve. Ráadásul egy olyan ember által, akinek gőze nincs az egészről. Csak azt hiszi, hogy van. Ez a legrosszabb...
Amikor pedig erre válaszolni akarok, az egész cég, beleértve vezéremet, Petyát, engem óv attól, hogy ne személyeskedjek. Velem lehetett személyeskedni... (Nem baj, írom a Háború és Békét... közkeletű olvasmány lesz, garantálom. Mást se csináltam egész nap. Mondjuk ez is röhej így a zárlati időszak kellős közepén, amikor másik 8 dologgal kellene foglalkoznom. Mindenesetre idegileg teljesen le vagyok már ettől az egésztől amortizálva. Tehát ez az alapállapot, ahonnan indulunk...)
Folytatódik ott, hogy figyelmembe ajánlottad vőlegényjelölti státuszban Morgó haveromat. Ezután rövid ütésváltás következett a "mikor voltál utoljára a Randivonalon" témakörben, mintha, ellentétben velem, nem állna rendelkezésedre rengeteg idő új személyiségek létrehozására és szélnek eresztésére (bár a naplóírással (is) csínján kell bánnod, mert ott gyorsan lebuxxx... túl jól ismernek már minket, aranyapám...:))
Aztán jött (volna) a filmnézés, ami valóban aranyos film volt, és a kedvenced. De sajnos közben jött a mateklecke is, a facebookos távnevelés keretei között.
Tény, hogy az édes fiam nem remekelt tegnapelőtt este. Nem tudom, mivel sikerült így szétcsapnia magát, de mintha már azt is elfelejtette volna, amit előzőleg még tudott. (Tegnap meg rosszul volt...)
Te pedig egyre stresszesebb lettél az iksznégyzet miatt. Mintha neked sose lettek volna gyerekeid. Vagy én nem is tudom. Szerinted olyan egyszerű dolog, hogy szerda esténként távnevelnem kell? Szerintem rendes dolog a fiamtól, hogy így elenged. Tulajdonképpen tartoznék neki a szerda esti gondoskodással is, de az én döntésem volt, hogy azt kettőnknek adom, és András beleegyezett.
...köztünk szólva, (és ezt az érzést a kedvenc filmed is megerősítette bennem), bizony, hogy Neked kellene eljönnöd hozzánk heti rendszerességgel. Végül is, Te vagy a független kettőnk közül. Meg az egyenlőség miatt is. (Tudod, egyszer nálad, egyszer nálam - ez lenne a demokrácia. ...Te nem is tudod, mekkora engedményeket teszek Neked. Föl sem fogod. Sajnos.)
...Továbbá, ha egy férfi igazán szeret egy nőt, akkor azt mondja, amit a fiú mondott a filmben, mielőtt leesett az indáról. Nem pedig azt, hogy "Hogyha majd nem kellek, nem jössz el, királylány!" Persze, csak, ha szereti, ugyebár...
Szóval nem kell engem minden apróságért legorombítani, hidd el, hogy anélkül is pontosan tudom, hogy mit is jelentek Neked...
(Morgó szerint mostanában túl érzékeny vagyok. Lehet, hogy igaza van..)
...na jó, nagy nehezen túlestünk a matekon. Folytathattuk az esti programot... igen ám, de hajnali 5 órakor bizony szólt az ébresztőm, telefonálni kellett a gyermeknek, hogy ne késsen el az iskolából. Rettenetes. Sőt, fél 6-kor még egyszer, hogy tutira készülődik-e, nem aludt-e véletlenül vissza...de nem.
"Korán keltünk, nem tudtam aludni, hallgattam a telefon foglalt jelzését" - mondtad teljes önsajnálattal. Szegény, szerencsétlen, terrorban tartott férfiember. Mit kell neki szenvednie...
Mondjuk igaz is, voltam olyan béna, és rosszul tettem le a telefont. Mifelénk elég egyszer megnyomni az áthúzott telefont ábrázoló gombot... (És elfelejtem mindig felkapcsolni a kislámpát, és nem raktam vissza a mosógép csövét a fürdőkádba. Sőt. Tovább zuhanyozok, mint Te (próbáld ki egyszer, hogy a lábak és hajlatok borotválásával együtt mennyi időre van szükséged, és majd akkor morogj, ha mindezekkel együtt gyorsabban megoldod... Továbbá szentül hiszed, hogy híztam mióta Veled vagyok pedig a mérleg ugyanannyit mutat. ...Ja és az állóképességem se az igazi, főleg beborozva éjfél körül. És néha annyira fáradt vagyok, főleg, mióta a szokásos gyógybogyómat sem tudom szedni, hogy már beszélni sem tudok normálisan. Igen... De megírtam, hogy két bal kezem van, olvashattad Te is, meg az egész Randivonal. Emlékeim szerint akkor ez még kimondottan tetszett Neked. ...Tehát ne csinálj úgy, mintha ez az egész meglepetésként érne. ...ja és minél többször cikiznek vele, annál bénább leszek, ezt garantálom. Úgyhogy csak nyugodtan, ha saját magadat is az őrületbe akarod kergetni. ...amúgy meg megnézném, hogy találnád fel magad minálunk. Tudom, addig álljak fél lábon...)
Hajnalban viszont csak nagyon rövid ideig hallgatóztál, ebben biztos vagyok. Rám szóltál rögtön, és én ki is kapcsoltam a telefont. Utána pedig még aludtam egy jót. Te nem???
Az ébredéskor pedig jókedvűnek, vagy legalábbis beletörődőnek tűntél. Tűrted, hogy cirógatlak, bár a "furcsa ízlésed van" kitétel arra, hogy szeretek hozzád bújni, nem épp a legmeghittebb válasz. Mondhatni.
Aztán, miután felkeltünk, feltetted megint a lemezt... mire a reggelire került a sor, már sikerült sós vízzel ízesítenem a kenyeret.
Akkortájt jöttél rá, hogy talán túllőttél a célon, mert megváltozott a viselkedésed. Próbáltál a kedvemben járni a scanneléssel, mert ugye tudjuk, hogy a Te elsődleges szeretetnyelved a szívességek. Én ezt rögtön meg is értettem, mint Te reggel a cirógatósdit. Ki-ki azzal gazdálkodik, amije van néki, ugyebár. (Köszönöm a scannelést. Tényleg jól esett, hogy segítettél.)
...napközben sikerült a feladatomra koncentrálni, a Háború és Béke szépen haladt. Este mikor felhívtál, azt hittem, minden rendben.
Aztán itthonról megcsörgettelek, ahogy szoktuk, majd kis idő múlva leültem a gép elé. Azt hittem, hogy jelentkezel majd.
Közben kicsit eljátszottam Fb-n, valóban, képeket, zenéket raktam fel - kellett a lazítás. De vártam, hogy jelentkezel skype-on. (Nem akartam én írni. Mit tudtam én, épp milyen kedvedben vagy? Egy ilyen morgómedvénél sose lehet tudni...)
És tíz óra felé meg is kaptam a legorombítást. Teljesen jogalap nélkül. "Mit tudom én, hogy mit csinálsz?" (Esetleg talán, ha megkérdezed, meg fogod tudni...)
"...Elmegyek aludni, mert reggel nagyon korán keltünk, fáradt vagyok!" (Remélem, mára kipihented magad. Mindenféle szempontból.)
...
Na ciao, mio amore, majd eldöntöd, hogy mit is szeretnél. Én meg előbb-utóbb meg fogom tudni. Csóközön.
...
(És nem akartalak volna macerálni a blogomban, ha te nem macerálnál annyit az életben...)
...
Amúgy van gyerekem. Sőt. Kutyám, macskám, ...és egerem is... Ez ám a feladvány...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.