A Simlis és a Szende

(Ezek mind ilyenek. A mániájuk lesz a kukkolás, ismerkedés, csajok hajtása. Ez a társkeresőzés mellékhatása. Főleg interneten. - mondta a kolléganőm két korty kávé között. - Volt olyan krapekom, aki megdőlt azzal, hogy álnéven nézelődött a neten csajok után. Együtt éltünk. Esküdözött, hogy ő már abbahagyta a keresgélést. De ráismertem a társkereső oldalon, kamu regisztrációval, pedig azt mondta, hogy ő már nem jár fel oda.
- És Te? Te mint kerestél a társkeresőn?
Erre már csak szende mosoly volt a válasz...)
...

Mit sem sejtve kortyolgattam az Általad készített kávét. Kicsit még kába voltam, hiába, sok volt a mozgalom az elmúlt napokban. Ültél mellettem, nézegetted a beérkezett leveleidet.
...a szemeim egycsapásra kinyíltak, mikor véletlenül rátekintettem a beérkezett üzenetekre...
EZ EGY MÁSIK TÁRSKERESŐ OLDALRÓL JÖTT!!!
Az hagyján, hogy a mi virtuálisunk üzenget, sír utánunk időnként, meg új krapekokat/nőket ajánlgat... de ez egy másik világ üzenete... Ez itt az Ismeretlen Déli Föld? Idáig röpített valami trópusi vihar? Léket kapott a bárka és itt kellett partra szállni? Vagy mifene történt?
Hát még mindig nem tudod, hogy egy nő több, mint három???
Kifelé menet (a konyha volt a célpont) hangot is adtam megrökönyödésemnek:
- 65 éves. És nem éri be egy nővel. Az eszem megáll...
Persze válaszként hárítás érkezett, hogy nem, Te már hónapok óta nem, és különben is, ez a levél itt merő véletlen. Igyekeztél is villámgyorsan törölni, hátha azt hiszem, hogy csak álmodtam az egészet, vagy tán elkap az amnézia (milyen szerencsés lehetőség lenne, igaz-e?) és elfelejtem amit fél perce láttam.
Hát ez nem jött össze. Sőt. Rövid úton helyretettem az információkat. Nevezetesen:

1./ A társkereső oldalak csak akkor kínálgatják "portékájukat", ha tag vagy. Habokra nem adják ki a tagjaik adatlapjait (már normális esetben, mert ami most az RV-n történik éppen, az minden, csak nem normális eset).
2./ Sőt, csak akkor kapsz ajánlót, ha épp aktívként jelöl a rendszerük. Nem vagy törölt, de még csak hibernált állapotban sem. (Ez ám a más állapot..)

Mindezekből pedig olyan konzekvenciákat lehet levonni... melyektől az ember nem lesz éppen felhőtlenül boldog. Egyáltalán nem.

Mindezek után humorosan ható jelenet következett, az "elfelejtettem a jelszavamat" és "hol is kell itt jelszó emlékeztetőt kérni" témakörben. Mivel nem tudtam eldönteni, sírjak, vagy nevessek, inkább megpróbáltam visszafogottan viselkedni. Téged pedig hagytalak kibontakozni a romeltakarítás kapcsán. (Ember, küzdj, és bízva bízz.)
A nyugalom (látszólagos) megőrzése egészen odáig sikerült is, amíg meg nem érkezett az elfelejtett jelszó. Ám az a jelszó nem segített a helyzeteden. Egyáltalán nem. ...Szó, ami szó, bár mérges voltam, mégis kitört belőlem a vihogás....

- Simlis, mi? Még szerinted is? Akkor mit szóljak én???

Na erre már nem jött felelet, a rajtakapott elkövető energiáit lekötötte, hogy mielőbb megszabaduljon a bűnjelektől. (Regisztráció törlése gomb... :D) Én meg azon gondolkoztam, hogy a férfiak vajh felnőnek-e valaha is. De ez az eset is megerősített abban a hitemben, hogy nem. Esélytelen az a nő, aki erre vár.

Elgondolkodtam annak a lehetőségén is, hogy miért is akarod mindenáron belém beszélni, hogy én Randivonalazok, mikor nem is járok arrafelé a tudtod nélkül. Sőt, itt a kézzel foghatatlan bizonyítéka annak, hogy kettőnk közül melyik is, aki nem fér a bőrébe. Ugye?
Ezekről a mellékkörülményekről persze eszembe jutott az a régi hadászati stratégia, hogy a legjobb védekezés, ugyebár, a támadás...

Hát, drágám, én roppant ártatlan leszek a jövőben is... Hidd el... Mint egy szende, az életről mit sem sejtő kisleány..:)

Vangelis: Conquest of paradise