...hátnaszóval, ez az egész úgy jött, hogy Banduci az autóban ülve, még tegnapelőtt este, közölte, hogy "Deteengemnemisismersz! Ennyi idős korukra a szülők ismerik legkevésbé a gyerekeiket!"
Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha törik, ha szakad, elvégeztetem vele a tesztet.
Már csak azért is, hogy felmérjem, mennyire nem ismerem én őt.
Szó se róla, értek meglepetések.
Az első meglepetés az volt, hogy egyáltalán hajlandó volt elvégezni. Azt hiszem, ezt csak a mai - viszonylag oldott - együtt dolgozásunknak-beszélgetésünknek köszönhettem, ha a nemrégiben lezajlott "minden-művész-hülye-és-hagyjatok-a-művészetekkel-és-az-egyéb-hülyeségeitekkel" nap lett volna, esélytelen lett volna rábírni őt akár csak egy kérdés megválaszolására is.
A végére baromira unta, és azt is látta, hogy az eredménytől nem voltam túl boldog. Ez után rám is szólt, közölve, hogy ő ugyanaz a fiam, aki húsz perccel ezelőtt volt, attól nem változott meg, hogy kitöltött egy tesztet.
Jó szöveg volt. Olyan felnőttes. És még jogos is.
Azzal együtt... ha eddig nem tudtam, hogy miért aggódok, most már azért sejtem.
Nem, önmagában nem baj, ha valakiben sok az agresszió: rengeteg kiemelkedő (például sport) teljesítmény vezethető vissza az elfojtott, kontrollált, mederben tartott agresszióra, mint hajtóerőre.
A dominancia sem gond, ez férfitulajdonság, hát istenem, egy domináns hímmel több vagy kevesebb szaladgál itt, nem mindegy már ennek a kis bolygónak? Tele van a világ velük, a hülye nők amúgy is az ilyenek után döglenek. Ez legfeljebb azt jelenti, hogy nyolc-tíz év múlva az én édes kisfiam lehet a lányok álma bőr kötésben.
Ha addig nem cseszi szét teljesen magát.
Amire minden esélye megvan.
Nekem nem tetszett a kijött képletben a lelkiismeret elégtelen (úgy látszik, az általam szeretett férfiemberek lelkiismeretből az átlagnál rosszabbul vannak eleresztve, - érdekes lenne tudni, hogy ennek gyengesége globális férfi személyiségjellemző-e, vagy tipikusan és kimondottan rám szabott "életfeladat", hogy ilyenekkel vagyok körbevéve a magam erős négyese ellenére).
Egyáltalán, én ugyan nem vagyok hithű katolikus, de mintha a hímsoviniszta katolikus egyház foglalkozna annyit a lelkiismeret kérdéseivel - jó kérdés, hogy ők voltaképp mindezeket kinek is mondják? Ez nőknek kitalált hobbi? Nyilván, mert a jelek szerint a Teremtés Koronáit az efféle hülyeségek nem hozzák zavarba.
- Anyu, a lelkiismeret csak korlát - nézett rám Banduci azokkal a lélekkel teli gyönyörű barna szemeivel (basszus, mintha tükörbe néznék... nem, még nagyobbak ezek a mélységek, sokkal nagyobbak, de honnan szed ez a gyerek ilyesmiket, és mi lesz azokból a fiatalokból, akik ezt már 19 évesen így gondolják?)
Volt egy olyan kiegészítő kérdés is:
Mennyire igaz Önre az az állítás, mely szerint: "Úgy érzem, ha igazán mélyen ismernének, nem szeretnének az emberek"?
Hát erre maximumot adott magának az én agresszív, autonóm, domináns és lelkiismeretlen fiam, aki képtelen arra, hogy segítséget kérjen, ha szüksége van rá...
Ez ám a paradoxon.
Vagy mi.
Mindenesetre a "szeresd jobban" a legjobb tanács. Mert ugye, ha nem használ a gyógyszer, emelni kell az adagját...
Ps.
Nagyszemű Cica, mikor kitöltöttük vele is a tesztet, (lelkiismeret 5-ös) a kérdést így kommentálta:
- Hasznos dolog a lelkiismeret, érdemes rá hallgatni. Segít eldönteni, hogy amit teszel, az a társadalom szerint helyes, vagy helytelen.
Ettől is sikerült ledöbbennem, mi tagadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.