Mélyen járó Nap

(Az idei újévi diótortám. Mert minden évben kell egyet sütni.)

Az évnek ebben a szakaszában a Nap mélyen jár, rövid útján hamar elfárad és gyorsan pihenni tér a horizont alá. Az ember szintén vágyik az önmagába tekintésre, a megtett út, az események feldolgozására, rendszerezésére, helyre tételére.
Ennek megfelelően a mai napot áldásként élem meg: végre itthon, viszonylagos magányban, van talán egy kis időm önmagammal foglalkozni.
Ilyenkor itt nálunk nagyon nehéz az élet. A legnehezebb feladat érezni a létezés csodálatos boldogságát, főleg, ha az ember torka be van dagadva, a lakásban a keservesen fenntartott hőmérséklet nem több 17 foknál és a vízcsatorna ügyek szinte naponta adnak valami bosszúságot. De érdekes módon, elkeseredve ennek ellenére sem vagyok.
Azt hiszem, a legnagyobb akadály a boldogságérzet útjában a fizikai állapotom, mely még mindig hagy kivetni valókat - így két hét küzdés után is. Bár az is igaz, hogy a maihoz hasonló pihenőnapok számát ebben a két hétben tulajdonképpen egy kezemen meg tudom számolni.
Pedig ezekre lenne szükségem... nagy, nagy szükségem.
No mindegy.
A belső munkáról szerettem volna írni, mert mélyen hiszem, hogy a dolgok körülöttünk olyanok, amilyenek - erre nincs, vagy csak korlátozott a ráhatásunk. Viszont az, ahogyan megéljük őket, nagyon sokat számít - a saját közérzetünk, egészségünk, életünk szempontjából.
Az előbb írtam, hogy bár látom a nehézségeket, de nem vagyok elkeseredve, mint akár pár évvel ezelőtt is. Nem vagyok, mert megtanultam, hogyan lehet úrrá lenni fölöttük. Hogy nem gyűrhetnek le, ha én nem engedem.
Valami ilyesmi történt a hibáimmal is. Vagy legalábbis egy jó részükkel.
Felismertem néhány negatív tulajdonságomat, néven neveztem és megzaboláztam őket. Ha valamelyik előkerül, rendre utasítom. Ezáltal az önfegyelem egy magasabb fokát értem el, azt hiszem. Nem, mintha nem lett volna eddig is önfegyelmem, inkább úgy mondom, hogy voltak területek, amelyekre ez az önfegyelem nem terjedt ki. Bár még mindig vannak ilyenek, de összességében elmondható, hogy az elmúlt évben bővültek a kontroll alá vett területek, és a reakció módja is változott. Fontos változás az is, hogy nem haragszom magamra, ha előkerül egy-egy hiba, nem vonom meg magamtól a szeretetemet, (ki szeressen engem ha én se szeretem magamat?), ehelyett tárgyszerűen kezelem a helyzetet: megakadályozom az exkalálódást, minimalizálom a károkat és kockázatokat és megyek tovább.
Azt hiszem, ez a változás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ma stabilabb vagyok, mint az elmúlt években bármikor. ("Pincédben láncos kutyák vannak. Ne engedd fel őket.")
Ezzel párhuzamosan némely hiba, mely nálam már kontroll alá került, elkezdett más emberekben a kelleténél jobban zavarni. Sajna a tükör törvények alapján ez teljesen érthető reakció. A "Ne ítélj, hogy ne ítéltess" még olyasmi, amit gyakorolnom kell, sajnos. De nagyon igyekszem ezt is kontroll alatt tartani.
A családomban (emlékeztek, Csia Zsen - az ember családja) is meglátszik ez a változás. Azt hiszem, Andi lányom élete-helyzete az utóbbi időben sokat stabilizálódott. Bika lévén neki ez nagyon fontos szempont az életében. Banduci? Hát ő maradt... olyan Banducis, már megint érzek valami negatívumot az Erőben, ha rá gondolok, és még mindig nem találom rá a megoldást. Könnyű azt mondani "zavard el dolgozni" - amíg valakinek nincsenek komoly motivációi, addig az csak kínlódás lesz.
Én mindenesetre megteszem ami tőlem telik (sőt kicsit többet) annak érdekében, hogy végre túl legyünk ezen a holtponton, mert én elhiszem, hogy van a "moratórium" fázisa, de az már kezd kissé túl hosszúra nyúlni... főleg az én idegi/fizikai teherviselő képességem függvényében. Tehát itt csakugyan cselekedni kell rövidesen és határozottan, bár nem biztos hogy pont a javasolt módon.
Egyébként mostanra hitemmé vált, hogy "A biztonság én magam vagyok", és nem hiszem, hogy ebből a meggyőződésemből bármilyen jövőbeni esemény ki tudna már zökkenteni.
Ezzel kapcsolatosan megfigyeltem, hogy a társas kapcsolataimat (illetve az ezekre adott válaszaimat) is egyre inkább kontroll alatt tartom. Bástyákat húztam magam köré, a falakon kívül szabadon lehet bóklászni, de aki megkísérel áthatolni rajtuk, azt kíméletlenül lelövöm.
A legérdekesebb fejlemény ezzel kapcsolatban, hogy Szilveszter éjszakáján, félálomban, azon meditáltam, hogyan lehetne ezt a fajta kontrollt a családtagjaim irányában is kiterjeszteni. Nem tudom, hogy ez normális, vagy valamiféle paranoia kezdete-e, mindenesetre már a gondolat is furcsán újszerű volt.
Egy év múlva beszámolok róla, hogy mire jutottam ezzel kapcsolatban.
Mindenesetre a jövő évre kitűzött jelszó, a biztonság újszerű értelmezésének megfelelően, az egészség növelése lesz. Hiszen ha én magam vagyok a biztonság, akkor ezt a funkciót csak akkor tudom ellátni, ha egészséges vagyok. Másként: felismerve a fent leírtakat, tudatosult bennem, hogy a biztonságomra leselkedő legnagyobb veszély az egészség hiánya.
(Érdekes, ezt makroszinten mindig is tudtam. Sose értettem, hogy pártállamunk vezetői miért stadionokat építenek egészségügy fejlesztés helyett, ha egyszer dolgozó népet akarnak, hogy ne kelljen szociális segélyeket és nyögdíjat fizetgetni? Csak egészséges emberek képesek dolgozni, ezáltal magukról gondoskodni, ez meglehetős evidencia makro- és mikroszinten is. Naugye hogyugye. (És az eü fejlesztésből is ki lehet lopni a maguk részét, ha már anélkül meg se hajlandók mozdulni, nekem ne mondja senki hogy nem, láttam amit láttam... toronyóra, meg aranylánc... b@sszameg desz@r könyvelőnek lenni, az ember mi mindent lát húsz-huszonöt év meló alatt. No mindegy, az se tegnap volt.))
Önmagamra visszatérve: nagyon sok tenni valóm van ezen a téren: a gyomrom gyógyulása kapcsán felrakódott kellemetlen hájak eltüntetése, a vesekövem elporlasztása, gasztroenterológiai kontroll, korai klimaxtüneteim kezelése, szűrővizsgálatok, végre fogászat mert lassan rágni se tudok... és főleg és mindenek felett: újra kezdeni a rendszeres mozgást, mert érzem, hogy fizikailag jelentősen a saját teljesítőképességem alá kerültem az utóbbi időben.
Hát ezek a legfontosabb terveim a közeljövőre vonatkozóan.
Egyébként, sajnos, nem várok jobb évet, mint a tavalyi volt. Egy évvel ezelőtt sokkal több pozitív várakozás volt bennem. Most inkább csak azt várom, hogy újabb nehézségek jönnek majd mind anyagi, mind családi téren.
Ne legyen igazam.
Most pedig megnézem, hogy mit szól mindezekhez a Könyv, na meg a kínai horoszkópét, mert jó kicsit játszani. :)