Cabaret / Regisztrálom magam

Elnéztem a vigadó embereket. Látszólag minden a legnagyobb rendben volt, a hangulat kellemes, a műsor remek, az italok drágák, a lányok szépek... majdnem tökéletes volt minden. De a beszélgetések másról szóltak. Értetlenség, kilátástalanság, kiábrándultság, és egy csipet félelem, (vagy legalábbis bizonytalanság). Mint a Cabaret által megrajzolt világban, ahol a Látszat rendkívül hangsúlyos lett... és ennek a Valóság fizette meg az árát.
...
Elkeserítő, hogy lassan eljutunk oda, mint a világ a második világháború előtt. ..nőttön nő a szorongás, az elkeseredettség...
...
Nagyon nehéz olvasmánnyal bajlódok, sokat beszélek is róla. Igazából engem nem a dolog gazdasági vonatkozásai ráznak meg (láttam én már karón varjút), sokkal inkább a politikai, erkölcsi vonulatai azok, amelyek miatt időről-időre úgy érzem, hogy elfogy az oxigén körülöttem. Mert egy dolog az, hogy az ember (még ha politikus is), néha kicsit "ügyeskedik", próbálja a saját hasznát keresni, nem teljesen törvényes úton jár el. És egy egész más dolog, ha embereken átgázolva, mások jogos érdekeit, illetve a betyárbecsület szabályait semmibe véve, a meglévő szabályokat a közjó ellenében, a saját érdekeinek megfelelően átírva csörtet előre.
A társkereső oldalon írtam egyszer, hogy "Az utolsó tánc a Titanicon túl zajosra sikerült", meg is kaptam érte a beosztásomat többektől, hogy túl pesszimistán látom a dolgokat.
De azt kell, hogy mondjam, hogy erről szó sincs. Sőt. 
Mostanában az ember lépten-nyomon azzal szembesül, hogy sorsok fordulnak rosszra, hogy tehetséges fiatal ismerősök mennek világgá - immár nem is elsősorban az anyagi boldogulást keresve: sokkal inkább a demokrácia békéjét és szabadságát hiányolják ebből a vészterhes világból.. Lassan igaza lesz a viccnek, hogy az ország egyik fele Lakatos lesz, a másik fele lakatlan. (Ennek az országnak száz éven belül negyedszer sikerül elüldöznie a saját értelmiségét - mondta beszélgetőpartnerünk, és ennek a mondatnak a szomorú igazságtartalma most is itt motoszkál bennem.)
Mifelénk mostanában megszűnt a jogállam, az ellentmondókat, kritikusokat teljesen ellehetetlenítik, a szabad vélemény nyilvánítás fórumait jogi, gazdasági eszközökkel lebontják, a pártok finanszírozásának elvételével működésük lehetőségeit súlyosan korlátozzák.
Sosem voltam MSZP rajongó, - nem a sokak által rossznak, általam nyugodtnak és békésnek ítélt szocialista rendszer, inkább az az alatt - azóta végrehajtott rengeteg stikli miatt, melyek egy része óhatatlanul áthatolt az én politikai hírek elé szerelt szűrőmön is - de sosem gondoltam volna, hogy egyszer újra eljut ez az ország odáig, hogy a szabad szólás jogáért harcolni kell. Jelenleg itt tartunk. Nekem személy szerint különösen az fáj, hogy a Heti Hetes sugárzását (mely az egyik legjobb és emiatt tartósan magas nézettségű adás volt a magyar műsorkínálatban) megszüntetik (tudom, RTL2, azt úgyis csak kevesen tudják fogni...). 
A Lex Klubrádió létrejötte pedig egy újabb bizonyítéka annak, hogy a hatalom arroganciája immáron elérte a diktatúrákban szokásos méreteket. (Félre ne értsétek, nem azzal telt az életem, hogy Klubrádiót hallgattam éjjel-nappal. Kicsit álszentnek éreztem anno őket is, abba is hagytam a hallgatásukat. De az elhallgattatásuk elvi kérdés: hogy jön a hatalom ahhoz, hogy ezt megengedje magának?)
Az új kormányzati közmédiumokat feltöltötték olyan emberekkel, akik két mondatban öt bakit ejtenek - lényeg, hogy azt mondják, amit a Vezér fülei hallani szeretnének... 
Eljutott a média szakma odáig, hogy már nem mernek erélyesen fellépni az igazságtalanságok ellen. Lassan illegalitásba vonul az ellenállás: ezért hívják kormányközeli körökben a bloggereket terroristának (a múltkor olvastam egy blogban egy találó hasonlatot: olyan a bloggerek világa, mint a szúnyogfelhő, egyet-egyet le lehet csapni belőlük, de a felhő tovább él, zümmög és csíp...).
Ha már ilyen gondolatokkal kell megküzdenie azoknak az embereknek, akik még mernek véleményt nyilvánítani, akkor már nagyon nagy baj van.
De még ez sem elég, még a választások előtti regisztrációval is nyomást akarnak gyakorolni. (Fortélyos félelem igazgatja őket...) Átalakították a választási törvényt a saját szájízükre, ily módon elérve azt, hogy az ellenzéknek, összefogás nélkül, még esélye se legyen ellenük.


ÉS EZ A TÖKETLEN ELLENZÉK MINDEZT HAGYJA.


Én mindenesetre már most regisztrálom, hogy szakítva a korábbi gyakorlattal, BIZTOS fogok szavazni a következő választásokon. És NEM a kormánypártra.
Mert ennél, ami most van, bármi jobb. Csak attól tartok, hogy összefogás hiányában nem lesz sikere ennek az elszánásnak. 


Emberek! ÉBRESZTŐ!!!!


Pink Floyd: Another Brick In The Wall