Egyszer csak kiszaladt a száján a kérdés, ami elgondolkodtatott:
- De melyik az igazi??
Ezen mélyen eltűnődtem. Igen, melyik az "igazi", sőt, én is honnan tudhatom, hogy melyik az igazi, hiszen lehet, hogy én meg egy harmadik módon látom a tárgyakat, sőt, valószínűleg mindenki másképp látja ugyanazt a dolgot (Mit is mondott kedves barátunk, mikor fotózni tanított? Állhat két ember egymás mellett, és fényképezheti ugyanazt a dolgot, mégsem lesz egyforma a két fénykép.)
...soha nem lesz egyforma... nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma világ... ...nincs olyan, hogy "igazi", legfeljebb olyan, amelyik jobban tetszik...
A múltkor belebonyolódtam valami kvantumelméleti okfejtésbe, mely arra hajazott, hogy amit nem tudunk megmérni, észlelni, az nem is létezik.
Szerintem ezek a dolgok csak az észlelő számára nem léteznek. Az ő világában nem léteznek, nem a világban általában. A világegyetem nagyon is objektív... legfeljebb telis-tele van olyan objektumokkal, jelenségekkel és törvényszerűségekkel, amelyeket nem tudunk sem észlelni, sem megmérni, sem felfogni.
A jelenségek, objektumok és törvényszerűségek többi része pedig, bár megismerhetőek, sőt, mérhetőek számunkra, a mérőműszer (ember) korlátos mivolta miatt szintén csak korlátozottan megismerhetőek.
És ezek miatt a korlátok miatt, mindig van a mérésben egy kicsi hiba: csak egy apró színárnyalat, csak egy fél milliméter, csak egy apró hangsúlykülönbség... így mérőeszköz és mérőeszköz (ember és ember) soha nem ugyanazt látja/hallja/tapasztalja/méri... és mivel mindenki a saját tapasztalataival tud azonosulni, soha nem lesz két ember világa egyforma. Hasonló lehet, egyforma soha.
Szívesen írnám, hogy ami ismert világunkon kívül esik, azzal nem is kell foglalkozni... szívesen írnám, mert egyszerűvé tenné az életet. De embernek születtem, s engem is, mint az emberiséget általában, hajt a kíváncsiság, a tudásvágy.
Ez az a hajtóerő, amely az emberiség sajátja évezredek óta, ami kiemelte az állatvilágból. Az a tulajdonság, amely a Biblia szerint bűn, és Éva almájától eredeztetik.
Bűn... hmmm...
A bűn, ugyebár, szintén bibliai meghatározás szerint, olyasvalami, ami a társadalomra, a közösségre káros. A bűn és a lelkiismeret épp a társadalmi fejlődés hozadékai, a közösség túlélését szolgálják.
Tehát a tudásvágy bűn. Bűn, mert az Ember, korlátos volta ellenére, az Isten szerepére áhítozik, sőt, a maga kis világában el is játssza azt... de mivel korlátos lény, tettei következményeit sem képes teljes körűen felismerni... és igen, ezzel a könnyelműséggel, ami épp a bátor és felfedező emberek legnagyobb hibája, éppen ezzel hozhatja a közösségre a legnagyobb bajt.
Ennek némileg ellentmond, hogy az Embernek eddig szerencséje volt: az emberközösség még sosem volt ily számos, az emberi élet ily hosszú, a létkilátások ennyire pozitívak. De sosem tudhatjuk, hogy mit nem tudunk, s tudatlanságunknak milyen következményei lehetnek. Hiszen, végső soron, csak emberek vagyunk. Apró hangyái a Mindenségnek.
...
A másik jelenség, amellyel áttételesen bár, de ismét volt szerencsém találkozni, az a vonzás törvénye. Ami szintén azért tud működni, mert az ember korlátos lény.
Statisztikailag persze mindenre van magyarázat... de azért az mégiscsak érdekes, ha valaki egy adott problémával küszködve, egymás után, sorozatosan olyan emberekkel találkozik, akik az adott problémában érintettek, akár úgy, hogy tükröt tartanak, akár úgy, hogy valamiféle felismeréshez segítenek.
A kombinatorika szerint, ha egy zsákba azonos számú fekete és fehér golyót teszel, akkor az első húzásnál azonos esélyed van arra, hogy feketét, vagy hogy fehéret húzz. Sőt, a másodiknál matematikailag a fehér golyó esélye már nagyobb.
De ha Te a fekete golyót "vonzod", vele foglalkozol... akkor feketét fogsz húzni... és, bár másodszorra már kisebb esélyed van rá, mégis feketét fogsz húzni... és újra... és egészen addig, míg egyszerűen már eleged nem lesz a fekete golyóból, és el nem kezdesz végre a fehérre koncentrálni...
Sőt, tovább megyek. Ha véletlenül a matematikai valószínűségek mentén fehér golyó akadna a kezedbe, (mert akad, erre ugyanannyi az esélyed, mint a feketére) - fel sem fogod ismerni, hogy ez is egy golyó, ugyanolyan jó, mint a többi, sőt, lehet, hogy jobb is - mert benned a "golyó" képét a fekete golyó fogja jelenteni... mert a fekete golyó foglalkoztat... és visszaejted, nem fogod kihúzni, csak a feketét.
Mert a Te világodban a golyó fekete. Nem fehér, piros, vagy kék, hanem fekete.
Az a jó hírem van, hogy egyszer csak észre fogod venni, hogy nem csak fekete golyó létezik. Hogy mikor? Ez nehéz kérdés. Azt mondanám: akkor, amikor itt az ideje. Amikor arra van szükséged.
A folyamatot tudatosan nem vagyok képes befolyásolni, de tudom, milyen ez, nekem is volt benne részem.
Az ember addig húzgálja a fekete golyókat, míg egyszer nem jut el odáig, hogy elege lesz belőlük.
Egyszerűen csak nincs szüksége több fekete golyóra.
És még az utolsó fekete golyó kihúzása előtt sem fogja tudni, hogy ebből most lesz elég.
Csak, ha már kihúzta.
Egy dolog biztos: a következő fekete golyót gondolkodás nélkül vissza fogja dobni, megadva a lehetőséget arra, hogy más színű golyót húzhasson.
Mégiscsak jól van berendezve ez a korlátosan megismerhető Világegyetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.