...az ember sárból és fényből van összegyúrva. Mindannyian követünk el kisebb-nagyobb hibákat, vétkeket, ne adj Isten, bűnöket. Ez normális, és Sasmadár szerint az is mindegy, hogy amit elkövettünk, az milyen nagyságrendet képvisel földi mércével mérve. Hiszen messziről egész más a perspektíva, elsimulnak a hegyek-völgyek. A világűrből nézve a Himalája és a Mariana-árok között szinte nem is látható a méretbeli különbség, mindkettő ennek a sárgolyónak a része.
A sárgolyón mindezek ellenére az a szokás uralkodik (vagy inkább uralkodott mostanáig), hogy mikor egy közéleti ember múltjáról kiderült valami sötét dolog, akkor az illető - bár fájdalmasan, de maradék méltóságát megőrizve - számot vetett a következményekkel, és távozott a betöltött posztról, átadva azt egy új, hitelesebbnek tűnő személyiségnek. Ez - megítélésem szerint - a bűnhődés része, a vezeklés a vétkekért, melyek immár, többé nem rejthetők...
Én a gyerekeimet arra próbálom tanítani, hogy tartsák tiszteletben a karma törvényét, és lehetőleg ne tegyenek olyasmit, amivel negatív eseménysorozatokat indíthatnak el. Persze ez az, amit az ember nem tud kivédeni - hiszen ha ki tudta volna védeni az előző életében, akkor most nem lenne itt, ugyebár, legalábbis eszerint a rendszer szerint. ..és nem tudom azt mondani, hogy ez az egész légből kapott marhaság, bárminek nevezzük is...
A bűnt mindenesetre, minden vallás szerint, (és a gyakorlatban is), MINDIG követi a bűnhődés, ha nem is mindig azonnal, de az esetek döntő részében MÉG UGYANABBAN az életben... Sőt. Minél később jön el a büntetés, az annál keservesebb tud lenni.
Ha pedig valaki nem fogadja el a bűnhődés tényét, vitába száll - az csak egy dolog, hogy a közvéleménnyel, a Néppel, bizonyos ellenséges társadalmi csoportokkal, ez kevésbé lényeges az egyén szempontjából - de magával az Istennel. (Jóisten nem létezik - mondta Sasmadár és szigorúan nézett rám. - Csak Igazságos Isten létezik. Ő a Seregek Ura...)
Én a gyerekeimet arra próbálom tanítani, hogy tartsák tiszteletben a karma törvényét, és lehetőleg ne tegyenek olyasmit, amivel negatív eseménysorozatokat indíthatnak el. Persze ez az, amit az ember nem tud kivédeni - hiszen ha ki tudta volna védeni az előző életében, akkor most nem lenne itt, ugyebár, legalábbis eszerint a rendszer szerint. ..és nem tudom azt mondani, hogy ez az egész légből kapott marhaság, bárminek nevezzük is...
A bűnt mindenesetre, minden vallás szerint, (és a gyakorlatban is), MINDIG követi a bűnhődés, ha nem is mindig azonnal, de az esetek döntő részében MÉG UGYANABBAN az életben... Sőt. Minél később jön el a büntetés, az annál keservesebb tud lenni.
Ha pedig valaki nem fogadja el a bűnhődés tényét, vitába száll - az csak egy dolog, hogy a közvéleménnyel, a Néppel, bizonyos ellenséges társadalmi csoportokkal, ez kevésbé lényeges az egyén szempontjából - de magával az Istennel. (Jóisten nem létezik - mondta Sasmadár és szigorúan nézett rám. - Csak Igazságos Isten létezik. Ő a Seregek Ura...)
Veletek ellentétben, én féltem ezt az embert. Mert nem csak, hogy tele van hibával, hanem még kevély is, szembeszáll az Ítélettel. (Ezen a tényen nem változtat, hogy az ellen oldal szívós nyomozó munkájának eredményeképp került napvilágra az elkövetett bűn. Annak tényén a jelenlegi társadalmi pozíció csak ront. Mégpedig az elvárt feddhetetlenség miatt igen sokat.)
Vezérünk azt mondta rá, hogy személye szent és sérthetetlen. Ember ne bántsa. És ő is politikai kérdést csinált egy erkölcsi ügyből... ráadásul fenyegetően is hangzott ez az ő szájából (újabb pofon a demokráciának).
Van egy rossz hírem.
Nem az Ember fogja bántani... pedig az lett volna a kisebb büntetés. Sokkal, sokkal kisebb. De Viktor megmondta, hogyan legyen... Úgy leszen.
Budapest Bár: Fizetek, főúr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.