Szeptif@sz

- Én mondom magának, Septifos kell ide! Az majd megoldja!
- De nem érti, hogy már nincs eldugulva? Lemegy! Olyan lendülettel megy le, hogy a végén csattan! A víznyomás kevés, az a problémánk! Attól dugul el újra és újra a lefolyó is! Amíg volt normális víznyomás, ebben a házban nem volt soha dugulás! Most meg hetente búvárkodhatok!

A szomszéd a konyhában, enyhén imbolyogva állt, nyilván a szesz és a kíváncsiság vezérelte át Búék-ot köszönteni. Hülyén vigyorogva nézett rám a szeme sarkából, és negyedszerre is rákezdett a Septifos dicséretére, és én éreztem, hogy a vércukorszintem ismét emelkedni kezdett. (Majd leveri az Erzsi a derekadat, csak vigyorogjál... Meg is érdemelnéd...)
Nagyon nem volt hozzá humorom, Banduciék három napig tekeregtek, mikor dél körül előkerültek Marcival, kissé összevitatkoztunk, aztán nekiálltak kiásni a kerti csapot. Előtte összetört egy befőttes üveg, és egy bögre is a maradék készletből, pattogtam, mint kecskesz@r a deszkán, hogy az ifjúságot kiszolgáljam (bezzeg 10 napig kongott a ház az ürességtől, most meg hirtelen itt egy falka... na ehhez kell ám a tűrőképesség...), kínomban kimentem a kertbe vízcseppeket, mohákat és rügyeket fényképezni relaxációs célból, és túl vagyok a heti rendes kakimatatáson is...
Eközben Banduciék intenzív gödörásásba kezdtek. Útközben megleltek (és kettévágtak) egy használaton kívüli elektromos vezetéket (...valaha végig fektettük a kertet vele, időközönként felállásokkal, mondván, jó lesz világításhoz a 80 m út mellé, illetve, ha valamilyen kerti szerszámot akarunk majd használni... most meglelték...), lejjebb belecsákányoztak a szennyvíz elvezető csőbe (szerencsére nem tragédia... de a dolgok idővel egyre csak rosszabbak lesznek), vízfolyásra utaló jel sehol, már a hócipőjük tele, a rózsabokromat tőről metszették, a szomszéd meg részegen vigyorog:
- Ugye megmondtam én magának, hogy nincs semmi baj a kerti csapnál?
- De akkor mi a baj?
- Dugulás, aranyom, dugulás. Tele van a rendszer homokkal és vízkővel.
- De akkor mit lehet tenni vele?
- Dugulás ellen a Septifos a legjobb...
- De NEM A LEFOLYÓVAL VAN A GOND! - már ordítottam.
- Hát a víz?  ?   ? ...ja... ...azt talán ki kellene kompresszoroztatni. Az egész rendszert.
- És ismer valakit, aki csinál ilyesmit?
- Nem. De szívesen adok Septifost. - mosolygott jóindulatúan, és én ott tartottam, hogy megtépem a parókámat, vagy rosszabb esetben az övét. Ekkor közbelépett Banduci, úgy is, mint a Nagy Emberismerő, megköszönte a Septifost és szépen kiterelte a szomszédot a házból.
Negyed óra múlva (én még mindig a Szeptif@sznál tartottam, eléggé igazságtalan módon, hiszen ő csak jót akart..) egy doboz Septifossal, visszaérkezett az én arany kisfiam, és azt mondta, hogy egyszerűbb volt ez így, mert különben még most is itt állna a konyhában ez a drága ember és magyarázná a hülyeséget, amire egyikünknek sincs semmi szüksége...
- Egyébként Anyuci, szerintem semmi más oka nincs annak, hogy nincs a házban nyomás, csak az, hogy nincs a szivattyún lábszelep. Így hiába dolgozik, nem tudja megtartani a nyomást...
- Erre már én is gondoltam, kisfiam - mondtam.

...tehát most Banduci, Marcinkkal erősítve, elment a Praktikerbe, lábszelepet és egyéb csodákat vásárolni, én meg, két házi munka között, nekiálltam megírni ezt a bejegyzést, Septifosról és az emberi hülyeségről... óhh...

(Közben szomszédom ismét betámadt, és nagy ötletként bedobta, hogy biztos a csapokon lévő szűrők vannak eltömődve... de megnyugtattam, ezeken a csapokon hosszú évek óta nincsenek szűrők... az első, ami itt kipurcan, az a csaptelepek szűrője... aztán jön a mosógép, boyler, cirkó és a csaptelepek maguk, 3-5 éves ciklusokban. Élni jó. Hejhó.)