...így állok én is az elmúlt hetek okozta rettenet közepén, hetvenhetedszer újragondolva a fontossági sorrendet, mert az elmúlt évek válságkezelése során ezt az egyet megtanultam, a fontossági sorrenden sok múlik, sokszor az életben maradás, újragondoltam, újra és újra, közben fohászkodva, "Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." ...míg el nem jutottam a felismerésig, hogy pénz nélkül tökmindegy, eddig is putriban laktunk, eztán legfeljebb egy kicsikét még inkább putri lesz.
Úgy döntöttem, a cirkócserét hó végével valahogy ténylegesen nyélbe ütöm, a többi meg? ...majd csak lesz valahogy.
Tavaszig csak helyre tudjuk állítani Banduci szobáját, legalább nagyjából. Nyár közepére pedig az is ki fog derülni, hogy a kőfalak leomlanak-e az emberek, de legalábbis a szobák között... A többi majd ennek függvényéban kialakul.
Kedves barátom, Akire Sosem Haragszunk, az elmúlt napokban megint hozta a formáját, a Ji King szerinti legjobbat, (egyszer megírom, ígérem, hogy a Ji King szerint mi a szerepe a személyes történetemben... de félek, mindenki hülyének nézne...) és többször is mosolyt csalt az arcomra, csak messzről, finoman, ahogyan szokta. Ilyenkor érzem, hogy mennyire figyel rám, tapintatosan, a háttérből, s ahogy én nem hagyom, hogy belesüllyedjen a bánat mocsarába, úgy ő is mindig lök rajtam, ha szükséges, hogy kimozduljak a holtpontról.
Most ez a lökés a piros szín jegyében érkezett el hozzám, és - hosszú idő óta először - végre őszintén tudtam nevetni.
Nagyon rám fért. Az az estém várakozáson felül jól alakult, vidámkodva a gép előtt, mint valaha régen. Mintha hátrébb került volna minden... minden probléma.
Kellett is, mert azóta ismét újabb gondok adódtak, konkrétan dühöng nálunk valami influenzaszerű izé, Andi kezdte, egész hétvégén lázas volt, én folytattam, hőemelkedésekkel jártam dolgozni (ma egy időre a hangom is elment - de legalább a közérzetem javul már, ha köhögök is), és ma estére Banduci is jelezte, hogy kezdi.. :-(
...
Ha a mai gondolataimat le kellene írnom, leginkább az a kérdés motoszkált bennem, az egész napos szürkeség, a napi robot, családellátás és testi-lelki gondozás mellett, hogy hogy az Istenbe lesz ebből tűz?
...
Ugyanis a 2014-es évre nem akármilyen jósjelet kaptam.
Maga a Tűz jött ki, ráadásul nem is első alkalommal, hanem - a kínai naptár összefüggésében - már másodszorra a 2014-es évre vonatkozó jövendölések közül.
Ezzel, és a kapcsolódó gondolatokkal majd később, külön bejegyzésben szeretnék foglalkozni, ...most csak azt a - napok óta tartó - állapotot szeretném érzékeltetni, amikor minden szürke, kint és bent is, szürke abroncs van a lelkeden, és még saját magadnak is alig-alig elég az energiád, nemhogy világíts és melegíts az éjszakában...
Hogy lesz így ebből a szürkeségből tűz? Bennem, körülöttem?... - ez az a kérdés, amivel foglalkoznom kell valójában.
...
Még egy misztikus adalék az elmúlt napokból:
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20060719/szuletesnap-szamok_1-tol_31-ig/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_content=horoszkopguru&utm_campaign=20131224
Azért van benne igazság... bár kapzsinak nem érzem magam, de a többi stimmel.
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20060719/ha_a_szuletesed_napja_huszonkettedike/
A 24,11,25,26,20 is elég nagy hányadban talál..
Ráadás a nosztalgia jegyében: a gyerekeim pici korukban. Fönt AndiBandi, lent piros pólóban Banduci, a másik két képen Zsolti fiam...
Hogy eltelt az idő... :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.