energia hiányában ismét csak dióhéjban tudok írni az elmúlt napokról. De azt muszáj - ha majd nagymama koromban visszaolvaslak, tudnom kell, mivel is töltöttem 2013 Szilveszterét...
Kezdjük a megelőző napokkal.
Rengeteg meló tornyosult fel az utolsó napokra a munkahelyemen, és sajnos még több stressz. Közben, 30-án este, a gyerekek is hazaérkeztek Londonból. Nagy öröm volt a viszontlátás, azt hiszem, nem csak nekem.
Aznap este 11-re értünk haza, fel kellett tölteni a fűtési rendszert, beszélgettünk, örültünk egymásnak... nem volt lelkierőm vásárolgatni... így másnap sajnos nem tudtam korábban dolgozni menni, mert kis családomat mégsem hagyhattam otthon kongó hűtővel.
Így a 31-ém egy merő stresszes rohanás lett, fél 5-kor végeztem, utána Kispest felé vettem az irányt, tekintettel arra, hogy az ifjúság szétszéledt.
Vendéglátóm jó fiú volt, készült a közösen töltendő Szilveszterre... jól is tette, mert én képtelen lettem volna bármi hasznosat tenni már aznap.
A hidegtál, amelyet alkotott, egyszerűen remek volt... a hangulat is, bár ezúttal inkább csak nekem, szegényem sokat bosszankodott egy lemerült akkumulátor miatt... így csak én örökítettem meg a tűzijátékból néhány pillanatot. Íme a java, a teljes kép és a kivágások is.
Először itt kaptam gyönyörgörcsöt. A kis Nikonnal fényképeztem (nem fotózni indultam), de sikerült eltalálni a beállításokat, és a hosszú záridő ellenére, állvány nélkül (az ablaknak támasztva a gépet) ilyen gyönyörűséget alkotni...
(Galaxisok - ez is lehetne a kép címe)
Zöld szív
Ősrobbanás
Kispest Szilveszter éjjelén
...és a gyönyörgörcs másodszor: a tűzijátékok végén nyíló kis tűzijátékok.... ahhh...
...később, mikor a szomorka kissé elcsendesedett, egyszer csak a kezembe nyomtak egy Sárkány sört. És kezdetét vette az újabb őrület: Sárkányfotózás. :-D
Itt olyan fejem van, mint aki már teljesen kokszos. Pedig alig ittam. (Vizet.. :-D) ...no jó, a vakutól mindig hunyorognom kell, a fotóim 90%-ban ezért nem sikerülnek.
Ezt tudva, és magamon erőt véve készült az alábbi kép:
(Ha már sárkány, fújjon tüzet... :-D)
...a sárkányfű főzet remekül bevált, el kell mondjam... :-)
Az én drágám olyanokat mondott, hogy Ő biztos egész évben peches lesz, mert egy-két dolog nem sikerült... ezt nem is értettem, hiszen pont Ő az, aki nem nevezhető babonásnak. Remélem, az élet rácáfol a mondására. ...én nem ragadtam le ebben a lelkiállapotban, más csatornára voltam ráállva. Köszönhető ez főleg a tűzijáték-fotóknak. Nagyon büszke voltam magamra, talán túlságosan is. De ez volt az első alkalom, hogy sikerült értékelhető tűzijáték-képeket csinálnom. ("Ki, ha én se? - rikolt a kölyök első prédája nyomán. A világ nagy, s a kölyök kicsi. Majd okosabb lesz évek után.")
Egyébként, az elmúlt évekkel összehasonlítva, talán az idei volt a legjobb szilveszterem.
Most ittam a legkevesebb alkoholt, rosszul se lettem gyomorbajos gyengeségből kifolyólag, és a mai napom is egészen fitten telt. Legfeljebb kissé fáradtabban, mert mégiscsak hajnali kettőkor kerültem ágyba.
Ma még összeütöttem ezt a diótortát (tényleg finom lett), hajat festettem (igaza volt a lányomnak, tényleg a korábban használt viola az igazi... én már csak ilyen ultraviola fejű vagyok), és a kádban heverészve megfogadtam, hogy 2014-ben az egészség lesz a kiemelt előirányzat. A sajátom, és a családom egészsége is.
Ami az egyéb terveket illeti?
Az excel táblám összeállítása után rá kellett döbbennem, hogy különösebben nem marad fejlesztési forrásom az idén sem, örülök, ha a tavalyról áthúzódó tételek egy részét sikerül teljesítenem. Legalább az autóügyeket. Az esztergomi kirándulás segített ezt a prioritási sorrendet felállítani bennem.
Szerencse, hogy már úgy megszoktam, hogy szegény vagyok, hogy ez már meg sem ráz különösebben.
...mondjuk, át is alakult úgy az értékrendem az utóbbi évek hatására, hogy a pénz, mint olyan, már nem is motivál különösebben. Annyi úgyse lesz, hogy tisztességes életünk lehessen. Akkor meg minek érte annyira kaparni? ...csak a legszükségesebbeket, csak, amíg a legszükségesebbek. Semmi többet. Nem azért élünk, hogy dolgozzunk. Azért dolgozunk, hogy éljünk.
Beiratkoztam egy újabb (ingyenes) Minitréningre: a Kreatív Boldogság Minitréningre, talán részben újdonsült (amatőr művész) FB ismerőseim hatása ez. (Érdekes, hogy mennyi amatőr művész ismerősöm támad: fotósok, festők, néhány zenész... egyszerre csak lesznek, s ez jó érzéssel tölt el.) Lényegében festészetről szól a tréning, de nem az a lényeg, hogy művész legyél, hanem, hogy fejleszd a kreativitásodat.
A kreativitás és a boldogság összefüggéséről szóló bevezetőt nagyon érdekesnek tartottam. Eszembe jutottak saját túlélési technikáim, a fényképezés, a horgolás, a bloggerkedés... és rá kellett jönnöm, hogy mélységesen igaz, hogy az emberben mélyen felgyülemlő boldogtalanság leküzdésének legjobb módja az örömmel végzett kreatív tevékenység.
Semmi más nem ad akkora, és tartós örömöt, mint kinek-kinek az érdeklődési körébe tartozó, alkotó szabadidős tevékenység.
Tehát mázgálni fogok, legalábbis kipróbálom magamat ebben a tárgykörben, nem gondolom, hogy Picasso veszett volna el bennem - de ha kellemes élmények kapcsolódnak majd hozzá, már megérte.
További elhatározásom, hogy folytatom az angol tanulást - épp valamelyik nap állapítottam meg szomorúan, hogy felejteni kezdtem azt a keveset is, amit tudtam.
Az egészségmegőrzés jegyében pedig, gondolkodás nélkül megveszem a 20 alkalmas úszóbérletet potom 22.000.- Ft-ért. (Ha gondolkodnék, nem biztos, hogy rászánnám magam).
Végezetül ide biggyesztem Mikki Senkarik egyik képét (melyet hiába rendeltem meg gobelin alap formában, nem kaptam meg, az eladó egyszerűen megfeledkezett rólam). Nem mintha én ilyet tudnék festeni... de hogy a kék színnel nem fogok takarékoskodni, az biztos. Legfeljebb kék pacák lesznek.. az se rossz. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.