- Perszephoné, te szentimentális hülye tyúk! Hát bőgj, ha jól esik. De egy percig se vedd komolyan. Ez csak virtuális gumicsont. Nem szerelem. A szerelem az, hogy jóban-rosszban. Meg vállt vállhoz vetve. Meg segítek a bajban. Ez nem az. Megértetted?
Perszephoné hálásan nézett fel a régi módi, nagy fa asztal mellől a fölé tornyosuló, lovaglónadrágos, szőkésbarna haját ezer-göndör-fürtben hordó Artemiszre. Érezte az aggódást. Ahogy így felnézett, valóban elgyötörtnek látszott: sápadt arcát hullámos, barna haja zilált fúrtökben keretezte, szemei vörösek voltak a hetek óta tartó sírástól.
- Jó... Megígérem. Kicsit még sírdogálok itt, de holnap megint Tiéd a terep.
Artemisz bólintott. Az alku megköttetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.