...én nem tudom, mi volt ma az a furcsa, átsuhanó érzés, mikor a villamoson ültem. Hirtelen minden olyan távoli lett. Lelkem üres volt, mindenre olyan messziről, és olyan tisztán, távoli jóindulattal tudtam gondolni... hirtelen határtalanul szabadnak éreztem magam, mint aki kilépett e földi anyagi-érzelmi kötelékeiből, és "föntről" szemléli az életet, és a hozzá kapcsolódó nyüzsgést... Aztán jött valami, valami kósza gondolat, egy előérzet, idegen, erős, tiszta és egészen kellemes - azt éreztem, hogy nagy változás közelít. "Hiszen az egész élet folyamatos változás" - magyaráztam magamnak, de közben éreztem, hogy nem erről van szó, inkább arról, hogy közelítek egy olyan ponthoz, ahol meglódul velem a szellemvasút, átáll a váltó... A téridőnek egy olyan pontja közelít ismét, ami gyökeres változásokat fog hozni. Hogy mik azok, azt nem tudom - semmi-alapja-sincs-érzés volt ami megtalált... de éreztem, hogy nyugodtan nézek elébe, készen állok - s hogy ez a változás akár jót is hozhat, de bármi is jöjjön, meg fogom állni a helyemet.
Kényszeresen meg kellett hallgatnom ezt a számot.
Scorpions: Wind of change
Hát nem furcsa?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.