Esti fecsegés - boldogságtan

"Ha kihűlt körülötted a világ és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadba, mint egy tüzes kis kályhába, és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még."
(Müller Péter)

A boldogság, annak mibenléte, érzetének minél tartósabb fenntartása régóta foglalkoztat engem. Főleg a betegségemmel összefüggésben, de már talán annak kiteljesedése előtt is... ma egy nagyon jó írást olvastam róla.
Tulajdonképpen az a boldogtalan, aki nem fordít energiát az életében előforduló - relatíve - negatív események helyes értelmezésére. És igen, a túlélés kulcsa, hogy a negatív eseményeket hogyan értelmezzük. (Meg a pozitívokat is). (Micimackó: Ismerd meg a valóságot! - ne félj tőle, ne örülj neki, csak ismerd...)
Másrészt, ha sok a negatív esemény, akkor ez a folyamat nagyon sok energiát igényel az embertől... és ezt a transzformációs folyamatot nevezzük öregedésnek.
Felmerült bennem egy kósza gondolat. Egy olyan közgazdasági alapokon nyugvó. Mint a határköltség-határhaszon elv (ezt valakivel már sikerült megismertetnem...)
Hatékonyság a neve.

...azt hiszem, a túlzott öregedés elkerüléséhez a folyamat hatékonyságán kell javítani.
Nem csak azzal, hogy a negatívumok ellensúlyozására szándékos pozitívumokat viszünk be az életünkbe (ez már megy, megtanultam), hanem azzal is, hogy a negatívumokat megpróbáljuk minél hatékonyabban transzformálni.

Itt van például az esetem a házzal és a vízzel.
Kihoztam belőle a lehető legjobbat, megszületett a Döntés. És azóta a lelkemben Nyugalom van.
De előtte hetekig... majd' beleőrültem.
Na azt az időszakot, a feldolgozás időszakát... nem kívánom senkinek.
Ebben kell még sokat fejlődnöm.
A külső ingerek lehető legpozitívabb érkeztetése - hát ez nem az erősségem.
"Problémát" látok "lehetőség" helyett.

DC-nek igaza van. (Mondom én, hogy Akire Nem Haragszunk, Arra Nem Haragszunk.)
De ennek felismerése nem esett jól.
(Tehát dolgom van vele.)


Élj boldogan!