Nagy fények dagadó árnyéka,
delfinek apadó játéka… Hullámok nyomokat temetnek -
homokban nyoma sincs neveknek.
Istenünk könnyei hullanak
nagy tenger álmába – sugarak. Fogy a nap – hírek elenyésznek,
már homály hizlalhat meséket.
Csillag lehunyja szememet.
Vakon is látom a jeleket. Ó, kié az idő távola?
Kié a letűnő vitorla?
Ó, kaland, napommal illó víz!
Ó, te szív, szorítsd le pilláim!
Lucian Blaga: Naplemente – Tengerparton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Látogatóm! Köszönöm, hogy elolvastad írásaimat. Véleményedet az olvasottakról köszönettel fogadom.