- A nőket etetni kell. - mondta, mély meggyőződéssel a hangjában.
- Etetni kell őket, mert örökké csak azt hallják, hogy "Kövér vagy! Fogyjál le!" - ezért hálásak, ha valaki ehelyett inkább finomságokat ad nekik. Volt ott például egy lány, olyan nagyon cicis doktor néni, folyton fogyókúrázott, (mondjuk nagyon csini is volt, még most is nagyon jól néz ki), én meg sült császárszalonnával etettem. Bejött. - vigyorgott elégedetten.
A szomszéd asztalnál két kisgyökér ült, (tudjátok, az olyan, mint a nagy gyökér, csak még pályakezdő), és beszélgettek. Naná, hogy a csajokról. A kicsit nagyobb kisgyökér vitte a prímet, túl voltunk egy házibuli esetleírásán, ahol hősünk táncikált, egy szemüveges lány meg olvadt tőle (szegény, nagyon torzíthatott az a szemüveg), a tényen, hogy nemrég még egyetemisták voltak, az előző munkahely leírásán, ahol a szomszéd cég dolgozói közül az összes lány "megvolt", és kikötöttünk az etetésnél.
És igen! Ebben a pillanatban világosság gyúlt az agyamban.
A férfiak többsége rendelkezik annyi horgászati alapismerettel, hogy az etetés mennyire fontos.
Persze, az öreg pontyokat, kapitális harcsákat egy ilyen egyszerű trükkel nem lehet kifogni... - gondoltam enyhe lenézéssel (magamban azért elkönyveltem, hogy ezek húsa már túl zsíros...), aztán elkezdtem kicsit jobban megfigyelni a gyökérkéket.
Érdekes... olyan egyformának látszottak. Két életvidám fiatalember, külsőleg egész helyesek, szemmel láthatóan nem épp a római jellem kategóriából (szerencséjükre az már kiment a divatból, különben bajban lennének, annyi szent).
Eltűnődtem rajta, hogy annyi kolléga közül vajh miért is járnak ők kettesben ebédelni? Nyilván, mert jobb viszonyban vannak egymással, mint a többiekkel. Valahogy olyan... hasonszőrűek.
"Hasonló a hasonlót vonzza" - állapítottam meg. Aztán a másik oldalamon folyó társalgás keltette fel a figyelmemet.
Ott is két fiatalember ebédelt együtt. A témák: jégpálya, lehessen kapaszkodni kezdőknek, milyenzenevan, Csajkovszkij, ugyenem, tuctucse, ezotéria, lélektan. A lányok kérdéskörét gondosan kerülték.
A fiúk? Hát.. nem tartoztak korunk szépségideáljához. Olyan... beforduló, lelkis kis kockáknak tűntek, szemüveg, hullámos sötét haj, nap-nem-látta bőr.
A Vonzás Törvénye itt is működött.
Sőt.
Körülnézve a térben, ...szinte mindenhol.
Nem semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.