A beszélgetés a céges teakonyhában zajlott, ma, kora délután, mikor is Egysörös sorolta az életében az utóbbi időben minden vonalon zajló pozitív változásokat.
A végén azt mondta: erről beszélt fél éve, - ő akkoriban állította át a gondolkodását, azóta koncentrál arra, amit akar, és kizárja azokat a dolgokat, amiket nem.
És hogy, lám, megjött az eredménye a dolognak.
(Én meg arra gondoltam: de jól tettem, hogy megengedtem neki, hogy boldog legyen. Hogy felismertem, hogy nem közös az utunk. Hogy nem az enyém... akkor sem, ha esetleg jó lenne. Vagy nem. Mindenesetre hagytam.. szabadon szárnyalni, amíg nem találta meg a fészkét.
Van egy jó haverom, aki most boldog.)
...
(Most nem akarom Weissmüller vendégszereplését hosszan minősíteni, de otromba volt, mint elefánt a porcelánboltban. Ma különösen elviselhetetlen volt egész nap, - ilyenkor előveszi az -ügyeletes-kakas-a-szemétdombon-figurát - és csak tett erre a stílusára egy lapáttal az, hogy meglátott minket beszélgetni. A bicska kinyílik a zsebemben ettől a viselkedésétől. Én csak nagyon ritkán kommunikálok a kollégákkal, négyszemközt pedig még ritkábban - mindenkiben volt tapintat, hogy békén hagyjon minket a haverommal eszmét cserélni, de ez a drága jó ember nem volt erre képes, talán még jópofa dolognak is érezte. Mindig annak érzi: ilyenkor jön és igyekszik Egysöröst a földbe döngölni, lehetőleg előttem. A múltkorokban egyszer majdnem kikeltem Egysörös védelmében, de nem, nem fogok pasikat megvédeni, ennyire nem lehet Kos az aszcendensem. Azérse. Akkor se, ha haverok vagyunk.
Egyébként Weissmüller észre vehetné már magát, hogy nem az ő találmánya a spanyol viasz. És nem feltétlenül vicces, ami modortalan. Fr@ncba bele.)
...
Erre én azt mondtam neki, hogy igen, én is tudom, hogy van ilyen - ha az ember azt gondolja valamiről, hogy igen, az az övé - akkor az övé is lesz. De van egy rakás dolog (példának a lottó ötöst hoztam fel, de volt ott a levegőben egy nem publikus, de annál életszerűbb példa is, lásd feljebb), melyről, bár igen jó lenne esetlegesen számomra, mégis tudom, hogy nem az enyém - akkor az nem is lesz az enyém, hiába vágyakozom rá.
Az ezotéria (Titok) azt mondja, hogy ha el tudod hinni, hogy a tiéd, akkor a tiéd is (lesz).
No, itt érzek ismét egy, az ezotériára jellemző logikai csavart. Tulajdonképp erről szólna ez a blogbejegyzés, vagy mi. A többi csak a körítés.
Mert ugye, van az a fránya tudatalatti. Az magzat korunk óta dolgozik. Gyűjti az infókat, mi volt jó nekünk, és mi nem. Mit voltunk képesek elérni, és mit nem.
A tudattalanunk olyan, mint egy számítógép, rendkívül nagy tárhellyel.
Ez a számítógép ráadásul valószínűtlenül gyors. És jól számol.
Mikor ránézel a kirakatban egy szép ékszerre, egy ruhára, látsz egy álláshirdetést, utazási prospektust, kitöltetlen lottószelvényt, vagy akár egy helyes pasit (vagy nőt) - a pillanat tört része alatt, rövidebb idő alatt, mint amíg megszemléled vágyaid tárgyát - máris kidob valahol a háttérben egy valószínűségi arányt. Egy, a jelenlegi helyzetednek megfelelő valószínűségi arányt.
A továbbiakban az illető vágyott dologgal, eseménnyel való teljes viszonyulásodat meghatározza az, hogy a tudatalattid hogyan minősítette az adott vágyakozásodat.
Ha racionálisan elérhetőnek minősítette, úgy "rástartolsz" az ügyre. "Bedobja magát" - szól a mondás. Elkezdesz gyűjteni, átcsoportosítani, átszervezni az életed dolgait, hogy elérd a célodat. Mert innentől nem vágyról, hanem célról beszélünk.
A célok elérése pedig azon múlik, mekkora energiát fektettünk be beléjük. Hiszen nem lehetetlen elérni őket - ezt a tudatalatti már megmondta, ettől lettek célok.
Ha a tudatalattid az "elérhetetlen" kategóriába tett valamit, az ott is marad... mert Te is úgy fogsz hozzáállni. Mert tudod, hogy a tudatalattid racionális döntést hozott, hiszen az a feladata. Ezzel segít Téged az életben maradásban: nem indít olyan versenyen, amelyiken csak az erődet pocsékolnád.
Pozitív tapasztalatokkal persze lehet emelni azt a szintet, amíg nem minősül a vágyak tárgya elérhetetlennek. Ugyanígy, a negatív tapasztalatok lejjebb tolják ezt a bizonyos küszöböt - legyen bármiről is szó az életben.
(Morgó szerint az én női önbecsülésem romokban hever, sokat ártottak neki a kritikák. ...nem tudom, lehet, hogy igaza van. Végül is most már mindegy, mert már teljesen fel is adtam magam részéről az életnek ezt a területét.)
Szóval, a tudatalatti és a Titok működése afféle mi-volt-előbb-a-tyúk-vagy-a-tojás problematika, amit sokan, sokféleképp próbálnak megmagyarázni, de igazából ebbe a folyamatba kívülről, tudatosan beavatkozni csak nagyon nehezen lehet, épp azért, mert valamiféle, a lelkünkben egymásra épülő spirális mintázat forgásirányát kell módosítani.
Azt hiszem, ezen még érdemes lesz sokat meditálnom.
Van, akinek bejött ez a tudatmódosítás.
"Kígyóháj, macskamáj, torokfájás, távozzál!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.