Tüntetés előtt

(azért elmegyek, biodíszletnek)

Az utóbbi időben nem írtam a "közéletem" címke alá... ennek több oka is volt. Részint, a tévéből áradó narancssárga kórság, részint Bajnai Gordon szereplése majd visszavonulása... egyfajta generális kiábrándulás a baloldali-liberális erőkből. Szavazni ennek ellenére elmentem... végül is, a "nem volt esélye" és az 5% tényleges gólkülönbség közötti szakadék pontosan annyi, mint amennyi a Fidesz látásmódja és a valóság közötti különbség. Ezt az ország térképének zöldbe borulása is jelezte számomra, és akkor, halványan, reménykedni kezdtem. Ha őszinte akarok lenni, nem tudom, miben, mert sok ok nem volt rá.

Ez után nem sokkal következett a netadó elleni tüntetés, a villogó telefonok hosszú sora, és megdobbant a szívem.

Majd hallottunk némi köpönyegforgatást a szokásos fajtából, megjelent sok-sok, igazán vicces mém a NAV elnökkel kapcsolatosan... és az a meglepő fordulat is kérdéseket vetett fel, ahogyan meghazudtolta a főnökét.
Nem foglalkoztam mostanában politikával, így elfogadtam a magyarázatot, hogy ez belharc - majd megoldják valahogy. De tegnap óta okosabb vagyok, bár nem biztos, hogy ez jó nekem.
Tegnap óta tudom, hogy a vég elkerülhetetlen, és hogy - a látszattal ellentétben - nem az utca népe miatt. Ó, nem... az utca népe most is, mint már oly sokszor, a biodíszletet fogja adni az eseményekhez. (Avagy: életemben másodszor vagyok "nagy idők tanúja". Nagymamám mondta az utolsó éveiben, hogy ő már olyan sok "nagy időt" megért, már nem szeretne többet... esküszöm, meg tudom érteni...)

A történelemben sok, a közeljövő méhében érlelődő eseményhez hasonlóról készültek már feljegyzések. Hogy csak két esetet említsek, itt van Júdás csókja. Vagy az elhíresült mondat: "Te is, fiam, Brutus?"

(Kis kitérő: a neten mindenféle "misztikus" bejegyzések keringenek, melyek témája a "háttérhatalom" nevű megfoghatatlan valami. Tulajdonképpen, ezeknek az embereknek hiányos az alapműveltségük. Ha tanultak volna Marxról és az ő tanairól, tudnák, hogy amit ők "háttérhatalom"-ként aposztrofálnak, az nem más, mint a Marx által leírt jelenség a tőke természetéről. Nem, a gazdasági elit tagjai nem fognak holnap tüntetni. Hátradőlnek a bőrfotelban a konyakospohárral, úgy fogják nézni a naaagyon naaagy tévén. Sőt, ők azok, akik nevetve olvassák a hagymázos cikkeket a "háttérhatalom"-ról. De ők azok, akiknek érdekében száműzik Marxot a tananyagokból és az egyetemi aulából. Sokkal kedvesebb dolog önmagukra, mint a "háttérhatalom" képviselőire gondolniuk, mint egyszerűen natúr burzsoákapitalista nagytőkésekre... izé... hát ez ugyanaz a fogalom, kapísi? Tegyük már tisztába, nahát.
Avagy másképp fogalmazva: bár látszólag a politika parancsol, valójában mindig, minden rendszer a gazdasági hátországon nyugszik, onnan nyeri a finanszírozásához szükséges forrásokat, és - direkt, vagy indirekt módon - ennek igyekszik megfelelni.
Nyilván, kis nemzetállamoknál, kis, nemzeti burzsoázia (bocsánat: háttérhatalom) van, nagyobb léptékekben mások az arányok, de a működési elv ugyanaz... amint lent, úgy fent is.
Szeretnék még egy gondolat erejéig Rousseau-ra és a Társadalmi Szerződésre is kitérni. A Társadalmi Szerződés rögzíti a javak elosztásának alapelveit, mert szükséges, hogy a társadalom egyes tényezői között (hatalom, tőkések, dolgozó osztály) egy élhető és fenntartható, megkötött kompromisszum legyen, ellenkező esetben borul az egész rendszer, és azok esnek a legnagyobbat, akik legmagasabban vannak. Tehát a társadalmi szerződés fenntarthatósága és léte éppen a háttérhatalom érdeke, ez biztosítja számukra a tevékenységük kereteit.
De csak akkor, ha az betartható és be is tartja a többi szerződő fél. (Igen, a végrehajtó hatalom is.)
Kedves ügyvédem a múltkor fikázta a közgazdaságtan tudományát, és a klasszikus műveltséget meg a római jogot istenítette. Nem volt kedvem vitába szállni vele... de az igazság az, hogy megcs@szheti a római jogot, ha a társadalom szereplőinek nem áll érdekükben betartani a jogszabályokat. Mindig is a reálszféra, a gazdaság volt, amely megszabta a kereteket. A törvényeket az operatív hatalom hozza, a háttérhatalom érdekeinek és a társadalmi szerződésnek (többé-kevésbé) megfelelően. A jogászok legfeljebb alkalmazzák az ennek a tevékenységnek a nyomán, a gazdaság működtetésének érdekében kialakult szabályokat.
Mindezekhez képest hol tartunk most?
Van egy olyan társadalmi szerződésünk, ami nem megfelelő. Olyan jogszabályaink és tervezeteink, melyek nem felelnek meg a gazdaság szereplőinek érdekeinek. A nemzeti burzsoázia egy jelentős része operatív ügyek miatt megorrolt a végrehajtó hatalomra, más része sose kedvelte. A nép elégedetlen. A finanszírozásunk bedőlni látszik. Rekordokat döntöget az államadósság is.
Se pénz, se akarat, se konszenzus a jelenlegi vezetés megtartására.

Azt hiszem, hogy van egy támogatóit vesztett viktátorunk.

Mit kezdünk vele?

És mi lesz - utána?