2012. március 31., szombat

Mély alom - mély álom (EU-s mezőgazdasági mizériák)





(Előre a tojásmentes Húsvétért. Éljenek az Állatok...)

Lehet, hogy nem mindenki fog egyetérteni velem, de ezek a ketrecügyek nekem már megint olyan műdolognak tűnnek. Valahogy úgy, mint a holland paradicsom. Ami gyönyörű és sokáig eltárolható, de az íze nyomába se érhet annak a bizonyos kecskemétinek.

Teljesen egyetértve, és haladva a korszellemmel, én is csak azt tudom mondani, hogy az állatok boldogsága valóban nagyon fontos dolog. Kis hazánkban pl. közel tízmillióan munkálkodunk azon, hogy néhány állatot boldoggá tegyünk. ...nekik a ketrec minőségével sem lehet bajuk, Európa egyik legszebb "ketrecében" tengődnek. Hiába, a hobbi-állattartók mindent elkövetnek kedvenceik jólétéért...

De térjünk vissza inkább a mezőgazdasági kérdésekre. A haszonállatok legalább húst, tojást szolgáltatnak az embereknek, ugye.
Persze sokan, mint pl. a buddhisták, azt mondják, hogy egyáltalán nem lenne szükség az állatvilág ilyetén kizsigerelésére.
Mondjuk kevés buddhista melózik mint egy robotgép napi 10-12 órát.
Imádkozni gondolom remekül lehet egy marék szárazbabon egész nap. (Én garantáltan úgy elgázosítanám a körülöttem lévőket, hogy azt hinnék, eljött a Nirvána, vagy minek nevezzük. Tehát igen hatékony és költségkímélő módszer lenne az össznépi boldogságra...)

Félretéve a viccet: ha nem is kell túlzásba esni, de némi állati eredetű fehérje fogyasztása napi szinten minden átlagos életet élő ember számára fontos, ha nem akar rövid távon idegbajt, hosszabb távon egyéb hiánybetegségeket összeszedni.

Most nézzünk szét szeretett Uniónkban, és lássuk, mennyire dübörög a gazdaság, és mennyire virágzik a jólét.  ...tudom, hogy mi állunk a legsz@rabbul ezekben a kérdésekben, de azért jó néhány más országban is vannak mostanában gondok az életszínvonallal. Ha nem így lenne, nem lennének tüntetések, lázadások itt-ott.

Ami minket illet, valaha volt mezőgazdasági ország létünkre eljutottunk odáig, hogy 300 ezer gyerek éhezik vagy rosszul táplált kis hazánkban. Kivágatták a szőlőnket. Leölették a teheneinket, most meg Szlovákiából importáljuk a tejet. Betiltották a paradicsomunkat. Hajrá Hollandia. Nap nélkül növő paradicsom. Jó neki, igazi túlélő. Odavágod, visszapattan. Viszont 700 forintot is el lehet kérni érte. És nyáron se lesz sokkal olcsóbb, mert neki az mindegy, hogy tél, vagy nyár... mondom, túlélő típus.

Szétzilálták az olcsó dömpingárukkal (melyek beltartalmi értéke szinte nulla) a magyar feldolgozóipart. És mi hagytuk. Most már, hogy nincs ilyen, lehet emelni az árakat. (Emelik is.)

Laciapu raktárában volt olyan por, mely több százszorosára dagad, ha víz éri. Egy csipet halálos lehet egy ember számára. ...és ezt keverik a felvágottakhoz. Hús helyett... és mi ezt is hagyjuk.

Ugyanakkor az emberek lassan megvenni se tudják, még a sz@rt se, mert egyszerűen nem telik már arra sem a nagy jóléttől.

Ez a világ szégyene. Minden egyes magyar, vagy Magyarországon vállalkozó ember szégyene.

És ilyen viszonyok között jön az Unió a maga tehetségtelen (vagy lobbista) szakpolitikusaival, és elkezd az állatok boldogságára hivatkozva mindenféle plusz terhet a termelők nyakába varrni. Persze azok rögtön áthárítják a többletköltségeket a fogyasztókra. Akik legalább olyan boldogok lehetnek, mint a lenti írás szerint a tyúkok az új - és méregdrága - ketrecekben. A kérdés csak az, hogy meddig tart az össznépi mély alom (izé... mély álom...)

Mert az emberek boldogsága, ugye, az Unió szintjén sem számít. Ott is csak az állatok legyenek boldogok, ez a lényeg...


http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/03/23/rank_zarult_az_unios_tyukketrec/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.