Ma dőzsöltem. Reggel leosontam a közeli benzinkútra, és félig töltöttem Juci néni tankját. Jelenlegi állapotában Juci nénivel még a kertek alatt osonni is nagy rizikót jelent, hiszen se biztosítás, se műszaki vizsga... eltökélt szándékom szerint nem is lesz, legalább novemberig. (Eltökélten tudom, hogy ezekre a luxus kiadásokra nem telik.) Érdekes módon, még a "nem járok vele sehová" típusú autóhasználat is havi fél tank benzint emészt fel, pedig tényleg csak a helyi földutakat (Tb. Borzasztópuszta. Tudjuk.) koptatom vele.
A benzin árfekvése a közeli kútnál immár megközelíti a 450 pengőt.
Ezzel együtt, a szokásosnál ma kissé élénkebb volt a forgalom. Valószínűleg más is kapott fizetést, nem csak én.
Na ne gondoljatok a békebeli nyüzsgésre, nem kígyóztak sorok a kútoszlopok előtt mint 335-ös benzinárnál anno... Mondjuk úgy, hogy a 8 kútból hatnál folyt...némi üzemanyag.
Bementem fizetni, és elkapott a nosztalgia.
Ezeket a népeket, a kútkezelőket, ezer éve (de legalábbis még a válság előttről) ismerem.
Régen mindig ide jártunk kávézni. A szemük láttára zajlott az életem, cseperedtek a gyerekeim.
Engem mindig szeretettel fogadtak, és ez most sincs másként. Örökös tiszteletbeli könyvelőjük vagyok, hiába.
A nosztalgia hatására - meg mert enyhe migrénes-émelygős tünetegyüttesem ismét előkapott, rendeltem egy capuccinot náluk. (Régen ez volt az univerzális gyógyanyag. Segafredo capuccino minden bajra. És működött. Ez a reklám helye.)
Leültem, és számba vettem a változásokat.
Az első dolog, ami szemet szúrt, az az ismert arcok - törzsvendégek - hiánya.
Pedig régen, hétköznap reggel fél kilenckor itt szokott egymásnak randevút adni a munkásosztály, meg a tükörhegyi elit.
Mármint, régen itt iszogatták békés egyetértésben a kávéjukat. A melósok itt gyűjtöttek erőt a napi laufhoz, az elit meg itt olvasgatta az ingyenes újságokat és fecsegett a legújabb tuti bizniszről.
Érdekes és - számomra legalábbis - inspiráló volt megfigyelni őket, így együtt, és mégis külön.
Bár... akkor még legalább volt köztük kommunikáció...
Az első nem kívánatos változás az ingyenes újságok megszüntetése volt.
Az előző benzinkútbérlő brigádnál ez ügyes üzletpolitika volt (mondjuk csődbe is mentek, tehát ez nem biztos...): mindenféle napilapból előfizettek egy-két példányra, és olyan jól estek a kávé mellé a friss hírek, hogy sokan ezért tértek be hozzájuk, merem állítani.
Amikor ezt megszüntették, Gazdagék elpártoltak a helytől. Nyilván akad máshol megfelelőbb szolgáltatás.
Szegényék meg manapság örülnek, ha a mindennapi élethez legszükségesebb üzemanyag mennyiségre telik,
nemhogy kávézni...
Six days - Tokyo Drift
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.