Tehát, (miután kigyönyörködtük magunkat) a helyzet a következő:
A fiúk dolgavégezetlenül érkeztek haza, ugyanis a Praktiker dolgozói égbe-világba dicsérgették a szivattyújukat (a kútfúrókkal egybehangzóan), és közölték, hogy ehhez nem is kell lábszelep. András hozzátette, hogy lábszelep van a nyomáskapcsolóban is, ...de idomokat nem vett, hogy össze tudjuk szerelni.
Így félbe maradt minden, az ifjúság tévénézésbe kezdett (jól bírtam..).
Magam részéről, miután a kedves szomszéd így kiröhögött, szintén tele lett a tököm mindennel. Megpróbáltam a házi munkákkal utolérni magam, vagyis átmentem nőbe. Tehát a csőgörényt letéve (természetesen alapos kézmosás után) felkaptam a mosogatószivacsot, mosni kezdtem, főzni, felmostam... közben sokat dolgozott a szivattyú, a maga megmagyarázhatatlan tempójában.
Egyszer csak András fiam szobája felől kiáltás hallatszott.
- Anyu, gyere, nézd meg, itt áll a víz!...
És igen. Az ágya alatt, a hangfal alatt, a szép padlója alatt, mindenhol víz. Víz, víz és víz... a hangfalat elhúzva a falon némi penész, jelzéséül, hogy nem most kezdődött ez a probléma.
Az apjával történt egyeztetés során kiderült, hogy valahol a gipszkarton alatt kell lennie egy csapnak... talán az a bűnös.
A fiam kétségbe esett, "A szép szobám! A szép szobám!..." én pedig vígasztalgattam. Hogy őszinte legyek, a magam részéről megkönnyebbülést éreztem:
- Nem baj, kisfiam, a gipszkarton nem olyan drága dolog, a tapéta se. Legalább megtaláltuk a hiba forrását, álljunk neki, bontsuk ki, egy-kettőre helyre állíthatjuk az egészet!...
- Ebben a házban ami elsz@ródott, még nem lett semmi helyreállítva az utóbbi időben...
Nyeltem egyet, mert ebben sajnos, forrás hiányában igaza volt... de folytattam a vígasztalást.
Egy kis idő (és egy cigaretta... :-(( ) után belátta az igazamat, és elkezdett bontani.
Egy idő után azonban már nem lehetett tovább elviselni a rothadó szagot.
- Ez nem lehet a víz! Ez biztos a lefolyó! Annak van ilyen szaga!...
- Jó, szedjük fel a padlódat. Amúgy is el van ázva, hiába van alatta fólia. Rálépsz, és tocsog a vízben. Az is alárohadhatott már...
A sarokban megtaláltunk egy régi lefolyócsonkot.
- Biztos ez az oka! Itt is feljött a szennyvíz a dugulás miatt, attól van ilyen büdös! Szétb@sztam a szobámat, és még mindig nincs meg az ok, hogy miért megy el a nyomás!!!...
Láttam, hogy eljutott a tűrőképessége határáig. Nem csodáltam. Otthagyta az egészet, szobástól, kupistól, kimentek Marcival cigizni. Nagyon rossz volt látni, ahogy kivonultak. :-((
De még ennél is rosszabb volt látni az arckifejezését.
Bent maradtam, a hideg, kupis büdösben, próbáltam a kádat megtölteni, kiengedni, lement anélkül, hogy a csatornán a szobában bármi feljött volna.
Hagytam a szivattyút járni úgy, hogy nem volt nyitva egy csap sem... és valami furcsára lettem figyelmes.
Ha a csatorna lett volna, akkor a vízfoltoknak száradniuk kellett volna már.
De nem, egyre nedvesebbnek tűnt a törmelék. Nekibuzdultam, és elkapartam a faltól. Alaposan kitisztogattam a málladozó darabkáktól.
És akkor megláttam a kicsi, de határozott vízsugarat...
Nyomon vagyunk.
De hogy lesz ebből a házból újra lakható élettér??? Mi pénz, hol az az energia?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.