Körömlakk

Nem megy. Nem tudok azonosulni ezzel az iskolaválasztással. Meg sok egyébbel. Nem értem, amit látok. És fáj is a látvány.
Millió ellenérvem van. Másból se állok, csak ellenérvekből és komoly elfogadási problémáim vannak. A saját lányommal szemben.
Ez nem szép tőlem, tudom. Hisz Bandika léha életvitelét, az egy zugdohányzáson kívül - amitől összeomlott bennem valami, és nem is fog már újjá épülni, azt hiszem - tulajdonképpen egész jól tudtam tolerálni.
De Bandika életmódja nem annyira tájidegen nekem, mint amit a lányom körül tapasztalok. Igaz, ez a léhaság is Nagy Fal vidékéről eredeztethető, de ehhez volt alkalmam hozzászokni. Konkrétan 16 év.
Ettől függetlenül, az is furcsa volt, mikor tavaly  Nagy Fal közölte, hogy tiltsam el a fiamat Újtesótól, mert rosszat tanul tőle. Csak álltam, néztem Nagy Falat, és arra gondoltam, hogy ennek az embernek tényleg több van egy kerékkel. Vagy kevesebb. De nem százas, az biztos. Mégis, hogy képzeli ezt? Összeszed magának egy egész új famíliát és aztán én legyek aki eltiltja a gyerekeit tőlük? Játsszak mumust? Vagy hogy gondolja?
- Te kerested magadnak ezt a családot. Neked kellettek. Én ebbe nem szólhatok bele - mondtam neki, és legszívesebben ütöttem-vertem volna a hülye agyát, hogy miért hozta a nyakamra és a gyerekei nyakára ezt az egész selejt bandát. Persze ehhez semmi jogom nem lenne, meg amúgy is ő az erősebb, ezért inkább hallgattam. Mindenesetre ez a beszélgetés is előre vetítette, hogy semmi jót nem várhatok ettől a szép új famíliától.
Na ebben legalább nem kellett csalatkoznom...
Kezdve az első külön töltött szilveszterrel, mikor is Nagy Fal és Újanyu táncitáncit rendeztek. A táncitánci remek dolog, amúgy sem tudott szegény Nagy Fal 16 évig senkivel táncolni, cselédekkel nem ropjuk, azok elég, ha ágyba tálalják a csülök péknét. Nagy szenvedések árán, Győzike nézés közben az talán még elfogyasztható. De a cseléd belázadt, Újanyu pedig táncitáncira vágyott, hát lett is.
Újanyu csak három gyermeknek adott életet, ezért igen rutintalannak bizonyult szeszfogyasztós vigasságok szervezésében. Szerinte ezeknek úgy kell lezajlani, hogy a kiskorúak végig ott ugrálnak, míg a felnőttek táncitánci kíséretében seggrészegre isszák magukat. Sose lehet elég korán kezdeni a közművelődést, no.
Nem is lett volna ezzel baj, ha Lacimbora, Nagy Fal országos és értelemtől sugárzó tekintetű, másfél mázsás haverja történetesen nem esik rá a táncitáncinak nevezett részeg tántorgás közben egyenesen a lányom lábára, bokatörést okozva neki.
Szerintem ez kiskorúak veszélyeztetése volt. A magyar orvosok, pszichológusok és bíróság szerint baleset. Ízlés dolga.
Hónapokig nem tudott rendesen iskolába járni és néha, mikor fáradt, még ma is látszik a járásán. És a pszichomókus szerint jó helyen van az apjáéknál. Ő tudja.
...mire ezt kiderítették, tavaly április lett. Közben volt az esküvőjük, és az én ez iránt érzett elemi ellenszenvemet csak növelte az én husikás lányomra ráakasztott ("Jaj de csinos ez a szoknya!") rettenetes, felszabott derekú szoknyaszörnyedelem, mely felerősítette és kihangsúlyozta mindazt az úszógumi mennyiséget, mely derék tájon található, és amelyet vagy egy évig hordott minden jeles eseményre. Nekem első perctől komolyan meg kellett fékeznem magam, hogy ne vegyem kezelésbe a szabóollóval. Nem lett volna belőle patchwork...
Hálistennek kinőtte. Kész megváltás, nekem elhihetitek.
Aztán észrevettem, hogy megváltozott a viselkedése a lányomnak. Nem csak arra az ellenséges-bizalmatlan attitűdre gondolok, ami anya-lánya kapcsolatban teljesen tájidegen, hanem arra is, hogy új és nekem nem tetsző szokásokat vett fel. Ilyenek például az ordenáré beszéd, ha kell, ha nem, a körmök kilakkozása - lehetőleg jó erős színnel, az a legjobb, ha kicsit le is kopik, repedezett, de azért legyen jó feltűnő. Legalább mindenki dob egy hátast tőle. Na, nem a szépségétől. De ez végül is nem számít, úgy tűnik.
Erről mindig a bátyám első felesége jut az eszembe, akiről Anyu mesélte, hogy megmosta és kifestette az arcát, a nyaka meg csupa retek volt. És büszkén vonult az utcán, hogy most milyen szép...
Ezek valóban roppant csinos dolgok.
Aztán jött a gyüli. Mostanra egész jól idomult a nép, vasárnap reggel együtt vonulnak gyülibe, a lányom alig várja a tíz órát, hogy mehessen az apjáékkal (ennyit a láthatásról), mert a gyülekezetben ott a sok barát, meg a Jóisten is ott várja, személyesen. Gondolom a világ más részein vasárnap tíz órakor aktuálisan épp nem tud szegény előfordulni, mert a gyüli zenés buliját hallgatja...
Mindenesetre eleinte vicces volt, hogy Nagy Fal ilyen helyekre jár. Mostanra azonban úgy tűnik, hogy az agymosásban Újanyu valóban egész komoly eredményeket ért el. ...Bár én tudnék így hatni az emberekre! De nekem nem megy. Pedig ez a nő csak egy alkesz...
Mindenesetre a gyülibeli cimborkák javasolták ezt a remek iskolát is. Lehet az én édes kislányomból szociális munkás, hajléktalan-befogó (sic!), vagy megtaníthatja Lakatoséknak, hogyan kell megélni 47 ezerből. (Bár az kőkemény számtan, nem hiszem, hogy a magas matematikát az én lányom ennyire kedvelné...)
Igazából már azt sem értem, hogy fehér ember szőke jányának mi keresni valója egy ilyen nevű iskolában. És ezt nem a fajgyűlölet mondatja velem, inkább csak a régi mondás cipészről, meg kaptafáról.
- Foglalkozhatok gyerekekkel, ha tovább tanulok, lehetek óvónő is - mondta a lányom, mint nyomós érvet.
Aztán, kicsit később, közölte, hogy ő valószínűleg nem fog szülni, vagy legfeljebb egyet, negyven körül.
Tehát más gyerekeit megszeretjük, saját viszont köszi, inkább nem?
Amúgy sem láttam rajta mindeddig az elemi vonzódást a nála kisebbek iránt. Én sokkal lelkesebb voltam ennyi idős koromban a kicsikkel való foglalkozásban. Aztán mégis rossz anya lett belőlem. Akkor mit akar ezen a pályán?
Sajnos rájöttem, de jobb lett volna, ha ez a tudás kimarad az életemből.
Tehát, ezt én Újanyu-hatásnak nevezném. Újanyu az, aki öregek otthonában ápolónő (bár a múltkor majdnem kirúgták, mert megdádázott egyet, de ez nem számít, öreg sok van, ápolónő meg kevés), és egy ilyen szociálisan hiperérzékeny hölgyeménnyel csupa öröm lehet az együttélés. Az ő példáját látva, szeretne jányom hasonló szociálisan csodálatos lenni. Mondjuk, akkor neki is sürgősen rá kell szoknia a bagóra, a piáról nem is beszélve, különben nem lesz ez valódi sikertörténet.
...nem aggódok. Van, amiben már leelőzött engem. Az is marhajó volt neki. De nem baj, mehet tovább a lenini úton...
A pont az i-re az a kis jelenet volt, melyről értesülve, végképp nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak, vagy nevessek.
Újanyu azt mondta a lányomnak, hogy büszke rá, mert sokat tanult tőle. Sokkal nőiesebb lett, mint korábban volt. És ezután mindketten, Nagy Fal is és Újanyu is elsírták magukat.  Gondolom, a repedezett körömlakkon hatódtak meg ennyire. Vagy belsőleg alkalmaztak körömlakkot, az se rossz.
...ez a marha talán még hálás is ennek a csajnak. Hiába. Kinek, mi a nőies.
(Kész vagyok ettől. Legszívesebben bedugnám a fejem a homokba. Ki se húznám többet, ne kelljen ezt látnom...)